Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-11-05 / 45. szám

IV. év. Zalaegerszeg, 1903. november 5, / ,/v 45. szám. Előfizetési ár: Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Egyes siám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 26. Alapító é- főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS EQJELFINIK HETENKÉNT C S T Ö IR T ÜKÖN ESTE. A laikus. Szegény II. Rákóczi Ferenczről már másodszor említem meg, de fölemiithetem még tizszer is, mit az „Örök Igazsághoz" irt Emlékiratában bus panaszszal s némi vádként mond, hogy a habsburgházi uralkodók nem igyekeztek Magyarországon iskolákat állítani. Abban igaza van ennek a lelkes szellemnek, hogy a királyok nem állítottak iskolákat s abban is igaza van, hogy Magyarországon törpe lábon áll az iskolázottság. De abban nincs igaza a nagy bujdosónak, hogy ezért első sorban az uralkodókat illethetné a vád és nem magát a nemzetet. Nem a természet rendje, hogy egy nemzet a saját életszükségletében gyámság alatt legyen. Akárhol van a felelősség, igaz az, hogy az iskoláknak jelenlegi nagyobb száma mellett is nagy az iskolázatlanság. Sok a laikus. Az alíöldi paraszt ember szerint ez a laikus szó azt jelenti, hogy: marha. Némelyek felemelkedtek a tudománynak magas színvonalára. Tanultak volt a kalksburgi s más külföldi iskolákban. A latin s németnyelv szellemében, azoknak a magyar nyelvvel ellenkező, bonyolult mondaszerkezeti rendszerében. S hogy nagyságuk annál inkább kimagasodjék a laikus tömeg' közül: szántszándékkal is arra törekesznek, hogy gondolatjaik ne annyira világosítsanak, mint inkább, hogy homályba burkolódjanak. A hivatalos stílus, a törvényszéki végzések, a Szapáry ügyben kiküldött parlamenti bizott ságnak, a ki'enczes bizottságnak s a miniszterhalottak. De jó lehet aunak, kinek a haloltja Temetőbe, pihen. Aki hébe-hóba a kedves sirdombra Koszorúkat viszen : A fejfája mellett gyújthat néha lángot S mondhat miatyánkot . . . De rosz lehet annak, akinek halottja Jár-kel a világban , S éjszakánkint lopva keresi-kutatja nlmatlau álmában ; A. kiért ha egyszer egyet imádkoznék: Vétkeznék, káihoznék! Farkas Antal. Társas élet és a rjő. Ez alkalommal nincsen szándékomban az elő kelő világ köreinek társas életéről szólni. A mit itt meg fogok érinteni, mind az vonatkozni fog azon osztályokra, melyekben a házi muuka s a szellemi élet kezet nyújtanak egymásnak; mert ezeknek benső egyesülésén nyugszik a középosztályok összes jóléte. • A mi középosztályunk számára kifelé és befelé egyaráut csak egy mentség van; ez pedig az egyszerűséghez való visszatérés; visszatérés a szellemi élvezetekhez; teljes elvetése az utálatos utánzási viszketegnek, vagyis inkább mániának az előkelő szokások tekintetében, a mely elnöknek formulái egy-két olvasásra nem érthetők. Hiába jártuk végig az iskolákat, hiába tanultuk négy-öt nyelvnek a gramnatikáját, stilisztikáját, retorikáját: ezeket a formulákat négyszer-ötször végig kell olvasnunk megfeszített figyelemmel, hogy megérthessük. Ám, ekkor sem vagyunk még tisztában. Várjuk az újságírók magyarázatát, a vezérczikkeket. Várjuk a Bartha Miklós vezérczikkét. Neki még hihetünk Magyarországon a magyar nyelven való érthet" beszéd tekintetében is. Mert nem politikával foglalkozom. A magyar nyelv ügye ez, a miről most beszélek. Ugy szerkesztik a nagy tudományu férfiak azokat a formulákat, aktákat, hivatalos okmányokat, hogy, ha magyar nyelven vannak is irva : ránk, laikusokra nézve arabusul vannak irva. Azoknak a hivatalos okmányoknak az értelmét közvetítők magyarázzák. Magyarországon a magyarnyelvnek is közvetítőkre van szüksége. Az okmányok tartalmát értelmezéssel közvetítik az újságírók, ügyvédek, tanárok, tanítók, körjegyzők, falusbirók, hogy a nagy közönség is részesülhessen a tudományban. Ugy hogy az okmányok szerkesztőjén kivül majdnem mindenki laikns. Pedig a magyarnyelvnél nincs világosabb nyelv a föld kerekségén. De szakszerűvé, vagyis a közönség előtt érthetetlenné teszi a nagy tudomány (!), a mi (hála istennek) kevesebbeknek jut osztályrészül. Jogosult II. Rákóczi Fereucznek a búsongása a tekintetben, hogy nagyon hátra állunk iskolázottságban. Enn^k a búsongásuak a tartalmát jelen viszonyok között énakövetkezőlegmagyarázom. Legyen több iskola, azért hogy a nagy laikus közönség többet tanuljon és többet tudjon. És legyen több magyar iskola azért, hogy a nagy tudomáuyuak kevesebbet tudjanak — — a stilus fortélyosságából és homályosságából ; hogy azok a nagyok is inkább magyar iskolákban tanuljanak többet, mint a kalksburgi akadémiákon, hogy beszédjök és irások^ggyszérü de érthető és magyarosan világos legyen, hogy nyíltság legyen benuök és magyar karakter. Akkor kevesebb laikus lesz az országban. Borbély György. Vázlatok a szőlőtenyésztés köréből. Közli: Dr. Keresztúry József. III. Még néhány szó a földmunkákról. A forgatással egyidejűleg a trágyázást legolcsóbban ós legczélszerüebben akként lehet teljesíteni, hogy a szükséges trágyamennyiséget előre a megforgatandó területre szállíttatjuk és ott kisebb kupaczokban szétosztva elhelyezzük, a forgatókkkal pedig akként egyezünk meg, hogy a trágyát beforgatni ők tartoznak. Ezért alig fognak többet számítani, mintha a forgatást a nélkül kellene teljesíteniük, mert azzal úgyszólván alig kell többet dolgozniok. A müvelet egyszerűen abban áll, hogy a forgatók miután 2 ásó-nyom földet az árokba lapátoltak, arra a kezük ügyében lévő kupaczokból egy réteg trágyát szórnak és a harmadik ásónyom földet affölé lapátolják. Ily eljárás mellett a leggondosabb és legczélszerübb trágyázást a lehető legkevesebb munkával és költséggel végezhetjük el. A forgatásnál különösen két dologra kell ügyelnünk és vigyáznunk, hogy a forgatók ki ne játszanak bennünket; t. i. hogy a forgatás után utánzás összes viszonyainkat kiforgatja, fejük tetejére állitja. De azon sereg élén, a mely folyton előrenyomul, folyton gyönyörhajhászóbbá vá'rk, nohaa viszonyok legkevésbbé sem igazolják vágyait : ezen sereg élén, — mondom — áll a uö. Az a nő, a ki hiu, állhatatlan, könnyelmű lénynyé lesz mindenütt, hol az ö nemes természete nem ébresztetik s az ő törekvése helyes, neki megfelelő irányban s álláspont felé nem vezettetik. Igazságtalanul ítélne meg engem a t. olvasónö, a ki hinué, hogy én talán a társas élet ellen harczba indulok. Távol van ez tőlem ! Ue igenis hadat üzenek azon báloknak és estélyeknek, s azon tarkaszinú társaságoknak, a melyeknek vendégei közül csak igen keveseket elégíte jek ki; de azokat, újra meg újra magukhoz csalogatják, a kik szellemi szegénységükben borzadnak minden oly estétől, a melyei saját társaságukban tölteniök kell. Az olyan leányra nézve, a ki félig mint gyermek lép be a társas terembe, s a ki semmi egyébbröl sem álmodozik, csupán csak tánczról, szép ruháról, hódolók s imádókról: olyanra nézve nem létezik többé tanulás, sem magasabb kiképzés utáni törekvés. 0 csak élvezni akar; keresi a zajos szórakozást; s kevés esztendő kell ahhoz, hogy a legjobb tehetségek, a legszebb virágcsírák mindenkorra megsemmisüljenek. Valaki talán azt hinné, hogy hiszen egyre megy, •váljon a leány tizenötödik vagy tizennyolezadik évében lép be először a bálterembe. Pedig ez nagv különbség! A női jellem ugyanis éppen ezen időszakban fejlődik a legrohamosabb gyorsasággal; és semmisem képes tőle elvenni az ő természetes állhatatlanságát és a rajongáshoz való hajlamát, mint a folytonos komoly foglalkozás. Szerény, de mégis méltóságteljes kellemmel lép be az értelmes és müveit leány a szélesebb társadalmi körökbe. Helytelen dolog volna, ha a leányt teljesen el akarnók vonni a közönséges társas mulatságoktól, épp ugy, mint uem helyes dolog az, ha sokszor s idő előtt azokon résztvesz. Mint a férfiúnak, éppen ugy szereznie, nyernie kell a nőnek is megfigyelési képességet és tapasztalatokat. Ezt pedig csak a külvilággal való érintkezésben teheti. S ezen tulajdonságokat elérheti a leány minden hátrány nélkül, ha szilárd támpontját, erős horgonyát hazájában és szellemi műveltségében birja. A világ azután szintén műveli és képezi öt, de — el uem rontja. De mi történik azokkal, a kik csak fellüuni akarnak, pompázni és fényleni tudnak, tenni azouban mit sem képesek ? Elragadva és belesodorva a társas örvénybe, rövid idö alatt ott találják magukat tanácstalanul és kormányrúd nélkül a nyílt teugeron. Minden szél kergeti az asszonyok és leányok seregét, a kik görcsökbe és migraiube esnek, mihelyt valami estére meghívót nem kapnak; ellenben a legcsodásabb egészségnek örvendenek, mihelyt szó van valami bálról, vagy más