Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-29 / 44. szám

IV. év, Zalaegerszeg, 1803. október 29. •f \j

r * 44. szám. Előfizetési ár: ügy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai iparczikkek hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS MEGJELENIK HETENKÉNT C S "Ű" T Ö IR, T ODKZŐ KT E tudósítás. Takarékosság. Iparpártolás. Magyarnyelv. Városi ügyeK. Közgyűlés volt a városházán e hó 24-én Várhidy Lajos polgármester elnökletével. A képviselők megtöltötték a termet, mert a tárgy sok volt és elég nevezetesek valának. A fizetésemelések kérdése eme szegénységi állapotban élénk vitát provokált ^gy-két ember részéről, főleg a mérnöki fizetésnek 2000 koronája miatt. Leghevesebb harczot folytatott Heincz János képv. tag a takarékosság érdekében s kívánta, hogy próbáljanak legalább egy évet mérnök nélkül eltölteni (most üresedésben van ez az állás,) ugy sem sok hasznát láttuk a mérnökségnek; egyes kivételes esetekben pedig lehet fogadni magán mérnököt, s hátha meg lehet 2000 koronát menteni. A fölállással való szavazásnál csak "Vörös Gyula szavazott vele. A másik pártot dr. Czinder István ügyvédnek hosszú heves beszéde képviselte. Modern felfogás. Mérnöknek lenni kell Mert haladni kell. Valakinek felelősnek kell lenni. S a minucziózus dolgokban csak a mérnök szakértő tud eligazodni. És a város tekintélyének derogál, ha nincs mérnök stb. — Hát ez mind világos beszéd ;S Jósika Miklós szerint ,, csatányos « is, de mi mégis most Heincz ur mellé állunk s azt mondjuk, hogy a város tekintélyének nem a mérnöktelenség derogál, hanem százszor inkább derogál, ha van mérnök s emellet szabálytalanul, rendetlenül és Ízléstelenül építkeznek s a sánczok és gödrök tele vannak mocsárgázt fejlesztő iszappal, az utczák sárosak, porosak, a járdák szemetesek, — ellenben a város tekintélyét nagy mértékben emeli a szabályos és Ízléses építkezés, a ház-sorok egyenessége, az utczák és járdák szennynélkülisége, az árkok tisztasága s mindenben a jó ízlés és egészség — még akkor is, ha véletlenül egy mérnök sem laknék a városban. Már pedig azt mérnök nélkül is megítélheti akármelyik laikus is, hogy ha valaki a sorból egy méterrel kijebb épiti a házat, minthogy ez nem minucziózus dolog; az utczák porának és Sárának elpusztítására sem épen szükséges a mérnök, elég lehet arra csupán egy napszámos, aki a két kilóméterre levő pozvai domboldalról egy szekérrel állandóan hordaná a sárga kavicsot s egy év alatt behintené az utczákat; szerintünk az iszapos árkoknak szennyes levét is el lehetne időuként takarítani mérnöki tudomány nélkül, — igaz hogy a végleges megszüntetésére kell mérnöki tudomány, de ilyen műveletre aztán kell rengeteg pénz is s ebbe épen azért nem foghat oeie a város. Nem foghat bele tehát még akkor sem, ha tiz mérnöki hivatalt állit is fel. — Megszavazták tehát két tagnak kivételével a 2000 koronára felemelt mérnöki állást. Nagy tárgyalása volt a Bárány vendéglő bérbeadása ügyének is. A 12 ezer koronás bérbeadási pályázat lejárt. A jelentkezett két pályázó közül egyiket sem fogadta el a képv. testület, hanem uj pályázatot hirdettet. A feltételek között egy pár ponton némi szelídítő módosítást is csináltak. Egyik épen a hazai iparpártolásra vonatkozik. Az elsó' feltételek között ilyen volt ez a pont: A vendéglős csak hazai sört mérhet. A módosításnál három vélemény keletkezett. Némelyek szerint maradjon ez a szigorú kikötés; mások szerint táguljon erre: lehetőleg hazait áruljon ; a könnyű gondolkodásúak szerint: csináljon a vendéglős, amit akar. Túlsúlyban volt és döntött a középső, — Hát ez is jobb mint semmi. De nem sokkal jobb a semminél. Mert tetszik érteni, a vendéglős „lehetőlegj" mind külföldit fog árulni, s azt fogja mondani, hogy mindenki azt kivánja, holott 99% azt kivánja, a mit a vendéglős ad. Hát ez bizony nem magyar ipar-pártolás. Van már a mi országunkban is mindenféle fajtájú, szinü, izü és értékű sör. De kéthárom inyencznek a kedviért hordja majd a vendéglős Csehországból s rátukmálja azt a 99%-ra is; ez a tömeg pedig, hogy ne maradjon el a világtól, issza Csehországnak a levét s bőre-hasadásig dicsőíti. Hát ez pedig, mondom, nem a köz hazai iparnak a pártolása, legfeljebb a magán has iparnak az ápolása, de a nemzeti zsebnek a kiürítése. Vájjon nem inkább arra kellene é törekednie a városnak, hogy az az előbbi hatáKurüczok csillaga. Irta : Farkas Antal. Szendereg a város. A vén tenger árja Körül csókolgatja, karjaiba zárja, Elalszik Rodostó . . . Éjféli időben századok mohával Benőtt árok alján nem bir lakójával Egy néhány koporsó. Hang jött le a sirba, tárogatót fúnak .. . Kardot, lovat! — bizony csatába indulnak A majtényi pásion . . . A bujdosó kurucz talpra ugrik, rohan, Rákóczi házánál gyülekeznek sokan, Sápadt holdvilágon. A fejdelem ott ül karosszéken, jobbján Bercsényi a vezér, Béri Balogh, Bottyán Kurucz generális. Az asztalnál Mikes Kelemen, a diák. Előtte libegő-Iobogó mécsvilág, Lúdtoll, kalamáris. Szól a fejedelem: »Kuruczok, nagy baj van: Levél jött hazulról hozzám ma hajnalban Fecskemadár-szárnyon. Magyarország irta könnyefolyásával, Meg is pöcsételte vére hullásával — Olvasd fel, diákom!« Olvassa jó Mikes: — »Nagyságos fejdelem! Mí oka, hogy rózsa, virág, fű nem terem A majtényi páston? Mért borong a felhő örökkön felette? Hallgat a pacsirta, kuvik sir helyette Félős éjszakákon. Mi történt itt ? Gaztett, ámitás, szószegés ? Sok volt az ellenség, a bátorság kevés? A kurucz labancz lett? E vértelen csatán vitézlő seregünk Egy lábig elhullott. Több kárt tett ez nekünk, Mint a véres harcztett! Nyakunkon a német, huzzuk folyton jármát. Kétfejű sas lakja öreg Buda várát — Hogy a király hol van? Te voltál, te maradsz a mi fejedelmünk, Koronátlan urunk, hitünk, segedelmünk Mennyben és pokolban ! Viseljen más czífra koronát, palástot, Csináljon hazánkból egy majtényi pástot, Szomorú tömloczöt; Kozák ármádiát hozzon örül ide: A kuruczok lelkét bizony nem győzi le: Te vagy úr a fölött I Gyere haza, kérünk, fejdelmünk, vezérünk! Labanczok uralmát mossa könyünk, vérünk: Gyere, csapj le rája! A majtényi síkon bús kuruczok várnak, A sóhajtásunkból borús felleg támadt: Légy te a villáma!« írjad csak diákom — szól a fejedelem — Amint majd diktálom — és irja Kelemen: Istennek — mennyország! Magyarok Istene, kuruczok Istene ! Avagy bármi légyen szent felséged neve — Rákóczy szól hozzád. Szentséges türelmed határa meddig tart? Meddig veri átok ostora a magyart? Én már mcgeléglem. Mit adott a német felségednek érte, Hogy századokon át gazságát elnézte? Nincs meny kő az égben? Hát leszek én menykő haragod kezében, Hát bosszút állok én e rút labancz népen, Császárját, királyát Megtanítom arra, hogy ne bántsd a magyart! Támasztok fölötte pusztító zivatart, Elsöpröm háztáját! Aludtunk eleget. Bocsáss haza minket? Nézzed árvaságát asszú mezeinknek, Erdők pusztulását; Tekintsed a nyomort, a könnyet, a jajszót, Tisza Duna partról Rodostóba hangzót, Labanczok dúlását! Meglásd, ha én egyszer elkiáltom: rajta! Ha egyszer felrikolt tárogatóm hangja: Az ég is elbámul. Maguk az angyalok a földre szökdösnek S a majtényi páston koszorút kötöznek Kurucz koronámúl. Szent akaratodat tudasd, Uram velünk. Izenj, ha kell és mi rögtön oda megyünk, Ahol lesnek, várnak . . . Csillag tünt fel távol, éjszak felett égő, Vörös csillag ... Ez volt izenet az égből A kurucz királynak.