Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-10-29 / 44. szám

2 MAGYAR PAIZS 1903. deczember 10. rozat átragadjon más városokra is, képviselő testületekre, törvényhozó testületekre, vendéglő tulajdonosokra, kocsmárosokra és mindenkire, hogy a saját magunkét használjuk, saját honfitársunkat gyámolitsuk, s honfitársunknak adjunk alkalmat, hogy az iparát, ha talan még nem tökéletes, fejlessze az osztrák és cseh-ipar fokáig? Inkább arra kellene törekedni. Inkább átiratban kellett volna felhívnia a társhatóságok figyelmét egy ilyen természetű mozgalomra. De menjünk to.ább. Gyűlés alatt, ki nem mondva, de értve a beszédben, a Magyar Paizs is fenforgott a tanácskozásban. Hogy a nyáron a vendéglő bérbeadásának hirdetését a Pester Llovdban is közölték, megjegyeztük volt arra kritikailag, hogy németnyelvű újságot nem szükséges igénybe venni a magyar határon belül, magyar ügyekben. A polgármester alkalmat vett, hogy kritikánkra felelve igazolja az eljárási. Azzal igazolja, hogy, a mit mi is megemlítettünk voli, t. i. a vendéglősök, üzlet-emberek inkább a németnyelvű Pester Lloydot olvassák. — Hiszen éppen ez a szomorú a dologban, liogy hivatalos ügyletekben Magyarországon a németnyelvű Pester Lloyd közvetít. Beszélhet nekem akárki! felfordult állapot ez. Hadd olvassa privát kedvtelésből akárki, de magyarországi existentiájára nézve magyarnyelvű irodalomba keresse a segítségét, S erre rá kell utalni a vendéglőst, bárminemű üzletembert, még ha németnyelvű is, ha magyar honpolgár módra akar élni. Az igazolás uem veri vissza a Magyar Paizs kritikáját. Meg sem gyengiti. Most olvasom a kolozsvári Ellenzékben egy touristának szomorú levelét — Meráuból. Ez a Merán itt van a szomszédban. Még nem is más birodalomban. A testvérországban. Levele szerint a tourista bement a meráni kaszinóba. Végig nézte a hírlapokat és a hírlapok névsorát országok szerint. Ide irom, amint ő irja szószerint: „Első sorban vannak az osztrák németnyelvű lapok. Ezek között van a Pester Lloyd. A kimutatás végen következnek: a franczia, amerikai, ?*ngo), olasz, lengyel, orosz stb. (tehát lehetnek még: tibeti, indus, török, perzsa, japáni lapok is. Sz.) lapok és ezek között a legutolsó helyen: Budapesti Hirlap. — Tehát itt Déltirolbau — folytatja Kúszom Károly íouribta, — Merauban,szegény Magyarország nemcsak hogy nem létezik, hanem a Pester Lloyd az osztrák n^met lapok közé van sorolva és a Budapesti Hirlap pedig szerintük valamelyes Hottentot országban megjelenő lap lehet, de semmiesetre sem magyar, mert ezen országról, itt ugy látszik, semmit sem tudnak, vagyis nem akarnak tu'lni." A szomszédban tehát nem sok ügyet vetnek sem a magyar nyelvre, sem Magyarország létezésére, sem erre a fogalomra, hogy: magyar. Minek is, mikor itt nálunk meghouosult, nem mondom, hogy ez vagy az az ember honosította meg, s nem mondom, hogy a polgármesterek honosították meg, de megli mosult az az elv, hogy ha Magyarországon meg akarsz élni, németül kell beszélned, de legalább is német nyelvű lapot kell olvasnod. Rosz elv ez. Mert lám, minket pofoznak és rúgnak. Rosz elv az, hogy akik minket pofoznak és ruguak, mi azokat nyalogassuk, mint a hü kutya, melyet megkorbácsolnak s a melyik annál édesebben nyalja kegyelmes urának a lábát. Nagyon rosz elv. A közgvülésnek többi pontjait is felsorolom. — Dr. Szigethy Elemér ügyész jelenti, hogy a városnak Heinczman Samuval folytatott pere véget ért. — A városi ügyésznek fizetését egyhangúlag felemelték 800 koronára. — Gábriel Alajos rendőrbiztos lemond az állásáról. — A mezőőrök havi fizetését 40 koronára emelik. — A Kossut utczai vendéglőnek pótepifkezósót tavaszra halasztják. — A városi czimert paizs alakban állapítják meg a templom oltárképén levő Mária Magdolna képpel és kék-fejér színnel. — Dr. Fürs Bélát kinevezik városi tiszteletbeli orvossá. — Nem teljesitik a következő kéréseket: Rosenfeld Alajos volt helypénz szedőI

nek hátra levő 1477 kor. tartozásának elengedését, Kubina András volt v. mérnök részére a segélyt, Ilartl István volt szállás mester részére a kegydijat, Kovács József állatorvosnak fizetés emelését, Csentericz Béla rendőrkapitánynak személyi pótlek adományozást. B. Gy. fjalottak napjához. Krisztus szomorú halála, mindnyájunk halandóságát juttatja eszünkbe és a mi halálunkra emlekeztet. A halálra, amely elkerülhetetlen, a melynek képe naponta megujul szemünk előtt, a midőn látjuk, hogy a halál mint szedi sorainkból áldozatait. Nem is egyéb a mi földi életünk, mint hosszabb-rövidebb előkészület a halálra. Születtünk, hogy meghalhassunk; bölcsőben kezdjük, koporsóban végezzük életünket. Az élet vándorlás a sir felé ... És mégis mit látunk? Az emberek mindent megtanulnak, sokat fáradnak, hogy könnyen éljenek, és arra nézve, hogy könnyen meghaljanak, nagyon keveset, vagy éppen semmit sem tesznek. Pedig a halál oly bizonyos! A milyen bizonyos, hogy születtünk, épp oly bizonyos, hogy meghalunk, s mégis sokau hallani sem akarnak a halálról s a róla támadt óukénytelen gondolatot mint nem szívesen látott hívatlan vendéget, rögtön messze ü/.ik. Es hát honnan van az, hogy az emberek annyira irtóznak a haláltól? Mi az, a mi oly félelmetessé teszi a halált az emberek szemében ? Igaz, a halált általában keserűnek szokás nevezni, ámbár a ki beszél róla, móg uem ízlelte meg. De ez csak onnan van, mórt ugy látjuk és í halljuk, hogy a halál az embernél rendesen szenvedések utáa és vívódások kezött áll be, mert tény, hogy a haldoklók legtöbbje irtózva fordul el a haláltól és a vég kimerülésig ragaszkodik az élethez, de minden ellenkező törekvés daczára, ha út az óra, a liivú szóra menni kell, mert a halál ellen nincs a kertben sem fü, sem fa, sem gyökér. A mi természetünk logyőzhatlen tulajdoságáuál fogva irtózik minden szenvedéstől, már pedig a halál rendesen mint a betegség és szenvedés eredménye jelenik meg előttünk. Látjuk, hogy a haláltusa alatt és még inkább után a tagok elvesztik rugékonyságukat, megmerednek, a szemek olvesztik fényüket, megüvegesednek, az ajkak megkékülnek és megnémulnak, a többi érzékek is felmondják sorra a szolgálatot ... És ezen nem éppen tetsző külső jelenségek okozzák, hogy mi a halált oly borzalmas szinben látjuk. Valóban, sziv helyett kőnek kellene az olyan ember keblében lennie, a ki hidegen, megindulás nélkül tudua egy haldoklót szemlélni. Hiába, az emberi természet megkívánja a magáét, és magát meg nem tagadhatja. A haldoklóban önmagunkat siratjuk Legyen bár idegen nekünk az a haldokló, mégis ugy tetszik, mintha a vér, a szeretet, vagy barátság köteléke fűzné hozzánk. Őt szemlélve, magunk előtt látjuk a halálos ágyon fekvő atyánkat, édes anyánkat, kedves testvérünket, a hitvest, az egyetlen gyermeket, a jó barátot . . . Lehet-e nem sirni a szülőnek, hogyha a halál gyermekeiket, szemök fényét, életök reményét ragadja el? Vagy ne tördelje kezeit a szülője halálos ágyánál álló gyermek, a midőn jól érzi, hogy benne veszti el a jó édes atyát, a soha senkivel nem pótolható édes anyát? A borzalom oka, melylyel mi a halált szemléljük, minden szenvedéstől irtózó emberi természetünkben, részint pedig a bűnös öntudatban rejlik. A ki embernek született, az ne remélje, hogy ment lehessen a halálfélelemtől. Kétszeresen érzi a halál minden borzalmat és keserűségét az, a ki eddig a világnak éli, egyre csak az öröm poharát hajtogatta, most kezdődik a szenvedés ideje, most kezdi meg a siralmas, végnélküli örökkévalóságot. Hogy elejét vegyük a halál félelmének, erre csak egy ut mód van, és az abban áll, hogy minden áron azon legyünk, hogy mikor jön ?.z utolsó óra, tiszta, bűntelen lelkiismerettel várjuk a pillanatot, a melyben utolszor záródnak be szemeink, utoljára veszünk lélekzetet, és utolsót dobban a szivünk. Gondoljunkezekrelegalább most, drága halottaink sírjainál! Cselkó József. Se iskola, se tanitó. Muraközben igen sok helyen szükségessé váltu) iskola fölállítása, avagy a már meglevő iskoláknál a tanerők számának fokozása. Ezt kérem a legújabb óvó- és népiskolai tankötelesek összeírása idézte elő. A mig ugyanis eddig a legnagyobb nemtörődömséggel ós hanyagsággal történtek az összeírások, ez idén a legnagyobb pontossággal voltak keresztülvive. Volt olyan hely, a hol 300 tanköteles is van és mégis csak egy tanitó működik a fárában. (egyház.). Persze hogy itt kellett gondoskodni lagalább még egy tanerőről. Mert eddig is mennyi lélek nőtt fel ugv, hogy irni, olvasni nem tudott. Természetes, hogy ezt a középkori állapotot igyekezni kell megszüntetni. Sok helyen a több tanerőről való gondoskodás csak papíron írott malaszt marad. Mert egyikmásik tbnyezö, a kinek különben legjobban kellene gondoskodni a uépről, gáncsot vet a nemes ügy elé. Hihetetlennek látszik, hogy sokszor művelt emberek is, meggondolatlanul bár, rossz példával járnak elöl. A népben sokszor több a jő akarat, mint a vezetőiben. Álljon itt egy példa: A községben szükségessé vált a meglevő tanerő mellé még egy másik tanerői állásról is gondoskodni. A nép jóindulattal volt az ügy iránt és az összehívott közgyűlésen egyhangúlag elhatározták a második tanítói állás felállítását s minthogy javaslatba volt véve, hogy a fizetést is a község vállalja el, a közgyűlés ezt is elfogadta. De volt a közgyűlésen két urasági t'sz*. is a kik nyilván, hogy gazdáiknak spóroljanak valamit, ellenvtleményt jelentetlek be, hogy a község kérjen államsegélyt és a hozott határozatot egyszersmind meg is fellebtzték a közigazga 'ási bizottsághoz Uraim, ez nem volt helyes eljárás. Vegyék tekintetbe azt, hogyha öuök nem felebezuek, az iskola vagyis a II. tanítói állás megnyithatott volna. Igy azonban nem, és most hány gyermek marad megint iskolázatlanul ! . . Csupán azért, hogy az önök gazdái néhány koronával érdekelve vannak. Különben pedig a mostani politikai viszonyok sem igeu kecsegtetők, hogy ^z államsegély megkapható volna. Es vaunak hazánknak még rosszabb állapotú vidékei, a hol szintén szükséges az állam segélye; meg jobban, mint nálunk. De mondom, itt a népben meg volt az akarat, önök a hibásak uraim! Mert a hogy a nép feltudta ajánlani filléreit, önöknek sem kellett volna gáncsoskodni. Mert lássák: igy sem tauitó, sem tanítás, szóval a nép marad butaságban, hogy önöknek, vagy igazi uraiknak egy-két koronával több maradjon a zsebökben — szivarra. E. T. 1. Iparosoknál. Elmentem a Gerencsér Károly ur munkatermébe, mely a Kossuth utcza szegeietjén van a Diro-sliget mellett. Lézenges, ődöngés közbea be be szoktam nézni egyik-másik műhelybe. Magam nem értek egvik iparághoz sem, de gyönyörködni tudok a munkában s a munka eredményében, meg az emberében is. Gerencsér urnák az agyagiparosság mellett szobrász neve is van vidékünkön s éppen azt akartam meglátni, csinált ó valami ujabbat pár óv óta, mióta netn jártam nála. Hát nem sok ujat csinált érthető okok miatt. Nem igen veszik tekintetbe, uem hogy igénybe vennék; mert ha házalók járnak itt a szobadíszül árulják a Milói Vónust, mely hasonlít Deák Ferenczhez, avagy megfordítva, i mindenesetre kitűnő, mert külföldi s telerakják