Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-01-01 / 1. szám

4 MAGYAR P A I Z S 1903. január 1. földterületből, a mostan gabona, kukoricza vetés, s krumpli ültetésre szánt föld mellett, a földmives e.cv darab földet, ha len és kender vetésre elszakíthatna, ily körülmény biztosítaná a vászon szövő gyárnak a felállítását. A gyárat a consoiczium," vagy a kormány építené fel, s ruházná be a szükségesekkel; a népnek ezáltal keresetforrás jutna osztályrészéül. Minthogy ehez a megkívántató kellékek hiányoznak, annak keresztül vitele, majdnem a lehetetlenséggel határos A nép jövedelmét nagyban fokozná, a selyemtenyésztés. Igaz, hogy mellék iparág, de megérdemli a figyelmet. Zalában, mint azt a selyemtenyésztési felügyelő jelentésében megütközéssel felemlíti, hogy e téren a részéről kifejtett odaadó buzgalom daczára kedvező climatikus fekvését tekintve, a selyemtenyésztés nemhogy szíves fogadtatásban nem részesült, hanem megvalva, közönyös ridegséggel, megvetéssel találkozott; holott számos községben a selyemtenyésztés felvirágzása a népnek szép jövedelmet juttatott. Ehez csak már nem Fzükséges nagy territórium, avagy befekletés. Egyedül eperfákkal való beültetése a fás, s zöldséges kertnek és a szántó, s kaszáló mezsgyéjének megjelölése eperfákkal; a portának élő eperfa sövénynyel való bekerítése. A hernyóknak játékszerü 5 heti gondozása után, a földmives szegény embernek üti a markát 40—60 frt (120 kor.) Mondjuk, melyik, mily nagy földterületnek kell annak lennie, a mely jégkár, s vihar pusztitásaitól menten, meghozza ezt az évi jövedelmet ? Elhárítható akadályul mutatkozik itt azon eset, hogy a földmives háza csak egy szük szobából és kamarából áll; a helyszűke miatt tehát nem tenyészhető a csudabogár. Ezen azonban minden nagyobb megerőltetés nélkül úgy lehet segíteni hogy, csak akad minden községben egy-két üres ház, avagy vályog falu, pajta, azt bérelné ki 5—6 hétre a község; igy mindegyik a maga bogarát közösen — de elkülönítve — egy helyiségben, a rendes etetési idő megjelölésével gondozná. .•'hát kellő szorgalom, s vállalkozó hajlammal ez keresztül vihető. No de menjünk, tovább. Másik iparág a kosár fonás.. Ez a jövedelmi forrás előteremtése miből áll? Yannak községek a hol a fűzfa úton-útfélen díszlik; a hol azonban nincs, fel kell keresni azt a helyet, ahol majdnem erdőt képez. Könnyen hozzá jutva, szerezzen magának bizonyos mennyiséget a földmives, s a ház körül itt-ott ültesse be; a fűzfa dugványozás által hamar fogan és megered, és gyorsan felnő. A szegény nép erre a czélra egy alkalmas helyiséget kiszemel, oda egypárszor feljárnak, s van már elég oly egyén, aki kosarakat fonni tud, attól szépen eltanulják a kosár fonást. — Kezdik a kotlós tyúk s szárnyas állatokat szállító és ékör szájkosárnál, előre haladva, később a szőlő, s más finomabb kivitelű kosarak készítését elsajátítják. Ez is jövedelmi ág ; telik belőle lisztre, sóra, csizma foltozásra, gyújtóra, dohányra, még halzsírra is jut. — Ezt az iparágat akkor végzi, ha a felhők eső csatornái megnyílnak, a mikor kint a munka a nélkül is szünetel. Hát ehez a világra szóló munkához mi szükséges ? Csakis szorgalom, s vasakarat igényeltetik. — Összetett kézzel nézni a napot, s várni a sült balambot, — nem vezet czélra. Régen volt, mikor a manna hullott az égből. Jó Istenem! hisz vidék szerint annyi mindenféle iparág van, csak hasznunkra kell fordítani. Valjuk meg, hogy hiányzik népünkből a munka szeretet, csak a készet várja legtöbbje ; a parádéra, csinos öltözködésre, s könnyű életre hajlammal bir. — A nembánomság, a léhaság fertőjében hempereg a köznép hiányzik belőle a kutató, kereső lelki képesség. Végül térjünk át még egy harmadik jövedelmet nyújtó forrásra, ki ne hagyjunk valamit, a mi érdeklődésünket lebilincseli, s kitűzött czélunk előbb viteléhez tényezőül szolgál, — férjünk át a példát adó szorgalmas méhekre. Nohát! itt már hálás sóhajjal kérdem, kell-e kedves, s nemesebb, magasztosabb foglalkozás a méhészetnél? Hisz azok munkássága tüzetesabb megtekintésénél figyelemmel való kisérésénél, lelkünk, s egész valónk át van hatva Isten csodáitól. Eme munkásságunk közepett, feledve a lelki gyötrelmet, szivünk megtisztul, s közelebb érezzük magunkat az égiekfcez ! Mi szükséges ezen határtalanul élvezet, s jövedelem elővarázslására ? Ha véletlenül a szerencse kertünk fájára nyáron nem szolgáltat egy méh rajt, (igen; mert számtalan esetben megtörtént, hogy a zajláskor a méheket a gondtalan gazda, minden felügyelet nélkül hagyja, s ilyenkor a raj kereket oldva, más otthoDt keres; s vagy az erdőben vagy pedig a kertkeritésére leszáll,) abban az esetben egy kas méhet vesz 5—8 frtért Ez a nagyobb mérvű befektetés. Kisebb annál a deszka bevásárlására Ziezzon kaptárokra. A Ziezzon kaptárakkal való kezelést pedig ugy tanulja meg, hogy az őszi betakarítási munka befejezése után, a nép vasárnapouként az iskolába feljár, és ott a tanító magyarázatával bemutatott kaptár méreteit leveszi, s otthon maga elkészítheti tavaszra a szükséges kaptárokat. — Időközileg leginkább télen, — a hazáját hőén szerető, s lelkesedéstelt tanító, — akit ezen feladatában a lelkész híven támogat, mert mind a két factornak a nép, s haza boldogítása lévén hivatása, vezér csillaga, — előadást tart délutánonként a méhészkedésröl, a kaptárok kezeléséről ; egyszóval a mi a méhészet keretébe tartozik. A méh eledeléről — virány kél — a Teremtő gondoskodik, a földmives pedig, a méhek tisztán tartásán őrködik, azokat a rabló méhek bántalinaitól, támadásaitól megóvja. - A raj fogás könnyű dolog, de meg balzsam-'irt nyújtó foglalkozás; a méhek csípése recept nélküli orvosság lévén, tehát a ki csuz, reumatikus bántalmakban szenved, csipesse meg fájós ttest részét néhány méhhel, s a fájdalom egypár napra megszűnik. — Nem árt meg a kísérletezés. — FelpufTad egy két napra a test a méh fullánkjától, s ugyan akkor húzódik ki a fájdalom a csontokból. Tehát a méhészet, mint látjuk, szinte könnyű foglalkozás, s a földmivelönek évenkint 40—60 frt jövedelmet hoz. — Összefoglalva az elmondottakat a selyem lepke csimaszsza — nyáron — selyméből, a kosárfonás egész év esős idején, a méh pedig mézéből — ászkor — nyújt bőségesen mellékjövedelmet, teszi anyagi helyzetünket tűrhetővé. — Ezekből-kifolyólag bebizonyulást nyer minduntalan azon idézet, hogy »Segits magadon, az Isten is megsegít,® s » Ember bizva bízzál, és küzdve küzdj.c No de, midőn érzem magamban, hogy közloményemnek befejezéséhez jutottam, nem mulaszhatom el felemlíteni, kik lehetnek itt vezérek ? A lelkész a templomban, összefűzi jóra való intését az Isten igéivel; a tanító az iskolában a fogékony elméjű gyermekek ártatlan szivébe oltja be, az Isten-félelem, s a becsületes megélhetés tanait; a jövő jobb anyagi helyzetet teremtő boldogulás elemeit. A lelkész és tanitó, ha együtt érezve, egyetértően, lelkesedve, a testvéri, felebaráti szeretet melegével, a dicsőségat árasztó czél felé válvetve törekednek, — az eredmény ekként biztosra vehető. De nemcsak a templom és iskola az e célra szánt hely, hanem folytatása ennek kint, az életben, a néppel való érintkezésbon, találja betetőzését. A társadalom s a kormány hathatós támogatásával, ha hivatásunknak teljes ügyszeretettel, testvérekként — távol minden gögnek és nagyzásnak, felsőbbségnek éreztetésétől — megfeleltünk, nyugodt lelkiismerettel tehetjük le fejünket életünk alkonyán A felbukkanó napsugarai életünkre áldást hintenek s utolsó utunkra elkísér és néma hantunk felett viraszt a nép hálás emléke és kegyelete. Múljon hát el örökre a pap és tanitó közt levő esetleges kicsinylés s a lealacsonyitás gondolata; e helyett aczélozzák egymásban a magyar haza iránti szt. kötelmeket; a hirdetett szeretet lánczolatával, mely a lelkészt a tanítóval egybe fűzi, hisz egyirányú magasztos pálya mind a kettő, igy felvértezve, lépjünk a sikra, a tett mezejére, mert mondva van : ndolgozzunk míg nappal van«. S az is megvan irva : Aki nem dolgozik, ne is egyék. Ha pedig dolgozunk lesz, mit együnk. Adja az ég, hogy ugy legyen I Tihanyi Lajos. Tengerpartnak és a keleti Yármegyék. Irta : Vár^i Oéia. A „Közgazdaság" újság irja ezt a cikket tiltakozván a személy tarifák felemelése ellen. Az Árpádok politikája megszerezte és örökre megtaitotta a tengerpartot és a keleten fekvő vármegyéket. E politikai alapelve egy volt : Keleten és Nyugaton fejleszteni és megvédeni a magyar állameszmét. Másrészt: iparilag és kereskedelmileg ne legyünk elszigetelve Euiópától. Amott a Duna- és az Olt-völgye, itt a hatalmas tengerpart, mely Dalmácziával több száz kilométer hosszú part-sz^gólyt biztosított számunkra E két nevezetes pont volt az összekötő kapocs közöttünk é3 Kelet s Nyueot kereskedelme között Az a politika tehát, mely e két bástyát megtartani és az ország fővárosához, mint a nemzet szivéhez közelebb hozni képes : helyes és üdvös, melyet fenntartani és fejleszteni, a nemzet és kormány első feladata kell hogy legjen. Hogy mi történik ellentétben evvel, jól tudja mindenki. A kormány, ahelyett, hogy közelebb hozná a fentebb megnevezett fontos végpontokat oly intézkedéseket szándékozik 1903. január elsejével életbeléptetni, melyek — az egy fővárost kivéve — ugy tengerpartunkra, mint keleten fekvő vármegyéinkre, sőt mondhatjuk az egész országra hátrányosak. Nézzük a tényállást. Hogy a MÁV. emelni szándékozik tarifáját, ennek az lett a természetes következménye hogy a MÁV-nál jelenleg is drágább helyiérdekű vasutak, szintén felemtlik díjtételeiket. Ebből a fővárosra nem fog hátrány keletkezni, mert Budapestet és környékét a MÁV. vonalai környékezik, de a városokra igen. A Déli Vaspálya ellen már is felhangzik kereskedői körükből egy csomó panasz, melyből láthatja a kereskedelemügyi miniszter, milv veszedelemmel jár, ha a tarifaemelésben a MÁV. viszi a veiető szerepet. Ugyanis amig eddig & Déli Vaspályán egy 600 km. hosszú vonali a érvényes évi bérletjegyet 260 koronáért kaptak kereskedőink, január elsejétől lényeges változások lesznek. Nevezetesen külön kell a D. V. magyar és külön az osztrák vonalakra bérletet váltani ós igy 260 K helyett öt százhetvenöt K lesz fizetendő Ha a D. V. megvalósítja e tervet, akkor a Duuántul kereskedelme nagy kárt fog szenvedni, mtrt a D. V. vonalai mellet a MÁV. vonalait is igénybe kell venni, mely 772 K-t tesz ki évi bérletben, i A tarifaemelés eszméjét tehát határozottan helytelenítenünk kell. Kiindult a MÁV. igazgatóságától, még pedig ucry az áru — mint a személyfarifára vonatkozólag. Ámde a képviselőház pénzügyi bizottságában a kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy az árutarifát nem fogja felemelni — a kereskedelem érdeke a régi árutarifát megtartani, mennyivel nagyobb nemzeti érdekek fűződnek a személytaiifához, hogy azt is a légiben — csekély változtatással meghagyjuk V Mert a nemzeti érdek mindeuek fölött áll, de bizonyos az is, hogy a kereskedelem és ipar szorosau összefüggnek vele, tehát legalább is egyenlő elbánásban kellene mindhárom érdeknek jészesülnie. Áttéive a tárgyra, melyről irni óhajtok, egy szomorú tényt kell elsősorban is konstatálnom. Azt hogy az ország két fontos végpontja: a tengerpart és a keleti vármegyék lakossága, nyelvünktől — kivéve a székelyföldet — teljesen idegen. Fontos állami érdekek fűinek bennünket oly politikához, amilyen Barossé is volt, hogy t. i. távolságot nem ismerve, a portorendszert diadalra juttatva, ha kell áldozatok árán is, közelebb hozzuk ama vidékeket a nemzet szivéhez: a fővároshoz. De Baross e politikája még nem minden. Dr. Thimig Gusztáv, a statisztikai hivatal igazgatója szerint a magyar birodalom lakosságának egy tekintélyes része, mintegy 7 millió ember, a saját szülőföldjéből még csak kimozdulni sem tud, mert — nem tudván magyarul — megélhetése a legbizonytalanabb lenne. A fővárost csak a Dunántul és az Alföld keresi fel; az oláh, a horvát és az olasz egyáltalában nem. Ez azt bizonyítja, hogy mindaddig, mig a magyar nyelvvel oly lanyhán haladunk előre addig a távoli részekből nagyobb forgalmat nem nyerhetünk nem várhatunk. Szorosan összefügg tehát e kérdés kultur politikánkkal. Az oláhság ma azért nem gravitál Budapest felé, mert kellő nyelvismeret hijján, szárazra dobott hal gyanánt vergődnék itten.