Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-09-03 / 36. szám

IV. év. Zalaeaerszeg, 1903. szeptember 3. 36. szám. Előfizetési ár: EfCy • évre 4 korona. Fél évre 2 korona Negyed évre 1 kor. E

tyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség ós kiadóhivatal : Wlassies-utcza 25, Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJELENIK HETENKÉNT O S ~Cr T Ö IR T U K Ö N ESTE Heveljünk iparosokat. „Ha nem tanulsz fiam inasnak adunk és iparos lesz belőled" mondja az aggódó szülő a fiáinak, a fin pedig kétségbeesve áll neki a latin gramatikának ha gimnazista, — ha reálibkolaba jár, akkor az algebrának, meg a mértannak. Még öngyilkossági gondolatokat is megforgat agyaban, mert sehogyse megy a fejébe, hogy ő belőle most már nem lehet ur. — A vége a dolognak, — hogy a családi béke kedvéért átmászik egy pár javítóvizsgán, sőt még az érettségit is leteszi, esetleg felkerül az egyetemre. Ott pedig hiányos tudással küzd évek hosszú során környékezve a legtöbb esetben még anyagi gondokkal is, küzd kegyetlenül, koplal ha épen rá kerül a sor, — a megváltó diploma jegyében. Yégre akad diploma is, de hány azoknak, a száma a kik az ut, felén letörnek és sietve elfoglalnak egy bármilyen kis állást, a miből megélni ugyan nem lehet, — csak tengődni. Tengődni egy egész életen át, — ahová utravalónak egy csomó kielégithetlen igény kiséri el az illetőt, a jobb jövő jobbra fordulásának minden reménye nélkül. Így fejlődik ki nálunk egész serege az eltévedt embereknek, a kik vasalt ruhában járnak ugyan, de zsebükben a kezük összeszorult fenyegető ököllé. Kit okoljunk mindezekért? Szülőt, az iskolát e, vagy az illetőt magát. Ne okoljunk érte senkit egyelőre, mert hibás ebben a dologban a nevelés, de nem szülőké, hanem a mi félszeg társadalmunk nevelése, elsősorban. Hiszen akárhogy is tagadjuk, nézzünk csak jól körül, nem különböztetjük é meg áz iparos osztályt élesebben mindennél. Ki látta von' hogy egy jobb család gyermeke elmenjen mesterséget tanulni, akár az asztalosságot, vagy a lakatosságot, vagy beadja a fiút mondjuk egy órás ipari vagy egy szövő ipari szakiskolába. Á legnagyobb baj az, hogy a mai iparos neveléséről nem igen tudnak és nagyon sok müveit ember van, a ki még mindig azt hiszi, hogy a mesterség ott kezdődik, hogy a majszter ur apró csemetéi kell eldajkálni, avagy festéket törni, meg enyvet főzni. Pedig nem igy van. Az iparos nevelés szükségességét nálunk is belátták, és pedig rendszeres iskolázás által képeznek ma művelt iparosokat. Értsük meg a dolgot. Van különbség az úgynevezett iparos tanonczoktatás és a szakiskolai iparosképzés. Az iparos tanonczoktatás kötelező a törvény erejénél fogva minden oly egyénre, a ki a gyakorlatból igyVp-^ik a mesterséget megtanulni; ez tulajdonkép a munkás elemnek képzésére szolgál. A fiút beadják tanoncznak három évre és ez alatt a hét bizonyos napjain tanul, általános és szakbavágó dolgokat. Azután felszabadul mint segéd, rendes munkakönyvet kap és bizonyos gyakorlati idő letelte után lehet mester is a szakmájában. Más a szakiskolai iparosképzés. Ez a tulajdonképeni müveit iparos képzés. Ilyen szakiskolák nálunk is vaunak és pedig az úgynevezett fa- és faragófémipar, vasipar, szövőipar, kő és agyag, mechanikai és órásipar szakiskolák. Ezeken kivül idesorozzuk a felső ipariskolákat melyek ez intézetek fölött állanak, ezeknek végbizonyítványa önkéntességre is jogosít. E szakiskolai intézetek vaunak hivatva Magyarországon müveit iparososztályt nevelni. Es czéljukat bizton el is fogják érni. De szükséges volna ehhez az is, hogy ama jobb elemek, melyek a középiskolai oktatásban nehezebben boldogulnak, ez intézeteket felkeressék. Ha a szülők kiknek elsősorban érdeke, hogy gyermekeiket a boldogulásra neveljék, megbarátkoznának ezzel st gondolattal, ha megértenék az iparos pálya szabad függetlenségét, jóval több jóravaló és megelégedett embert adhatnának át az életnek, és a mi fejlődő magyar iparunk magyar jövőjének. Hogy mily kilátásokkal, milyen reményekkel indulhat neki a végzett szakiskolai tanuló az életnek és a mi még kopár ipari földünkön, hogy hozza meg tudása, kitartása és bátorsága neki a fáradságos pálya jutalmát, arról majd egy más alkalommal mondjuk et vélertíényünket, ha a magyar iparos helyzetéről írunk. Zboroi Imre. Egyetértés. Igen egyszerű dolog volna hazánk iparát felvirágoztatni, közgazdaságunkat előmozdítani, ha mi fogyasztó közönség, legalább mi 50 százaléknyi magyar polgárság összetartok, egyetértők volnánk. Mementó . . . Óh!.szólj, felelj! Ha mind lehull a sok levél a fáról, S hervadt világ enjészét, pusztulásról, Halálról mond regét neked . . . Bevallód ó, hogy porba dőlt az álmom? Mert elfeledtél régen engemet! Immár tudom . . . Elmúlik minden, rövidül az élet, Boldogságot, tavaszt már nem remélek ; Az ifjúság is egyre fogy . . . Előre nézek — s temetőbe látok, Szivem üres, szememben könny ragyog. . . Beszélj, fele'j ! Ha hó borítja oda kint a tájat, És bent a szívben jéghidegség támad, Mi olvasztja lel a jeget? . . . De mégse szólj! — ne válaszoljon ajkad! Megiitam már — utolsó versemet. . . Horánszky Margit. Iparkiáliitás Zsolnán. Közli: Reviczky Irma A íszép Zalában« kevesen ismerik Zsolnát. Örömmel elvezetem tehát kedves olvasóimat a felvidékre. Zsolnát Trencsénvármegye északkeleti részén a Vág jobb partján épült, hajdan szabadalmazott várost, töi téneti források szerint a Silingok alapították és uémet neve Síiéin alkalmasint innen ered. A német alapítás látható maradványai a mai tótért övező házaknak boltozott járdái vagyis árkádok. Zsolna városa néhány esztendővel ezelőtt porig égett, de azut'n annál fényesebben feltámadt hamvaiból. A régi csúcsíves házacskák helyén, modern épületek állnak. Zsolna városa nagy vasúti góczpont, kifejlett iparral, élénk kereslodelemmel. Trencsén bolt város Zsolnához képest, daczára annak, hogy a megye székhelye. Zsolnán több nagy és előkelő gyár van, a mivel Trencsén nem dicsekedhetik. Zsolna a felvidék összes fürdőinek és kiránduló helyeinek központja. Legközelebb esik azonban Rajeczfürdö, az úgynevezett magyar Gastein 420 m. magasan a tenger színe felett, 800 m. magas hegyektől körülvéve. Zsolnáról kirándulást szoktak rendezni a magas Tátrába, a Mauin hasadékba, Szulyó remek völgyébe, Sztrecskó várához stb. Igen érdekes tutaj-kirándulás Zsolnáról Vág-Podhragyra, Hahn lovag és Zsigmondházára, Hobenlohe berezeg nyaraló helyére. Zsolna gyönyörű vidéken van, örök zild fenyvesekkel borított magas hegyek közt. Szürke vár-romok tarkítják a tájat, melyekhez meseszerűen fűződnek az ősi legendák. A Vág folyó kacskaringós, ezüst szalagja hiven követi a hegységet, lépten nyomon az utast is. Zsolnán nagyarányú vidéki kiállítás jött létre, mely hűen bemutatja a szépen fejlődő felvidéki gyáripart, kisipart és háziipart, még pedig bemutatja egy összevágó keretben és közelebb hozza egymáshoz az eddig egymáshoz mérfóldnys távolságban lévő magyar ipart . . . Maga a kiállítás is gyönyörű területen terül el. Sötét zöld, árnyas fenyőfaligetek és pompás virágágyak között állnak a pavillonszerü épületek, kényelmes sétautak vezetnek minden egyes pavillonba, a melyben nagy gonddal és körültekintéssel vannak osztályozva az egyes iparczikkek, ugy hogy könnyen áttekinthető az egész kiállítás. Öt vármegye: Nyitra, Turócz, Liptó, Árva és Trencsén megyék iparosainak remekei, népviselete és háziiparának termékei oly nagy mennyiségben állanak itt a szemlélő előtt, a milyet még vidéki kiállítás fel nem mutatott. 29 gyönyörű pavillonban vannak elhelyezve a szebbnél szebb tárgyak. És minden egyes tárgy honi ipari A kiállítás hü képét nyújtja a felvidék fa és bútoriparának, fonó- és szövőiparának, és ruházati ipar, bőripar, kő- és anyagipar, fogyasztásiés élelmiipar, vegyészeti- és vegyesipar, gazdasági gépek, közlekedési és világító eszközök, segéd- és tanoncz munkák kertészeti és pedig mű és kereskedelmi kertészét és több féle háziiparnak. Ha a főbejáraton megyünk be, jobbra a Littke pezsgő pavillonja áll, balra pedig Thália papjainak temploma, ahol egy kitűnő magyar színtársulat hirdeti a magyar szót és hódítja magyar művészettel az idegent is. Előttünk áll egy hosszú fa sor fellobogozva és az öt vármegye valamint Zsolna városa czimereivel szépen feldíszítve. Mint egy kioziezomázott keleti herczegnő fényes kíséretével, — olyau az »Iparcsarnok« a tarka pavillónok keretétől