Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-08-06 / 32. szám

IV. év. Zalaeqerszeg, 1903. augusztus 6. Előfizetési ár: Egy évre 4 korona. Fél érre 2 korona. Negyed érre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. 32. szám. Hazai dolgok hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcaa 25, Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJELENIK HETENKÉNT CS"t!rTÓK.TÖE:Ö3Sr ESTE. gyász és vigasz. Nem az a gyász, ba meghal a kedvesünk. Élve eltemetve, saját magunk halálát gyászolva, és maguDkat meg nem fojthatva, és elleneinknek — nem a támadását, hanem — a védelmét és szánalmát szenvedve — ez a nagy gyász. Gróf Szapáry László ma már nem fiumei kormányzó, nem is politikai tényező, csupán a közönséges lények között van: tehát a nem politikus újság is irhát róla képet veszedelem nélkül. Fényes házban született, nagy vagyont örökölt, drága nevelésben részesült; elégséges tudománjt is szerzett, a legelsőbbrendü polgári név és czimer ékesiti s egyik legmagasabb hivatalban osztogathatja a parancsot. Nagj méltóság. S ezekhez a ragyogó kincsekhez járul még az is, hogy az élet derekán még 39 éves. Külső nemes tulajdonságaiért az emberek tisztelik, sőt szeretik. Micsoda boldogság, édes Istenem ! az életnek a gyönyörűsége szállott rá. Nagyobb örömöt, személyes boldogságot nem sóvároghat az ember, ebben a földi életben, hacsak országok uralkodására nem vágyik, ha ugyan ott nagyobb boldogságot remél. S ezt a fényes életet egyetlen árnyék sötét fájdalmas gyászra változtatja. Magyar ember létére szembeszáll a magyar nyelv érdekéért küzdő emberekkel a sir széléig harczol. Nagy gyász ez, uraim! Szomorú gyász. Megmagyarázhatatlan ok, vagy okok miatt. De van jussa hozzá. Feltétlen jussa van minden embernek ahhoz, hogy olyan véleménye legyen, a milyen van. Gondolatszabadsága föltétlenül van minden embernek a földön. A magyarnyelvről, a nemzetnek legdrágább kincséről is gondolhat magában akárki bármily bűnös dolgot; még csak kérdőre sem vonja senki Sőt van jussa hozza, nemcsak gondolatban, de hangosan is jónak állítani a rosszat, — csak bizonyítani kell. Mert nálunk felelősség mellett van hála Istennek szólás és irás szabadság is. Miért nem szól? — Miért nem ir? — Miért nem használja fel ezt a szabadságot arra, hogy véleményének, óhajának és akaratának érvényt szerezzen? Miért nem fegyverkezik fel a tudománynak, az okoknak, az érveknek tárházából ? Miért nen megy ezekkel az országházba, hogy nyíl" ánosan bizonyítsa be véleményének a helyességét'? Rossz gondolatát mért nem bizonyítja jónak ? 'Miért nem indit hírlapot, miért nem ir röpiratokat, könyveket, hogy nyilvánosan és igazságosan diadalra, czélra vigye jónak hitt gondolatát? A hol szabadság van, miért kell ott lopva dolgozni ? Azért, mert maga is tudja, hogy a magyarnyelv elleni gondolatában nincs igazság. Rossz gondolatának segítségére nincs egy szemernyi oka, érve, tudománya. Már a gondolat is hazug. Itt van a bűD. Itt van a meghasonlás. Itt van a bűnhődés. Központja egy olyan társaságnak, melytársaság a nemzeti nyelv, az anyanyelv mellett küzdőket el akarja némítani. Okokkal — amint emlitém — meg sem próbálkozhatnak, botokkal nem rendelkeznek ; tehát pénzzel vesztegetnek. A legnagyobb gyász az ilyen történet, mely Rómára is ráborítja a szemfedőt. De itt még nem eladó minden. A magyar ember még visszadobja a pénzt és Júdás kettős bünteherrel bujdokol. Miért nem lövi főbe magát? Hiába! Mint a századok legendájában, belát az a szem a föld alá is, a föld alatti kriptáknak vaskapcsokkal összeszegezett ajtóin is átlát az a szem, a lelkiismeret szeme, átlát és ijesztően rája néz. Egy mód lehetne a kiengesztelésre. Ha a bűnös saját maga állítana föl bűnéből egy iskolát. Föltéve, hogy tisztában van működése tárgyával. Szánván, bánván bűnét, a fajszeretetnek, az anyanyelv szeretetének fölmagasztosult erényével állithatna föl iskolát, akár ugy, mint a Saulból lett Paul, akár szörnyűségest, mint a régi magyarok kívánták : Négyeitessék föl, a ki rossz szándékból a nemzet ellen cselekszik s szögeitessék ki a szélekre elrettentő például, s örök tanú Segesvár. Nemzeti önállóságunkért folytatott örök emlékű 1848/49-iki szabadságharczunk fényes ladi tényeinek emlékéhez szomorú társul szegődött a Segesvár mel.'ett lévő »fehéregyházi osatasikon« vívott végzetes kimenetelű ütkázetnek fájó emléke. Itt halt hősi halált 1849. julius 31-én a szabadság fennkölt eszméinek egyik legnagyobb harcosa, leglelkesebb apostola, legragyogóbb tollú költője: Petőfi! Mély megilletődéssel veszem kezembe gyenge tollamat, hogy halála ötvennegyedik évfordulóján lerójam örök emlékének köteles hazaliui hálámat. A hazaszeretetben, a szabadság imádásban rajongásig fokozott nagy idealismusnak ritka képviselője volt ö, kit egyedül az erős, régi, nagy politikailag és gazdaságilag teljesen független, önálló Magyaiországnak álma lelkesített. Nemcsak a hazai irodalom-történetünk, de a világirodalom Dagy szellemei között is kevés van olyan, akinek neve, szereplése annyira összeforott volna a szabadság eszméivel, mint a Petőfié ! Oly időben kezdődik az ő tagadhatatlanul elsőrendű szerepe Magyarország élettörténetében, amikor a nemzet, — szakítván az állami érdekekkel, a közügyekkel szemben majdnem másfélszázadon át tanúsított vétkes közönyével, természetes emberi jogainak tudatára ébred s megkezdi lassú, de feltartózhatatlan munkáját a nemzet újjáépítésére, mely biztos, szilárd alapjává lesz a mai Magyarországnak. Azok között, akik a legujabbkori Magyarország megteremtésének nagy munkájából részt kérhetnek maguknak, az elsők között ott van Petőfi is! A XIX. század elején a nemzet még nagyon szegény irodalomban, művészetben a müveit nyugati államokkal szemben. A francziák, németek, angolok erős, karakterisztikus nemzeti irodalma mellett ami vérszegény, beteges irodalmunk említésre is alig méltó. De a nagy irodalmi evolutió szele már megindult, hogy megtisztítsa a talajt egy uj, egészséges irodalmi aera eljöveteléhez. A nemzeti újjászületésnek kora nálunk különösen összeforrt újkori irodalmunk keletkezésének idejével. Finomult erkölcsök, az irodalom és művészet szeretete s a velük együtt járó politikai érettség, tisztánlátás a nemzetek létföltételének egyik elsőrendű tényezője. Az irodalmi élet fellendülésével tisztultabb felfogások következnek be természetszerűleg, a nemzet vérkeringésének egészségesebb lüktetéseit hozzák magukkal, s a minden oldalról elnyomott haza felszabadításának eszméjét, szükséges voltát eredményezik. E forrongó, nemzet-átalakító munkában a negyvenes évek elején kezd szerepelni Petőfi, ki hihetetlen gyorsasággal emelkedik azután a népszerűségnek arra a tokára, mely az ember-milliók óriási tömegében csak oly keveseké, csak a valóban hivatottaké. A nemzet megrázó nagy tragédiájában az ő főjelenése pedig a márcziusi nagy napokkal kezdődik. Dicsőséges szereplése elválaszthatlanul összeforrott a nemzet létkérdésének abban a titáni munkájában, mely a Kossuth szabadságharczában nyert kifejezést. Rövid, de eseméu rendkivüliség van, m* életében találunk fel. lag életében annyi csak ritka emberek Élettörténetét, melyet a Petőfi-kultusz hivatott terjesztői dicséretes lelkiismeretséggel feldolgoztak — más helyről ismerjük. Költészetét ma már ismeri minden müveit nemzet. Költői egyénisége ritka és szokatlan, de teljes harmóniában van benne az emberrel.. Müvei, melyekből életének legfontosabb körülményei szólnak, Petőfi életének megismerésére annyira befolynak, hogy nélkülök életrajzát talán sohasem írhatták volna meg mai teljességében. Költői termékenysége szinte csodálatos. Rövid életében irt nagy mennyiségű munkáját az embe riség osztatlan elismeréssel fogadta. Művészetének fejlődése vitatlanul hagyott kérdés, olyan, melyre határozottan felelni talán nem is tudunk. Mindenesetre legerősebb alapja művészetének az ó ritka zsenialitása. Petőfi nehéz életkörülményei között csak nehezen ismerkedhetett meg korának és nemzetének irodalmával s mert költészetében nyomokat nem hagyott egy idegen költőnek kivételes tisztelete sem: egy okkal több arra, hogy őt a költői művészet zsenijeként ismerjük, mely körülmény különben általános hitre talált, senki által kétségbe nem vonatott. Akit a sors oly igazságtalanul üldözött, mint öt, annál élthető a gondolái-világában végbement az a változás, mely az ő kóltészUőbeu ismert cinismusának adott helyet. Hosszú ideig a nyomornak, a nélkülözéseknek olyan terheivel küzdött, melyek bénitólag hatottak nagyszerű géniuszának megnyilatkozására, l>ár ritka lélek-erővel fogadta s győzte le e rettenetes életi- '.delmeket. Hozzá hasonló költő a nagy megpróbáltatásokban talán csak a franczia Moreau Hégésippe, kihez nagy Petőfinket sorsának, érzelmének