Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-09 / 28. szám

IV. év, Zalaegerszeg

, (903. julius 9 28. szám. Előfizetési ár: Egy évre 4 korona. 5"él érre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Kgyet uám 8 fillér. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. v Hazai dolgok hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-ntcza 25, Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEQ-JELEItTIB: HETENKÉNT CS"Ö"TÖRTŐK:Ö3Sr ESTE. Az olvasó közönséghez. Julius elsején uj félévre nyitunk előfizetést a Magyar Paizsban. A Magyar Paizs ára egy minél elébb korona, három hónapra egy korona. Tisztelettel kérjük az esetlegesen hátralékban lévőket, szíveskedjenek julius elsején elküldeni a lap árát, hogy a súlyos nyomdai költséget fedezhessük. „Magyar Paizs" tzerh. és kiadóhivatala. Magyar ipar. oi.) A kritika jussára hivatkozva emiitettem a múltkor, hogy egy s más tekintetben lesz megjegyzésem a megalakult Magyar VédőEgyesület bölcsőjénél. Természetes, hogy a kezdet kezdetén ez a megjegyzés csak kiváneág alakjában nyilvánulhat. S szerényen kér helyet magának. A gyakorlati tapasztalatból kiindulva többen lehetnek azon a véleményen, hogy biztosabban hozzájuthatunk a gyümölcshöz, ha magTól termesztjük azt s megvárjuk nyugalommal, mig lassan bár, de természetes kidomborodással, önmagából fejlődik ki, mint ha a kész virágos fát ültetjük át kertünkbe s mesterségesen tartjuk fon, hogy pár hét múlva mindjárt gyümölcsöt teremjen. Ez a virágos fa több esetben már gyümölcsözése előtt elszáradt, élete előtt meghalt. Fényes nevekkel diszelgő társaságok megszűntek, elenyésztek. Mert a tagok nem annyira találkoztak, mint inkább összehozattak. S a társaság nem annyira fejlődött, mint inkább fejlesztetett, talán fejeltetett. Nem annyira belőlről nőtt, mint inkább csak kívülről nagyobbodott. Az ilyen külső összerakásnak csak akkor van egységes jó eredménye, ha a belső vérkeringés is megegyezik. Hogy messzi innen vegyek egy életpéldát: szerencsés összerakásból áll az angol nemzettest. De a magyarnál pl. ez a próba talán a világ végéig sem fog sikerülni. Az angol nemzettesthez hasonlóan szerencsés összetélekből alakult az Emke. Nem lassan fejlődött. Majdnem egyszerre ugrott ki a kolozsvári piaczra, mint Pallas Athene a Zeusz fejéből. A testület fáján mindjárt ott termett a sok virág. De rögtön ott termettek a gyümölcsös galyak is: Röck Pá), Höck Szilárd, Gr. Kún Kocsárd stb. Az Emke erős szervestest lett. De az ilyen ritkán sikerül. Óhajtsuk és törekedjünk arra, hogj a Magyar Védő-Egyesület is legyen. Életszükséglet van itt is. A diszes nevek, virágok a fán, itt sem zárják ki, sőt föltételezik a gyümölcs-termést. Kivált ha ezek a virágok vér-szervi viszonyban vannak a iával, a fa lelkével, a Védő-Egyesület szellemével. De ha csak szines papírból font művirágok, akkor, nó akkor nehezen várható gyümölcs. Isten mentsen, hogy jelen esetben kételkedjem. Csak feltételeket emiitettem. A kik a Magyar Védő-Egyesületnek vezérei és diszei, mind életszervi összefüggésben vannak az Egyesület eszméjével, a fajszeretetnek példányképei, a magyarságnak apostolai. József főherczeg őfenségét mindenki a mágyarság szeretetéről ismeri elsősorban. Vaszary Kolos főmagasságu herczegprimás ur pedig egyúttal történettudós is. A ki pedig a magyarok történelmét ismeri, annak kell szeretnie 4 7 is ezt a nemzetet. Ott van továbbá a nagy neveknek és lánglelkeknek egész sorozata, s a mi fő, a ki köriil, mint tengely körül fordul az ügy, az egylet főtitkárát az eszme szeretete hevíti. Nem aggódunk tt-nát. Bizunk. De van is szükség azokra az erőkre. Sorsunk a védelmi harczban dől el, s nem a támadóban dőlt el. Európában a mag.,.ir százévig támadott s ezer esztendeig vásUki: i-t Jól \ tondja Kölcsey

t hogy megbűnhődte már a multat, sőt van egy kis jussa a jövőre is. A bűnhődés, a védelem még tart. S most talán még nehezebb a tusa. Mert fegyverzetünk csorba-csonka vasból áll. . . Ha gyönge a kard, legyen erős a kar. Ezért is nagy szükség van azokra az erőkre. Meg kell védeni a magyar ipart. Ez a feladata a Magyar Védő-Egyesületnek. Micsoda elemekkel és tényezőkkel van dolga ? Hirtelenében felsorolok egynéhányat. A nő. — Bizony mondom, alighanem az asszony forgatja a világot. Erős, mint a Mindenható. Egy közmondás tartja, hogy amit az asszony akar, azt az isten is akarja. Furcsa istenteremtése ő. Bartha Miklóstól hallottam ezt a szójátékot: Az asszonynyal nem lehet megélni, de asszony nélkül nem lehet élni. Kérje meg a Védő-Egyesület a nagyasszonyokat, hogy járjanak honi kelmében s mutassanak jó példát a szegényebb asszonyok előtt. Találjon az Egyesület utat módot, alkalmat, hatást arra, hogy ha nincsen elég honi gyár, de ha van is, szőjjenek, fonjanak az asszonyok. S ha még egyéb honi portékák vásárlásával is példát adnának a nagyobbak a kisebbeknek: el volna döntve a kérdés. — Hát hiszen elég hazafiasak a magyar asszonyok, csak ne volna mindennél nagyobb ur a hiúság! A kereskedő. Az asszony után ez a legnagyobb hatalom. Legalább Magyarországon ez. Kérje meg a Védő-Egyesület a kereskedőt, hogy kereskedelmet folytasson és ne kereskedést, más szóval, hogy az ország érdekét is tekintse s ne csak a saját magáét. Kérje meg, hogy ne hozza nyakunkra külföldről az idegen portékát. — De vágják le a nyakamat, ha ennek a kérésnek foganatja lesz. Az iparos. Legközvetlenebbül az ő bőre ég, körülötte folyik a táncz. Hasson rá az Egyesület, hogy dolgozzék és lelkiismeretesen dolgozzék s portékáját ne adja nagyon drágán. Szóval haladjon. Hanem itt alighanem beleesünk ebbe a bünforgatagba: Pártolj közönség, aztán haladok, — s haladj iparos, aztán pártollak. A ipartestületek. Mik ezek ? Hivatalok. A választottak hivatalt ülnek s védik talán az iparostagoknak egy s más életbeli ügyét-baját. De hogy a magyar ipart védelmeznék, azt tagadom. Van nekik egy felsőbb forumjok: az iparkamara; csakhogy ez nem iparkamara, hanem »kereskedelmi és iparkamara." Ne« tudom, de gondolom, hogy mindakét ágnak vannak benne képviselői. Hogy a kereskedőket képviselik benne, az bizonyos, s hogy ezek a képviselők az elsőbbek, a hatalmasabbak, az erősebbek, az még bizonyosabb. Ketten egy gyékényen. Hogy fér ez össze? Mint a tüz és viz Mi az érdeke a kereskedőnek? Hogy gazdagodjék. Hogyan gazdagodhatik? Ha miuél olcsóbbau vásárol s minél drágábban árul. Hogyan vehet olesóbban? Ha külföldről hoz, lehetőleg minél silányabb portékát. Csak nem evett mesiet, hogy másképen cselekedjék. S ugy-e, hogy ez a testvér magyar iparosnak nem érdeke. S ők mégis egy gyékényen ülnek az iparkamarákban. — Hanem van egy mód. A Magyar Védő-Egyesület eikölcsileg kényszerítse az Ipartestületeket, hogy legyenek tagjai ennek a társadalmi Egyesületnek s szabályai szerint járjanak el, függetlenül a kamaráktól. A közönség. Beszéljen az Egyesület a hirlapok utján a közönségnek a lelkére, hogy a kereskedőtől csak honi portékát kérjen és fogadjan el s igy kényszerítse a kereskedőt honi portékák tartására. — A kereskedő persze azt fogja mondani a publikumnak: nem ért maga ahoz barátom! s bebizonyítja neki, hogy a manchesteri lájbit a marosujvári sóbányászok varrták s az alsószentmihályfalvi retket Ujzeelandból hozatta. A gyermek. A gyermek a nemzet álma. A mit az előbbieknek nem verhettünk a fejűkbe, szivébe veszi a gyermek. Uj generácziót keil nevelni. Husz esztendő nagy idő. Ugye türelmetlenek vagyunk azt megvárni 1 Pedig Kos«uth védegylete óta már három ilyen nemzedék felcseperedet volna s egy sem nőtt fel abban a hazaszeretetben, s abban az értelemben, hogy gazdaságilag előbbre tegye a magyar nemzet érdekét a külföldiek érdekénél. A Magyar Védő-Egyesület országos erejével rányomhatja bélyegét az iskolára is, hogy a hazaszeretetet ne