Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-09 / 28. szám

4 MAGYAR PAIZS 1903. junius 220. pédikálásokból, hauem tettekből tanulja az ifjú. Hogy a transceudentális tudományok mellett közgazdaságot, életet is tanuljon. — Miért ne lehetne javitva változtat ni a gyermeknevelésen, az iskolákon s a sok bürokratikus betürágáson ? Borbély György. A haladás tényezői. Valahol szép mesét olvastam egy arabs emberről, aki arról akart meggyőződést szerezni, hogy a három fia közül melyik szereti őt leginkább. Elküldte Őket tehát a világba hogy lássa, melyik hozza meg az atyának ? legbecsesebb ajándékot. Valamely távol fekvő városban összejöttek a testvérek és egybehasonlitották az adományaikat. Az első egy szőnyeget mutatott, a melyen ő ós mások is tetszes szerinti helyre juthatnának. A másik valamely gyógyszerrel rendelkezett, mely minden betegséget meggyógyított. A harmadiknak pedig volt egy távcsöve, hogy lássa mi történik otthon ; ós az atyát betegen látta az ágyon, Ekkcr az első testvér mind hármukat hazajuttatta a szőnyegen; a másik pedig gyógyszerével mentette meg az atyjuk életét. Nagy volt az atya zavaia, midőn el kellett döntenie azt, hogy melyik fiának adománya volt reá nézve legbecsesebb. Éppen ez a körülmény nyújtja nekünk is az alkalmas képet azon nehézségre nézve, ha meg akarnók határozni: váljon a föld, vagy a munka , vagy pedig a tőke a legszükségesebb kellék a termelésnél ? Pedig csak mindháromnak együtt működése teszi lehetségessé a productiót. Azon első lépestől kezdve, a meiylyel az ember az állatot felülmúlta, a tőke volt azon eszköz, az a tényező, a mely lehetőtette a — czivilizácziót. A tőkének minden növekvése lehetővé tett minden előre való lépést egész a mai napig. Tőke nélkül nem történt egy lépés sem ós nem is történhetik ezentúl sem. Mi a tőke? Az összegyűjtött és önmagával sokszorosított munka. Tőke nélkül az életbeu egy lépéssel sem mehetünk tovább. Nélküle épp oly kevéssé építhetünk iskolát, templomot vagy kórházat s épp oly kevéssé szervezhetünk valami missziótársulatot, mint nem alapíthatunk tőke nélkül sem palotát, sem pedig gyárat. A tőke erő és az összegyűjtött energiának készlete; C3ak kevesen tanulják meg és tudják megbecsülni az ő fontosságát a czivilizált életre nézve. A töke fejlődésével fejlődött egyúttal a társadalomnak ipari organizácziója is. A mi az embereket arra indította, hogy a földön elterjedjenek ós a művészeteket tökólete^bránd és Való. Irta : Ee-vriczlcy Irma. A tünő piros nap bíborba vonta a hegyet, mezőt. E rózsás fényben a zöld vetések közt lassan haladt hazafelé két serdülő lánvka.'A mezei nton mentek, mely a faluba ós a kastélyba vezetett. A vadvirágos, zöld bozótos keskeny ösvénynek mind a két oldalán hajlongtak a rozs és buza kalászok az esti szellő enyhe fuvalmától lengetve. Sötét kőrisfák közt kifehérlett a kastély bádog-födeles fehér tornya. — Virágszedés közt elmaradtunk a többiektől, — majd kapunk érte szidást az angol kisasszonytól — mondá Lujza az idősebbik leány, s szőke fürtös fejét kisórőnője felé forditá. Eh mit, feleli a barna Ilus, egyszer nekünk is szabad ábrándoznunk, nemcsak a sárga hajú Misnek. Tudom Isten, a ködös Albionban nincs oly szép est, mint itt a Mátra alján. Nem hiában junius hónapban vagyunk, a levegő telisteli jázmin ós rózsaillattal; milyen jó volna, ha itt alhatnánk a puha pázsiton egy vadrózsa bokor alatt. De mondd csak Lizka, mi szeretnél te lenni leginkább? Én csak királyné Ilus. Egy igazi királyné. Miért épen királyné Lizikám? No mert ennek a legjobb dolga van a világon. Lásd ép mint ezek a buzakalászok előttünk, ugy hajlongnak az emberek egy királyné előtt. sitsók: az egyedül azon szükség, sőt kényszer volt, hogy megszerezzék életfentartásukat, de egyúttal az ezzel járó szenvedéseket is. Az emberiség minden lépését kénytelen volt saját vérével megfizetni. Drágán vásárolta meg tapasztalatát! Eleinte a munka kényszer volt. A férfiak munkára kényszeritették a nőket, a kik szolgálóik és rabnőik valának. Maguknak csak a vadászatot s a háborút tartották fön. A modern rendszer a szabadságra, szerződésre is magánvagyonra lett kilapítva. Ezen rendszer ugy keletkezett, hogy az emberiség nagy tömege, lassankint azon bilincsekből fölszabadült, a melyekben azt a természet és embertársai fogva tartották. A modern társadalomban magas organizaczióhoz jutott a munka. A kötelékek, a melyek ma mindnyájunkat összekapcsolnak: a szabad együttműködés s a szerződés. Ez iránt teljesen tisztában kell lennünk. Valamely rajongó, a ki sem a tudománytól, sem a történelemtől tanácsot uem kér ós valami eszményi társadalmat kitalál, melyben az összes életfeltételek másképen alakulnak: egy ideig szerepelhet ugyan mint uj• tó vagy mint próféta, de a ki a valóság talaján áll, az bizony nem fog szavaira hallgatni. A modern iparrendszer nem egyéb nagy társadalmi együttműködésnél; s ezen nagy, hatalmas együttműködés egyúttal a czivilizácziónak egyik produktuma, még pedig igen becses ós nemesitett produktuma. A tulajdonjogot mi most ugy értjük, hogy az embernek joga van ahhoz, a mit munkájával szerez. Ez pedig nagyon czivilizált fogalom. Megjegyzésre méltó dolog az, hogy minden elégedetlenség és minden panasz az emberi sors különlegessége ellen —vonatkozik csak a vagyon, fényűzés s az érzéki élvezetek egyelotlenségére, nem pedig az ismeretekre, erélyekre, sem a testi Bzépsógre vagy erőre. Azoknak a helyzetét, a kik világi tekintetben esetleg a legmagasabb állásokat foglalják el, — sohase szahad irányai láb-iéríéknek vennünk arra nézve, a mit mindnyájunknak elérnünk kellene vagy lehetne. Mert egyszerűen lehetetlen dolog az, hogy mindnyájan elérjük azt a fokot, melyet közülünk csakis a legjobbak foglalhatnak el.l Oly ember, a ki az első helyet elfoglalni képes, csakis a folyton megujuló erólylyel juthat oda; aki a legelső sorba jogosan nem tartozik: az nem sokat fog használni tigyónek, ha onnan erőszakkal lerántja a legjobbat azon reményben, hogy igy ő fog emelkedni. Gyakran azt is mondják, hogy az emberek nagy tömege még mindig szegénységben tudatUgye szép ez a virág halmaz, a mit a mezőkön szedtünk ? De ezek csak mezei virágok, ő neki lásd, aranyból, ezüstből, gyöngyből ós drágakőből van ennél még sokkal szebb virága, sokkal ékesebb. És milyen drága ruhákban járhat, selyemben, bársonyban és pompás hermelinben. Hát te mi szeretnél lenni Ilonkám ? Már mint ón ? Kérdi a leányka ábrándos szemű barna fejecskéjét vigan fölvetve. Oh ón csak tündér szeretnék lenni. Egy rózsatündór például. Kedvencz rózsáim egyikében laknám és az illatos rózsaszirom jobban megvédne engem bizonyára, mint a te királyi lakod bástya-fala — a puha rózsalevélen nyugodtabb volna álmom, mint a tied a bíborpárnán . . . Aztán ne gondold, hogy csak olyan könnyen lehetnél királyné. Én már tanultam a világ-történelmet és azért tudom, hogy a királynőnek születni kell. Olyan menyezetes ágyban születni, mint a nagymama ágya. Csak hogy a függönyeit nem angyalkák — de egy herczegi korona tartja össze. Aztán meg nem is olyan jó dolga van a királynőknek, mint te gondolod. Nehéz sorsuk van. A nép jóléte az ő vállukra is nehezedik. Oh és az az Etiquette, az ám valami borzasztó! A kisasszony egyszer azt beszélte, hogy a szegény Marié Antoinette is meghűlt, mert mig felöltöztették, mindig egy magasabb ós magasabb rangú asszony adta egymásnak a királyné ingót s mire a királynéra került, az már ugy didergett, mint a nyárfa, levél . . . lanságban és nyeraeségben van eltemetve. A. történelmi ós társadalmi tudoraínpos szempontból talán helyesebben igy szólhatnánk: Az emberiségnek csak kis része szabadult meg eddig több ezer évi küzdelem után a tudatlanság éa nyerseség bilincseiből. Az általános szempont ezen egyszerű helyesbítése által igen fontos támpontot nyerünk a fajok, nemzetek s osztályok viszonyaira nézve. S ez is képeli az emberiség igazi haladásának fontos tényezőjét. Cselké Jónál. j&z életből. Cselédeink. Asszony: (egy állást kereső szobalányhoz) Szolgált ön már finomabb házaknál is ? Szobalány: Igen asszonyom! én tőlem sokat lehet tanulni. — Hallom vendége érkezett tegnap Méryur? — Igen, a napam jött meg tegnap a Yillár* vonattal, s most el lehetek rá készülve, hogy naponként lesz egy kis dörgés, mig végre beleüt a menydörgős menkü. Mindig előkelően. Gróf: (turista-uton egy paraszthoz) »Kaphatnék önnél egy szobát két ágygyal? Paraszt: Azt nem kaphat az ur; mert nálunk mindenki a szén iban alszik. Grófné: Akkor kérünk két csomó szénát. U Tatig. Országgyűlés. Az országház nehezen tud nyugalomra verődni. Vannak miniszterek és van ^miniszterelnök. De a katonajavaslatok miatt az ellenzék nagy része nem tud megnyugodni. Kossuth Ferencz néhányad magával belenyugszik az elhalasztásba, de többea a nemzeti kívánalmaknak legalább a megigérésél feltétlenül követelik: magyar vezényleti nyelvet, magyar nyelvet a katona iskolákban, magyar czimert és zászlót a magyar ezredekben, a magyar alkotmányra tegyen esküt a katona, a Gotterhaltét váltsa fel a hymuu^z. Mig ezekre határozott ígéretet nem adnak, mintegy 60 ellenzéki ellentáll. Gr. Khuen Héderváry miniszterelnök programbeszéde fölött folyik most a vita. Babó Mihály, Csávolszky Lajos, Okolicsányi László, Hieronymi Károly, Lengyel Zoltán, dr. Rlth Endre, Holló Lajos beszéltek. Kossuth Ferencz megmaradt pártelnöknek.— Kolozsváry Dezső honvédelmi miniszter az aratásra hazaengedte a behívott katonákaU A tündérek pedig rózsa illatban, virágharmatban ós aranyos napsugárbau megfürödhetnek bármikor, a mit egy királyné sohasem tehet meg, azért lásd mégis csak jobb lenni tündérnek, mint királynénak. A búzavirág szemii Lizkát azonban nem győzte meg vele. Mert ez csak egyre hajtogatta: „Éa csak királyné szeretnék lenni, boldog földi királyné! A tüadór királynék csak a mesébe valók, édes Ilonkám. Azonban gyorsítsuk meg a lépteinket, mert mire haza érünk, öreg este lesz. És aggódni, fognak — hogy hová lettünk. De ha meglátják a sok szép virágot, a mit szedtünk, hogy telihintsiik vele holnap űrnapján az utat a kastély előtt, merre majd a körmenet elvonul — akkor bizonyára megbocsátják nekünk az elmaradást, vagy is azt, hogy hátra maradtunk a. többiektől . . A hold ép a kőrisfák mögött bukkant fel, mikor a két barátnő a park küszöbét átlépte és ezüstös világát pazarul szórta a kavicsos kerti útra ós a két siető bájos alakra. A kél egymás mellett haladó leányka a holdfényben ugy nézett ki, mint két mezei virág. Lujza kék batiszt ruhájában mint. a buza virág — Ilus a ^vörösben, mint az égő pipacs. Az ábrándos leánykákat a kastély portája előtt az „angol kissasszony" nem éppen valami nagy angol pflegmával fogadta . . » (Folyt, köv.)