Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-07-02 / 27. szám

4 MAGYAR PAIZS 1903. junius 2. Barthos Tivadar táblabíró, Hlatky István esztergályos mester, Halász Ferencz mm. o. tanácsos, Gyömörői Manó udv. kárpitos. Haasz A'L'éd gyáros, Hermán Ödön udv. szállító, Dr. Loosy gépayárigazgató, Láng Lajos gyárigazgató, tornyai Schossberger Rezső, Szerencs János főrendiházi titkár, lik Mihály nemzeti kaszinói titkár, Rózsa Károly, Zseni József, Löherer Andor, Zórád István az 0. M. G. E. tikára, a fővárosi ipartestületek elnökei és több fővárosi testület elnöke stb- A kaizatot szép hölgykoszorú töltötte meg Az elnöki széket Somssich Tihamér gróf, Hlatky István ós Barthos Tivadai foglalták el. Somss ch gróf lelkes szavakkal magyarázta a mult század negyvenes éveijeí mozgalmát és köztetszés között fejtette ki, hogy az alakuló egyesü let becsületes homlokára csak ez van irva: „Szeretem hazamat jobban, mint a külföldet, anélkül, hogy a külföldet gyűlölném. A hazai ipar és mezőgazdaság gyönge növényét akarom táplálni mig megerősödik annyira, hogy maga is megküzdhet erősebb versenytársával." Felhívta a társadalom minben rétegét a mozgalomhoz való csatlatkozásra. Üdvözölte az iparosokat a kereskedőket ós gazdákat, kik együtt megje'envén fényes fanuságoc tettek ,i mellett, hogy nem ők ellenségei egymásnak, hanem a küllőid valamennyinek. Megnyitja a közgyűlést, hosszas szűnni nem akaru taps és ezután lélekemelő jelenet következett: A polgári dalkör rázendített a szózatra, melyet lent és a karzaton ailva énekelt vele négyszáz torok, miközben számosoknak könnyek gördültek végig arczán. — Barthos Tivadar táblabíró meghatott szavakkal adta azután elő a szervezkedes történetét. Rámuíatott arra, hogy fejletlen iparunk folytán Ausztria és a többi kii föld ipaianak valoságo3 gyaimata az ország, minek folytán száz meg száz millió vándorol ki az oi>zágból ós a nemzet foiyton szegeuyediK. Ezután íljuí tü</el lelkes szózatot intéz a közönséghez, hogy pártolják, védjék a hazai ipart és mezőgazdasági teimelest a magyar muuka gyümölcsét ós a magyar munlíclSt. Szavait, melyet viharos tetszés nyilvánítások amúgy is süiün szakítottak felbe, percekig tartó lelkes tüntetés és taps követte. Jerémiás Arnold előadó, felolvasta azután az ország minden részéből jött sürgönyöket többek kö zöít Víg Albert iparoktatási kir. főigazgató, nagy8ombory Sombori Lajos főrendiházi tag. Kohl Medárd püspök, Zilahi Simon, Budai Baina, Ziiahi Dezső, és mintegy negyven sürgönyt és 1öbb levelet. — Fölolvasta az E. M. K. E. átiratát, melyben az egyesület mozga'máho' testveri csatlakozásukat jelentették be, fölolvasta Rákosi Jenő levelét, melyek nagy lelkesedest keltettek ép ugy mint a temesvári ktresk. es iparkamara üdvözlő nőnek vau nagy becse, ugy mint a férfi értéke is mindig féifiuságátol függ. Ha egyszer a nők a feifiak jogai után vágyódnak, akkor aaár hátrányban lesznek De igenis előnyben maradnak mindig, ha a helyesen felfelfogottt női jogaikat érvénye^tik. A túlságos fárasztó tanulás, a kínos fejtörés, tépelődés, a mély gondolkodás kipusztítják a nőkntk sajátos előnyeit, kitűnő tulajdonait; és noha az a sok tanulmányozás éppen ritkasága folytán talán lárgyává is válik a hideg csodálásnak; mégis egyúttal gyöngíteni fogja az a nőknek azon varázserejét, mely által ők nagy befolyásukat gyakorolják a férfi nemre. És ha a nő esetleg nagy költőnővé, színésznővé lenne is, oly nagygyá, hogy a történelem is hirdetné dicső nagyságát; ezen dicsőségével még akkor sein bizonyítaná be nemenek veleszületett nemességét ugy, mintha olv legjobb nővé lenne, a milyent maganak kívánhat egy értelmes, deiék, beceüietes féifiu. Tény az, hogy az igazi női műveltségnek főforrása: a szívnek egészséges hangulata. E nélkül okvetlenül szerencsétlenné lesz a nő. Azt mondta egy nagy nőismerő, hogy a nőben az ész s a sziv-egy; én hozzá tenném, hogy a sziv az ész nyivúnulásainak eszköze. A nő ép szive sok tekintetben elfeledteti az ész esetleges hiányait; mig ellenben a legélesebb, legvilágosabb ész sem képes elfödni a — sziv hibáit! Cselkó József. , sürgönye, melyben a kamara az egyesület táj mogatását igéii, — j Tóth Károly az iparosok nev.íben tartott ez. után szép talpraesett beszedet. Erdős Lajos ref. I lelkész p^dig magasröptű szép beszéddel valósággal elragadta a hallgatókat. — Rákóczy Károly szép beszédben jelentette be, a fővárosi házfelügyelők egyesölete tízezer tagjának testületileg való belépését. — Springer József a fő»árosi kisvendéglősök ós koicsmárosok ipartestületének tagjai nevében bejelenti, hogy ezennel mindnyájan belépneit az egyesületbe. Sedianszky János bejelenti, hogy a szűcsök stb. ipartestülete sziutén testületileg belép az egyesületbe. — Jerémiás előadó jelenti ezután, hgy az egyesületnek eddig közvetlenül belépett tagja van 600 — Testületileg beléptek: A nagykőrösi, a zombori, a kolozsvári, az újpesti, az eperjesi, simontornyai, szegedi, erzsóbet-kosuthfalvai ipartestületek, kilencz főváiosi ipartestület, az 1 ső III, ker, polgári kör, s*b. Belépett az országos központi hitelszövetkezet ipari oszt, főnöke, az 0 M. G. E. igazgatója ós titkárai. A magyar gyáriparosok szövetségének elnöke, az Otthon írók körenek elnöke s a többi. — Jeremiás Arnold felolvasta ezután az egyesület alapszabályait, melyek szerint az egyesület célja: a hazai ipari és mezőgazdasági termelés ós a hazai munka és kereskedelem védelme ós fejlesztése. A magyar birodalom gazdasági es ipari termelésének vedelmót ós fejiesztesét czélzó mozgalmaknak és az e czélokra 'örekvő éidekeknek egyöntetű és országos képviselete, úgyszintén e czelok erdekében alko'ott tóivenyek, rendeletek és hatósági intézkedések gyakorlati vegrehajtáoanál a hatóságok támogatása és a végrehajtás ellenőrzése, — Többek hozzászólása után az alaps'.abábályok egyhangúlag elfogadtattak ós a választások következtek. Rákosi Jenő és Császka György kalocsai érsek javallata folytán egyhangúlag, nagy lelkesedessel az egyesillet fővédőjeül megválasztották: József Ágost o.ugvar kir. herczeg ur ő fenséget, kihez küldöttséget fognak men>-«zteni, es Vnzarv K ilozi bíboros, herczegrimást Esztergom érsekét. — Jerémiás Arnold előadó felolvasta ezután a heiczegptimás leve ét, melyben ő etninencziája a fő védői-ég elfogadásáról ertesiti az egyesületet. Lelkes tüntetés közben elhatározta a közgyűlés, hogy táviratilag üdvözli ő eminencmját. Védnökül megválasztották\ Császka György kalocsai erseket, Karolyi Sándor grótot, Bánffv Dezső bárót, Chorin Ferenczet, Mailáth Gusztáv pibpököt, Dessewffy Autel grófot, Rákosi Jenőt. Előadó bejelenti, hogy phoiin Ferencz ós Rákosi Jenő főrendiházi tagok, már a szervező bizottságot is állandóan támogatták tanácaikiíal. Tiszteletbeli ellökök lettek-. Beldi Akos gróf, Márkus Jozcef főpolgármester, Mailáth József gróf, Tallián Bela. Seydl Ambrus min. tan. Andrássy Dénes gróf. Pálfty Miklós herczeg, Pálffy János gróf, Szapári Pal gróf. Tiszteletbeli tagokid vdlusztottdk: Üzv. Somssich Páltió, özv. báró Lipthay Béláné, gróf Szapáry l'álné, gróf Vay Ábrahimné, gróf Andiássv Aladainé, gróf Vigyázó Sándorné, Iukey Kálmánná, Darányi Ignácz, Láng Lajos, Apponyi Albert gróf, Zichv Jenő gróf, özv. Rhedey Lajosnó giófnő, gróf Karácsonyi .lenőné, gróf Csáky AIbinnó, gróf Somssich Tihamérnó, báró Dániel Ernőnó, gióf Széchényi Aladár né, Gineverné Győry Ilona, Wlasaits Gyula, Wickenburg Márk gróf, Hegedűs Sándor, Ludwigh Gyula, Kossuth Ferencz. Ügyvivő alelnök lett: Somssich Tihamér gróf. Alelnökök'. Halmos János aki bejelentette ugy a maga iránt mint Budapest székesfőváros közönsége nevében is, hogy az egyesületet legmesszebb menő támogatásban fogják részesíteni, Beniczky Lajos alispán, Batthányi Pál gróf, Hajós József, Hlatky István esztergályos, Dr. Gaál Jenő min. tan., Vikár Béla szabómester, Sombory Lajos, Brázay Kálmán, S échényi Bertalan gróf, kik e tisztséget elfogató . — Ezután az el tanácsba közéletünk számos kitűnőségét váf oiták be, majd az igazgatóság ügyvezető bizc vg ós választmány megválasztása következett, melybe a társadalom minden rétegéből oly férfiakat választottak, akik már eddig is eredményes tevékenységet féjtáttek ki hazafias téren. — A sajtónak az alapszabályok szerint tervezett messze menő támogatására való tekintettel beválasztottak számos fővárosi előkelő hírlapírót, kik e tisztséget el is fogadták. — Érdekes intézménye, ugyanis az egyesületnek az, hogv tagjaitól vásárolt hazai ipar cikkek és iparművészeti tárgyakat, továbbá szerszámokat szakkönyveket és lapokat fog tagjai között, kisorsolni, hogy az ipar fejlődósét a hazai sajtó támogatásával egybekapcsolva szolgálhassák. — A közgyűlés után ügyvezető bizottsági ülés volt, melynek taajai az elnökségen kívül Batthányi Ernő gróf, Bartha Miklós, Darányi Gyula dr., Györgyi Kálmán, Kuszkó István, Sztipín István, Hajnos Sándor, Bernát István dr., Forster Géza, Horváth János dr., Löherer Andor, Tóth Károly, Zseni József, Rózsa Károly >. Főtitkárnak egyhangúlag Jeremiás Arnoldot választották, titkárnak Zórád Árpádot, jegyzőnek Pálffy Józsefet és fogalmazónak Bőrőt2ffy Jenőt nevezték ki. Yálasz a „Magyar Paizs"-nak 16-]k számában megjelent. „A népnevelés kérdéséhez" czlmü czikkére Véletlenül jutott közelebbről kezembe a »Magyar Paizst-nak ama száma, a melyben a fentjelzett közleményt olvastam, a mely egész özönét a gondol ltoknak kergette agyamba. E gondolatokból némelyeket szavakba foglalva leirok a következendőkben : Azt mondja a czikkiró: Hogy a népet, különösen annak felnőttebb részét állami tekintetből is gondosabb nevelésben kellene részesíteni. Azt kérdem : miért csak a »felnőttebb részét Hiszen — nevelni nem a felnőtteket szoktok, hanem a gyermekkorban kell s nem is a papok kötelessége az, hanem a fauitóké. Azután — miért: sÁllami tekintetbül is?« Én ugy gondolom, hogy a nevelés elsősorban magáért az emberért kell és a czélja: a nép jóléte, előhaladása. Vájjon, ha a nép nélkül megtudnánk lenni mindannyian, a kik irtózuuk kapát, sarlót fogni a kezünkbe; és ha nem kellene kenyér s más egyéb, a mit a nép verítékkel állit elő számunkra; ha nem kellene a katonaság részére közlegény, a kiknek az állam jóvoltából igen nehéz, sorsa szokott lenni s a hova nem valók a mi kényes fiaink, de a nép gyermeke épen arravaló: vájjon akkor törődnénk-e azzal, hogy a népnek minő a táplálkozása és vájjon nincs-e ételében méregoldat, vagy — hogy mi viszi korasirba gyermekeit . . . Bizouyára: nem! Ámde ne tekintsük a népet csak eszköznek a saját jólétünkhöz, boldogulásunkhoz, mert neki is van joga embernek lenni; és nem a nép van az államért, hanem az állam van mindnyájunkért; az államnak pedig kötelessége a nép részére is minél jobb életviszonyokat teremteni s viszont: —• boldog az az állam, a melynek a uépe jólétnek örvend, mert az értelmes hazaszerető, józanéletű, muukús népben vau főereje, mig a buta, elaljasodott, szeszesitaloknak élő, nyomorult nép csak romlására, veszedelmére és gyalázatára van. Es mégis: Fájdalom, hazánkban — kivéve egyes részeket — még nagyon hátramaradott állapotban van a népnevelés; kiváltképea pedig itt Erdélyben elvagyunk maradva vele. Bizony, sok helyen azontúl, hogy két lábon jár, vajmi kevéssé múlja fölül négy lábu barmait a nép. Vaunak iskoláink, de azok ritka helyen mü* ködnek ugy a mint kellene. Ennek egyik oka abban található, hogy a kisebb birtokosok ma is halálos ellenségei a népnevelésnek s igy az iskolai gonduokság ritka esetben gyakorol kellő ellenőrzést az iskolákra; ur tagjai nem törődnek vele; paraszt tagjai pedig — tudatlanságukbau tehetetlenek. Sajnos, még mindig járja eme felfogás: »Eh, minek a parasztnak tanulás? Elég, ka kapálni tud.« Aztán a legtöbb tanitó ilyen értelemben fog a népneveléshez, kijátszva a feletteseket, — s mert nem sokan vaunak azok, a kik elég fenkölt szellemmel biruak ahoz, hogy szép hivatásukat átértve nemesen megfeleljenek kötelességüknek, az ellenőrzés nélkülözhetetlen.