Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-25 / 26. szám

MAGYAR PAIZS 1903. junius 204. Hálás érzettel áldották számtalan férfiak egész életükön át édesanyáik emlékét, kik a jóhoz, a becsületeshez való hűséget ébresztették s ápolták fiaikban. Boldogok azok az anyák és fiaik. Cselkó József. Semmiből 51 millió korona. Vagy: A selyemteuyósztég A ki ismeri a selyemtenyésstést, az tudja, hogy semmi látható költségbe, semmi megerőltetésbe, csak egy kis nemesen szórakoztató időtöltésbe kerül, hogy a selyem tenyésztés utján 51 millió koronával gazdagodjék szegény országunk. A ki pedig nem ismerős evvel, higyje el nekem, hogy a szederfa (Erdélyben: eperfa) ültetés és ápohs sem nem költség, sem nem fáradság, s a levéllel való bernyó-etetés — gyerekeknek, vagy munkára képtelen Öregembereknek, vénaszszonyoknak a foglalkozása — szintén sem nem költség, sem nem faradság. Néhány év óta indult meg hazánkban a selyemtenyésztés munkája. Kit kellene érette leginkább magasztalnunk, mint Darányi Ignácz földmivelési miniszter urat? Az országos selyem tenyésztes felügyelője pedig Bezerédj Pál, a ki gondját viseli a selyemtenyésztésnek, s akinek szivén fekszik a selyemtenyésztés. Mert a miniszterrel együtt szivén viseli az országnak közgazdasági állapotát. A Szegszárdon székelő Bezerédj felügyelő nagyfontosságú felterjesztéseket irt a föld mivelési miniszterhez 23 vármegyének selyemtermeléséről. Módunkban van ismerni ezeket a felterjesztéseket. ZalavármegyénkrŐl tett felterjesztését kevés kihagyással lentebb közöljük is. A felterjesztésekben gazdag vélemény-adás és kitűnő statisztika van. 23 vármegyében van selyemtermelés. Közép helyet foglal el itt Zalavármegye. 1901-ben 61 községben és pusztán foglalkozott 337 család, s 3868 kiló 50 deka termelt selyem gubóért kapott 7110 kor. 14 fillért, — 1902-ben 60 községben 494 csalad 3865 kiló 20 dekáért 6904 kor. 23 fillért. — 1880-tól-1902-ig 82.353 kiló 57 dekáért kapott 57 ezer 844 kor. 95 fillért. A 23 vármegye közül legkevesebbet termelt Jásenagykunszolnokmegye (azonban többet, mint a melyik semmit sem termelt) 1901-ben 14 község 45 család 414 klgr. 20 dekáért 795 kor. 88 fill. 1902-ben 17 község 116 család 985 kgr. 40 dekáért 1943 kor 86 fill. 1880-1902 — — 6945 kgr. 08 dekáért 13,311 kor. 40 fillt. A 23 vármegye közül legtöbbet termelt Bácsbodrogmegye. (Ott van a legtöbb eperfa.) 1901-ben 128 község 30,414 család 490,049 kgr. 80 dekáért kapott 916 ezer 620 kor. 56 fillért, majdnem félannyit, mint az egész országban. — 1902-ben 128 község 28.484 család 409.301 kgr. 40 dekáért 740 ezer 714 kor. 52 fillért. 1880—1902-ig pedig 6 millió 330 ezer 366 kgr s 37 deka gubóért kapott 11 millió 861 ezer 921 koronát és 66 fillért. A 23 vármegyén kivül szétszórtan termeltek még mintegy negyedtélszáz ezer kor. értékű gubót. Ugy hogy a tiszta Magyarországon 1901-ben 1955 községben 79.160 család 1 millió 246 ezer 865 kgr. 20 deka gubót termelt s kapott érte 2 millió 329 ezer 450 kor. 28 fillt. 1902-ben pedig 2042 községben 78,390 család 1 millió 142 ezer 543 kgr. 80 dekaért kapott 2 millió 059 ezer 059 kor. s 83 fillért. (1902. év hanyatlást mutat 1901-hez képest.) De 18801902-ig — 15,221.341 kilograin s 71 deka termelt gubóért kaptak a vele foglalkozók Magyarországon 28 millió 286 ezer 033 kor. és 85 fillért. Hozzávesszük Horváth-Szlavonország termelését is: (1880—1902) 3,728.030 kgr. 60 dekáért 6 millió 939 ezer 305 kor. 86 ffllérrel. S igy a Magyarbirodalomban 1880. — 1902-ig termeltek' '18,949.362 kgr. 31 deka selyemgubóts kaptak érte 35 millió 225 ezer 339 koronát és 71 fillért. A gyárakban, raktárakban a selyem gubóval való foglalkozók keresete 1880 —1902-ig 16 millió 251 ezer 574 kor. 85 fillér s igy az összes kereset: 51 millió 476 ezer 914 kor. 56 tillpr. Nem megvetendő kis összeg, kivált, ha meggondoljuk, hogy ennek a munkáját el végeztethetjük munkaképtelen öregekkel, vagy egyébként ácsorgó—csavargó gyerekekkel. Szűkebb hazankban, Zalában, Sümegen 11 tények vagyunk s az üdvösség utján haladunk. A hit teszi az embert, ez az üdvösség kezdete, reményünk alapja, mert e/által közeledünk Istenhez, 8 enélkül Isten előtt nem lehetünk kedvesek, de nem is üdvözülhetünk. Szeressük felebarátunkat is Gondoljn* meg, hogy ő is Isten képére és hasonlatosságára van teremtve, Krisztus vérével megváltva s igy egymással testvérek vagyunk. Ki felebarátját gyűlöli, s mellette azt állitja, hogy Istent szereti, az hazug, mondja Szene János, mert aki felebarálját nem szereti, akit lát, — hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát ? De gondoljunk fajunkra is! Hiszen nagy Széchenyink mondja: oly kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is megkellene bocsájtani. S méltán! Nézzük csak izraelita felebarátjainkat. Valljon örülnek e azok egyik vagy másik hitsorsosuk tönkre-menetelén, vagy egyeb bajain ? Jól tudják ők, hogy az erősseg az összetartás ban, a tömörülésben áll. S csak te keresztény, kinek legszebb hite van, kinek Jézus világított az ő szeretetévei és példájával, te örülsz embertársaid bajain? Segítsd őr tehetséged szerint s hidd el, a jutalom el nem marad. „Más kárán tanul az okos" mondja a közmondás. Láthattuk Pál barátunk példájából, hová vezet a renyheség, tunyaság, az oktalanság stb. eflele káros tulajdonságok. Ne engedjünk ezeknek talajt sziveinkben. Jól tudjuk, hogy a gyom sokkal erősebben s gyorsabban nő, mint a hasznos növény. S ha egyszer feltárjuk neki sziveinket s gvökereket engedünk neki verni, csakhamar tönkre fogja tenni a bennünk rejlő jó tulajdonságokat. A dologtalanság az ördög malma, ahol az összes j3 'ulajdonságaink meg lesznek őrölve, a honnét aztán alig, vagy talán soha sincsen szabadulás. Használjuk fel tehát időnket jól; hiszen „az idő pénz" mondja Byron lord s igaza van. Nincs utálatosabb, de egvuttal oktalanabb, mint a drága s visszahozhatlan időt könnyelműen elfecsérelni. Az eltékozolt javakat erős akarattal szorgalom mai vissza szerezhetjük, de a könnyelműen elfecsérelt időt visszapótolni sohasem tudjuk. Ne tegyünk ugy, mint Pál barátunk, ki egész idejét semmittevésben töltötte el. Amint bos/ut állott ez magán Pál barátunkon, akként áll mirajtunk is. Iparkodjunk mindenben közelebb jutni Istenhez, munkálkodjunk közre szeretett hazánk boldogságán, melyet őseink vére áztatott s nehéz küzdelmek árán szerezték meg neküok. — Gondoljunk családunkra s embertársainkra is 8 ha majd egyikét vagy másikát a boldog aggkorban mosolygó unokák, megelégedett rokonok veszik körül, gondoljanak szeretettel a felolvasóra is, ki a mai felolvasásával sem ostorozni, sem sérteni nem akart, hanem azt akirja, hogv minden ember, de különösen a sok sors csapáson keresztül ment magyar ember legyen boldog és megelégedett. Amit adjon meg minél előbb a magyarok hatalmas Istene. család foglalkozott evvel s 1902-ben 349 kgr. 30 deka után nyert 635 kor. 20 fillt. eleitől fogva pedig 1957 kor. 25 fillér*.; Alsódomboruban 2818 kor. 19 fillért, Muraszentmártonban 3573 kor. 33 fillért. Különben közreadjuk a felügyelőnek vármegyénkre vonatkozó jelentését a következőkben. Jelentés Zalavármegye selyemtenyésztéséről. Nagyméltóságú Miniszter ur! Kegyelmes uram! Szokásos évi jelentésemen kivül mult évben mé^ külön jelentést tettem Nagymeltóságodhoz azo i vármegyékről, a melyekben az or-uágos selyemtenyésztési felügyelőség működik. Ezen külön jelentéseimet leginkább azért irtam meg, hogy felkeltsem az illető vármegyék hatóságainak és községeinek érdeklődését, az ügy iránt. Mert éppen ezen tényezők hazafias buzgólkodásától ós jó indulatu támogatásától függ nagy reszben a selyemtenyósztés terén elérhető siker. Teljes megnyugvással mondhatom, hogy ezen jelentéseimnek meg is volt a kellő hatása, mert ezekből okulva, nem egy község egész jóindulattal részben elhárította, részben elhárítani iparkodott azon akadalyokat, a melyek a selyemtenyésztés további fejlődésének útjában állottak ós a melyekre éppen a jelentés által hívtam lel a közsegek figyelmét. A jelentéseim nyomán keletkezett általános érdeklődés folytán ezúttal >8 az ügy érdekében vélek cselekedni, midőn a vármegyék selyemtenyészteserői szóló jeléntóseimet a. idén meg részletesebben terjesztem Nagymeltóságod ele. Most minden egyes selyemtenyésztő községiől, noha ezeknek száma ma mar megközelíti a háromezerét, teszek tüzetes jeleutóst, es minden .'gyes községnek, valamint közvetlen felettes hatóságának felhívom figyelmet arra, a mi a legsürgősebb teendő volna minden egyes közsegben. A selyemtenyésztés ismerete ma már nem szorul a terjesztesre. Ismeri annak mindenki hasznát. Tudja mindenki, hugy leginkább a selyemtermelésből adhatunk keresetet a népnek eppen tavas?8zai, a mikor az a legszorultabb helyzetben van. Tudja mindenki, hogy a selyemtenyeszcéshez nem szükséges semmi kökseges befektetés vagy berendezés, mert hiszen egy pár léczet egy két kéve zsúpot a legszegenyebb ember is beszerezhet, hogy azokbol a hernyók számára rácsoiíat készítsen. Azt is tudja ma már mindenki, hogy ezen kereseti ág nem köti le a család feutauóit ós ezeket nem vonja el más keresettől. A selyemtenyesztest elvégezhetik öregek és gyermekek, a kik más munkára nem alkalmasak. Hogy milyen nagy jelentősége van a celyemtenyesztésnek a népre nezve, és hogy mekkora hátráuy az, ha, nincs elegendő szederfa, ezt leginkább bizonyítja az, hogy az idén Temes vármegyeben Traunau községből több csalad Kelmak községbe ment és lakást bé/elve, itt tartózkodtak a selyemtenyésztés ideje alatt, hogy a szüksegea szederfalombot megszerezhessek. Végül a selyemtenyósztés mellett mint igen fontos tapasztalati tanulságot, kell felemlítenünk azt, hogy a tavaszi rossz időjárás és esetleges fagy nincs olyan nagy hátranynyal a gubó termelésre, mint más termelesi ágra, melyek közül egyes ágazatokat teljeseu tönkre is tehet a fagy. Az idén a tavaszi fagy ós rossz időjárás esak tiz sz ízalékkal csökkentette a gubótermest. Mindezen érveléseknél azonban meggyőzőbben szólnak a selyemtenyesztés mellett a számok, a melyekből kitűnik, hogy tavasszal százezer magyar család várja ebből első keresetét az évben, valamint hogy eddig több, mint 51 millió koronát kerestek 15—45 koronás tótelekben azok, a kik leginkább reászorulnak erre a keresetre. A vármegyék járásaiban, községeiben már annyira meg vannak győződve a selver tenyésztésnek fontosságáról, hogy a ki a vis nyokkal csak távolról is ismerős, az nem kót< lik egy perczig sem abban, hogy a selyemter ^tés által nyújtott kereset alig sejthető arány' ian volna növelhető, ha elegendő szederfa áll .. tenyésztők rendelkezésére. Emeli a selyemtenyósztés iránti általános hajlamot azon körülmény is, hogy ugy mint előbbeni években, most már egymásután két évben