Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-25 / 26. szám

1903. június 205. MAGYAR PAIZS 3 vol'unk azon szerencsés helyzetben, hogy a selyemáraknak időközi emelkedése folytán később jobb árt fizethettünk a gubáért, mint a minőt a tenyésztés kezdetén kilátásba helyeztünk. Nem kételkedem abban, hogy Zalavármegye közönsége ne ismeiné kiváló fontosságát a selyemtenyésztésnek, ha látja hogv ez milyen nagy jelentőségre emelkedett egyes községekben. Ennek bizonyságául e helyen is felsorolok néhány községet, a hol a selyemtenyésztés terén igazán örvendetes eredményt értünk el. Igy Muraszenimárton községben az idén 63 selyemtenyésztő volt, kik 652 koronát kaptak gubóik ára fejében A seh (mtenv esztés megkezdése ota pedig 3,573 koronát fizettünk ki a községben. Kottori köztegben 15 selytmtevyésztő 428kor. kopott a gubáért. Mióta pedig selyemtenyésztéssel foglalkoznak, 2,977 koronát kerestek. Alsódomboru községben az idén 19 selyemtenyésztő 556 koronát keresett a selyemtermelésből. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség működésének megkezdese óta pedig 2,818 koronát tesz k' a tenyésztők keresete. Azon örvendetes tapasztalat pedig, hogy Zalavármegyében a selyemtenyésztés lévén eddig 57.844 koronát űzettünk ki, még inkább fokozza tlif-meiesünket azou tényezők iránt, a kiknek jóindu

!atu támogatásával tarthatjuk fenn mai állapotában a seJyemteDjésztést és fejleszthetjük ezt tovább. A selyemtfnyés'.tő községeknek egyenkénti felsői olása után minden egyes községnél meggyőződhetünk arról, hogy csakis a szederfa hiánya miatt nem fejleszthetjük a selyemtenyésztést, sőt sok esetben azt meg sem kezdhetjük. (Itt bővebb indokolásokkal ajánlja a jelentés az országút széléie való eperfa ültetést.) Szívesen elismerem, hogy a községek ültetnek szederfákat. De ezzel kapcsolatban, mint sajnos jelenséget, fel kell tüntetnem, hogj a kiültetett fizedeifák nem részesülne kellő gondozásban és ennek következtében aránytala. ul sok szederfa pusztul el évenként. Így például Buttyán községben az idén elpusztult 2 drb. Szoboticzán 4 di b., Bajcsa községben 61 darab, Fityeházán 67 dib, Murakereszturon 37 drb. A:í ej.ész vármegyében pedig ^171 darab szedeila ment tönkre. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy szintén a selyemtenyésztés rovására esik az, hogy szedeifák helyett kisebb-nagyobb mérvben másnemű fát ültettettek közterületekre : Fityeháza, Légrád és Muiakeresztur községben. Hátrányos a selyemtenyesztésre nézve az is, hogy a muiaszentmárton? selyemtenyésztők kisebb nagyobb távolságból kénytelenek bpszeiezni a szükséges szederfalombot. Szintén nagy káráia van a selyemtenyésztésnek az, hegy a tenyésztőket gátolják a szederfáknak szabad lombozásában. Es habár ezen kihágásokat a törvény szigorával köteles az előljáióság megtorolni, mégis ez irányban sok községet mulasztás tevhel az idén is, jóllehet ezen visszaélésekre már a mult évben is felhívtam az előljaióság figyelmét. Ezen községek: Diávavásárhely, Őrség és Kiskomárom. Végül fel kell említenünk, hogy Bajcsa községben a faiskolát icsszul kezelik. Ezt pedig annak tulajdonítjuk, hogy a járási faiskolafelügyelő a laiskolakeztlót és muiikást nem oktatta ki kellőm a t(erdőkre nézve, a község elöljárósága ptdig nem gyakoiolja a szükséges ellenŐizést ebben az iiányban. Vannak, a kik hangoztatják, hogy a szedeifaállomány szaporítását epieskertek létesítésével lehetne legczélszerübben előmozdítani. Magam is igen czélravezetőnek tartom ezt és örömmel veszem, ha epreskerteket is létesítenek, ott, a hol ez lehetséges. Itt szívesen elmondom, hogy Drávaesány, Nyirvölgy és Zalaujvár község már létesített ilyen epreskertet. Ámbár az ilyen epreskertek csak kisebb mérvű hozzájárulást képeznek a szederfaállomány szaporítására, de sohasem fogják pótolni a közutak melletti fásítást. Mert egy katasztrális holdia tiz méteres távolságban 85 drb fát helyezhetünk e), mig ugyanolyan távolságban egy kilométer utszakaszon jobbról és balról együttvéve 200 fa ültethető el. Másrészt felette nagy, sőt legtöbb esetben leküzdhetlen nehézségekbe ütközik az ilyen epieskertek czéljára szolgáló alkalmas területek megszerzése. Hogy legfeljebb csak kisegítésül lehet használni az espereskerteket, ezt bizonyítja az is, hogy amidőn a járási főszolgabíróktól és a községektől véleményt kértem arra nézve, vájjon czélszerünek tartanák e a közutak kétharmad részének szederfával leendő befásitását, erie nézve Zalavármegyében eddig 4 főszolgabíró és 47 község, a többi vármegyében pedig 109 főszolgabíró ós 768 község igennel felelt, sőt azt határozottan szükségesnek jelentették ki. Kötelességem volt elmondani a hiámokat, melyeket a selyemtenyésztés terén Zalavármegyében eszleltünk. Szintúgy kötelességem és pedig kiválóan kedves kötelességem megnevezni azon egyéneket is, a kik a selyemteoyésztést hazafias jóindulattal felkarolták és működésemben mindenkor készséges és hathatós támogatásban voltak szívesek iészesiteni. Mindenekelőtt a legnagyobb hálával emlékezünk meg a váimegye tisztikaráról, mely kezdettől fogva mindenkor a legjobb indulattal volt kegyes felkarolni a selyemtenyésztést. Egyben szívesen felhasználjuk az alkalmat, hogy mély köszönetünket nyilvánítsuk e helyén a községi elöljáróságoknak, tanítóknak, és mind azoknak, a kik a selyemtenyésztést és ezzel szoros kapcsolatban a szederfatenyésztést jóindulatú közreműködésükkel támogatták. Ezek a következők : Kottori községben az elöljáróság ; Bajcsa községben Hoholczer Ferencz tanitó; Kiskomáromban Németh János biró ós az elöljáróság ; Légrádon az elöljáróság. A selyemtenyésztést nem lehet felülről irányítani lefelé. Ennek gyökerei a községeknél a népben vannak. Ezért természetesen a legfontosabb szerep vár azokra, akik a néppel legközvetlenebb érintkezésben vannak t. i. a községi elöljáróságokra, a tanítókra, lelkészekre és a közigazgatási hatóságokra, illetve a főszolgabirákra. A mi a községi elöljáróságokat illeti, ezekkel már behatóbban foglalkoztam mult évi jelentésemben. Itt tehát csak röviden ismétlem, hogy a hol selyemtenyésztés van és a hol ez fejleszthető vagy meghonosítható a szederfalomb bősége folytán, ez a község birájának és jegyzőjének az érdeme. De viszont ő reájui? háramlik a felelősség, ha szegenyebb polgártá saik nem részesülhetnek a selyemtenyésztés által nyújtott haszonban. A mi a tanítókat illeti, ezekről tüzetesen kimutatjuk, hogy eddig félmillió koionán felül kerestek a selyemtenyésztés révén és még sem karolják fel aztolyar. mérvben, mint a hogy azt tehetnék. A kik őszintén kívánják, hogy a lehető legnagyobb anyagi jólétnek örvendjenek azok, a kikre olyan fontos nemzeti feladat van bízva, mint a tanítókra: azok mély sajnálattal tapasztalhatják, hogy a tanítók közül ma már nagyon kevesen foglalkoznak a selyemtenyésztéssel. Sőt, sokan kicsinyelik a jövedelmet, a melyet annak révén elérhetnek, holott a jó gazda a legcsekélyebb jövedelmet sem veti meg, mert tudja, hogy a sok apró jövedelem gyarapítja a vagyonosodást. A tanítók, mióta nagyobb a javadalmazásuk, — a mit általánosan mindenki óhajtott — még inkább kicsinylik a sel) emtenyésztés által nyújtott jövedelmet. Pedig tudhatják, hogy épen a gazdaságilag előrehaladt országokban mennyiie megbecsülik még a legkisebb jövedelmet is. Reméljük, hogy ezt megszívlelik a tanítók és majd többen foglalkoznak a selyemtenyésztéssel, habár ez egyeseknek ma még nem nyújthat igen Dagy jövedelmet a szederfa hiánya miatt. Működésemnek úgyszólván első ténye az volt, hogy selyemtenjészlési vidékeken lévő tanitóképezdékből egyes tanáickat kiküldünk Olaszországba a selyemtenyész tanulmányzása végett, hogy azt azután megisnt. elvén a fiatal tanítójelöltekkel, ezek később ez irányban is oktatást adjanak a népnek. Sőt a nyolezvanas évek elején Tiefort Ágoston akkoii közoktatásügyi minister, a ki a közgazdasági kérdések iránt oly nagy érzékkel bírt és azoknak olyan nagy jelentőséget tulajdonított: elrendelte, hogy a tanitóképezdékben, habár a legkisebb méivben, gyakorlatilag is foglalkozzanak a selyemtenyésztéssel. Most ismét szándékom feleleveníteni a selyemtenyésztést a tanitóképezdékben és ezért azon kérelemmel fordultam a vallás- és közoktatás ügyi minisztériumhoz, engedné meg kegyesen hogy az országos selyemtenyésztésí felügyelőségnek szakemberei mintegy 2—8 órára terjedő előadást tartsanak vetített képek segítségével az intézet legfelsőbb osztályának hallgatói számára és hogy ezeknek megküldhesse a felügyelőség a selyemtenyésztésről legújabban kiadott utasítást. Reméljük, hogy ez a képezdében ós a tanítóknál felébreszti az érdeklődést a selyemtenyésztés iránt. Csak egy két esetet kivánok felemlíteni. üéhai Pécsy József tolnai prépost a szószékről buzdította a népet, hogy foglalkozzék a selyemtenyésztéssel mely biztos kei esetet nyújt. S községében meghonosodott a selyemtenyésztés. Tolna vármegye Tengőd községében kizárólagosan boldogult Wagner Adolf plébános honosította meg a selyemtenyésztést. Nemcsak buzdította a népet tenyésztésre, hanem ő maga fáradságot nem kiméivé személyesutmutatással oktatta a népet a tenyésztés körüli eljárási a. Ott van Papp Gyula ev. ref. lelkész Farnadon Esztergom vármegyében ; Perger Lajos róm. kath. plébános Esztergomban; Nagy Lajos róm. kath. lelkész Magyar-Al máson Fejér vármegyében ; Katona Ferencz ev. ref. lelkész Szoládon Somogy vármegyében ; Jankovich János görög keleti lelkész Kepeden Temes vármegyében ; Papp Avel görög. kath. lelkész Kistikványon Krassószörény vármegyében. Ezen férfiak nemes gondolkodással átlátták, hogy aki a nép anyagi jólétének emelésén fáradozik, az egyúttal segíti leküzdeni a nyomort, mely az erkölcs ós a közművelődés legveszélyesebb ellensége. Kiváló nagy befolyást gyakorolhatnak a selyemtenyésztés tovább fejlesztésére a járási lőszolgabirák és szolgabirák, kik közvetlen érintkezésben vannak a néppel. Burián Pál Pozsony vármegye szempezi járásának főszolgabirája jelesen buzgólkodott a mi ügyünkben. Meg is volt a nagy eredménye. Az ő járásában eddig 18,073 koronát fizettünk a selyemtenyésztőknek, a mit első sorban csakugyan neki köszönhetnek. A selyemtenyésztés terén eddig elért eredmény határozottan a megyei tisztviselők hazafias jóindulatú támogatásának köszönhető Erre nézve a legutóbbi időből még csak egy példát említek fel és hivatkozom Péchy Imre zsibói főszolgabíróra, ki igazán hazafias odaadással karolta fel az ügyet, minek következtében Zsibón a tenyésztés első évében 2,650 koronát kerestek a selyemtermelők. Ez irányban a további részletekre nem terjeszkedhettem ki e jelentés szűk keretében, de kedves kötelességemnek fogom ismerni, hogy az egyes vármegyékről szóló jelentésemben megemlékezzem azon főszolgabírókról, akiknek mindenkor készséges és hathatós támogatásában részesültem. Kegyelmes Uram i A mint bátor voltam elmondani Magyarország selyemtenyésztéséről felterjesztett 1902. évi általános jelentésemben, ugy ismétlem itt is, hogy ma már messze tul vagyunk azon, midőn selyemtenyésziésünket egy jelentéktelen mellékkeresetnek, úgyszólván csak egy humanisztikus czélu, alárendelt jelentőségű segélynek tekintették egyesekre, nézve. Selyem tenyésztésünk ma már oly erős alapon áll, hogy egy biztos és nem sejtett nagy jövőnek néz elébe. Ezt bizonyítja azon tény, hogy a nép naprólnapra jobban érzi, hogy a seíyemtenyésztésből keresetre van szüksége. Továbbá megerősíti azon tény, hogy selymünk minőségénél fogva a világon legjobb selymek között foglal helyet. Ez készteti természetesen a külföldi elsőrangú czégeket is arra, hogy egymással versenyezve lefoglalják előre a még csak évek muiva, létesítendő fonodáinkat. Az ország, a kormány és kivált Nagymóltóságodnak hathatós és következetes támogatásáról meg vagyunk győződve, hiszen azt már évek hosszú során keresztül tapasztaljuk. Számitanunk kell azonban, — mint azt már minden alkalommal hangsúlyoztam — a vármegyék, főszolgabirák és a községek jóindulatu hazafias támogatására is, ha jövőben megfelelő eredményt akarunk felmutatni a selyemtenyésztés terén. Adja Isten, bogy ezen jó ügy jövőben is mentől nagyobb támogatásban részesüljön; mentői többen legyenek azon jó hazafiak, kik a selyemtenyésztés meghonosításánál buzgó közreműködésükkel elévülhetlen érdemeket fognak szerezni. Azzal zárom jelentésemet, hogy a közel srA»ezer selyemtermelő nevében hálás köszönetünket