Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-06-25 / 26. szám

IV. év. Zalaegerszeg, 1903. julius 203. 30. szám. Előfizetési ár: Egy érre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : Egy oldat 20 kofona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 26, Alapitotta: BORBÉLY GYÖRGY. . Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MKGJELBNIK HETENKÉNT OS"Ü"TÖ:RTÖ:K:Ö:]Sr ESTE. Az olvasó közönséghez. Julius elsejéu uj félévre nyitunk előfizetést a Magyar Paizsban. A Magyar Paizs ára egy félévre két lorona, három hónapra egy korona. Tisztelettel kérjük az esetlegesen hátralékban lévőket, szíveskedjenek julius elsején elküldeni a lap árát, hogy a súlyos nyomdai költséget fedezhessük. „Magyar Paizs" tzerk. és kiadóhivatala. Anyák és fiaik. Alig lehet szavakkal kellőképei! kifejezni, mily magasztos és terjedelmes egy igazi anyának a hivatása Az 8 kezében van le téve az egész jövő. Kezei alatt lealacsonyodhatik vagy újra szí' thetik egy egész nemzedék. Mély, lesújtó szemrehányásként nehezedik a nemesen gondolkodó nők lelkén az a szomorú valót ág, hogy a nő nem túlnyomó része oly Titkán érti meg kellőképen fontosságának nagyságát, hogy rövid látásában,sőt elvakultságában oly gyakran panaszkodik hatáskörének szűk határai miatt s hogy ma u dón uj idő küszöbén állunk, sok nő nagyrészt oak kényelemben, szédelgő gyönyörökben, tétlenségben tölti életét, melyet a legnemesebb förekvesnek kellene szentelni. Kétségen kivül igaz, hogy az a legkitűnőbb nevelője a gyermekeknek, a kit maga a természet adott nekik; ez pedig elsősorban — az anya. A közönséges nevelő jó tanácsokat s erkölcsi tanokat ad a gyermeknek ; de a mit ő csak a növendéke emlékező tehetségének képes nyújtani, azt a gyeimek szivébe bevesi az anya. Arra tanítja a gyermekeket, hogy mindent szeressen, a mire ő oktatja s igy szeretet által készíti az utat az erényhez. Valóban mély igazság rejlik Jean Paul szavaiban : der Sóidat wird kriegerisch, der Dichter dichterisch, der Gottesgelehre frommer ziehen, — und nur die Mutter wird menschlich bilden.*) Mily szeretetteljes gondozással tudja ő magámagához bilincselni növendékeit, szépségével, ifjúságával, szellemének okos engedékenységével ! Itt felel meg a tudvágyaak a türelem; — a nagy élénkségnek a szelídség: - s az egyik résznek tudatlanságát soha sem riasztja vissza a másik résznek peddnssdga; mert az anya fölényéi engedékenynyé teszi a szeretet! A szeretet egymáshoz közelebb hozza, ugy szólván összekapcsolja az anyát gyermekeivel, ugy az Ö88zhangzó mint ellenkező hajlamaikban ; s maga a természet világosan ós szeretetteljesen mutatja nekünk, kire akarta ő bizni a gyermek gyöngeségét, gyámoltalanságát. Az anyai sziv az a forrás, melyből a föld minden bölcsesége és minden boldogtalansága fakad. Az anyai kéz az, a mely gondos bölcs ápolásával a fiatal emberiségnek egészségét és testi erejét biztosítja; pedig ezek azon kincsek, melyek jövő nagyságára képesitik az emberiséget. Az anya szelleme az, mely a fiu szellemében felébreszti az első k csirákat, a melyekből kétőbb a soha tie'ia ismén,'miománynak roppant fája felnő. Az anyai sziv az, mely a lelkesültség első szikráit szórja a fiuk sziveibe, kik hivatva vannak arra, hogy majd uj alakot adjanak — a világnak. Az anyai szeretet! Ez az a szent varázs, mely a vig fiucskának könnyed lépéseit gyorsítja, az ifjút komolyabb törekvéseiben megölelve, áldva s őrizve támogatja, az érett férfiút pedig gyak*) Egyik ember katonát, a másik költőt, a harmadik papot nevel, — de emberré csak az anya tesz bennünket. Szerk. pál ur bajai. — Irta : Hvigauff Ede. — III. Folytatás. Pálinka volt Pál urnák reggel a keresztvetése, este az utolsó fohásza. Emberi méltóságát annyira lealacsonyította a folytonos r észegeskedés, hogy a gúnyolódó, de gyakran találó élczgyártók ráfogták, hogy a rókabőr megolcsésodásának egyedül csak ő a főoka. Amilyen gondja volt földjeire, szőlőjére s faját magára, ugy nem törődött házanépe viselt dolgaival sem. Gyermekeinek nevelésével foglalkozzék a „megtör," hisz azért tartja a község, majd ő még ilyennel is vesződik. Elég perpatvara van az asszonnyal, különösen ha nem :eszi meg a kedvét. Majd még a gyerekeivel is veszekedik! Nem, azt nem teszi. Az aranyszálak tehát vadkender módra nőnek fel, mert hát a rnestör sem evett oltatlan meszet, hogy regulérozásával magára vonja Pál ur haragját, ki ha kitátja a száját: a „sintér," a „gyüttment," „a mi kenyerünkön tartott éhenkórász," a legenyhébb kifejezébek, a miket ellene használ; minek ezt az egész községnek tudnia? Ennélfogva a Jóska, az ő 17 esztendeivel, valóságos gavallér, ki két marokra szórja a pénzt, Rozi pedig mint a páva, oly hetykén illegeti billegeti magát az utczán, s az „ilyennel" meg „olyannal" bekent oicrácskája annyira virit, hogy azt gondolja, minden legénynek ő utána kell bomolnia. Az asszonynak, kinek a ház ékességének kellene lenni, kinek takaiékossága, tisztasága, rendszeretete s ügyességének be kellene a réven hoznia azt, ami elvész a vámon, — a divaton jár az esze. Ilizik is, mikor egv-egy uj réklijét dicsérik, szoknyáját bámulják. Hogy 10 órakor még vetetlen az ágya, söpretlen a szobája, szalonnás a kenyere, hogy időnek előtte kiürül a hombár, a lisztes-zsák, a zsiros véndely, az mellékes s senkinek ahhoz semmi köze. Az üres gyomrot nem látják az emberek, de az uj ruhát megbámulja, megcsodálja mindenki. A „ruha feszi az embert," gondolja. S ha felveheti meggyszinbársony ruháját, felteheti szép zöld tollas kalapját, valami valódi nagyúri dámának képzeli magát, ki hódolatra kényszerit mindenkit. Midőn egy szer „hol szolgál kegyed nagysád ?" megszólították, a közeli városban, két hétig sem lehetet vele birni. Kevesellette férjét, gyermekeit, szégyenlette sorsosait s kemaasszonyáva sak fehállról beszélt; pedig sok jó szolgálatot tett az neki. Sok apró kölcsön hirdeti annak jószívűségét. De midőn minden áron azt akarja, hogy szomszédasszonya, a jó és szegény Rényiné pukkadjon meg mérgében, midőn őt „teljes diszben" látja, tehet-e máskép? Csak nem visel, ugy mint az, perkál ruhát, csak nem alázhatja meg magát annyira, mint az, hogy még a templomba is csak a hátulsó padokba "mer ülr.i, nyilván azért mert szégytnü magát abban az egyszerű ruhában. De hogy is lehet ilyen ruhában templomba menni,? Még az Isten sem veheti kedvesen az imádságát, mert hát csak kedvesebb az előtt is a szép ruha, ran mint valami szentelt talizmán, a sors csapásai s az élet kísértései ellen vértezi. Ha volna alkalmunk biztos tudomást szerezni mindazon férfiak kiképeztetési folyamáról, akik nagy ós kitűnő dolgokat a világon müveitek vagy legalább, ha csak csendben is, az emberiségért üdvhozólag működtek; s viszont, ha ismernők azoknak a kiképeztetési módját, kik az élet útvesztőin elvesztek : akkor bizonyosan azt találnék, hogy majdnem mindig az előbbieknél a gyakorlott buzgó anyai befolyás, az utóbbiaknál pedig sajnálatos, könnyelmű anyagi elhanyagolás gyakorolta a döntő hatást az egész életre. Minden idők története azt bizonyítja, hogy azon kitűnő férfiak Közül, kiknek élete ismeretes előttünk, csak kevesen valának olyanok, kiknek egész szellemi erkölcsi fejlődésére, szellemüknek egyik vagy másik kitűnő tulajdonságára, nevezetesen pedig egész jellemükre nagy sőt döntő hatással ne lett volna az anyai befolyás. Ha ismernők azon férfiaknak történelmét, a kik becsületességük s erényf'k által kitűntek: lelkem mélyében megvagyok győződve arról, hogy tiz között mindig legalább hetet-nyolezat találnánk olyat, kik ezen előnyeiket anyáiknak köszönték. Még a mai világ sem méltányolja eléggé azt, mily fontos dolog az egy embernek egész életére nézve, ha gyöngéd gyermek-ifjúkorát ártatlanul ós szeplőtlenül töltheti. Pedig mindazok, a kik ezen szerencsében részesültek főleg anyáiknak tartoznak érte hálával. Bizony senki se tagadhatja, hogy általában az emberiség boldogsága a nő értelmének szivének, lelkének műveltségén, a nő erényén nyugszik. * * * Anyáinkra s erényeinkre való visszaemlékezésünk oly védpajzsunkká vált, a melyet minden körülmények közt legjobb sikerrel ves/üLK magunkra, ha ingadozni kezdünk s hajlandókká lenni a roszra. Egész világ tudja azt, hogy a legnagyobb, legnemesebb lelkű férfiak mivel tartó.nak anyáiknak. Es menuyi elrejtett, csak Isten előtt ismeretes anyai éidem van a világon! mint a hit által áthatott s egyszerű kebelben feléje dobogó sziv ? Beszélhetett neki a pap, a vámos és publikánusról, beszélhetett arról is hogy, „aki magát felmagasztalja, megaláztatik, a aki magát megalázza, felmagasztaltatik. Az mind fokszis szatyma volt neki. Azért füzetünk neki, hogy beszéljen, szokta volt mondani. Meg is látszott minden tetteiben, hogy mennyire hajtott ő eddig is a jó szóra! Mint a magas hegyről fokozódó sebességgel legördülő hógörgeteg, mely útjában mindent elsöpör, ugyment a züllés lejtején az egész család 8 csak az Isten a megmondhatója, hol lesz a végállomás . . . íme, kedves hallgatóim, bemutattam egy egész családot, összes hibáival, gyengeségeivel, kinél hiányzott az Isten, a hit, a felebaráti szeretet, de annál jobban ki volt nála fejlődve a dölyf, a gőg, a hiúság s elégedetlenség, mely átkos tulajdonságok közül egyike is elég, hogy szeretetlenséget támasszon ott, hol kölcsönös szeretetnek, békének kellene honolnia. E helyett örökös perpatvar, lárma s veszekedés teszi türhetienné az életet. Hol a hit, ott a szeretet. Hol a szeretet, ott a béke. Hol a béke, ott az áldás. Hol az áldás, ott az Isten. Hol Isten van, oft szükség nincsen. — Tartja a házi áldás. S nem is lakhatik ott áldás és Isten, ahol csak egyike is hiányzik e feltételeknek. Ne engedjük tehát sziveinkben terjedni a hitetlenséget. Gondoljuk meg mindig, hogy keresz-