Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-30 / 18. szám

fV. év Zalaegerszeg, S903. április 30. 18. szám. Előfizetési ár : Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazái dolgok hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. ME&JELBNIK HETENKÉNT Ci S ff T n B T Ö TT n T^r ESTE. Skót kelmék — nétLÓny czikkben., — (V). Okoskodásaimra bizonyosan azt mondja Deutsch Manó és Fia urak czégje et Comp., hogy nincs igazam. Ő a kereskedői szellem magasztosságátől indíttatva árulja feleségeinknek a skót kelmét. Hogy ő nemcsak önérdekből, hanem udvariasságból, előzékenységből s a kereskedői szellemnek bizonyos kötelességszerüségéből, mintegy parancsolatjából teszi azt, a mit tesz, hogy kínálgatja nekünk a skót kelmét. És hogy ő engem a saját fegyveremmel ver meg. Skőczia iparát, igy gondolkozhatik, ő részletesebben is előadhatja. A szövőiparban ott 150 ezer ember dolgozik. Pamutiparban 1 millió 150 ezer 218 orsó s 29 ezer 695 szövőszék működik; a vás'/oniparban 243 ezer orsó, 21 ezer 721 szövőszék; gvapjuiparban 720 ezer 48 orsó, 9 ezer 392 szövőszék; jutaiparban 235 ezer 477 orsó s 10 ezer 995 szövőszék. Ezt hát épen e lenem használja fel. Épen azért, mert Skócziában 72 ezernél több osztóváta, két milliónál i. bb orsó, 150 ezer ember s egész Ai gliában 50 millió orsóval egy milliónál több ember működik a szövőgyárakban; mig evvel szemben nálunk alig vau 30—40 gyár 34 ezer orsójával: épen ezérl tehát olt fejlettebb ez az ipar, ott jobb poriéKát készítenek s ő t. i. Deutsch Manó és Fia urak czégje et Comp. kereskedői hivatásánál fogva avval a jobb portékával akarja ellátni Magyarország népét — csupa altruismusból. Csaknem összeroskadok az érvek súlya alatt. Pedig nem ugy van. Mi nincs ugy? Az ugy van, hogy a skót kelme jó. De az nincs ugy, hogy nyomatékos érve volna Deutsch Manó úréknak, mikor a skót kelmét ajánlgatják. Századokon keresztül épen Deutsch Manó és Fia urak czégje et Comp. akadályozták a magyar ipar fejlődését, azzal, hogy osztrák és skót kelmét hordtak a nyakunkra s ugyanevvel segítségére valának a skót és osztrák ipar fejlődésének. Itt hát elmondhatja magáról a Compania, hogy ő altruistikus. Csaknogy erre az altruismusra a hazafiatlanság bűnének a bélyegét kell sülni. Az altruismus erénye egyes emberek viszonyában van. De sem hadvezér, sem közönséges katona csupa emberszeretetből sohasem pártol át az ellentáborba. Cserben hagyni a saját zászlónkat, mondjuk : a magyar közgazdaság ügyét, s erősíteni az ellenfél táborát, mondjuk: az osztrák vagy skót iparügyet — ellenünk : kettős bün. S most már nyíltan hirdetni, hogy a másik táborhoz tartozom s nyíltan avval okadatómi, hogy azért mert az a tábor már amúgy is erősebb: ez a harmadik bün. Csakhogy Deutsch Manó és Fia urak czégje Pt Comp. nem fogynak ki olyan hamar az érvekből. Azt mondják, hogy ők nem hozzák a skót kelmét az egész nemzet nyakára. Ük azt a finom drága kelmét csak az „elite" közönség számára hozzák, akiknek van bővön pénzük, s akiknél meg is kivánja a „sikk," hogy excentrikuskodjanak. De ez az okoskodás eltévesztette az igazság irányát. Jól tudják Deutsch urék, hogy ők magok sem számítják magokat az „elite" osztályhoz, holott nekik tizannyi jövedelmük van s igy vagyon dolgában tízszerte magasabb lábon állnak és élnek, mint a lateiner hivatalnoki osztály. Miért nem küldik hát a skót kelmét csak a'^gazdagoknak ? Miért tolakodnak vele a szegénysorsa lateinerek feleségeinél is? Megmondom én. Hogy ezek majmolják az igaziakat. Hogy képzeljék magukat ők is gazdagoknak, a százözeresekkel egy sorban álló »elite« közönségnek s a színes koczkák és csikós kelmék vásárlásával tolják a czégnek s a Companiának a szekerét. Ugye, hogy ezért! Pedig még az igazi »elite« közönség asszonyai, a Batthyányiak, Andrássyak, Károly'ak stb. feleségeik is elviselhetnék a honi gyártmányt, aminthogy viselték is egy darabig Kossuthnak felbuzdult korszakában, a magyar védőegylet idejében. Nagy baj, hogy csak egy darabig. Beh más volna itt a világ és az élet Magyarországon, ha ezek a magyar nagyasszonyok honi kelmét viselnének, ha nem hozatnák Deutsch Manó és Fia czéggel Párizsból és Angliából a kelmét csupán azért, mert van pénzük elég! Beh más volna itt az élet Magyarországon, ha középosztályunknak s a még szegényebb alsóbbrendű osztályunknak asszonyai a hazafiságlegborzasztóbb . . . A legborzasztóbb még nem a perez volt, Midőn örökre lezárult szemed ; Hisz oly sok borús napot látott már, Könnyes elég-zer volt tekinteted. — Lehunytad azt a szelíd kék szemet, Mellből a legjobb lélek szóit, beszélt; De megnyugodtam, mert fenn az égben Tudom, hogy látja édes Istenét. \ kínos kórágy nem tart már fogva, Felváltotta már a koporsó laka, Mely mindörökre nyugalmat ígér — E legbékésebb, csendesebb haza. _S a te meggyötrött tested, lelkednek Édes anyám de jó a nyugalom; Hiszen látom én, te inkább nyertél, Neked áldásod lett a síihalom. S ha mégis könnyek folynak arezomon, Midőn hozzád visz az emlékezet, Ha rágondolok a szép életre, Mit boldogságban töltöttem veled; Bocsásd meg nekem édes jó anyám, De ilyenkor sem teérted sirok : Lányod szive is önzővé tajult, — Legkeserübben magáért zokog. Eccászt L-aiaa, & betű megöl. — _A- Klölcsey himnusából. — Ennek az a töiténete, hogy a pécsi hadapród iskolából kizártak ket növendéket s egy harmadik a kizárás elől önkényt távozott, mert nem énekelték a Gotterhaltét. A dolog a képviselőházban is megfordult s ott arra a kél lésre gondoltak mindjárt, hogy hát nem a flyrr iust énekelik ó a honvéd hadapródok ?Nem, hanem a Gotterhaltét és még egy más valami hymnust, de nem az igazi hymnust. Ennek okát adta Br. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter ur az>al, hogy a templomban a pécsi pn«pök nem engedi a Kölcsey Hymnurának az éneklését. — Ezt az országban kevesen tudták. A kik tudták is, nem értették. A kik pedig nem tudták és most hallották a miniszter utján, felette csudálkoztak, sőt némelyek nem is hitték. Igy pl. Ugrón Gábor azt mondta rhogy az lehetetlen. Mert sem ptispöknek sem senkinek sem kedve nem lehet, sem oka nincs az eltiltásra. Igy gondolkozott Ugrón Gábor. De a dolog ugy áll, hogy a püskök csakugyan eltiltotta. S nagyot nézhetett, Ugrón G. mikor megtudta, hogy mi miatt tiltotta el. Bizonyosan minden ember érdeklődik, hogy mi miatt tiltotta el. A fenséges költeményt a dogma szemüvegén nézte a püspök ur. S van benne egy mondás, hogy: Megbűnhődte már e nép a multat s jövendőt. A róm. kath. hitelv szerint az ezután elkövetendő bününket nem vezékelherjük le előre, nem válthatjuk meg előre. Hát bizony azt a világon semmiféle hitelv szerint nem, lehet előre megváltani. Kölcsey szerint még kevésbé. Egyszer volt egy Tetzel nevezetű ember, aki bűnbocsátó czédulákat árult volt. Szerinte az emberek pénzzel is lefizethették még az ezután elköve;endő bűnöknek is az árát. De hát csak nem tételezi fel senki Kölcseyről, erről a mély gondolkozású és magas röptű szellemről, hogy egy obskarus Tetzelnek a nyomdokán haladjon. Esze ágában sem volt Kölcseynek effelékre vetemedni. Hamarosan egy kis irodalom is keletkezett erről a bünhödasről. S legtöbbnyire buzgó katholikusok bizonyítják, hogv a püspök tévedett, érdekes, hogy az egy hiten levők között is nemcsak nagy eltérés, de homlokegyenest ellentétes nézetek vannak. Ugrón Gábor pl. igen buzgó katholikus, azonkívül nem közönséges ember; a theologiában és philosophiában magasan áll a tömeg fölött s dogmatikusan bebizonyította, hogy ugyancsak kaiholikus szempontból jól mondta Kölcsey, mert más dolog az egyes embereknek és más egy nemzeti életnek a dogmája. Azután hatholikus hittanár és hittudor bizonyítja, hogy ugvancsak lehet és kell énekelni a Kölcsey Hymnust mindenütt, a templomban is. Aminthogy más templomokban énekelik is, talán csupán a pécsiben nem. Én csak azon csudálkozom, hogy minek ilyen