Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-23 / 17. szám

IV. év Zalaegerszeg, S903. április 23. 17. szám Előfizetési ár : Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Negyed évre 1 kor. Egyes Bzám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron: Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. JVL E GJELBNIK ezetenkétstt cs-ű-TöRTöKiöisr E S T E. Modem világ. Sckan azt a kérdést vetik föl: váljon ami korunk való e a tisztességes s igazságos életnek? Lehetünk e szószólói és pár:c)ói a jelen időnek; követhetjük-e áramlatát és viselhetjük-e a lényének bélyegét? És lehetséges-e, hogy a jellem tisztaságát, b< cfületességét mégis megőrizhessük ? Találkozunk itt a mi korunk egjik Iegszokottabb és leginkább elerőtlenitő eretnekségei egyikével : ?zon benyomással t. i., hogy ez nem .ji idő a bfcsületes, igazságos, tiszta életre; és találkozunk azon föltevéssel, hogy korunk szelleme az igazi jellem ellen van irányítva, mely benne okvetlenül hátrányban van, vagyis a —• rövi•debbet húzza. Azt rrordják, hogy házunk, családi életünk trkö'csei mindig lazábbakká lesznek; általános ízabálylyá lett az önzés \ az egyszerű élet és a magasabb világnézlefek pedig éppen nem felelnek meg korunk szokásainak. Ezen kedvezőtlen viszonyok közt az életmódnak két lehetősége áll előttünk. Vagy meghajlunk a mi koiunk nyomása előtt és megengedjük, hogy az összeegyezte!hetien az igazi becsületes élettel; s akkor azon mintamértékhez alkalmazkodunk a melyet lelkiismeretünk nem helyesel. Igy cseleksz

:k korunk közönséges világgyermeke, a ki a társadalmi nyomásnak feláldozza M jellemet. Ez erkölcsi gyávaság és vallási árulás! Vagy pedig beáll a másik lehetőség, t. i. az, hogy korunktól menekülünk, futunk. Ezt a történelem lefolyásában a legválogatottabb emberek ezrei tették meg. Ők ugyanis lehetetlennek találták azt, hogy a mindenható uralkodó viszonyok között becsületes, igazságos életet élhessenek és igy kivonták magukat koruk befolyásai alól. Alig van ember, a ki ezen askéták és remeték élettörténetet égő csodálat és bámulat nélkül olvashatná. Ifjúkor. Az ifjúkornak c

calfa álma, Édes bűbájos boidogsóga . . . Oh ! Ménén., az oly rövid ! Ugy elszáll, mint ősszel a fecske .. S vele repül az ifjú lelke, De itt hagyja fájó szivit. És ez, eltűnődik magába: Hova lett az ő fényes álma? Keresné ... ah ! de merre? hol? Mikor lá

rja, hogy el van veszve, (Hiába hát, mit is keresne?) Róla ily fájó dalt danol: „Tavasz volt egyszer, szép virágos .. . Minden oly elragadó — bájos — Illatot lehelt a virág, Felkapta ezt a szellő szárnya. Vígan csicsergett a madárka, Fény-árban úszott a világ! És jöit a nyár . . . mint minden évbe' Csak ki a természet ölébe! Ugy vonzott engem egy varázs ... Elmúlik ez is nemsokára, Meghidegül a napsugára, Mely éget most, mint a parázs! Megjött az ősz is . . . sárga lélek; Szomorú volt akkor az élet... Mirden bettg lett, a mi élt, Elszállt a virágillat innen," Valóbap. valami nagyszerű, magasztos dolog az, hogy minden kornak csábifásai néhány lelken tehetetlenül elsikamlottak, mig ellenben oly sok más ember fölött győzelmet arattak. Mindennek dac'i*..., tény az, hogy az aszkéták és remeték visszavonult éltté nem a harezuak a csatának történését jalenti, hanem a — futást. Ezek az embereu egyszerűen féltek a koruktól ; elfutottak cs menekülni törekedlek ; mig ellenben az emberek nagy tömege kénytelen volt nélküiök is — a csaHt, -toegvivni. Az" a menekülés, az a futás nem a hiten alapult, hanem a hitetlenségen ; vagyis azon meggyőződésen, hogy az Isten szelleme elhagyta a világot és hogy tehát ezt elhagyni ők is kötelesek. De ez a futásuk haszontalan, eredmény teJen is volt; minthogy eppen azáltal, hogy meneküllek a világtól, — egyúttal kerültek minden alkalmat aua, hogy a világot javítsák. Mit kell tehát a tisztességes, igazságos embernek tennie, ha a jelenkornak engedni és tőle futni nem akar? Hát használja fel az alkalmat és vegye a világot ugy. a mint van; mint adott anyagot, melyből ki kell dolgozni, ki kell alakítani az igazi jelle'iiet, a mely a jelenkorhoz illik. Nézzük meg a fazekast, a ki az ő anyagával foglalkozik ! Közönségei anyag az, a melynek alakításánál bepiszkolódnak a fazekas kezei. De ő ."zért el nem dobja azt,, noha nem tiszta; ha nem eiőveízi, ugy a m;ül van, hogy a szépség azon formáit dolgozza ki belőle, milyenekre alkalmas az — agyag. Ilyen agyag a modern világunk is! Bizony nem igen tiszta az ! Az üzlet, az ipp.r eljárása, a társadalmi erkölcsök bepiszkítják azi. a ki velük foglalkozik. De a-'ert mégsem az a mi kötelességünk, hogy róla kezűnket levegyük, sem az, hogy magunkat az ő bűneinek odaadjuk : hanem elienkeőzleg az, hegy a jelenkor viszonyait o<y anyagnak tekintsük. melyből az erkölcsi szépség uj typusa alaki tandó. Könnyű dolog a modern élet áramlataitól elfutni ; még könnyebb annak gonoszságát követni, de a világban lenni, anyagát aiakitani, a nélkül, hogy az mindet bemocskoljon : ez a modern nemes jelellemnek igazi feladata. 1 * A mi korunknak okvetlenül zzüksége . van becsületes, igazságos életre, neme3 jellemekre; s éppen az olyan életnek van szüksége oly alkalomra a milyent a jelenkor nyújt. A ki a korszellem mögé magát elsánezo'ja s azzal saját vétkét és oktalanságát mentegetni akarja : az olyan ember egyszerűen téved korának felfogásában. A ki tevéke* ységének s a jelenkor vívmányainak közepett igazságos és tisztességes életet él, az termékenyítő erőt nyújt a fogékony világnak; s az őt környező dombok és völgyek, örömmel fogadják a megváltásukat, a melyet azon nemes jellemű fér fiak önfeláldozó tevékenységének teljes és tiszta árama hozott a modern világnak. Cselkó József. Skót kelmék — néh.ány ozilcIlsiToeicL. — (TV.) Ott ba;-j t .»> ol, hogy évenként l8ü millió forintot, vagy ha jobban tetszik 360 millió koronát viszünk ki idegen államokba fonott és szövött iparczikkekért. Rettenetes nagy szám; de nem lehet csudalkozni; hiszen, ha nem csalódom, életünk fentartásában ez a második kellék. Első az étel, s a ruha a második. Hát még ha eszünkbe jut a hiúság! Az ételt még el lehet dugni, de a ruhát meg kell látni másoknak Itt volt a tél, — és minden — minden, A mulandóságról beszélt . .." S az ifjúkornak csalfa áioia Édes, bűbájos boldogsága . . . Mint ez a dal, oly rövid az, Ugy elszáíl mint ősszel a fecske, S vele repül az ifjú lelke . . . Bizony! — tán nem is % olt. igaz!?! h. Horánszky Margit. törtékéiért* és a rfő. (IV.) Az újkor, a reformáczió, Luther más felfogást hidettetett a házasságról, s az embert s a nőt különösen igazi termeszei adta jogaihoz segitettie, s a szerzetes s apácza élet termé??etel!enes voltát elitelte; e korban az iparfejlődés magaslatán a nők is iparokat űznek, vaunak női szűcsök, posztónyirők, aranyművesek, de a nagy háborúk tönkretettek mindent, Erzsébet angol királyné, S'uart Mária után akik a te»t és lélek minden tehetségével megvoltak á!dva, áld?

f!an p alkodók tettek tönkre a népek boldogságát. \ Bert?lanéj Mediczi Katalin bűne, ki éppen X. Károly menyegzőjét szemelte ki arra, hogy cfcj éjjel sirba fektesse franeztaország ifjúságát. XIV. Lajos korában a világ női kezekbe kerül, mint 4-ik Leo görög császár korában, ugy 14. Lajos alatt is nők az uralkodók: La Voliére Lujza, Maintenon, Montespan voltak a szeretői s s a ledérség oly mér veket öltött, hogy az anyák felajá'ták leányukat, a királyné a szeretők mögé került a színházban, a király törvénytelen gyermekei a nemesek elé ültek, s a nemesség fizetést húzott, cselédséggé sülyedt. A divat czikkben látjuk hogv minő volt a társadalmi élet. Az erkölcsi felfogás, elvek, ugy tűnnek fel, mintha nem járnának karon fogva a felvilágosodással. A franczia irodalom, költészet ragyog e korban. Montaigne (1532—1592) skeptikus világias bölcsészetet tanít, Descai es hogy miként ismerhetni meg az embei szellemet, Pascal (1623—1662) ahit győzelmét vitatja az ész fölött Rochefouccald a rosszat köz.elhozza a jóhoz, Lo Bongére szól a nagyokról s előnyeikről s vétkeikről; Montesqieu é- mindezek a felvilágosodás apostolai, akik mint Diderot, D'A'embert Voltaire a szabadság, egyenlőség, febiiágosedás, vallási türelem elveit hirdetik. II. József nagy Frigyes az ő elveiket vallották. Mária Terézia a nagy uralkodónők közül különösen az által emelkedik ki, hogy nem csak jól kormányozott, hanem a cs?iádban mint anya is, mintakép marad. II. Kafalin orosz czárné más jellem j, ő benne sok ész volt, sok bátorság, s élet esze s bátorsága által győzö

;t a férfiakon s viszonyukon. A franczia forradalomban a nők a szabadságért lelkesülve, behatolnak az alkotmár>yozó gyűlésbe, behatolnak a királyi iakba, visszakísérik az elfogott királyt Parisba, katonák akarnak lenni hogy szolgálják a hazát, Cordpy Sarolta leszúrja Dantont, Roland asszony meghal a szabadságért mint franczia polgár. Igy tört előre a nő elhagyatottságából, a lej téről a legfelső lépcsőre, s lett a játékszerből