Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-16 / 16. szám

1903. április 16. M AGYAR P A IZ S 5 maradandóbb értékii kezdeményezést; és a közoktatási miniszternek ez a két rendelete tiszteletre méitó helyet foglal el abban a nagy keretben, amelybe a gyermekmentés intézménye helyeztetett. (F. L.) A „magyar kereskedelem." A mit a Skót kdmik czikksorozatban felemlegetünk, hogy a magyar keieskedelemnek nevezett kereskedés nem magyar és nem nemzeti kereskedelem, nem a nemzeti ügy javára dolgozik, nem, sőt kijátszással a honi ipát pártolását kigúnyolja s a nemzeti közvagyonosodás és izlés hátrányára csupán a saját mogán gazdagodást tartja szem előtt : bizonyítja ezt — a többek között, 99% eset Között — a marosujvári eset is. Marosujvár sóbánya városka lakosait az jellemzi, hogy előkelő müveltsegüek, és páratlanul lelkes magyar hazafiak. Az intelligenczíának ott előkelő kaszinója van. A honi ipar pártolásról is beszélgetnek benne, nemcsak a polkáról. Ujabban a főbányahivatai jóindulatából szép nagy helyiségre tett szert a társaság. Elhatározták a tagok, hogy akáimilyen diágán, de honi iparkészitményekkel bútorozzák be. A bizottság megalkudott egy Reinhardt nevű aradi válialkozó kereskedővel, ki ugy tüntette volt fel magát, hogy kizárólag saját gyártmánya honi ezikkeket árul. És a kassinói tagok nagy megbotránkozására küldött azután nagy későre Reinhardt ur a marosujvári jóhi zemüeknek morva és csehországi gyártmányokat. Anvakokba sózta. Hány ilyen sózás történik még ! Nem kell messze menni a másik példáért is. Marosujvári. történt az is, hogy a zeneegylet karnagya, Rák Jánok egyleti megbízásból zongora vásárlásra indult s egy Chem nevü budai czégnét vett egy „hazai gyártmányú" zongorát mely állítólag egy Petrov nevü czégnek temesvári gyárában készült. Csak későn jöttek rá a jó marosujváriak, hogy a zongorának egy elrejtett fészkében ott gubbaszt egy csúnya madár, a kétfejű sas. A marosuj váriak most azt tárgyalják, hogy a madárral együtt a zongorát is elröpitik. -Még jobb volna, ha Petrov, Chem és Reinhardt ezégekeket is megtanitnák a repülésre. Deák Ferancz szobra Szegeden. Szeged váios tanácsa egy kisebb bizottságot küldött ki a Deák-ünnepély programmjának megállapítására. Ez a bizottság Pálffy Ferencz polgármester elnöklése alatt elhatározta, hogy ünnepélyt nem rendez, hanem díszközgyűlést tart ós szobrot állit Deák Fereneznek. Előterjesztést tesznek a közgyűléshez, hogy a szobor Költségeire bizonyos összeget vegyenek fel a költségvetésbe. Kinevezés. Az igazságügyminiszter a baranyamegyei anyakönyvi kerület székhelyét a kerület elnevezésének »Helesfai«.-ra való megváltoztatása mellett Helesfa kisközségbe helyezte át és ez anyakönyvi kerületbe Nagy Imre helyettes körjegyzőt anyakönyvvezetövé kinevezte. Eddigelé 10.200 vidéki küldöttségi tag járult gróf Apponyi házelnök elé, hogy tiltakozását fejezze ki a katonai javaslatokkal szemben. Magyar képes-levelezőlapok. A külföldi képes levelezőlap-kereskedők elárasztják Magyarországot idegen tárgyú s idegen gyárban készült képeslevelező lapokkal. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a külföldi produktumok kiirtására nemrég megbízta az Iparművészeti Muzeumot, hirdessen pályázatot magyar tárgyú képeslevelezőlap tervezetekre. A pályázaton egy fiatal magyar festő: Pálinkás Béla nyerte el az oisö négy dijat, akinek levelezőlapjait most sokszorosítani fogják. A levelezőlap-képek motívumait a Hortobágyról szedte a fiatal festő. Csikósokat, gulyásokat, parasztmenyecskcket, pusztai jeleneteket ábrázolnak ezek a képek. Közinühely JSakÓn. Lélek István, a makói ipartestület elnöke a mult héten a kereskedelmi miniszternél járt a Makón létesítendő közmühely ügyében. Az ipartestületi elnök eredménynyel járt el, amennyiben a miniszter egész határozottsággal megígérte, hogy a közmühely létesítéséhez szükséges gépeket mielőbb rendelkezésre fogja bocsátani. — Hát Zalaegerszegen mért nem mozog valaki. A juhturó. A magyar juhturónak nagy becsülete van odakinn a nagyvilágban. Maga Vilmos német császár is állandóan meghozatja asztalára. Sót a tengeren tuli országokban is van fogyasztója. Erre való tekintettel Darányi miniszter most azon iparkodik, hogy a szegényebb népet a juhturó nagyobo mérvű készítésére ösztökélje. A hegyi népnek valamikor szé.p hasznot hajtott ez a gazdálkodási ág, tehát hivánatos, hogy újra tért foglaljon. A miniszter több kárpátmenti községnek, továbbá Erdélyben kedvezményes áron tenyészállatokat osztott ki a juhtenyésztés előmozdítására. — Úgyis kell. Hiszen különben teremne ott juh is, turó is elég, de ha bécsi pántlikára adják az árát még a falusi asszonyok is, azután meg skót kelmére. Terjesszétek a „Magyar Paizst!" Irodalom. Művészet. A Fővárosi Lapuk 40-iki évfolyamában uj alakot njert. R/,t a Vad'ay Károly fele régi szépirodn'mi lapot átvette Tamóczy Gusztáv. 0 a Tulajdonosi í lelős szerkesztője Budapest Izabella tér 1. AZ új szerkesztő az irodalmi tartalmat ru^ybővirette politikai és közgazdasági tartalommal. A légi formát könyv alakra változtatta s hetenként 80 oldalon jelenik meg. Évi ára 24 korona. — Prrgramjában megszívlelendő a következő tartalmas kifejezés- „Közgazdasági téren jelszavunk, hogv min im egyén értékét azon többlet képviseli, amelylyel termelése a fogyasztását felülmúlja." Xöuyv Pjr'siáröl. Mihálovits Béla, a székelyudvarheivi kat.h. fóoymnasium kitűnő tanára, ki egy évig zalaegerszegi főgymnasiumunkban is tanárkodott, értékes könyvet irt Perzsiáról, hol huzamosan időzött s hol a perzsa sah kitüntette. A ritka becsű könyvre felhívjuk olvasóink figyelmét. Az udvarhelyi könyvkiadó, Becsek D. Fia a következő irodalmi Értesítést adta ki a megjelenendő könyvről: Egy év Perzsiában uti és néprajzi vázlatok, tizenkét fölvételben, irta Mihálovits Bála, főgym. tanár, a perzsa tudományok és művészetek I oszt. aranyrendjeléuek tulajdonosa. — Előfizetési ára 1 kor. 80 fillér. — Mióta Vámbéry Ármin ezelőtt körülbelül 40 évvel keresztül utazott a „Nap birodalmán", azaz Perzsián, s megismertette a müveit közönséggel utazási élményeit, valamint a ,,Keleti eletképek 'ben más népekkel kapcsolatban, a perzsáknak főbb szokásait, azóta önálló magyar munka nem jelent meg erről a minden tekintetben érdekes keleti országról. Nem jelent meg pedig azért, mert ha azóta honfitársaink közül voltak is egyesek Perzsiában, ezek benyomásaikat és tapasztalataikat nem vetették papírra, mint azt máa nemzetek fiai, különösen az angolok, frarcziák és a németek, sőt az oroszok is megszokták tenni. Pedig a magyar, ugy látszik, kellően méltán volja az útleírásokat és a néprajzi vonatkozásokat, különben nem értenők meg, hogyan lát napvilágot évenkint legalább 5—6, különösen Olaszországra vonalkozó útleírás? Mennyivel érdekesebb lehet tehát a megszokott népek közt olyannak is megismerni mindennapi életmódját, mely a misztikus homályba és titokzatosságba burkolt keleten él s melyről sokat szeretünk ugyan beszólni, de a melyet újságjaink túlzó és elfogadhatatlanul nagyzó hirei után még is feidén ismerünk. Épp az a körülmény, hogy uj, önálló, s a közönséget Peizsiára nézve őszintén felvilá gositó, rövid és érdekes munka nincs irodalmunkban — indította a kiadóhivataltarra, hogy Mihálovits Béla Egy év Perzsiában czimmel megirt uti tanulmányát és a helyszínén közvetlenül szerzett tapasztalatait, közrebocsása. Szerző a közelmúltban teljes egy évet töltött Perzsiában az osztrák-magyar miniszter mellett, s mivel igy az irányadó körök révén oly helyekre is bejutott hová nem mindenkinek van megengedve, igy közvetlen tapasztalatból, s egy másik munkájában Vámbéiy által is megdicsért „megfigyelési módon" ismerteti rendre: 40 napig tartó odautazását, azután a perzsák mindennemű szokásait, szertartásait, játékait, családi ós társadalmi viszonyait, a sah udvarát, életmódját, családi körülményeit stb, végre Perzsia hegységei között másodmagával megtett visszautazását. — Abban az esetben, ha kellő számú előfizető jelentkezik, a munka mellé eredeti képeket is mellékel a kiadóhivatal. A jelentkezésre nézve pedig legczélszerübb, ha az igen tisztelt gyűjtők ezt az ivet a megfelelő aláírásokkal, a kiadóhivatal czimére mielőbb beküldik. Az előfizetési dijakat is beszedheti a gyűjtő, de addig ne adja postára, mig az összes előjegyzett munkák meg nem küldettek nevére. A mű, az aláírási ivek visszaérkezése s igy a példányszámok felől való tájékozódás után, nyomban sajtó alá kerül. Székelyudvarhely, 1903. április hó 1-én. A kiadóhivatal. — Gyűjtőiv szerkesztőségünkben is rendelkezésre áll. Különfélék. FelliiVás. Tisztelt, olvasó közönségünket kérjük, szíveskedjenek a Magyar Paizsnak április 1-én kezdődő második évnegyedére ez előfizetést megújítani. A Magyar Paizsnak egynegyedévi ára egy korona. A ,,Magyar Paizs" társadalmi és közgazdasági lap. Legnagyobb odaadással a honi ipart és a földművelést szolgálja. Az összes vidéki lapok közt a legolcsóbb. — Egész évre is négy korona. Honi iparosok, gyárosok és kereskedők pársornyi állandó ingyen hirdetést is nyernek az előfizetéssel. a „Magyar Paizs

u szerk. és kiadó hivatala. Hogy halnak meg az emberek? Az ó ásnak ütött az utolsó órája. A sirásó a sir szélén áll. A tornász utolsót nyújtózott. A festő ós színész fölvette az utolsó kenetet. A szobaúr elköltözött a másvilágra. A bányász a főidbe pihen. A szabónak megszakadt az életfonala. A vívómester a halállal vívódik. A vándor örök útjára indul. Az Erőmüvészt leteperte a halál. Vasúti menetrend. Érvényes 1902. október 1 tői. Indul Zalaegerszeg Érkezik ó P ó. P Kisczel felé reggel 9 29 9 15 Csáktornya felül reg. „ „ délután 4 12 8 24 » n WU Csáktornya felé reg. 4 49 8 39 Kisczel fsliil reg. „ «te 5 52 5 45 » » Zalaszentivánra NagyZrlaszenthánról Nagykanizsa e's Dics* kanizsa Bécs felől felé reggtl 6 30 7 56 » r

eő„ „ dél 11 54 1 17 „ délu. „ „ délután 2 l<2 4 48 n un „ „ este 6 SS 7 25 n » e

s'e *) A reggeli vonat csatlakozik a Kanizsa és Bécs felé induló vonathoz. A déli csatlakozik a Kanizsa felé iudulóhoz. A délutáni a Kanizsa és Bécs felé indulóhoz, — az esti a Kanizsa és Bécs felé indulóhoz. Este a Csáktornya felől érkező vonat kimegy Kisfalud-Szentivánra. A Kanizsa és Bécs felé utazók ezzel is mehetnek tovább Kisfaludig; onnan gyalog át Szentiváa 10 perez alatt elérhető. A SZerk. levele. D. Torda. Levél ment. — Zsolna. Csakugyan nincs. Vájjon nem jelent é meg? — Ovidius. Megjött. — h. Mihályfa. Még van egy. Mindkettőt felhasználjuk. Köszönet. — Székelyudvarhely. Üdv. Fides hung. — A—k, Koppány és H—th és soknak. Egy kis türelmet I — B. Relyben s Zalabér. Jövőkor. Földmi^elés. Állattenyésztés a®- A kié a föld, azé az ország! *aa A baromfitenyésztés a legjövedelmezőbb foglalkozás. Olvasva a statisztikai kimutatást látjuk, hogy hazánkból a mult évben 75 millió korona értékű baromfit vittek a vámkülföldre ki, tehát a külföldi világpiaezokon értékesített baromfiért, tojásért és tollért ismét 3 millió koronával többet vettünk be, mint az előző évben, a midőn bevételünk 72 millió korona volt. Ki hitte volna ezt pár év előtt is, hogy baromfitenyésztésünk oda fog fejlődni, hogy ősi foglalkozásunk legszámottevőbb termelési ágában is, mint a búzatermelés kivitelűnket pénzértékben tul fogja szárnyalni a baromfi kivitel. Pedig az igy van, ez megdönt' hetetlen tény. A kereslet a baromfi és ezek termékeit képező