Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-16 / 16. szám

IV. év, Zalaegerszeg, 1903. április 16 16. szám. Előfizetési ár: Egy érre 4 korona. Fél érre 2 korona ííegyed érre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Hazai dolgok hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MKGJELBNIK HETENKÉNT CSŰTÖETÖKÖN ESTE. §kói kelmék — néliány czilcklDeii. — (III.) Hát hiszen az nem baj, ha Deutsch Manó és Fia urak nem olvassák el, a mit irok. Nem is nekik irom. Igazságtalanság is volna rájok czélozni. Micsodák ők ebben a dologban '? Mint egy csepp a tengerben. Nem ők találták ki, hogy skót kelmét kell varrni a magyarnak a nyakára. Nem ők teremtették ezt a „magyar kereskedelmet." Nem ők ketten. Hanem ők sokan. Deutsch Manó és Fia! Nem tulajdonnév ez! Köznév. Nem egy embert jelent ez. Jelent százat, ezeret. Jelent egy foglalkozást, Deutsch Manó és Fia lakik Pozsonyban, Kis-Czellben, Székes-Fejérvárt, -Brassóban, Szombathelyt és Debreczenben. Jelent tehát egy egész osztályt. Többet! Egy generácziót. Még ennél is többet jelent. A magyar nemzeti szellemet jelenti. A mit Deutsch Manó és Fia urak akarnak, azt akarja a magyar nemzeti szellem is. Ők azt akarják, hogy skót kelmét vásároljunk. És mi skót kelmét vásárolunk. Mondja valaki, hogy hazugságot beszélek. Deut,

cch Manó és Fia urak (mondtam már, hogy: értsd alatta a magyar »kereskedelmia "világot) elküldik feleségeinkhez a levelet, melyben meg van irva, hogy megérkeztek a skót kelmék, melyek erősek, tartósak, szépek, sőt csikósak és koczkásak. Elég olcsók is. Már most szeretném én azt az embert s azt az asszonyt látni, aki a sohasem hallott zsolnai, gácsi, brassói vagy sepsiszentgyörgyi gyáraknak ismeretlen szövetei, kelméi után tudakozódik, vagy innen akar anyagot vásá rolni. Olyan lenne ez, mintha egy szerinte nem létező kútból akarna vizet meríteni. Világos dolog, hogy a kelmékben szomjas asszony még köszönettel tartozik Deutsh Manó és Fia uraknak, hogy rávezették a forrásra. Merit tehát. S ebből merit és nem abból, a melyiknek hirit sem hallotta. Vásárolja a skót kelmét, akár szóbeli alkuval, ha ugyanabban a városban lakik, akár egy levelező lapon, ha más városban lakik. De tegyük fel, hogy arra a levélre nem vásárol skót kelmét a magyar asszony. Vagy, mert: most nincs pénzem ; vagy, mert: most van ruhám ; vagy, Uramisten! azt mondja, hogy: szövök magamnak én; vagy, horribile dictu! azt mondja: megpróbálom előbb a hazai gyáraknál. — Mi következik most? Evvel a felelettel visszamegyek pár esztendőre. Mert jelenleg tiltva.tartja a törvény a kereskedői rátukmáló utazást. Nem is igen Játunk most ilyen utazókat (vigéczeket) a magán házak kapujában. De lehetett látni ezelőtt. Már pedig nem a mai év teremtette meg a mai »magyar kereskedelmet.« A skót kelmét sem ebben az évbeu hozták be . . . Mi történik tehát, ha a Deutsch ur levelére nem rendel rögtön skót kelmét az asszony 1 — íme, a következő életkép. Van a győri, vagy a szombathelyi Deutsch Manó és Fia czégnek egy utazója és egy ügyvédje. Ennyi elég is. Az utazó, ismertebb szóval: vigécz, neveztessék el pl. Kovács Mórnak. Kovács ur, dicséretére legyen mondva a szorgalom, mint a dolgos méh, elmegy a hetedik határig. Számukra különben föl van osztva az ország kerületekre. Minden »Ház«-nak és vigécznek megvan a maga rayonja. Kovács urnák a rayonja a Dunántul, Göcsejjel, a hálás Göcsejjel egyetemben. Kün is van már a hetedik városban. Elmegy a gazdagokhoz is, elmegy a szegényekhez is. Szegénysorsu hivatalnokokhoz ; tanároknak, tanítóknak, Írnokoknak, jobb külsejü iparosoknak házaiba. A gazdasszony épen a szőnyeget porolja. — Jó reggelt kívánok — kiszti hánde — alázatos szolgája — kézit csókolom — Kovács vagyok a nagykanizsai Deutsch és Fia czég képviselője — ajánlották, hogy jöjjek el a nagyságos asszonyhoz is, a főszolgabiróné és alispánné nagysága is tőlem vásárolta a teljes berendezést, finom selyemkendők, divatos ágytakarók, tartós szőnyegek, legolcsóbb és legszebb szövetek, zsebkendő, párna, ágytakaró, függöny, abrosz, fejérnewü, bluz, kapcza, finom massa, s világhírű elegáns skótkelmék... Ah, pardon! nagyságos asszonyom, megengedni méltóztatik, hogy bátorkodom — egy kis indiskréczió — melyik háztól méltóztatott venni ezt a szőnyeget —csak azért bátorkodom, mert látom, be van csapva, fáj az embernek a szive, ha ilyet lát, ez a szőnyeg nem is tartós, nem is divatos, és a mi fő, nem elegáns, a törvényszéki elnőkné nagyságának most adtam én igazi remek példányt, tessék, mindjárt megmutatom milyet . . . A szegény asszony még a jó reggelt sem viszonozhatja s az érzelemnek máris ezer skáláján keresztül hányódik a lelke. Hogy az ő szőnyegje nem elegáns, ez kést döfött a szivébe s még csak annyit sem mondhat érette, hogy szemtelen! Ha szóhoz jutna, akkor sem mondhatná, mert a Nagyságos asszony megszólítás, kiengesztelésül és erkölcsi diadalul magas hullámzásba hozza a gyöngéd keblet. Tehetetlenül áll. Végre, amit legkevésbé akar okul felhozni, hogy a legbiztosabban kiverje ahhoz a fegyverhez nyul. Még a hiuságo' székely. Ott., ahol a nap is A bérczteton kél fel ; S ba uíját bevégzi, Oda megy pihtnui: Ott lakik a székely! Ott, a hol a török, Tatár, orosz csorda . . . Századok vétkével. . . A földet vérével Piros mezbe vonta! . . . Ott, ahol a magyar Mindig testvért talált; Oroszlánként küzdve, Soha sem csüggedve: Nem is ismert halált! Ott volt Vaskapunál, Ott volt Segesvárnál ! Soha sem hiányzott: Magasan állt napod, Avagy haldokoltál! A székely béicz most is Piros reggel, este . . . A nap ma sem győzi Róla lecsókolni: Annyit véizett teste 1 .. . Sit-ss hát, magyar nép! Segíts a székelyen; Emeld fel magadhoz! Juctasd hatalomhoz! Boldogultok ketten ! Ugrón János. törté^elen) és a i)ő. A 6-ik század végén a görög- római müveitségnek utolsó nyomai is eltűnnek, a kereszténység puszta formaság; a paD?ág elvilágosodik, élvet, gyönyört hajhász, a kereszténység helyett az egyház, hit helyett: ortodo xia, erkölcsi buzgóság helyett üres gyakorlatok, képmutatás ; gondolat, sziv helyett: egyházi fegyelem tolja fel magát. A nő mint eszelős fúria áll előtérbe, példány, képe Borgia, Lukretia; a vallás vezette volna a világot helyeseb ben, a kereszténység s Mohamed Budha, de az üdv és kárhozat a papok tanításától függött, erény volt a mit a vallás hirdetett, bün amit annak jelölt, minden a vallás szempontjából 'ett megítélve, ez történt a nővel is ; a nőt a vallás nem emelte, tiszteltebbé nem tette; a paraszt sorsa is rosszabra fordult, elvesztették a háborúkban életüket, a nemesek részéie vagyonukat sőt szabadságukat is, a földes uri jogok elvették a paraszttól mindazt, ami ér valamit, jogot semmit se élvezett, adó ós teher a nyakában volt. A „jus pirmae noctis" a házasságra szorítás, az első gyümölcs, méz, marha, bor dézsmája, mind a földes uré, a paraszt igás napot szolgál 52-tőt, vadat hajt, nádat vág, utat csinál, robotol — hát mit mivelt a szegény paraszt asszony ? A 16-dik században ismét midőn a városok vergődtek virágzásra s az iparos osztály kifejlődött, s idegen elől elzárta a várost, céhe által iparát, s a földes urak még inkább fosztogatták a jobbágyi vagyont, a hajléktalanok sehol se találva befogadást, a keleti kicsapongás Róma felől Biszancból átcsapott Németországba, s a dögvészea háborúk által megdézsmált férfivilág apadása folytán a nőkre oly borzasztó nyomott helyzet állt be, hogy a tábor helyeken egész zászlóaljakat képeztek a csavargó nők, s a becsület s szemérem oly gyönge lábon állt, hogy V. Károly elé, midőn Brügge városába bevonult, a nők paradicsomi öltözetben vonultak ki. Jó példa a korra Adalbert ivreai gróf neje; ki hogy a császárt megbuktathassa, bájait bocsájfja áruba azoknak, kik készek a császár ellen küzdeni. Boccacio 1375 ben írja meg könyvét a nevezetes lérfiakról és nőktől, melyben 97 hires no életrajza foglaltatik, s 1348-ban deeameronját,