Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-09 / 15. szám

IV. év, Zalaegerszeg, 1803. április 9. 15. szám. E18fiueté«i ár: Egy érre 4 korona. Tét érre 2 korona Negyed ÍJT» 1 kor. Xsje* uím 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér 6ora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJELENIK HETEnSTIKl^lSTT OS-CTTÖETÖKIÖlSr ESTE. illSYéi. Változásra változás. Egymásra következő rövid időközökben történt, hogy üdvözölték, halálra Ítélték és feltámadt. Virágvasárnap, Nagypéntek és Húsvét az ellentétek történelme. Jön változásra változás. Még az örök Igazságnak, az Eszmének is kell szenvednie. Hát egyesek és nemzetek életében hogy ne volna szenvedés! De jön a megváltás. Tavasz van, Húsvét van. A feltámadásnak, az örök életnek *ünnepe van. Ünnepeljetek. Volt szenvedés? Lesz örömnap. Mert jön változásra változás. B. Gy. ikót kelmék — rLéh.ány czikltben. — (II). Hát a skót kelmékkel bizony nem tudja nekem bebizonyítani senki, hogy pártolja a magyar ipart, sőt azt sem buonjithatja, hegy pártolja és elősegíti a magyar kereskedelmet. Mintha látnám, s mintha hallanám erre B. ellen-elvtársamnak ellenvetését. Mintha mondaná: Hja, barátom! a kereskedelem nagy tudomány! Nem értesz te ahhoz kedves barátom! A kereskedelem olyan tudomány, barátom ! hogy .. . hogy ... én tanítom az|.iskolákbau már sok esztendő óta. Én tudom ... de még én sem tudom elég jól. . . Hát te! . . . A kereskedelem, barátom, olyan, hogy az a népek és nemzetek előmenetelére, felvirágoztatására és dicsőségére szolgál. A magyar kereskedelem, barátom, a magyar nemzet haladásának, közgazdaságának, művelődéinek, önállóságának, függetlenségének, szabadságának és dicsőségének első rugója és kulturtényezője és faktora és egyetlen kelléke és tényezője és — mennybéli jussa ... A magyar kereskedelem, barátom, olyan, hogy annak a felvirágoztatására mindnyájunknak törekednünk kell . . . Minden jó magyar embernek szivén kell viselnie a magyar kereskedelem felvirágozását. Mert hát a magyar kereskedelmet a felvirágzás magaslatára kell emelni. Ne bántsd tehát, barátom, a Deutsch Manó és Fia urak czégét., se a többi magyar kereskedőt, kik a magyar kőreskedelem felvirágoztatásáért fáradoznak, reggeltől napestig nem kiméivé időt, pénzt, fáradtságot és reszkirozást . . . stb. Igy magyarázza nekem tisztelt ellen-elvtársam a magyar kereskedelem tudományát s a szónoklat varázs-b itaima alatt fanatismusba esett publikum csakhogy meg nem kövez engemet, s a szónoklatba beledobált és lelkesen kiemeU nemzeti szóknak részegítő mámorától magam is csaknem szőrcsuhát öltök vala magamra, hamut hintek a fejemre és vezeklem. Csaknem vezekleni kezdek azért, hogy megbántottam Deutsch Manó és Fia urakat, s hogy a magyar kereskedelem fejlődésének gátat akarok vetni. De hamar elpárolog fejemből a mámor gőze. Józanul, tisztán gondolkozom, s látom hogy ellenelvtársamnak nincs igaza abban, a mit mondani — akar. Mert mondani semmit sem mond. Válaszolok hát arra, amit mondani akar, nem szónoklattal: egyszerű, laikus, sőt parasztos kifejezésekkel. Azt mondom, hogy ^^utsch Manó és Fia urakat nem bántottam s nem is bántom, sőt összes magyarnyelvű kereskedő társai közül egyetlen egyet sem bántok. Nem bántom a kereskedelmet sem. Hogyan bántanám? Hiszen az a nemzet javára van. A kereskedelem t. i. ha van, a haza hasznára, a haza malmára hajtja a vizet. De nem is bánthatnám. Hiszen nincs kereskedelem. Csak kereskedés. Ezt mondtam a múltkor is. S erről nem beszél a tisztelt ellen-elvtársam. Pedig itt van az eltérés. Éu a kereskedelem fogalmát más szótárból tanulom. * Ha ez az ország csak a Duna-Tisza földhátából állana, ahol fű nő, gabona terem, kendert, lenet vetnek, csalánt is szedhetnek, selyemhernyót tenyészthetnek, ökröt, lovat, bivalat tartanak, juhot nyírnak, disznót hizlalnak, rákot szednek és halásznak, de ahol egyéb nem terem : sem arany, sem ezüst, sem só, sem fenyőfa, sem fügefa, sem gyöngyszem : akkor ebből az országból lehet kivinni gabonát s lehet behozni gyöngyszemet. Ha ősi módra megy: kezdetleges, s csak csere, de mégis legalább csirája a kereskedelemnek. A vad népek egész erdőséget oda adhatnak cserébe egy néhány csillogó csiga kagylóért. kereszt. Irta : Eeviczky Irm a>. A kereszt a keresztényig jelvénye és üdvözítőnket ábrázolja, a mint a Kálvária hegyen verét ontá éiet'tlnk, hol a szeretet legnagyobb csodája véghez ment. Oh mily látvány! Az emberek legjobb barátja, kinek életpályája csupa jótettektől viiul, ki merő jóság és szelídség vala, most elhagyatva, mez nélkül kínzók dühének kitéve, latroktól környezve vérzik a keresztfán ! Ártatlanabb volt a báiánynál és a gyalázatfán függ! Csakhogy megaláztatása vége, kezdete dicsőségének. Az ég és föld hfjlott meg Golgotha orma előtt, mintha mondanák: Valóban ő az iBten fia volt! S a menyei atya szavára az egész természet Urának vallotta. A nap elsötétült, a kőszirtek meghasadtak, a holtak fölkelve sírjaikból azt hirdették: (3 az Isten fia. Kiért, midőn, meghalt bújában A nap behunyta tündöklő szemét, És sirt a föld, mint árva lányka, Kit a pusztán ért az éjfél-sötét. Szent Péter volt az első, ki bátor lélekkel hirdeté a megfeszített Krisztust. És Nero uralkodása alatt, Kr. u. a 67-ik esztendőben szintén keresztre feszíttetett, és pedig fővel lefelé; minthogy magát nem tartá méltónak, a>on módon meghalni, mint Jézus Krisztus. A Keresztet mindenütt lehet látni. Ott ragyog az a templom toinjok tetején, fiáiödve nap- és holdsugárban és ott porladozik a koporsókon a löld meljtben láthatatlanul. Valamint ott lehet látni egész légióját, megkoszorúzva a temetőben — eső és könyzáportól áztatva. — és egyeseket a börtön sötét fülkéjé ben, nem egyszer szitkokkal elhalmozva. Ott lehet látni az oltáron amint tömjénfüst és hő ima száll feléje ... és ott áll az útszélen és a bus szeliő körülötte sírd ogál és felszáll hozzá a. mezei virág fűszeres illatárja és sokszor a szegény vándor emher szomorú sóhaja . . . Mert az útszéli kereszt tövénél oly jó a vándornak megpihennie. Izzó fövényen ugy ég a seb a lábán, ellepi az országút pora. És megcsalatva száz reményben, mégis megáll a kereszt előtt, szegény vándor legeny. A kereszt neki az élő példa és a szive enyhet, keres nála és talál . . . A szeretet pagy misztériumát a kereszt főiskolájában tanuljuk meg. Minden kereszténynek kötelessége követni isten' mesterét, a Kálvária utján. Mindegyik a maga keresztét viszi, de kereszt nélkül senki sem vándorol át az életen. Egy szent életű ember ezt irta: „Láttam számtalan sok lelket amint az üdvösség szűk ösvényén a menyország felé vonultak. Mindnyájan kereszttel valának megterhelve, némelyik nagy, másik kis kereszttel. Mikor az örök város kapujához érkeztek, oly szűk volt, hogy a kereszt az ó oldalfájával nem férhetett át rajta. Kénytelenek voltak tehát letenni keresztjeiket, s ugy menni be a boldogság országába." Akik a kereszttel vállukon vándorolnak át' a földi életen, azoknaK az örök élet — nem kereszt. A jó Hunyadi Jánosnak pedig Taiismánja volt & keleszt. Mert megvédte a keresztje, melyet aranylánczon ereklye gyanánt a mellén hordott a martalóezok előtt ... És ekkor megtörtént, hogy a nagy Hunyadi Jeboialt a porba és könyezve^ csókolá ereklyéjét és esküt tett, hogy mindhalálig hűséges lovagja lesz. És fogadását megtartotta, a keresztet diadalra vitte és halálig megvédte. Kereszt díszíti a magyar koronát is, melyet Szent István király a pápától kapott, aki örömmel látta, mint apostolkodik és mint viszi diadalra a szent keresztet. Midőn pedig IX. Gergely könyek közt olvasta IV. Béla jelentését a tatái ok dulásáról, keresztes hadat hirdetett ellenük és fölhívta, az egész világot, hogy a magyaroknak segítségére siessen. Azóta nem egy csatát vivtak és a pogány mindenkor megreterált a zászló előtt, — melybe a kereszt szent jelvénye volt szőve . . . Judica vásárnapján a templomokban a kereszteket feketével bevonják. — Vírágvasárnapon hatalmas hősként vonult Jeruzsálembe a Megváltó. Pálmáágakat és virá' gokat szórtak eléje, de ő akkor már tudta, hogy a virágok helyett tövis vár reá . . . Virágvasárnap után Nagypéntek következik . .. A széni; sir előtt fekete leplen nyugszik ekkor a feszület. És a keresztény nép térden állva közeledik feléje, a legmélyebb imádással csókolja a fölfeszitett Krisztus szent sebeit . . . Im betelt amit hirdete Dávid királynak éneke, Melyben jövendölt igy szólván : Uraíkodék Isten a tán ! . . .