Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1903-04-02 / 14. szám

IV. év, Zalaegerszeg, 8903. április 2. 14. szám, Előfizetési ár: Egy étre 4 korona. Fél évre 2 korona. Nígyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Alapította; BORBÉLY GYÖRGY. Hazai dolgok hirdetése féláron : Egy oldal 20 korona. Nyilttér sora 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 25, Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJELENIK HETENKÉKT OSTÍTTÖIRTÖKIÖIISr ESTE. Skót kelmék. — néh.án.y ozüdEtíexx- — Deutsch Manó és Fia urak Székesfejérvár ról levelet irtak a feleségemnek. A levélben feltűnő betűkkel jelzik, hogy megérkeztek az angol és skót kelmék. Ezekkel már dúsan felszerelték az áruházat. A levelet szabad volt felbontanom. Sőt csak én olvastam el. Magam is érdeklődöm az áiuházak iránt. Deutsch Manó és Fia urak ajárlják a zalaegerszegi asszonynak mindenek fölött a koczkás angol és skót kelméket. Ajánlják azonban másodsorban a saját maguk által készített honi fejérnemüiket is. De ezeket csak másodsorban. Hát kérem, én köszönöm a székesfejérvári kereskedőnek, hogy a tőle távollevő zalaegerszegi szerény családom létezéséről tudomást vesz, sőt előzékeny udvariassággal javamra törekszik, szép ruhát akar küldeni. Megható figyelem és jóakarat egy ismeretlentől. De ha a dolognak komolyabb oldalát nézzük, mit látunk ? Azt, hogy Deutsch ur a velem egy városban levő s igy közelebbi érdekeltjeim elől elhalászsza a vásárt, a vásár halát. Es mit látunk másodszor? Azt látjuk másodszor, hogy Deutsch Manó és Fia urak Nagybrittánia szöveteivel akarják felruházni Magyarország népét. Ebben az eljárásban pedig sem több, sem kevesebb nincs, mint az, hogy az amúgy is dúsgazdag Angliába menjen ki az amúgy is szegény Magyarországból a pénzünk, és az amúgy is virágzó angol ipart fejlesszük mi magyarok, s az amúgy is nyomorult magyar ipar fojlódjék meg. Értsük meg a dolgot. Deutsch Manó és Fia urak irányában nekem nincs ellenszen vem. Sem a közönséget nincs szándékomban ellenök hangolni. Lehetuek talpig derék becsületes emberek, sőt a közönséges napi frázis szerint jó hazafiak is. Azonfelül élelmes ügyes emberek, saját maguk iránti kötelességüket buzgalommal teljesitik, amint száz meg száz kereskedő társuk is teljesiti. Mert nemcsak az ők boltjok az egyedüli, mely az országban szanaszét árulja, hirdeti, tukmálja Skócziának, Angliának, Szileziának, Francziaországnak, Ausztriának ipari készítményeit. Sokan vannak. Mindazokkal együtt Deutsch Manó és Fia urak tisztességes jó hazafiak lehetnek — a közönséges napi értelemben. De ez a közönséges napi értelem, — ez az, a mi nem erkölcsös. E szerint az értelem szerint a ki nem lop, a ki nem öl, a ki nem gyújtogat: talpig derék, becsületes fiu s érdem számba megy neki; a kire rá nem l^onyitják három megbízható tanúnak eskütetelevei, hogy káromolja a nemzeti ügyet: az is talpig derék, becsületes, jó magyar hazafi. Még nagyobb hazafi az, aki imádja a Kossuth nevet, szaval márczius 15-én, s mellére akasztja a háromszínű kokárdát. A hazafiságnak emilyen feltételei megvannak benuem is s merem mondani, összes kereskedő polgártársaimban is. Tehát mindnyájan jó hazafiak vagyunk — közönséges napi értelemben. De ezek a negatív föltételek nem elégséges alapjai a positiv erényeknek. Más szóval: a mi mindennapi hazafiságunknak nincs erkölcsi alapja. Oh, dehogy vau! Nem tudom, hogy a kereskedelmi akadémiák tankönyveiben a számlák, nyugták, váltók és pörök tudományán kívül van é egy-egy sor, vagy legalább a sorok között egy-egy lehelletszerü gondolat arra szánva, hogy a kereskedői világ lelkébe bélopodzék egy kis altruizmus, hogy például néminemű érdek-összeütközéskor a nemzeti ügynek egy nagyobb szolgálatára béhunyt szemmel s hallgató ajakkal fölajánlja saját két filléres veszteségét. Vagy hogy világosabban megértsük a dolgot: nem tudom, tanítja é valaki a kereskedőt arra a hazafias erkölcsre, hogy ha a gácsi és a zsolnai és a brassói szövetet közvetíti, két fillérrel kevesebb ugyan a magán haszna, mint ha Skóczia szövetét árulná, de kétezer és kétmillió fillérekkel nagyobb a nemzeti ügy haszna: ebben az esetben tehát inkábba gácsi szövetet közvetítse. Mondom, nem tudom, hogy vájjon van é valami effélécske tudomány a kereskedelmi könyvekben; de azt tudom, hogy a kereskedő világot a „magának való politika" jellegzi. Ezért tartom helyesnek megkülönböztetni a kereskedés fogalmát a kereskedelem fogalmától. A kereskedelem nemzeti ügy s minél kevesebb benne az egoismus. De ilyen nem igen van Magyarországon. Kereskedés, az már van elég. A kereskedés a kereskedőknek magán ügye. A történelem és a nö. A történelem fonalán azt kellene bebizonyítani, hogy a nő fokozatosan nemesit®, buzdító, eszményiíő, jótékony befolyást gyakorolt a csalidban, a társadalomban, az államban, hogy részt vett minden mozgalomban, mely az emberiség jólétét javát, szabadságát czélozta, s azt a nemes hivatást, mely abban áll hegy a val'ás, erkölcs, szerény magvait elhintse, s az emberiséget az anyagon feliilemelje, figyelmét erejét a magasztos eszmék iránt tarfsa ébren s ezekre lelkesítse — az idók minden szakában hűen megfelelt. Ámde e nagy feladatra a történet maga sem vállalkozhatik ; elkísérheti a nőt az ó, közép s uj kor összes fázisain, mint a szeretet apostolát, a jó nemtőt a vallás, a tudomány s az életszinpadáu, de azt fogja csak látni, hogy a nő nyomott helyzetében önmagán sem tudva segíteni a társadalmat sem volt képes emelni s erkölcsi fogalmak dolgában a kor szinvona'án állva s erkölcsi kötelességet nem isméi vé, a legmagasztosabb érzelmek mint a szerelem, szeletet, hazafiság, felebaráti szeretet kmor.dás s ön feláldozás, csak a műveltség előrehaladtával tűnnek fel egy-egy női példány képben. Sok idő kellett ahoz, hogy a nő szelídítő, finomító, javitó hatással lehessen, korára, s fogalmai tisztultával, helyzete javításával erkölcsileg is befolyhasson a viszonyokba; igy például csak az öt legközelebb érintő házasság intézményét tekintve melynek a közös vonzalom a szerelem az alapja még ma is csak eszmény, melyet eddig az érdek a vagyon az érzékiség helyettesitett s nem is leBz idő midőn a család átértve e nagy horderejű kérdést egyedül ezt fogadja el a házasság a családi élet szent alapjának. A női világ az őskorban az érzékiség, a gyönyör tá rháza, a nő uralom korában a közösség korszakában szerelmet házasságot sem ismerve, a nő, állati életet él, ugy mint maga az ember s midőn ebből kibontakozik, s muló földi szerelmét égivel helyettesitti, s a szélsőségből az anyagi felfogásból, egy ellenkezőbe, a természetfölöttibe látszik csapni. A történelemben a nő képe rajzolódik, a viszonyok, a kor szelleme a nőre is rásüti bélyegét, midőn a kort a magasztos eszmék uralják : szabadság, vallási buzgóság, a nő is átszellemül, 8 lelkében átéli mind azt, amit az élet, a kor, ós töiténet nevezeteset létrehoz. Az ókorbeli hitrege telve a nő fölényével, íőistenek: Astarte Demeter Ceres Latona, Isis, Fiig^a, Freia, az egyptomiak a tápláló istennőt Isisnek, az alvilágit Nepthának a szülés istennőjét Szekhetnek nevezték. Ha igaz hogy a legrégibb időben a nőuialora divott, ugy elkellhinnünk hogy a család, a közösség feje a nő volt. s nem a férfi ; ő volt a kormányzó, igazgató hatalam ; a tekintély a házban; a törzsfői gyűléseken aző szava és cselekedetedöntött ; a papi tisztet ó viselte, ők voltak a birák, a legnagyobb sértés a nő sértés volt, s az anya és nőgyilkosság volt a legnagyobb biin. Ez a nőuralom fenállt az anyajog korában, a babiloniak, assirok, egypíomiak és hős korbeli görögöknél, Róma alapítása előtt; a Tacitus korában élő szittyáknál, gallok, iberek s germánoknál. Ez volt állítólag a nők legboldogabb korszaka, akkoi még az ember őserdőben lakhatott, halászott, vadászott s madarászott, paradicsom életet ólt, azután midőn fölfedezte a házieszközöket, a fegyvert, s a tüzet, a nő uralom eltűnik, g midőn a népek a <örténelemben megjelennek, már a férfi uralom lép minden felé előtérbe. A nők nyilvános életét az ellenkező, a zárt haremólet váltotta fel, s a férfi bizalmatlan a nő iránt, hűségében nem bizik, s regényes történetek maradtak fenn Lídia királynéjáról Candalesfeleségéről, aki addig dicsérgette felesége bájait, barátja Giges előtt hogyazkíváncsiságból egyszer pangyolában meg tekintve boszut esküdött e miatt férje ellen, s magához hivatta Gigest s választásra szólította fel a korona s halál között — s Giges természetesen őt választotta. A görög nép uralkodása alatt a nőuralmat a teljes férfiuralom váltotta fel, a nők teljesen elvesztették befolyásukat a közügyekben a gy ülésekben részt nem vehettek s házassági hűség megóvása miatt el zárattak, a házi körre, a házi teendők elvégzésére szoríttattak külön lakosztály jelöltetett ki részükre (gynaskotis) férfiakkal nem érintkezhettek, az orsóhoz, szövőszékhez kötötttek őket; az idegen ós a spartai nők azonban nagyobb jogokat élveztek ; spartában a lányok nevelése nyilvános volt, nő gyakorlásokon a férfiak s ezeken a nők jelen lehettek. A feleség ekkor nem más mint egy hü kutya, rabszolga. Aszasin, Phryné, e ledér hölgyek fűszerezik a férfilakomákat,jelen vannak mindeni'tt. A görög nő elzáratása akkor szűnt meg, midőn gyermeke született. (folyt, köv.) Baboss Liulé