Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-04 / 36. szám

1902. szeptemher 5. MAGYAR PAIZS 3 akadálylyal kell megküzdeni. Bezzeg nem kell akadályokkal küzdeni az Öcsénji ur füszerkereskedők és csemegések-féle lapjának. A „Magyarságának kellett. S küzdött is. E pár év alatt sok szeikesztőt. cserélt. Utóbb Benedek Elek a jónevü iró és lelkes magyar ember vette át a szerkesztést. Szivének őszinte meleg vérét öntötte a tintás betűkbe. A czimnek megfelelően küzdött a magyarságért, S a „Magyarságból" egy hatalmas megfelelő bstdi lobogót csinált különösen a romlásnak indult hajdan eiős székely-magyarság érdekééit. — S most megint hirtelen szerkesztőváltozás van. Am előnyére legyen a Magyarságnak. Akkor jól van. — Félős csak az lehet, ha majd a szokszorí szerkeszlőváltozással olyan ember kerül oda, ki a „Magyarság" czime alatt a magyarsággal szemben fog küzdeni. — A most keletkezett bonyodalmas viszályt nyilt levélben és értesítésben adja tudtul a „Magyarság" régi szerkesztősége. A részletekkel is foglalkozó terjedelmes eitesitést nem közölhetjük Elég lesz, ha közöljük Benedek Eleknek, a „Magyaiság" volt felelős szerkesztőjének a lapokban a maga részéről külön is küldött következő nyilatkozatát : Tisztelt Szerkesztő ur! Messze, távol a fővárostól, e hó 5-ikén értesültem, hogy a „Magyarságáról, melynek c-aknern egy esztendeig voltam felelős szerkesztője, nevemet önkényesen levették s ugyanakkor munkatarsaimat, kik velem az újság tisztességeélt vivott harczban hiven kitartottak, minden fel mondás es végkielégítés nélkül elcsapták. Való igaz, hogy a terhes szerkesztői munka és ez utóbbi hetek izgalmai következteben beteg vagyok, 7de nem való az, amit a „Magyarság" uj szerkesztősege bejelent, hogy én visszaléptem a szerkesztőségtől. Annyira nem való ez, hogy innen faluról, meg betegen is, állandóan küldöttem a kéziratokat az utolsó pillanatig. A „Magyarságánál történt változás, t. Szerkesztő ur, valóságos rémiegény, melyet annak idején egész terjedelmében a két ujságirói testület itélőszeke elé állítok. De már most kényszerít a magam és munkatársaim nevének tisztessége s az általunk becsülettel szolgait székely ügynek érdeke, hogy a tényt a maga ridegsógóben a sajtó és a nagyközönség szine elé állítsam. Egy Gondos Sándor nevű egyén, kezdetben a „Magyarság" belső munkatársa, legutóbb a kiadóhivatal vezetője, távolié temben több rendbeli, a lap becsületét 8 az én becsületemet veszélyeztető visszaélést követatt el. Ugyanez a Gondos Sándor Budapestről a Tusnádfürdőn nyaraló tulajdonosnak Győiffy Gyulának levelet küldött, meiynek tartalma kezem közt van s melyben többek közt a következő dolgok foglaltatnak: felhatalmazást kér Győrftytől, hogy a szerkesztőséget Benedek Elek szerkesztővel együtt elcsaphassa, „mert" — igy ir, — „ügyes gazemberekkel aminő én is vagyok, (mar t. i. Gondos Sándor) lehel pénzt szerezni, de becsületes marhákkal (ez én vagyok és munkatársaim) nem." Tanácsot ád Győiffy Gyulának tniként bujhatik ki a Benedek Elek által a lap megmentése végett elvállalt, 3000 fitos váltó köteiezettseg, illetőleg ez össszeg visszatérítése alól. S végül megfenyegeti Győrtíy Gyulát, hogy ha tanácsat, nem követi, rémes boszut áll rajta, s bűnvádi feljelentést tesz ellene. E löviden jelzett adatokkal azon betegen átmentem Tusnadra, közöltem Győiffy Gyulával, ki m?ga is feháboiodott az általa tényleg megkapott levél tartalmán. Az ő tudtával az ő jelenlétében felelős szerkesztő jogomnál fogva a magamagát gazembernek nevező Gondos Sándort még olt Tusnádon feladott táviratban eltávolilottam. Egyidejűleg a szerkesztőséget táviratilag értesítettem hogy Gondos Sándornak sem a kiadóhivatalban, sem a szerkesztőségben, amig én a lap felelős szerkesztője vagyok, helye nincs. Ez történt julius 31 én. S mi következett erre ? Az következett erre, hogy Győrffy Gyula aug. 5-én az egész szei kesztőséget elcsapta, nevemet a lapról levétette, jólehet Győrffy Gyulát levélben figyelmeztettem, hogy nevemet önként a lapról le nem veszem, mig a tervezett részvénytársaság czimén egyesek által befizetett pénzek az illetőknek, nemkülönben a lap czóljaíra fordított kölcsönöszegek meg nem téríttetnek, — ismétlem velem együtt az egész szerkesztőséget elcsapta, egyesegyedül — nagy meglepetésemró — Gondos Sándort nem csapta el, őt az újsággal együtt átadta esiktaplóczai Lázár Elemér urnák. Mostan pedig a magamagát gazembernek nevező Gondos Sándor az ón kimerültségemmel is előtolakodik a székely akczió ujságbeli vezetésére, amire sem erkölcsi, sem egyéb alapja nincs. Kérem a szerkesztő urat, közölje e tájékoztatást, tőlem, az újságírás régi munkásától, g egyben engedje ez úton kérnem az ország közönségét, mely megható lelkiséggel karolta fel a szerencsétlen székely nép ügyét, hogy csak a végső szükség kényszere alatt nyilvánosságra hozott botrány miatt érzett undorát fojtsa el, s most még inkább mint valaha, siessen a székely nép megmentésére. Kis-Bacon (Udvarhely-megye), 1902. aug. 7. Benedek Elek, Különfélék. A szeik. levele, li• Melincz. Aug. szept. okt. nov. decz. van hátra 1 kor. 66 fill.-rel —1903-ig. - Sz. Cseren csóez. Szívesen. Közzönet,. Kérünk hasonlókat és másokat is. a mik idevalók. — K. Kolozsvár. Csütör-ökln ott leszek „a nagy kőhalomban, hol oly hidegen t'u a szél," — Kudzsir. I? hétről lekésett. Li Tsüng. Éljen a fulusbiró! — Lig. Meglepő sőt megdöbbentő ugyanazonosság. Azonban igen helyes a tapintatos kímélet, AZ eset ért. hetetlen — Kis Lits. Megkaptam. „Muszáj" várni. — K. J. orosháza. A csekélyke hirdetés ingyeu megy ilyeu lelkes embereknek. Meleg köszönet a buzgolkodásért. Előfizetőink kőzött bár száz volna ilyen! — Cs. P. Kis Kun Dorozsmu. Hadd lássuk a medvét! Akkor én nem Kanizsán voltam. Zalavármegyei magyar Iparvédő egyesület. Barangolás garaxiyábaq. — II. Levél a íiatal Borisfeához. — Még olvasni sem tudsz fiam, mégis neked irom ezt a levelet. De nem baj, ha sem olvasni, sem irni, sem beszélni nem tudsz még. Tudnak mások. Olvashatják mások, a te nemeden lévők, őregek-ifjak, kisasszonyok, nagyasszonyok egyaránt. Nem titkos ez a levél. Egyéb dolgaimat is nyilvánságosan végzem. Azért nyilt ez a levél is. Aztán elolvashatod te is kis barátom, ha megnősz, ha az Isten éltet. De, ugy sejtem, nem fogod te elolvasni, ha életben lész is. Ha elolvasod, nem fogod megérteni, s ha megérted, nem Jogod követni. Te is újságolvasó publikum lész, kinek oknélkül csahol az újságíró, még ha apád is az. Nem lesz eredménye, de azért csak irora, irom ezt a levelet. Azért nem olvasod el, mert nem lesz érdekfeszítő és nem lesz iuycsiklandoztató. S ha elolvasod, azért nem érted meg, mert a benne levő szók, mint például: tiló, hehel, orsó, guzsaly, osztováta stb. előtted arabusul fognak hangzani, sőt, ha igy czivilizálódunk, a te korodig a tűnek a fogalma is kivész, s a neve elavult szó lesz. Ha pedig mégis tán megértenéd e szókat, csak a tudományos érettségi vizsgán, vagy egyetemi kolloquiumokon sorolnád fel, hogy kitűnő bizonyitvánvt kapj érte; de mondom, akkor is ezek csak szavak fognak lenni a szádban és nem eszközök, életfentartó eszközök a kezedben. Igy lesz. Ezt onnan tudom, mert a te apád paraszt gyermek volt, nyőtte a kendert, s csőrölt zakatolva szövő anyjának a keze alá, í. i. a te nagyanyádnak a keze alá. De a hogy „ur" lett, 30 esztendőn át nem látott ós nem hallott tilolást sem városon, sem falun, a merre járt. Merő városi élet fejlődött ki még a falukon is Csupa ur lett mindenki. Magas, kemény inggallérba burkolódzik a siheder. Dolgozni restel, vagy szégyenei. Pénzen vásárolja a gatyamadzagot is. Ugy van, kedves gyermekem, harmincz esztendő alatt nem láttam tilolást. S ez azért van, mert vagy lusták az emberek, már t. i. az aszszonyemberek is, vagy urak mindnyájan, vagy pedig egy rengeteg gyárország ez a Magyarország, hol a kézi munkára már nincs szükség. Mit gondoltok kedves leánykáim és asszonyaim, a három közül melyik az igazi ok? De hagvjuk. Baranyában barangoltam a mult héten. Nagy lelki gyönyörűséggel érkeztem be egy Gerde nevü faluba. Kalangyákba, gúlákba rakva száradt az áztatott ós fejérre mosott kender. A másik udvaron tiloltak az asszonyok s nagy halomba gyűlt össze a pozdorja. Nagy lelki gyönyörűséggel néztem biz én, ha hiszitek, ha nem. Még megállottam, ugy néztem. Egyfelől a 30 éves emlék újult fel bennem, másfelől annak a tudatnak édes érzete töltött el, hogy a munka nemesit, gazdagít és boldogít. — Igaz ugyan, hogy a szomorúság is belevágott a szivem közepébe, hogy mért nincs egyebütt is igyA gerdei asszonyok sem nem lusták, sem nem urak, sem az országot nem tartják gyarországnak. S háia Istennek, egy ki«sé távol vannak a vasúttól is, meg Bécstől is. Ők dolgoznak. Ha ti látnátok a gerdei asszonyokat, elcsudálkoznátok, felette hátramaradottaknak tartanátok, hogy ezek még az inget sem a boltból veszik. Ugy e, a ti ingetek sokkai finomabb! Oh, ha tudnátok, mennyi kincset mentenek meg az országnak ezek a gyönge, de szorgalmas asszonyi kezek! A kik kendert áztatnak, tiloluak, hehelnek, páczolnak, szőnek, fonnak, varrnak. Nem is gondoljátok, mit jelent az, ha itthon készítjük el magunknak a ruházatot, s nem a bécsi, brünni vagy sziléziai boltokból vesszük. Van ó fogalma

fok leánykák? nincs. Nem is lesz, még mikor vénasszonyok lesztek, akkor sem lesz fogalmatok arról, mit jelent a ruházat csak egy háztartásban is, hát még az ország háztartásában. Pedig ugyancsak eszetekben van a ruházkodás ; az új, a szép, a drága, a czifra ruha. Az étel után a legfontosabb, a legnélkiilözhetetlenebb a ruha. S még talán több pénzbe kerül, mint az étel. Egy bál idején sokszor szét is foszlik egy 100 koronás ruha — s ugyan az alatt a bál alatt elég nektek egy pohár, limonádé. De vegyük csak szegényesen a dolgot. Ha nem egy óróra, de egy hosszú esztendőre ugy-e belekerül 100 koronába egy embernek a ruházata; alsó, felsőruha mindenestől? Talán nem mondtam sokat. Hiszen van olyan ember, aki kapcára vagy 8trimflire kiad annyit. Nos 100 korona. Talán vagyunk 18 millión. =18,000.000 Ezt megsokszorozzuk 100-zal = 18,000.000 000. Ezt a számot ha ki tudjátok is mondani, de nem értitek, mennvit jelent. Évenként ennyi koronát küldenénk ki más nemzeteknek, ha még a gerdei asszonyok sem fonnának — szőnének. Valamicskével tehát kevesebbet küldünk azoknak, akik nem szégyenlik a doigot s akiknél nem akadály a restség. Oh a gerdei asszonyok tudják, hogy nekik a jog melíert kötelességük is van a háztartásban. A falu végén nem láttam még tgy embeit sem, sem asszonyt. De azért valamennyit ismertem már. Beláttam a leikökbe. Ismertem a kezök fogását. Tisztában valék gondolkozás módjukkal, értelmükkel, ízlésükkel. A fejérre meszelt ház faláról le lehet olvasni, ki lakik benne. Az udvaron a rend, tisztaság olyan, mint egy képvetitő gép, mely a gazdát és gazdaaszonvt párosan mutatja, még ha távol a mezőn vannak is. A kertek mellé terített kenderről 'leolvashatod, hogy bent a nagyházban a padlásig ér a vetett ágy, s a kanapén, a nagyládaban s a ládán garmadában varinak fölrakva a vég vásznak oszlopokba göngyölítve. Ezekből lesz az ágytakaró, párnahaj, párnatok, surgvé, lepedő, törülköző, ablakfüggöny, ing, gatya, kötény, kapsza, sőt nyári nadrág és kabát is Lehet ebből ha kell harczi zászló rs. Azt nem is tudom, hogy Gerdén van e juhtenyésztés, mert ennek a gyapjából téli ruhát is szőhetnek. Ezt a székely asszonyok értik igazában, akik még el nem urasodtak közöttük is. Fejér, vagy sötét vagy szürke posztót szőnek. Az öreg Brassai bácsi ilyen Cíondra posztóból varrt zekében járt télen, mely földig ért. Tudod lányom, ki volt Brassai bácsi ?'Flbben a ezondra zekében ment a legfényesebb estélyekre is, de azért ugy potyogtak le előtte a cilinder kalapok, mint a záporeső. Nos hát c-ak azt mondom, hogy az asszonyok teljes ház-felszerelést, összes ruházatot, télit, nvárit megtudnak teremteni, ha akarnak; még pedig dalolva, csevegve. Csupán az osztovátában a szövés a nehezebb munka. De már a kendernyövés, tilolás, hehelós, páczolás, fonás, csupa gyermekjáték. Oh ha látnál egy falun fonó-kalákát, hol egy szál gyertya mellett tizen, tizenötön forrnak, nevetnek, dalolnak, tréfálkoznak. S szabad oda bemenni férfiaknak, is legényeknek is, kik elkapják az orsót s neked ki kell váltanod, de ártatlanul ... Oh ha ilyet látnál, tudom, sohasem mennél a csilláros és sikamlós báltermekbe .. . Hát hol is hagytam el ? Ott hogy ti asszonynépek megtudjátok teremteni az összes ruházatot ha akarjátok. S ez Magyarországon egy ezer millió meg nyolezszáz millió koronát jeient. Ennyit érnének a ti drága kacsóitok évenként. De ennél többet. Mert az ágynemű s egyéb házberendezés is majdnem rámenne ugyanennyire, 1,800.000.000-szor 2=3,600.000.000. Évenként