Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-28 / 35. szám

ta. é«. Z«la»B»rweg, 1902. augusztus 28, ? 35. szám. 807 érre 4 kmM. Hl im 2 korom*. ff*gyoi érro 1 kor. Soros uáa 8 fillér. Haul dolgok hlrí» téso féláron: tg; old. 20 K. Nyllttér sora 1 korona. Ssork. éa kla4óklTt< tol: Vlassics-o. 28. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MKGJELEKIE HETENKÉNT CS-CTTÖKTŐBCÖIT EST 33. $ talmudzsido és kétféle felebarátja *) Gondolatok a szövetkezeti eszme köréből. XII. folytatás. 1. Fiat lux, pax et jnstitia. — 2. Pénz és haszonhajtó üzlet: Engem csak e kettő éltet. — Kohn Izrael. A „zsidókat, az 1867. 17. tcz. óta, mely éréknek emanczipácziőjárólszól, hivatalosan izraelitáknak hívják, mely nem épen megfelelő kifejezés; a mennyiben ez más szóval annyit tesz, mint Izrael nemzetsége, Izrael ivadéka. Eltekintve attól, hogy az a körülmény, vájjon a mostani zsidók mind Izrael nemzetségéből valók-e, oknyomozóilag kikutatni és kétségtelenül megállapítani egyáltalában nem lehet, még kevésbbé lehet elfogadhatólag beigazolni azt, hogy sok mostani keresztény nem Izrael nemzetségéből való. Van, vagy legalább lehet elég sok zsidó, ki nem- és keresztény, ki Izrael nemzetségéből való. Ki tudná- megmondani, hogy a régi nemzetségekben minő keveredések és változások történtek az elmúlt két ezredév alatt!? Nevezik őket még Mózes-vallásuaknak, hébereknek, sémitáknak és zsidóknak. Legáltalánosabb elnevezés az utóbbi, s körülbelül legmegfelelőbb is, mert az eredeti Mózes-vallástól már sok tekintetben eltér*) Sajnos, hogy sok zsidó bánja a nevét; bánja, ha vele, elveivel, szokásaival, jellemével s tetteivel stb. — igazságosan és részrehaj thatatlanul — foglalkoznak. — Rögtön idegeskednek, s boszut forralnak. Pedig a titokzatosság ideié már régen lejárt! Semmi méreg, semmi bosszúság ; inkább több jóság, szeretet! Mo»t már az emberi elme világosságot, békességet, testvériséget, felebaráti szeretetet és igazságosságot szomjúhozik ; kritikailag szemk'.l, birál, bonezol mindent, mi őt körülveszi, s melylyel elméje megbirkózbatik. Fő dolog, hogy ezen eljárásban mindenki higgadt, tárgyilagos, s érdek nélkül igazságos legyen. Mikor e nehéz kérdéssel foglalkozom, ezek a vezérelveim. A Talmud roppant nagy anyagával részletesen két fő okból nem foglalkozhatom. Először, mert a Talmud egész terjedelmében még magyarra lefordítva nincs, s igy azt csak azon tanulmány alapján ismerem, melyre már hivatkoztam. Ez szolgál forrásul. — Ha tehát bármiféle tekintetben kifogásuk, vagy megjegyzésük lenne, azt intézzék el a Talmud alapos ismerőjével, kinek tárgyilagos munkája az elfogulatlan zsidó-szakemberek elismerését is kiérdemelte. Nagyon furcsának tartom, hogy habár az 1895. XLII. tcz. az izreelita vallást, törvényesen bevett vallásnak nyilvánította, a Talmud lefordításáról mindez ideig nem gondoskodtak. Ezt már régen, maguknak a zsidóknak kellett volna megtenniük, különösen, kik kérkednek magyarságukkal. Alább megértjük ennek is az okát. Bizony nagy okuk van rá. Ami nem odavaló: a békés, társadalmi együttélésnek, felvilágosodottságnak, testvériségnek, igazságosságnak, felebaráti szeretetnek, a keresztény vallásúak, s az absolut igazság hirdetőjének, ócsárlója, kisebbitője, akadálya, megrontója, azt abból egyszerűen ki kell hagyni, Csak az maradjon meg benne, a mi jó; igaz, tek, az eredeti hébei nyelvet már nem beszélik, a semita-szó pedig általánosabb fogalom. Egyébiránt akárhogyan nevezzük őket, ez a dolog érdemén semmit sem változtat, s mindenki tudja, hogy kiről, vagy kikről van szó. A zsidókat — bármiként nevezzük is — tetteikből az egész világon, s igy nálunk is nagyon ismerik. A ki esetleg nem ismeri őket nálunk, jelentkezzék, s közköltségen elküldjük őt a Barnum-czirkuszba — mutogatni. De igen sokan nem ismerik azt a nagy könyvet, a Talmudot, mely nevelte a zsidókat jó és balsorsban századokon keresztül. "Ezért nem árt, ha megismerjük — bár röviden — annak tartalmát. A zsidó sem születik olyannak, a milyen, hanem a Talmud tanai teszik azzá, a mint általában minden vallás tanai felette nagy befolyással vannak az ember gondolkozásmódjára, jellemére, cselekedeteire. Hogy mily óriási ellentét van Talmud és Szentírás közt: alább látni fogjuk. Ilyen nagy ellentét van ezek követői közt is. A zsidók hit- és erkölcsi tankönyve: a Talmud. • *A Talmud — mondja egy németországi rabbi — az egyedüli forrás, melyből a zsidóság eredt, az alap, melyen a zsidóság, a mint az a zsidó nép világtörténeti megjelenésében meg van testesülve, és a I mint az szellemi és erkölcsi képességei- I örök. Mert hát ilyenek is vannak a Talmudban. I Aztán most már igazán joggal megvárhatjuk a magyarországi zsidóktól, hogy egytől-egyig ne csak a statisztikai kimutatásban, de Jehovájuk előtt is magyarok legyenek; magyarul imádják azt, mi által minden esetre előbbre mennek, mint igy. Nem elég, hogy imitt-amott olykor-olykor a rabbijok egy-egy (sokszor töredezett nyelven) magyar beszédet mondjon. A magyar legyen mindig és mindenütt magyar; ugy szóval, mint tettel. — Mert: .Él még a magyarok Istene, Jaj annak, ki feltámad ellene . . (Czucxor.) Tartozom annak megemlítésével, hogy a zsidóság közt már sok az u. n. reform, vagy modern zsidó, kik a Talmudnak félszegségeit, fatytyuhajtásait már nem követik; ezt annyival okosabban teszik, mert a Talmud emberi mű lévén, tökéletes — ezen okból — nem is lehet. Bizony, az emberi munka folytonos változásnak van kitéve. Ki e szerint nem tesz, az félszegségeirel, kirivó ósdiságával a kor társadalmába soha bele nem illik. Vajha a zsidók nálunk megértenék mindnyájan a kor intő szavát! . . . Nem foglalkozhatom — részletesen — másodszer a Talmuddal azért sem, mert ez tárgyamtól nagyon messze elvezetne. Ebből csak annyit használok fel, mennyi elegendő lesz annak átértésére, hogy vagy a zsidóknak kell megváltosniok, felfogásban, szokásban, jellemben, különösen a felebarátra vonatkozó, a humánus is igazságos felfogással homlokegyenest ellenkező is a tárgyilagos kritikát egyáltalában ki nem álló tanaikkal, kiválókipen pedig tetteikben kill megváltozniok, vagy a keresztény társadalomnak kill intézményekkel, szövetkezéssel, a romboló és pusztító hatásnak elejét venni. Mert most tűrhetetlen az állapot. ben és erényeiben, miket ellenségei sem mernek tőle elvitatni, nyilvánul tényleg egészen a talmudi tannak produktuma . . , A zsidó jellemnek mindemez átlagos sajátságait egyesegyedül a Talmud létesítette, elannyira, hogy mióta az újkor a Talmudtól mindinkább elidegenedett, ez egyszersmind e sajátosságok némelyikének megfogyatkozásában is észrevehető« stb. A Talmudot, s különösen annak teljes tartalmát nálunk felette kevesen ismerik, többféle okból. Első és legfőbb oka ennek az, hogy a Talmud magyar fordításban mindezideig meg nem jelent, második ok, hogy a Talmud nyelvét most már igen kevesen értik, a mennyiben még a Talmud nyelvét értőnek is felette hosszas és mély tanulmányozásra van szüksége, hogy annak tartalmát helyesen megérthesse és felfoghassa; részint mivel abban a szók csak a mássalhangzókkal jelöltetnek, részint, mivel a szók igen sokszor csak rövidítve iratnak, részint, rnivel egyes szók többféleképen értelmezhetők, s így abban annyira-mennyire csak a teljesen jártas szakemker igazodhatik el. Ezen okokból a Talmud nem is való mindenkinek a kezébe, de annak olvasását az egyház híveinek meg is tiltotta azért, mert benne az Isten, Krisztus és B. Szűz ellen nyílt káromlások foglaltatnak. »A Talmudnak, a zsidók e féltékenyen őrzött palládiumának a keresztények által Le kell szokniok továbbá a zsikóknak azon rossz szokásukról, hogy a mi nekik nem tetszik, azt minden áron megsemmisíteni, elpusztítani akarják, nem tekintve azt, vájjon az általuk perhorreskált dolog; igaz-e, vagy sem? Ezen megrögzöttségüknek még legalább volt értelme üldöztetésük, elnyomatásuk idejében, mikor még alig birtak valamelyes jogokkal, de most, legalább nálunk, hol polgári és politikai jogegyenlőségben részesülnek, ezen megrögzöttségre sem ok, sem jogosultság fenn nem forog. Ha már egyenlő jogokat élvezünk, nemcsak egyenlő terheket is ktll viselnünk, de a társadalomban — hogy egybeforrhassunk — egyforma ételelveket, igazságokat és szabályokat is kell követnünk. Ezeknél van az óriási eltérés. Ezért vfilius ante patrem« cselekedtünk. Ezért kell utólagosan reparálgatnunk annyit, a mennyit lehet. — Bárcsak mtgértenők egymást! Az igazságos, tárgyilagos kritikát tehát a talmudistáknak sem szabad — saját érdekükből — lehurrogni, mert ezzel nemcsak hogy czélt nem érnek, de határozottan vesztükre törnek. Az eszmét és igazságot most már kiabálással, megfélemlítéssel, ijesztéssel, furfanggal, sofizmákkal stb. agyonnyomni teljes lehetetlen. Az eszme és igazság annál erősebben tör Égnek, minél jobban elnyomni akarják azt egyesek. — Példa rá elég ran, ugy a múltban, mint a jelenben. Vesszőparipájuk továbbá a talmudistáknak, hogy ki visszaéléseiket szellőzteti — bár igazságosan — az mindjárt, rossz értelemben kikiáltott antiszemita. De azt nem kiabálják, (t. i. a talmudisták) mekkora antikrisztusok, még pedig igazságtalanul. — Egyébként az antikrisztusokról és antiszemitákról alább lesz szó részlotesebban. Sok értelemzarar forog fenn itt is. Ennyit általános tájékoztatásul.