Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-28 / 35. szám

4 MAGYAR PAIZS 1902. szeptember 18. történt sok-szoros megtámadtatása, megcsonkítása, elkoboztatása és elégetése és a keresztény czenzurátöl való állandó félelem utóbb a zsidókat is arra indította, hogy a további zaklatásnak elhárítása végett a Jézusra, Máriára, s általában a kereszténységre vonatkozó sérelmes helyeket a Talmud kézirataiból, később a nyomtatott példányokból ők maguk is kihagyják. Így például az 1631-ben tartott lengyelzsidó sz

:nodusból kifolyólag a zsidók vénei körlevélben a következőket rendelték el: »Miután azt tapasztaltuk, hogy sok keresztény nagy fáradtságot fordit annak a nyelvnek elsajátítására, melyen könyveink irva var-nak, azért a nagyobb kiközösítés terhe alatt megparancsoljuk nektek, hogy a Misna vagy Géniara semmiféle uj kiadásában semmit se hozzatok nyilvánosságra, a mi a názáreti Jézusra vonatkozik ... Ha rendeletünket nem tartjátok meg pontosan, hanem ellene cselekedve, jövőben is oly módon bocsájtjátok nyilvánosságra könyveinket, mint eddigelé, akkor ez által reánk és reátok még nagyobb szenvedéseket hozhattok, mint a milyenek az eddigiek voltak és okai lehettek, hogy miként régen, a keresztény vallás elfogadására kényszerítenek bennünket. Ezen okból megparancsoljuk, hogy e könyvek egy ujabb kiadását hozzátok nyilvánosságra, a názáreti Jázusra vonatkozó helyek elmaradjanak és e tér egy körrel o töltessék ki. A rabbik és tanitók majd tudni fogják, hogyan kell az ifjúságot oktatni. AkKor aztán a keresztényeknek nem lesz többé semmijök sem, a mit e dologról ellenünk felmutathatnának, és mi szabadulást várhatunk a szorongattatásoktól, melyek alatt az előtt szenvedtünk, és remélhetjük, hogy békében élhetünk.® »Sajna, azt kell állittanunk, — irja egyik rabbi — hogy abból, a mit a Talmud az irott, a pentateuchusi törvény szükséges magyarázatának állit, igen sok ártalmas emberi rendeletnek bizonyul, a mi vallásunk fényét nagyon is elhomályosítja.® Egy másik pedig: >A Talmudnak a felvilágosodott zsidóságra nézve csak kultúrtörténeti, tudományos értéke van, praktikus szempontból azonban minden tekinKossuth Lajos. (Jellemrajz.) 1802. szeptember 19-én született Kossuth Lajos, turóczi köznemesi családból, Monokon, hol atyja Kossuth László az Andrássy család ügyésze volt. Kossuth Lajos, mint bálinfalvi egyik nagybátyja meséli, nagyon eleven, szeles gyerek volt, kit anyja teljes odaadással szeretett, neveltetett, őrködött fölötte, s férjével együtt mindent elkövettek, hogy minél jobb nevelésben részesítsék. K. Ujhelyben járt a kegyes rendiek gymnasiumába és szorgalma mellett tanúskodik, hogy a legelső volt mindig, minden osztályban, s minden tanuló társa kvzött\ mellékesen elsajátította a német és franczia nyelvet, s oly ügyességet szerzett a zenében, hogy később mint száműzött, az esti órákban sokszor könyeket csalt a bujdosók szemébe. K. azonban tudott tanulni, akart is dolgozni s önmaga ereje által elébbre menni, vagy tán sejtette nagy jövőjét, arra irányozta minden gondolatát törekvését; mert szerette a társaságot, de leginkább azokét kereste, kiktől tanulhatott, s a közügyekről beszélgethetett. A "illői ház erkölcsei, vallásos érzülete, mértékletes élete, finom előzékenysége a nők iránt, bátortalan magariselete jellemzik e korban, s bar szépségét, eaép kék beszélő szemeit sok n° csudálta, ó neki csak hitvesi szerelme volt első s utolsó gerjedelme; szemlélődött, tanult, nem volt hely lelkében közönségesebb szenvetélyt nélkülöz. Etikája önmagáért tetszik nekünk, inhumánus helyeért pedig minden felelőséget a leghatározottabban viszszautasitunk.® Egy harmadik pedig igy nyilatkozik : ©Messze vagyunk attól, hogy vitassuk, miszerint a Talmud néhány erkölcsi szempontból megtámadható helyet tartalmaz. Nem akarjuk a Talmudot szebbre szebbre festeni, mint a milyen valósággal, és már gyakran nyilatkoztunk ama takargatási módszer és szépítgetés ellen, mely a zsidó publiczisztikában modorrá lett.® — (Lásd Huber Lipót fentebb már idézett munkáját.) Hogy milyen furcsa dolgok lehetnek a Talmudban, mutatja az is, hogy annak elégetése és megsemmisítése már többször elrendeltetett, továbbá, hogy a Talmudot a maga egészében olvasni keresztény katholikus embernek csakis az ille'.ékes egyházi hatóságtól kapott engedély mellett szabad. De maguk a zsidók sem szeretik, hogy a Talmudot a nem-zsidók is olvassák; sőt ezt a Talmud nemcsak hogy nem javasolja, de ellenzi is, midőn hangsúlyozza, hogy a tóra csak a zsidók számára adatott, hogy a tórával foglalkozó, ha nemzsidó, halálra méltó. E tekintetben is mennyire eltérő a Szentírás tanítása. íElmenvén, tanítsatok minden népeket, megkeresztelvén őket Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevébe.® »Tanitván őket, hogy megtartsák, mind azokat, melyeket én parancsoltam nektek. És ime én veletek vagyok minden napon e világ végezeteig. Amen.« (Máté 28,19, 20.) (Folyt, köv.) Dr- Kel* Antal. Mnravidéki levelek. (Ií.) A Mura. Mindenre áldozunk, csak arra nem, a mi nasznunkra válnék. Oc-ika fegyverekre milliókat adunk ki, de saját nyomorunk [enyhítésére nem teszünk semmit. Jajgat a gazda, jajgat az iparos és jajgatunk mindnyájan kevés kivétellel, de mentő kéz, mely azt a sok hiábavaló terhet levenné hátunkról, csak nem jelentkezik. Hazánk, mely az alkotó által oly bőven meg van áldva minden jóval, a világ első államai között foglalna helyet. Van kitűnő szántóföldünk, délyek számára, minden érzését egy vágy, egy álomkép uralta. Közép tanodáinak befejezte után K. a jogi pályára szánta magát; benső hajlam vitte erre és hivatás-érzet, mert ez volt a tér, melyen ekkor jót, nemeset, dicsőségest lehetett aratni. Jellemző reá a sárospataki eset Kövivel, ki már akkor megjövendölte, hogy országháboritóvá fog válni; jogi szokás szerint patvarista lett, de olyan ki éjjel nappal dolgozott s körmölt, jegyzökönyvet irt, mig princzipálisa bozozgatott, kártyázgatott, az ügyvédi vizsgát sikerrel letéve, hazament, hogy öregedni kezdő atyja terhein könyitsen, s mellette maradt 24 éves koráig, mikor is önállóanjkezdte meg működését, 1826 ban. E minőségben mint ügyvéd s nemes ember rendesen bejárt Zemplénmegye közgyűléseire, gyakran fölszólaló, széleskörű jogi ismeretei, törvény tudománya, elbűvölő ékes szólása csakhamar a megye vezérférfrai közé iktatta a lelkes fiatal szónokot, s midőn l825-ben Zemplémben követet választanak, K. tevékeny részt vesz benne. Mint ügyvédnek a paraszt, a jobbágy és nemes helyzete ragadta meg legjobban lelkét; a paraszt volt katona, fizetett adót, csinált utat, fizette a megyei kiadást; a nemesség nem viselt semmi állami terhet, sőt még a honvédelmi kötelessége is megszűnt mióta állandó katonaság volt, Kossuth a föld népének e nyomasztó helyzetében érzékeny lelke jó szive által részvevője lőn, s készséggel fogadta el gróf Szapárynénál az ügyészi állást, melyben alkalma nyillott emberszeretetét gyakorolhatni. hegyeink bővelkednek órczekben,kövekben, aranyban, ezüstben, sóban, kőszénben ; folyóink telve vannak halakkal, hegyeink, síkságaink egyaránt vannak erdőkkel ékesítve, melyekben ások nemes vad tenyészik ós mi mégis — szegények vagyunk. Honnan van ez ? Vájjon felóledünk-e még ? El fogjuk-e űzni azokat, kik honunk java ellen töiekszenek? Képesek lószUnk-e hivatásunk ama polczára emelkedni, mely megillet bennünket? Avagy tán nem igazak a nagy Petőti szavai : Élni fogsz hazám, mert élned kell; dicsőség. És boldogság lészen a te életed, — — — * Mura mellett vagyunk. Lépdeljünk vigyázva, jó távol a folyótól, mert ámbátor kánikulai idő van, mégsem szeretnénk fürödni ruhástul. Nézzük csak jól a repedéseket, a melyek a parton vannak, néhol 1 m. távolságnyira a medertől. Vigyázzunk, ez oly veszélyes, akárcsaU a „Rocambole bürüje." Előttünk épp most esett bele a folyóba egy jókora szélességű parti föld. Elnyeli a Mura és újból kezdi aknamunkáját a part elleu. Mert szilaj folyó ám ez!... Nekiront a telkeknek, házaknak, és ezeknek temetőjévé válik. H my gazdának volt már e folyó a zsarnoka!?..'. Koldussá teszi az embereket és világgá kergeti. Ugvan mit szólnak önök ehez ? . . . Nem jut-a es/.ükbe, hogy itt tenni is kellene valamit? . . . Önök bizton azt fogják felelni, „hiszen tesznek is." Igen, de hát tudják-e hogy „eső után késő a köpenyeg". Mert bizony, ha már három éve folyton tárgyalnak, aktáznak, akkor mo&t már tettre is kerülhetne a sor. Hiszen többd ugy sem kerülne, mint 132 ezer koronába. Oh, ugye, mennyire eltörpül ez a milliók mellett. Ennyibe kerülne ugyanis a szabályozás. En sokszor járkálok erre magam. És buony, higyjók meg, ilyenkor sok bolondocska gondolatom támad .... Sokszor gondolkozom, hogy mennyi munkaerő van egy iljen folyóban. Persze, hisz tudják önök, hogy a viz gépeket is képes hajtani ... És ez mind tótlenül vész el. Azonban elég már. Erről — nem ugyan e b. lapba — úgyis irtam már többször. Meg sok szónak kevés a haszna, akárcsak aunak a sok felesleges írásnak a inel® közigazgatásunkat jellemzi .... A Murát szabályozni keh ! ! ! (Hát a Zalát ? Más nemzetnek áldás a folyóvíz, nekünk átok. Fizetett hivatalosaink: orvosok, körjegyzőségek, szolgabiróságok hivatalos statisztikába szedik, hány embert ölt meg a viz, hány gazdának há'iy ezer korona kárt csinált? A tudósok aztán rendszerbe szedik s kimutatják, hogy ha igy haladunk, tíz óv múlva tönkre megyünk. S a másik oldalukra feküszn-ik. Ebből áll az igazgatás. — Sz.) ^Ligeti. Már a megyei zöld a ztaloknál feltüuést keltett a fiatal ügyész fényes tehetségeivel, addig a nagy uradalomhoz tartozó községekben a legmelegebb ragaszkodást, szeretetet ébresztette; benne a nép pártfogóját, igazságos bíráját, jóakaróját látta, tisztelte, szerette, követte szavát, s tanácsára hallgatott, 8 tudta mindenki, hogy barátja az igazságnak, lelkiismeretét áruba Dem bocsátja, meggyőződését semminemű érdeknek alá nem rendeli, s vagyonát soha senkinek meg nem károsítja; ezt mutatta meg az 1831. koleraeset. K. bátor fellépése a parasztság támadása a nemesség ellen arról győzték meg Kossuthot, hogy az elégedetlenség oka másban keresendő, az elnyomók : a földesurak csak közvetett okai a lázongásnak; a veszély a köznép nyomasztó helyzetében keresendő; K. belelátott az állapotok mélyébe; a parasztok mellé állt, de irigyei is támadták és gyanúsították; sót midőn úrnőjével is kellemetlenségei támadtak e miatt, megragadta a kedvező alkalmat, hogy utóbb főszerepet képviseljen a pozsonyi országgyűlésen. Itt az ifjúság vezére lön, egész vezérkart nevel itt magának, sőt lapokat az ország gyűlési tudósitásokat szerkeszti, melyben a haza- és népszabadságért elmondett beszédek, a szabad demokratikus eszmék éles formában előadva láttak napvilágot, megkísértették azt több izben, megpróbálta Landerer, Metternich Kelemen, söt Széchenyi maga is meg akarta puhítani a rasoti tanács úlnökségével, de ö független akart maradni, azért, hogy a népért tehessen. A kormány megijjedt s fényes ígéretekkel akarta álláspont-