Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-13 / 11. szám

liS. év. Zalaegerszeg, márczius 13. II. szásti. IMIEGrJELENIK: HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRG Y. Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Vegyed évre 1 kor. Egyes ssám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25. Márczius 15-re. Hallgassátok, mit kívánok, Véreim, e napon, S véssétek be lelketekbe Amit szól ajakom: Verőfényt, dalt, virágot A letarolt földnek! Enyhet, álmot, gyógyulást A kintól gyötörtnek 1 Szabadulást a rabnak, Ifjú vért a vénnek! És hogy újra tavasz legyen Hideg-vette rónán, hegyen: Márcziust az évnek ! Márcziust, mely hő fényével Megölje a telet, S felkölteni zeng isteni Dalt az alvók felett; Márcziust, mely a szivet Pezsdíti, átjárja, Melytől összeroppan a Szolgaság igája; Márcziust, a népeknek, Megváltását, jussát, S mitől gyávák megriadnak: Bilincstörö forradalmak Véres Máreziusát! Ne legyen itt, ki nem segit Vivni küzdelmeket; Aki kén j nyel, gőggel néz el A milliók felett." Ne legyen itt dölyfös ur, Sem jogtalan szolga ; Ne essék a kincs előtt A szegénység poiba. Vetkőzzük le, tépjük szét A régiség rongyát! A sötétet gjujtsuk lánggá, S változtassuk meny országgá A szenv edés poklát! Fent v?gy alant' ne légyen hang Hűtlen a hazához, »]je a kalapokkal!« — Irta: Németh Eletné, Acdaházy Irene. — A táiíEdalcm eikö.'csi dissolutiójának egyik jelentőségteljes voíiáfa 8z, hegy sokkal többször a látszólagos éiderreket, tünteti ki elismerésével, ír int a valódiakat. Reng, vagyon, szerencse, tehetség mirderker mfgWszi hatását a temegre; — valódi erény és eil>öleti érték ctak egyes nemesen gndcikedók előtt talál igaz méltánylásra. — Innét van, Lcgy pe'nzva'gy gyötri az egész társadalmat, mi! pénz az a bűvös vessző, mely sok?;or érdem és fáradtság nélkül rangot, tekintélyt, méltísrgot teremt és megnyitja az élvezetek és g)önjoick paiadicscmához vezető ajtc't. Ez a közszellem rraterialisticus irányának, a közlelkiif meiet lazulásának, a polgári és nyilvános élet terén tapasztalt gyakori eivtelenségnek és nfgbizhatlanfágrak magyaidzó oka. Bizony cdáig ju'ottuik, hogy a becéüléíességeterénynek kell tekinteniük és ami ezelőtt magától értetődő kötelesség volt, az ritkaságánál fogva ma már érdemszámba megy. Mégis a jól öltözött alávalóságnak ma több becse van, mint a szürke, kopott külsejű becsületességnek és mig megfcghatlan elnéző sokszor az emberiség legnagvobb része egyes „catilináris« existentiákkal szemben, — addig türelmetlen, barátságtalan. gáncsoskodó és legtöbbször igazságtalan a szerényen meghúzódó jeliemtisztaság és becsületesség iránt. — Szívesen nyitja meg ajtaját a tisztesség álarcza alatt lappangó modern Tant ff előtt s öi öl, ha azt ama rítta jelenkori Ne szálljon szó, mely panaszló Sebeket kiáltoz. A hazátlan hont leljen, Jutalmat a munka, S viszálykodás ne üssön Soha táborunkra! Add, Uram, hogy veszszen el Sanyargató telünk ! Zöld tavaszt, vagy piros tavaszt — Melyik lesz jobb? Te tudod azt — Küldj már, adj már nekünk ! Farkas Antaj lárGzius IS. Légy üdvözölve Márczius 15! Nem azért, mintha immár meghoztad volna az igazságot a földre és a békességet az embereknek ; hanem mert meg akartad hozni. És jelenteni jelentetted az igazság érkezését. Légy hát ezért is üdvözölve Márczius 15-ike! Légy üdvözölve te véres kardu hirnök, ki Rómában és egyebütt embereket ölsz, csakhogy feltámaszd az emberi igazságon épülő szabadságot s az isteni jogból sarjadzó egyenlősége*. De százszorta légy, szeretetfel légy üdvözölve te magyar Márczius 15-ike! Te szelicl angyalarczu gyermek ! Te a földnek jósága, tavaszi virág ! Te a lélek virága, mennyei jóság! Kit nem a pokol szörnye küldött tőrrel és véres karddal a kezedben, hogy igy tégy igazságot! kit az Ég Istene küldött virággal a kezedben, a jóságnak, a békességnek és a szeretelnek jeléül. S te hirdetted és hirdeted közöttünk, tavasznak angyalarczu lánykája, hirdeted a testvériséget. Cátó-k egyike után bezárhatja, kik „czipő és tunica" nélkül is a társadalomnak tiszteletet parancsoló alakjai maradnak. Mig különös kimélettel iparkodik takargatni, palástolni amazoknak, — a hóhérias udvariasság dominoja alól ki-ki látszó lólábait; mig szíves türelemmel viseltetik, azok jellembeli fogyatékosságai — és erkölcsiségükön mutatkozó szépséghibái iránt: addig valóságos kedvteléssel kutatja emezeknek apró emberi gyarlóságait, hogy esetleges felfedezéseiből készségesen hatalmas bünlajstromot állíthasson össze s alkalmilag fegyvert kovácsoljon belőle az — alkalmatlanok ellen. Meit a társadalomra nézve alkalmatlan, feszélyező, sőt tűrhetetlen mindaz, aai nem illeszhedik az általa megszabott formák és szokások ker etébe s eltér az általánosan követett sablontól. Ez annyit tesz, hogy nem tűri meg, a maga eszmeirányáva! ellentétes eszméket; elitéli a független, önálló gondolkozást, és egyenesen tiltja az igaz őszinteséget, nyíltságot ugy tettben, mint szóban. De, ha az embertk között való érintkezés s a solidáritás érdeke egyrészt okvetlenül megkívánja is a társadalmi szabályok megtartását, a kölcsönös kíméletet és elnézést, mely nélkül csupa ellenségeskedéssé és marakodássá fajulna az elet ; — másrészt az egyéniségek szabad fejlődésének és érvényrejutásának megakadályozásául társadalmunk szellemét végre is a servilismus és elvtelenség veszélyes medrébe fogja terelni. A letért folytatott küzdelemben eltompult lelkek Légy üdvözölve harezos népnek angyalarczu Márcziusa! Nem azért, mintha immár meghoztad volna a testvériséget; de hírül hoztad . . . Nincs testvériség. Az emberek önmagukat túlságosan szeretik; s minél inkább szeretik önmagukat, annál kevésbé szeretik a testvéreket. Még nincs testvériség. Nincs egyenlőség.Még a törvény elölt sincs. A törvény képviselője meghajol a pereskedő miniszter előtt, de nem hajol meg a pereskedő napszámos előtt. Még nincs egyenlőség. Nincs szabadság. Mert nincs igazság. S nem is lesz addig soha, mig fennáll ez a kis ostoba szörnyeteg példabeszéd: »SzóIj igazat s betörik a fejed.® — Még nincs igazság. Sem szabadság. Ennélfogva boldogság sincs. Avagy nem láttatok embertársaitok között olyat, kinek mezítelen testéről lesir a fájdalom? Nem látjátok az egyenlőség korszakában hogy egyiknek délszaki virágok himbálódznak termeiben, másiknak penészvirág díszesiti a házafalát? Nem mondja a magyar márczius, hegy cseréljétek ki a virágokat. De azt mondja, hogy adjatok egymásnak tanácsot. Éhes embert láttatok-é? Az azért van, mert kevesebb kenyeret adtok neki, mint amennyi vért kívántok tőle cserébe. A lelki küzdelemről van-é fogalmatok? A polczra feltaszitottaknak önakaratát nem tapasztaltátok? Ilivalgó hatalmasságát nem éreztétek ? Hiszitek-é, hogy van élőszobor, melyből az elnyomott szó s az elfojtott gondolat nem törhet ki?Nem hiszitek, hogy a megbántott léleknek becsületes érzelme közönye miden iránt, ami szép, — emberien nagy ós nemes — legekkiatánsabb módon a jelen kor materialisticus irányában jut kifejezésre, melynek összes törekvései az érzéki jólét, sivár külsőségek és anyagi élvek utáni féktelen hajszában összpontosulnak. Ezek az óhajtva óhajtott czélok minden eszközt eleve szentesítenek, ha némi eredményt igér. Mivel pedig a társadalom felső tízezreinek dédelgetett önszeretete, az a fényforrás, melyből rang, czim méltóság, kegy és jólét árad mindazokra, kik dicsőítve rajongják körül a hatalmas földi istenek magas olympusát: csak természetes és magától 'ériétődő következése a dolgok logicai rendjének, hogy az embeiiség többi százezrei a, hódító irányelvnek önkéntes proselytáivá szegődneki — Hasznos volta mellett ez a hálás kultusz; gyakorlata sem nem fárasztó, sem nem unalmas — még csak valami nagy szellemi megerőltetéstsem igényel ! Mért hisz! nem kell oda egyéb'o, m'nt némi alkalmazkodó természet, mely az embert arra képesiti, hogy mindig az uralkodó áramlattal úszszék; — es?y kis kígyó hajlékonyság, hogy eléggé görnyedezni — s ha kell csusxni-mászni is tudhasson; kevéske előzékenység, hogy mások szája ize szerint beszélni, — idegen nézetekhez simulni tudjon ; — jó gyomor, hogy egyszerre két vagy több kulacsból i'nassék és egy — köpönyeg, melyet forgathatni lehessen aszerint, amint ezt saját és magas pártfogóinak érdeke kívánja. Mindössze nem nagy mesterség és az elért jutalom megéri a fáradtságot annak — akinek 1