Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-27 / 9. szám

2 MAGYAR PAIZS 1902. február 27. és más a fejlődés. Ha a fa maga nem nő meg, hiába kötözünk folytatásául a tetejébe egy hossza ágat. A tornyot is feltehetjük, de előbb legyen meg a templom; a Vegyülésre is tehetünk szolgálatot; a növést is elősegíthetjük; a fejlődést is gyámolithatjuk ; a fát is ápolhatjuk, hogy hamarabb jobban és magasabbra nőjjön — de egyiket sem külső hozzáragasztással. Én legalább az önmagából való fejlődésnek vagyok a híve, — ugy, hogy ezt alapjában — kiinduló pontjától kezdve védjük, oltalmazzuk, támogassuk és tápláljuk, de csak belső életszervét, jó táperővel s nem szépítő arczkenőcscsel. Talán Eötvös mondja valahol, hogy nem emeltetni, hanem nőni kell, hogy nagygyá lehessünk. Hiszen, ha a mezőgazdasággal párhuzamosan, karöltve halad az ipar: ez azt teszi, hogy magi magától fejlődik. A mezőgazdaságnak egy kis fia a házi ipar: ebből lesz, természetesen és nem mesterségesen a közipar: a kis és nagy, a kéz- és gyár-ipar. Fejlődésszer üleg és nem külsőleges nagyobbitással. Ámbár vannak szándékos vagy mesterségesen fölállott iparok is. Sőt czitálom magam ellen a felolvasásnak a kevetkező értelmű részét: Hogy a maga helyén alkalmazott állam, támogatásnak milyen jelentősége van az ország egész közgazdaságának fejlődésére, arra nézve utal a h^zai czukoriparra, mely 1890 óta vett nagyobb lendületet. Azon véleményen van, hogy a czukoripirhoz hasonló eredmények volnának elérhetők a textil-ipar terén is, ha a kender- és lentermelés nagyban fölkaroltatnék, és itt rámutat arra, hogy Franciaország évenként 2 és félmillió frankot Jordit kender- és lentermelési jutalmakra. Ezután összehasonlításokat tesz Ausztria hasonló viszonyaival és kimutatja, hogy a kedvezőbb ipari helyzete daczára is mily aránytalanul nagyobb pénzt fordítnak ott az állam, tartományok és kamarák az iparfejlesztésre. A kendertermelósről is külön czikkben fogok megemlékezni részletesebben. B Gy. Az üveggyártásról. Irta.- Tihanyi Lajos. Ráczkanizsa. Gömör-kishont vármegye azon kiváló meg/ék egyike hazánkban, m;lyet a coiílvili terjam pazar szépségével dúsan megajándékozott, s ipar fejlesztés tekintetében, honunk legelső megyéjévé avatott fel. Mondhatjuk ezt nyíltan, minden nagyítás nélkül; mert a vidék domb, hegy, vöigy ós erdők között váltakozva teriil el. M jgirigylójre méltók gyógyforrásai, s kirándulásra alkalmas helyei; éltet adó ózondú* levegője s kristály színű forrásainak iiditő vize. Ezek közösen s vilvotve, jótékonyan hatnak ugy a szellem fejlesztésére, valamint a testi szervezet fejlődésére; melyek élvezetétől a satnyuló s talán már a sir falé, hervadásnak indult kebel is, — stagnáló félben lévő vér üdeséget sziva, — új, eroseb b életre kél, tevékeny munkásságra ébrei. Eze k hatása alatt, a halvány, foszlányokká tépett élet nélküli arcz, leveti betegségtől kínzott, vagy az élet keserveitől dúló kísérteties fátyolát, üde, piros wzinezettel cseréli azt fel. Örök zöld fenyvesei, vadban bővelkedő erdei; kies völgy és béresei közt, az élet viharától tépettelma, minden nemes ó» szép iránt, fogékonyabbá le3z; a gziv, a levegő szennyétől megtisztulva, gyorsabban lüktet; lüktetése s dobbauásától, & hazaíiui kebel érzete, a haza szent oltárára, mindenha herradtlanul áldozni örökre késx. Ezek a tenyezők, ezek az éltet adó elemek; eeek teszik irigylésre méltóvá e megyét. — A nagy városban és az a'föld sík rónáján lakó embertársaink ennek tudatában, — eltekintve & kissé szigorúbb, s hosszabb telet — síivesea felcserélnék ha tehetnék, a jólevegőtől megrabolt, az enyészetet nagy mérvben siettető • csak füst, gőz és délibábot róna homok buezkü közt tengődő, tespedt életöket. D« moit mlr lélekben megerősödve, testben pedig megizmosodva, mellőzzük mindezeket rövid kis időre; lépjük át & völgyet, berket éj a kristály vizű patakot; hagyjuk magábia csörgedező csermelyt, mely gyöngyszinü vizétől megerősödve tovább lejt a lankáson, a haza sík rónáin, hogy termésre késztesse a busamagot; váljunk el, habár fájdalmasan, & forrás, csermely partját saját örömére, énekében elmélázó csacsogó rigótól; melynek szülőhelye, s végzete, sirja a forrás, keresetet. — A felolvasó m. tanácsos ur szerint az ily vállalatok támogatása indokolt és szükséges; mert nem a vállalat támogattatik, hanem általa a nép, melyet foglalkoztat. Erről a vállalatszerű házi iparügyről bővebben fogok elmélkedni egy külön czikkben. Hosszabb fejezetben szól a kisiparosról, vagy kézműiparról. Óhajtja, hogy az általános iparfejlesztés a kis ipar fejlesztésén épüljön fel. Bárcsak igy történt volna. S bár igy történnék legalább ezután! Nagyfontosságú ez, mert egyfelől negyedmilliót meghaladó önálló iparosról van szó, másrészt legalább is ugyanannyi alkalmazottról, melyeknek túlnyomó része városi elem s mint ilyen a vidéki városok szempontjából kiváló fontossággal bír. — A kisipar ugy menthető meg, ha a régi tipikus alakjából átalakul a kor kívánalmai szerint. A kis iparost, mint termelési tényezőt segíteni kell. A gyáriparral foglalkozva azt mondja, mulasztás volt, hogy az nem az őstermeléssel kapcsolatban haladott. Ez a nagy baj! Foglalkozva az őstermeléssel kapcsolatos iparágakkal kimutatja, hogy a textil-iparban 23.987.319 k. nyersanyag-kivitellel szemben 175.688,682 k., vasárukban 165.306,146 k. nyersanyag-kivitellel szemben 18.875,578 k. értékű az évi behozatal. A textil-iparról szólva kimondja, hogy Magyarország a textilipar szempontjából egyáltalán nem hálátlan talaj. A gyáriparra nézve azt mondja a felolvasás, hogy szükséges az állami támogatás, ha már elvagyunk maradva, s ha már akarunk ipart teremteni. Nem hiszem, hogy ezt az elméletet meg ne lehetne kritizálni. Iparfejlesztés czéljából 9 gyáripart támogatni annyi, mint építkezni ugy, hogy előbb a tornyot állítjuk fel s alája rakosgatjuk a templomot. Más a keverés és más a vegyülés; más a növelés és más a növés; más a fejlesztés hantok alatt, melyeket egy-egy magas oszlop jelöl . .. Egy ilyen fönséges obeliszk itt & Mátyus földjén is áll, Kosztolnán. És minden esztendőben raárcziuí 15-én és október 6-án, odasereglik városunk színe-java és az „ifjúság" ajkáról felzendül akkor a Hymnusz: „Isten áldd meg a magyart!" Jó kedvvel, bőséggel, érett kalászizal, Tokaj szőllőveszszeinek nektárjával! . . . (Azzal Uram, azzal!) — Ezután megtartják az emlékbeszédet... És a lelkes közönség, szépen megkoszorúzza aztán a „honvéd-szobrot", e magasztos, de szomorú emléket. .. A történelem ama „márcziusi Idusától" kezdve, minden esztendőben, a „hazafiak* „zsarnokok bukásáról" »szabadságról" emlékeznek — és évente igy megéneklik a Márcziust a főgymnaeiumban és mindenütt Magyarországon. Mert e kedves hónap, márczius, nem csak a „tavasz hírnöke," de egyszersmind a szabadságé is ... A tavaszt megénekli az ánglius, a spanyol, az olasz, a német, a franczia, az orosz, egyszóval minden nátió, — de csak egyedül nelfünk magyaroknak, van olyan márcziusunk, mely gazdag volt, lélekemelő, magasztos mozzanatokban . .. Szent biz az mindnyájunknak. És lelkesülünk emlékein ... Mi honleányok is : .. . Egy félszázadnál hosszabb idő mult el azóta, hogy az elkeseredett magyar nemzet papjai bevonultak a nagy eszmék által megszentelt csarnokba, hogy ott az emberiség megváltójának emlékére szentelt nagy böjthavában megtartsák a hazaszeretet szent oltára mellett a magyar történelem lélekemelő vecsernyéjét. A nemzet apostolai valának a dicső férfiak, a kiket a népek Istene milliók közül választ és élére állit a tömegnek. Ekkor itatták meg a magyar néppel a hazaszeretet varázsitalát. És e varázsital csodákat müveit ; bátorrá lőn a félénk — hőssé az erős; egészséges a beteg. Seregek hullottak el a varázsitaltól, megittasodott hősök kardja alatt — s a vérözönből, a melyet a hősök csatája, előidézett: megszületett a magyar szabadság, testvériség és egyenlőség szent háromsága. S e háromság áldásaiból meríti most is erejét a magyar nemzet! Ez a mi erős várunk ! .. . És valamint az ég boltozatáról ha leszednők a csillagokat — s megfosztanék ekkép az eget ragyogó fényességétől, ép ugy reánk is borulna a halál rémséges éjjeli leple ha elrabolrák a nemzettől a szabadaág, egyenlőség és testvériség három fénylő csillagát! Petőfi meg azt irja márczius 15-ókének éjjelén : »Ha tödnám, hogy a hasának nem lesz reám szüksége, szivembe mártanám kardomat s ugy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnal tugar&i. Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs. Vagy van olyan együgyü, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága ? Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság! • — először is én üdvözöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözöllek oly magasörömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk téged ! Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, mig csak él egy magyar. Ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt! ... Késő éj van . .. Jó éjszakát, szép csecsemő — szép vagy te, minden országbeli testvéreidnél, mert nem fiirödtél vérben mint ezek, téged tiszta örömkönyek mostak, és bölcsőd pírnái nem hideg, merev holtte: tek, hanem forró, dobogó szivem! Jó éjszakát!... ha ela'szom, jelenj msg álmomban ugy, amilyen nagynak, ragyogónak, a világtól tiszteltnek én reméllek!". . . íme ezeket irta a nagy költő. És a költő álma Celjestllt. Mert minél távolabbról tekintük vissza, az elmúlt évekre — márczius 15-ike, a nemzet} vezércsillag annál tündöklőbb, annál ragyogóbb annál fényesebb lesz!.. . És e nagy nap, píro? betűkkel fel van jegyezve nemzeti történelmünk Krónikájában ! . . > Azért is szeretjük a márcziust oly nagyon!... A tanyai költő is azt mendja, hogy . . »A kedves Ude májas illat árja Alomba ringat holdas, holdas éjjelen, Megérkezését lelkem várva-várja .. De a márcziust csak jobban szeretem Ee-p-iczJcy Irma.