Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-27 / 9. szám

crszec, 6SG2. frLruár 27. 0. szám. Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Hegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Htzai do'igoli hirdetése féláron : egy old 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY MEGJELENIK Megjegyzések az

# iparfejlesztésre, i. Szterényi József ipar- és keresk. miniszteri tanácsos a pesti Loyd társaságban felolvasást tartolt az iparfejlesztésről. A felolvasás nagy értékű, mert Szterényi m. tanácsos, az iparügyeknek gyakorlati és elméleti ágaiban nagykörű tudással rendelkezik. Mozgalmas tevékenységét személyesen is volt szerencsém látni, amint az országban járva rendezte a háziipari tanfolyamokai Brassótól Kolozsvárig. Legfőbb alapelve a felolvasásnak, hogy át kell térni a nyerstermények ipari feldolgozására és az iparpolitikának az iránya nem le'r£-\ más, mint karöltve járni őstermelésünkkel. Vagyis: 1. Ki kell fejleszteni az ipart. 2. Nem szabad elhanyagolni a löldet s 3 össze kell kölni a kettőt. A mezőgazdaság érdekeit nem annyira a búzaárak fel fok órásával, hanem az intenzivebb gazdálkodással, a termelés emelésével kell szolgálni. Ez bizonyos. De ez még nem elég az üdvösségre. Mert maga a felolvasó min. tanácsos is elismeri, hogy a gabonaárak meghatározása ugy sem tőlünk — termelőktől — függ. Ez a bizonyos. Termelek én, t. i. én íöldmivelő nép, 50 mm. búzát. Megveszik 8 frtjíval s kapok 400 Irtot. Más esztendőben termelek 100 mm. búzát. Megveszik 4 frtjáva! Miért? Mert nekik ugy tetszik. 5 kapok 400 frtot. A mezőgazdasági termelés érdekeit emeltem, de a magam érdekét nem. A földet műveltem, de magamat elhanyagoltam. Hol emelkedett az én érdekem, javam és boldogságom ? Tavaly is 400 frt. jövedelmem volt 50 mérő gabona után, az idén is 400 frt. jövedelmem van a 100 mérő gabona után. Holott a 100 mérő gabona előteremtéséért többet fáradtam és többet költöttem. Lehet, hogy ezt sokan nem hiszik, pedig igaz. Mert a gabonaárak megszabása nem tőlünk függ. Aki nem hiszi ezt a rendszert, jöjjön velem egy kis körútra. Bemegyünk egy városi kocsmába s kérünk egy liter jó bort s fizetünk érte 60— 70" hrt. Mert jó a neve. Ila ugyan valóban is jólesz az egészségre. Aztán kimegyünk '20—25 kiló méterre egy göcseji sáros faluba. Ott nem fizetünk semmit. Szívesen megkínál akármelyik gazda ember kitűnő jó borral. S nekem is, neked is, hajunkszála az égnek áli, mikor mellékesen megemlíti a házi gazda, hogy most egy kis pénzre tett szert evvel a borral, mert ilt járt egy soproni utazó, összeszedte s megvásárolta a borokai s ki is fizette literjét 8 krajezárjával. Nyolcz krajezárjával. Miért adták ennyiért? Azért, mert annvit adott érette. Hát • melkedik-é evvel a mezőgazdasági termelésnek az érdeke? Igen a vigécznek és a korcsmárosnak az érdeke. Csakhogy izek nem mezőgazdák. Futólag megemlíthetem, hogy az a göcseji földbirtokos mégis odaadhatja liter borát 8 krért. Ha jobb árért maga akarn, behozni a városba, elsülyedne a sárban nincs útja, amilyent megkívánhat egy jó színvonalon álló mezőgazdaság. Másodszor nincsenek még kellő szövetkezetek, melyeknek az utján tisztességesebben értékesíthetné terményeit. S kitudja, lesznek-é? Mert a most születő fogyasztási- és értékesítő szövetkezetekre is ugyancsak agyarkodnak többfelőlről. Ellene dolgoznak egyesek és testületek. Az egyes kereskedők s a kereskedelmi és iparkamarák. Sőt horribile! Zalaegerszegen még az olvasó körök, a kaszinók is. Persze, ha értékesítő szövetkezetek nem lesznek, jobb dolga lesz a soproni, meg a lobbi borvigéczeknek. S emelhetjük akkor a termelést világvégéig ! E kis kitérés után folytatom a felolvasás menetét. Az iparnak okszerű fejlesztése állami és nemzeti szempontból fontos. Az állami szempontot pénzügyi érdekek képviselik. A nemzeti szempontot felismerhetjük a kivándorló megakadályozásában. Ebből következik, hogy az okszerű ipar fejlesztés nagyon is indokolt. Az ipari foglakozást három osztályba sorozza : Háziipar kézi vagy kézműipar és nagy vagy gyári ipar A tömeptt~> ív t e utalt háziipar fejlesztése legfőbb kelli kének a vállalatot tekinti, mely állandó munkával lássa el a népet, stfja neki az előkészített anyagot, vegye át a kész munkát és fizesse ki a tiszta Bálba kés>ülő feirályboz.* Láttál már te czifia teimekben térdelő Hamis hizelkedést, hazug hunyászkodást, * Mely csal szemlátomást, Brilli.anttal ékes üres koponyákat, S mely lefelé vad dölyf, fölfelé alázat. Láttál szolga-lánczot nyalni bősz ebeket, Láttál képmutatást f-zázezer alakban . . . S volt örömed abban'.'" Grófok dáridóján mit keresnél mégis ? Hazug ott a zene, hazug olt a fény is! Hangos hejje-hujja azt mesélné néked, Hogy boldog a néped, mulatni vau kedve, S mint az oláh-medve, Orrában karika, de azért csak járja, Nehogy megdühödjék reá a gazdája. A lény eltakaíná előled a nyomort, Mely milljóid testét maiczaDgolja, njuzza, S jólétet hazudna, Hogy néped is mulat, mint a njegle táncz[had . . . Keresd fel inkább az éhes milliókat! Trónodnak oszlopa nem grófokon nyugszik. Bolygó holdjai ők csupán ez oszlopnak *A Márczius első napjaiban megjelenő Márczius cz. kulim ei jil leipiti. S bálmiut szaporodnak, Nem lesz ez az oszlop erösebb, de gyöngébb, S nehogy a fényét is még rendre elvegyék: Védd oszlopodat e fénytelen bolygóktól — Es bocsásd közelebb hozzája népedet, Tőle nem féltheted, Mert ha e millió nép testőröd lenne, Te, unni, njugcdlan aludhatnál benne j Grófjaidat sori a üdvözlöd, szólitcd .. . Néped közül hánynya! tennéd ezt meg'.' [uram ! Hányat ismersz ugyan? Pedig derekai bak, téged tisztelőbbek, Jobl ak vannak közlük, e felöl győződj meg. Tiszta szobájoknak falán függ a képed, S ős-tisztelet hangján szólnak mindig rólad, Mig a talpnyaló had Gyöngeségeidet suttyomban kaczagja, S akkor is kinevet, ha bókol az ajka. Isméid meg népedet! Bújj paraszt ruhába, Szegődj aratónak valamely határon S vágj egy rendet nyáron, Öltözz lel bányásznak, bújj a told mélyébe, Dolgozz csak egy napot kohók közelébe, A szál az kenyérre igyál poshadt vizet, Kóstold meg az éhet, emeld meg a nyomort, Mit más nap' n.ta hord : Nem mégysz te ^lófjaid czéczójára soha, Szentebb lesz előtted a néped nyomora! Fark?s Antal ^járczius. „Ha márcziusa nem volna az évnek, Ha át nem élné forradalmait: Akkor májusa sem knne szegénynek, Mert örökös tél uralkodna itt . . ^Farkas Antal „Márczius. Március a teimészetlen és a történelemben & szabadság i lü-s, Lus hónapja. A teimészet akkor széttöri a telntk íabbiliricseit s előbújik a szerény ibolja. S: • Kiad a lét, úz erdő zaja zendül, A fü is érzi, hoey zsarnoka nincs. A hegy futárját icízalsszlja fentiül, Hogy rajta is már tágul a bilincs." Ila a/ián — n.int mcit szemléljük, — a kikelet elkezdi a jég bilincseinek földelését és a iiigyek 1 uikairiak felfahagztásáf, ha a barna barázdákból a nap felé igyekeznek a zoldelő vetések, ekkor lélekben üdvözöljük a Fölíámadottat, ki győzdmesen khilotta el a követ a sir ajtajáról én diadalmaskodva lagadtael a halál hatalmát. Mikor pedig a máiczius iloljadiszben és napién) ben közeledik közepe felé akker, márczius 15-én, az egész erszág megemlékezik drága halottjairól, akik ott nyugszanak a felkoszorúzott