Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-20 / 8. szám
US. év ZaSaegersseg, !StS2. február 20. szám Egy évre 4 korona. Fii évre 2 korona. Hegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-n. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEG-JEL-ENIK: HETENKÉNT CSŰTÖETŐEÖN ESTE. $ SZG-VIZ. A Szé-viz olyan, mint az Ecsedi láp. Csakhogy sokkal kisebb. Ez mindössze 60 holdnyi terület. Elütnek egymástól még abban is, hogy az Ecsedi láp amott délkelet felé van; a Szé-viz pedig itt van Zalában Szentmihály község mellett. De megegyeznek abban, hogy az Ecsedi lápot is lecsípolták, a Szé-vizet is lecsapolták s tenger kukoricza, buza, rozs,, árpa terem a favak helyén. S ez általában köt/gazdasági tevékenység, amit magasztalni kell. A szónak az ethímologiája mellékes dolog itt. Azt hiszem, hogy ezt a zalaszentmibólyi lápot II. József császár idejében ítee-nek hivták s igy ragadt rá azután, hogy Szé-viz. Zalaszentmihály községe egy kis dombon van. S a domb lábánál terül el a Szé-viz. Most már búzatermő láb. De virágzó korában csak békanyál úszott, rajta, nád, avagy káka nőtt belé s vadrucza költött í>enne. Gróf Széchenyi Béla, kinek a környékben birtokai vannak, mint jó magyar ember, bizonyosan ismeri a jó magyar népdalt, s mint tudományosan képzelt gazda, bizonyosan azt is tudja, hogy igaza van a népdalnak : Káka tövén költ a rucza, Jó földben terem a buza. Ennélfogva megvette a Gróf a falusi emberektől a 60 ho'dnyi Szé-viz területet 800 frton. Nem 800—É 00, hanem öszszesen 800 frton. És ez sem nem drága, sem nem olcsó. A grófnak nem sok pénz az a 800 frt. A szegény embereknek pedig ez bizony már valami. Még ha szétosztják is nem tudom hányfelé, ha csak tiz krajczár jut is egynek, az is több, mint semmi. Még akkor is hasznuk van belőle. Tehát. a falusi szegény emberek jó vásárt csináltak. Meg is lehet indokolni. Az a tó nekik egy fikarcznyi hasznot sem hajtott sohasem. Sem a békanyálat nem lehet értékesíteni, sem a nádnak, sem a réczetojásnak nem tudták hasznát venni. Ingyen is átengedték volna bárkinek. De gróf Széchenyi némileg használhatja. Egyébre nem is, egy-egy réczevadászatra. Fizetett hát érte 800 frtot. S a vásár a falusi gazdákra nézve határozottan előnyös. 800 frtot ingyen kapni. S ha az a haszontalan nagy tó 60 gazdáé volt,f akkor is egyik-egyik gazda is 13 frt. 30 krajczárt kapott ingyen, mert ennyiért kelt el a haszontalan területnek egy-egy holdja. Mondom, napnál világosabb, hogy ez a vásár a falusi egyszerű gazdáknak előnyös volt. Előnyös, mert Ők rettenetes hátrányban vannak a műveltség dolgában. Avagy hallották-e valakitől, hogy a békanyálat, a tónak a sarát, nádját, kákáját föllehet valamire használni? Oktatta, szoktatta, tanitolta-e őket valaha valaki erre ? hogy azokból valami szerszám, vagy bútor készíthető ? Hogy azekből valami házi ipar, vagy közipar tertmthető? Nem. A vadászatot legalább hirből ismerik. De a récze nem ér nekik semmit; jobban szeretik a házi réczét. Kedvtöltő sportvadászatra pedig nincsen hajlandóságuk, sem idejük. Még a Gróf sem vadászott itt tovább egy-két évnél. Átlátta, hogy ez nem ér semmit. . Hát arról vájjon felvilágositotta-e őket valaki, hogy a mocsár alja milyen termékeny lesz, ha rásüt a nap ? Mondta-e nekik valaki, hogy hé atyámfiai!, azt a ronda békanyálas vizet ereszszétek bele a Váliczka patakba, vagy a Drávába, hogy vigye el a Feketetengerbe; egészségtelen az az orrotoknak és tüdőtöknek. Szárítsátok ki a helyet; vessetek bele gabonát. Akkor egy hold terület, ami most semmit sem ér, meg fog érni legkevesebbet 200 frtot, a 60 hold pedig meg fog érni 12 ezer frtot. Mondta-e nekik valaki ? Tanulták-é - ezt az iskolában ? Nem. — Hiszen ha tudták volna, nem adták volna el. Az új tulajdonos kevés ideig használta vadászterületnek a tavat. Lecsapoltatta s most jó aratás van a helyén. Ez még nagyobb előny a községbeli embereknek; legalább nem büzhődik ott az álló viz, nem terjeszti a betegséget. Tehát még egészségügyi szempontból is jobb igy, hogy a grófi urodaiomhoz csatoltatott a Szé-viz. Csakhogy tudja-e méltányolni a nép ezt a hasznot? Ez a bökkenő. Nem tudja. Erre nincsen elég iskolázottsága. Az egészségügynek roppant nagy fontosságát nem tudja megítélni s igy nem is méltányolja az urodalom részéről jött szerencséjét. Többet mondok s szent fogadást merek rá tenni, hogy föltámad lelkében az irigység, ez a csúf, de mégis emberi tulajdonság. Az orra előtt látja mindennap a hullámzó vetést, mely az övé is lehetne s mégsem az övé. Fojtogatja bizony a késői megbánás, mardossa a lelkiismeret a tudatlanság miatt, rágja az irigység s föltámad mondom benne az a rcsz fajta szoczialismus. — Csak nem is várhatjuk, hogy finom müveit lelkű legyen az az elhagyatott nép. Hiszen épen az iskolázatlansága miatt vala tegnap olyan tudatlan, hogy a 60 holdnyi területet nem tudta fölhasználni. Ma is az iskolázatlansága miatt van meg az a müveletlensége, hogy nem tud erőt venni az irigységen és a rosz fajta szoczialis hajlamain. Nincsen elég iskolázás tehát, hógy tanulná a nép a íöldmivelést, gazdaságtant Vendég. — Legenda. — >Urunk a magas egekből egyszer csak lepil- , laiitott. Mert azt akarta tudni, hogy az égen kivtil mily világ van és milyen tulajdonképen az élet idelenn. És meglátta a földtekét. A hová az éj, ép leszállni készült és az emberek áz estebédjüket keresztvetéssel igy kezdték meg: »Urunk Jézus légy velünk Áld meg a mi ételünk !« Midőn az ur ezt látta, nagy kedve kerekedett lemenni a földre és bejárni a szép tereket. És raeiggycződést szerezni arról, hogy valóban hívják-e ót könyörgést'] kben a hivők. Azért is egy rrdó határában előtűnt öreg koldus alakjában. S botjára dűlve csöndben, félősen a legelső faluba lépett. És egy gazdagnak a házába betért. Nagy lakoma volt odabent, de ő állva maradt a palota előtt, ugy, hogy senki sem vette észre őt; vig muzsikaszó hangzott feléje a palotából. És közbe vegyült víg kaczaj meg pohár csengés, vakmint a mulatozök zajos csevegése. És a zsivajból kihallatszott mindenféle botrányos beszéd, cnrluüdvét káihoztató szavak. Nagyon sok szó becse azonban vajmi kevés — merő szalmacsépelés volt csak az egész beszéd . . . SoKáig állt ott az Ur várva-nézve, végül mégis hallkan megszólalt: »Jézust vendégül meghívtátok, Jövök bát én, koldus hozzátok® -— mondá »Vele teszitek, amit én velem tettetek«, — [tevé hozzá. Persze csak akkor látták meg a koldust a szolgák és a házból kitolva a kéregetőt, reá rivaltak: »Pusztulj innen, te sehonnai!« Még az ebeket is ráuszították. De ezek nem bántották Jézust. Aki csak most látta, hogy mit tettek vele. És csendesen távozott, a fölött tűnődve, hogy bát most mikép büntesse a gonosz népet ? Tűzzel-e ? vagy jéggel ? Avagy hagyja őket a hogy vannak ? Mert hisz nem is büntetheti őket súlyosabban, mintha meghagyja továbbra is a gonoszban . . , Végül mégis megkegyelmezett nekik és e közben más házhoz érkezett. Egy szegény halása ember kis gunyhójához. A szegény halász ép az asztalnál ült a családjával és vacsorára ették a szerény hal levest. A szülők és a gyermekek jóízűen falatoztak. Apjuk fogta a halat, amelyből a háziebnek is vetettek pár falatkát s ők sem éheztek. A kenyér morzzsát pedig összeszedegették és a kis madaraknak szórták. Mikor az ur hozzájuk ére, szelíden alamizsnát kért. S az ifjú nő erre fölkelt sietve és a koldust kézen fogva szobácskájukba bevezette s az asztal mellé nyomban leülteié. Hisz neki is jut egy pár falat még. És ettek valamennyien s mind jól lakott, gyermek, szülő és a vendég is. Mert titokban megáldotta ó. Mondták is: »Áldjuk az Istent, hogy vendégünk Yalál nekünk!« Azután a halász a tűzhelyhez ült, a koldus is melléje telepedett és körül mind a gyermekek. Az asszony előhozta a bölcsőből a legkisebb gyermekét és az ölébe ültette. A szegény koldus ugy örült neki, mikor a kis baba rámosolygott és apró kezecskéivel czirogatta. Ránczos orczáin. lassan leperegtek a könnyei... és ezalatt este lett. A kis fiuk meg előhozták a Bethlehemet 6& megmutogatták neki a három királyt, a pásztorokat és a jászolkát, mely fölött egy csillag derült ... a koldus egészen otthoniasan érezte magát e kedves csalác 1. körében. Az asszony nemsokára a gyermekeket az ágyba küldte. Elmondatott velük egy-egy imát és mindegyiknek egy csókot adva mondá:
