Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-13 / 7. szám

2 MAGYAR P A I Z S 1902. február 13. Erre én a Magyar Paizs nevében azt a megjegyzést teszem, a mit már az előbbi sorokban is megtettem, hogy igo.nis a feloszlopozásra szükség volt. S ebből folyik a másik két következmény is: az iskola szegénysége és a város szegénysége. Az események lánczolata s a tények logikája erősebb bizonyíték minden szónál, minden kijelentésnél, minden hivatalos nyilatkozatnál. Dehát van e szükség magyarázó előzményre'? Akár volt szükség oszlopra, akár nem ; akár oszlopoztak, akár nem: akár jó az iskola, akár rossz: a város mégis szegény. A hol a lakosok 130°/o körül fizetik a pótadót, ott nem lehetnek rózsás állapotok. De megmondom már, hogy miért foglalkozom olyan hosszasan a polgármesternek ama nyilatkozatával. Azért, mert az a nyilatkozat élesen belevág a Magyar Paizs érdekébe. S az a nyilatkozat, ha csak mellékesen született is: de hivatalos embernek aszújából jött, hivatalos helyen, hivatalos alkalommal. — S igy esetleg nyomatékos erővel felhasználhatják még a Magyar Paizs ellen és ellenem. Ezért kell ellene rögtön tiltakoznom. Történt, hogy ezelőtt egy évvel, mikor a csacsi utczai elemi iskola feloszlopozását már el is végezték, somlik az iskola« cz. alatt leirtam a Magyar Paizsban ez iskola szegénységi állapotút, miként, oszlopoztak fel, hogy be ne dűljön, stb. Erre egy névtelen ujságczikk nekem rontott és agyongyalázott. A többek között felületes pleíykázással, valótlanságok hirdetésével, hamissággal stb. vádolt mint aki megtévesztem tehát megcsalom a közönséget; mert szerinte semmi baj sincs az iskolával — azt az oszlopot is oknélkül tették oda, csupán túlságos óvatosságból. És ez az ujságczikk most pör alatt van. És a polgármester ur most hivatalos létében, hivatalos helyiségben, hivatalos alkalommal azt mondja, amit az a támadó névtelen czikk mondott, hogy az iskolának nincs baja ; a feloszlopozásra nem volt szükség. Vagyis, hogy a névtelen támadó czikknek van emberektől, hogylia annyira erősödik, haza k-uldhessék. Haza jött, ha elébb meg nem halt. Még egy new-yorki emberről hadd szóljak! Ez már aztán amolyan budapesti gavallér vett. Még elég jól beszélt magyarul, de zsidósao. Nem tagadta egy perezre is, hogy ö pesti zsidógyerek volt. Ugy vetődött ide, mint borgyerek (gyönyörű szó!) s most már saját üzlete van, hol egy czigánybanda játszik esténkint. Lementünk a pinczerészekbe. Két igazi lebujban négy-öt gyanús ember kártyázott, ugy délelőtt tizenegy órakor. Nem csalódtam abban a föltevésemben, hogy magyarországiak, talin budapestiek. Másoknak nem jut idejük ilyen luxusra. Ehhez az ismerkedéshez még csak annyit jegyzek meg, hogy törzsökös new-yorki magyar barátaim nem ajánlották, bogy este czigányzenét halgassak ott a patrióták között, ók egyszer a nejüket is elvitték volt, de többször nem vágynak! Chicagóban egy óriási olvasó-termet látogattam meg. Néma volt, mint a sir és mégis találtam benne egy rokkant katonát és egy fiatal magyar embert. 28 évesnek néztem. Elég jól volt öltözve, de föltűnt, hogy ő itt, a munka idején lapot olvasgat. Szívélyesen köszöntöttem. Ridegen mormogott valamit. Nem akartam tágítani tőle: »Mi újság a hazából ?« s más kérdéssel ostromoltam. Végül közlékenyebb lett. Megtudtam, hogy már negyedik hónapja van Amerikában. Hármat NewYorkban töltött, mindjárt egy hónapja van itt, de nem tudott kondiczióboz jutni. Ugy gondolkozott, hogy hazatér, mielőtt az utolsó fillére is el nem fogy. Itthon egy proletárral több vagy kevesebb — föl sem tűnik, ott látom, ez az egy sem tud gyökeret verni. igaza s a Magyar Paizsnak és nekem nincs igazam. Nem tudom, hogy ama névtelen czikk ment volt e segítségére a hatóságnak, vagy most a hatóság megy é segítségére ama támadásnak: de azt tudóin, hogy amint avval a támadással szemben, ugy eme hivatalos nyilatkozással szemben is magamnak és a Magyar Paizsnak érdekében határozottan tiltakoznom kell. Sorbély György. A városi levéltár. Zalaegerszeg képviselő .testülete kö/gy ülést 1 tartó t febi. 8-án, szombaton a városház nagytermében Várhidy Lajos polgármester elnökietevel. Egyetlen tárgy volt, a levéltár rendezéséért a díj megszavazása. A levéltáit Sebők Samu főgymnasiumi tanár rendezte. De megfelelő díjra nem számító tt, meit tekintetbe vette azt is, hogy a város zilált anyagi viszonyokban van s igy csak 1400 korona tiszteletdijat kért. A levéltálban mintegy 2500 oklevél van, gazdasági, jogviszonyí, számadási s törteneti stb. tartalommal. Az okmányokat miutegy 280 szára alat csoportosította, mert egy fajtából több is i vau. Nehezítette a munkát annyira, amennyire az is, hogy az akták már meg voltak pókliálósodva. A polgármester hasznos dolgot tett, hogy a levéltárt rendeztette; élűd iről rámaradt kötelességet teljesített. Ugyancsak hasznos dolgot müveit a rendező is, hogy rendezte csupa ambiczióból; sőt arra is vállalkozott, hogy megírja az aktákbó 1 a város monográfiáját ugyancsak dijtiél kíil. A levéltár rendezéséért a tiszteletdijat egy előző bizottság állapította meg a rendező kívánsága szerint 1400 koronában. A bizottságnak felét a város küldötte ki, másik felét a rendelő jelölte meg (Várhidy Lajos polgármester, dr. Ruzsicska Kálmán. Udvardy Ignácz, dr. Csák Károly, dr. Czinder István, Lányi Knlmán, dr. Grünvald Samu.) A közgyűlés »rra vzi*. hivatva, hogy helyben hagyja a tiszteletdijat. Volt azonban egy kis ellenvetés. Már a gyüléá elején látszott, hogy két egyenlő csoportra oszlik a testület: megszavazókra és nem megszavazókia. A nem roegszavazók között felállt dr. Kele Antal ügyvéd, városi kepviselő s azt moudá, hogy jól meg kell gondolni azt a renge'eg tiszteletdijat. Először is azért, meit a város szegény. Hiszen iskoláit c

cak oszlopokkal támogatva tudja fenntartani; még fiz egészségügyre sem jut költség, Még csak Clevelandról szólok egyet-kettőt. Itt már munkában láttam a jó magyarokat. Durva tekintetű, eltorzult münkások, de erősek, izmosak és fiatalok mind. Egy vashámorban dolgoztak. Hűséges vezetőm igyekezett kedveskedni nekem mindennel. Elvitt az izzó kemenczék előtt, kinyittatta a kemenczék ajtóit, a betóduló léghuzam majdnem bekapott, a kicsapó rettentő hőség majdnem elolvasztott. Ez nom emberi fogla'kozás és az én szenterzsébeti székely atyámfia, aki ott a mezőn a tavaszi nap szelid sugári közt a pacsirta dalát hallgatva szántogatott ezelőtt két évvel, dicsekedik azzal, hogy 10 koronát kap napjára. Tiz koronát 12 órai munkáért! Pénzt azért a verejtékért, amelyet itthon a puhaságban gyűjtött vére izzad ki! Nena pénz ez, hanem olyan véráldozat, amilyet a székelyek a Bem apó táborában hoztak a hazáért. Ilyen pénzkeresetnek mi az eredménye ? Adósságtörlesztés. Hallom, hogy a szenterzsébeti atyafi is kifizette adósságát. Ennek ugyan örvendett, pedig tudom mérlegelni azon pénz súlyát. Az a derék székely dolgozott naponta 12 órát. egy héten 7 napot és kibirta másfél évig! Gondolkozzunk ezeken a számokon! 10 korona Amerikában 2 dollár, vagyis 200 czent. Ymde egy czenttel ott majdnem semmit sem lehet venni, mert az amerikai azért fizet jól, mivel jól is fizettet, vagyis drágán ad minden portékát. Anynyira drágán, hogy az amerikai hus kilója Budapesten (ez nem mese!) épen félannyi, mint Chicagóban, a legnagyobb vágóhid körül. Minthogy csak 2 czenttel lehet vonni valamit, aminek látatja van, s minthogy 2 czent egyenlő íendőri viszonyait nem tudja rendezni, tisztviselőinek a nyugdiját sem tudja rendezni stb. 2., mert nem tudjuk, milyen terjedelmű s milyen értékű a munka 8 volt-e teljes ellenőrzés, vagy nem ? 3 , mert a rendező nem szakember, ő a reál tárgyaknak a tanára, holott a levéltárak latinul iit aktákkal vannak tele. 4 , mert tudomása van róla, ho^y annak idején jelentkezett egy pír szakember is a rendezésre, kiket a polgármester nem fogadott el. 5., mert, sem a rendező, sem a bizottság nem készlett kimerítő jelentést a végzett munkáról, sőt még a legprimitívebb betüeoros jegyzéket sem készítették el a műről; a munka ittekinthetetlen, használhatatlan, ne.nesak latinul nem tud z illető, de fogaim* sincs a rendezésről. Teh„t nem szavazza meg az 1400 koronát, a bi10 -xg javaslatát elvetendőnek tartja, uj bizottság kiküldését ós szakszerű vizsgálatot kér. A polgármester evvel szemben azzal énre 1, hogy az elemi iskola megtáraogatása nem is volt szükséges. Továbbá, hogy a, levéltár veszendőbe ment volna, ha nem rendezteti s c*ak elődei megbízatását teljesítette ; .Sebős Unír érdeklődést mutatott a levéltár iránt s azért bízta rá és nem a más két szakértőre; Sebík tanárban bámul M i nagy szorgalmit és szakérteiuat s szerinte 7 hónapon át 900 órát vesződött a minkával, s annyira érdeklődik, hogy a város monográfiáját is óhajtja megirni. ü teljesen szakértő é3 teljesen megbízható, — kéri tehát az 140D koron.* megszavazását. Dr. Grünvald Samu, Udvardy Ignáez, dr. Obeisohn Mór többé-kevésbbé indulatosan emelnek szót Sebők tanár megbízhatósága és szakértelme mellett, valamint a bizottság megbízhatósága mellett is s többször hangoztatják, hogy itt kiítizálásnak nincsen is helye sem vitatkozásnak. — Az eRenzéki csoportból szó hangzik: De hogy nincs helye! Kimondják dr. Kelére azt is, hogy talán nem teljes objektivitással, talán személyes vonatkozással beszélt! 8 mikor a jobb oidilról mindegyie hangzik, hogy: 'szavazzunk! s/ava/zunk ! az ellenzéki csoport ingei ültén felkél 8 otthagyja a termet. Csak két tag maradt ben. A szavazás meg is történt s persze a két tag kivételével (dr. Kele és Vörös Gyula) megszavazták a bizottság javaslatát, az 1400 koronát. I)r. Kele Antal erre bejelentette a fölebbezést. Ez volt a gyűlésnek a hivatalos leírása. Most leirom azt a határt is, amit egy idegen szemlélőre teheted a közgyűlés. 1., A legmegjegy/endőbb az, hogy ha valaki, akárki is azt említi egy közgyűlésen, hogy itt nincs is helye a vitatkozáznak, kritizálásnak stb. — Hát uram istenem : akkor ugyan mire való is a közgyűlés? mire való a képviselőség? Elég 10 fillérrel, nyilvánvaló, hogy az amerikai 2 dollár legfennebb a mi 2 forintunkkal ér föl ott. Aki 2 forintból egygvel megél, ruházkodik, betegápolást, családot és más egyebet ki tud állani, megtakaríthat 1 forintot vagyis 2 koronát. De aki egy gyárban ezért a pénzért, vagy kétszereséért is, öt évig dolgozik, az már nem ember. Elmehet nyugalomba, ha van hova, Vagyis eljöhet haza Magyarországba, ha van mire. De az amerikai munkát 45 éves korán tul egy körben, egyenlő erélvlyel senki sem birja. Nem birja a pap, nem a tanár, nem az üzletvezető, nem a boltos, nem az úgyvéd, hogyan birná a napszámos, aki még tengeri kirándulásokkal sem enyhítheti magát, bár hat hétig, egy évben. De azért csak el Amerikába, kedves magyarok ! Hajdan, nem is olyan régen, amikor nálunk éppen nem volt háborúsdi, a magyar fiuk fölcsaptak volt garibaldistáknak, mert tetszett nekik a puskaporszag. .Menjetek csak Amerikába, mert ugy látszik, tetszik nektek a munka. Ott legalább megtanuljátok, hogy aki itthon henye, korhely, léha, tétlen életet él és koldusbotra jut, csak azt kapta meg, amit keresett. Ott legalább rájöttök, hogy a kártya, korcsma, káromkodás —• ezek a finom magyar erények — szaporítják a bankokat, a váltókat és laragják a koldusbotot. Ott talán rájöttök arra is, hogy a szorgalmas, becsületes, munkás ember Magyarországon is megél. Megélne itt még négyszer annyi, ahányan vagyunk! De azért csak el — Amerika felé I Boros György.