Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-13 / 7. szám

111. év. Zalaegerszeg, ISG2. február 13. í 7. ssára, Hazai dolgok hirdetése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk és kiadóhivatal : Wlassics-u, 25. Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona, üagyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Szei készti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELFINIK HETENKÉNT CST^TÖETÖICÖDNR ESTE. Igy hivatalos nyilatkozás, Várhidy Lajos, Zalaegerszeg polgármestere azt mondta a szombaton tartott rendkívüli városi közgyűlésen, hogy a csacsi utczai elemi iskolának Jeloszlopozása, megtámogatása oknélkül való volt, csupán a szülők megnyugtatására történt túlságos óvatosságból. Tehát nem volt szükség a megtámogatásra, mégis megtámogatták. Nem volt szükség az épület javítására, mégis javították. Nem volt s7ükség a tanulók eltávolítására s egy héti isk. szünetre, mégis eltávolították és szüneteltették őket. Nem volt szükség egy hétig tartó épületjavitásra, mégis egy hétig javították. Mem volt szüksége a városnak, hogy költségbe verje magát, mégis költségbe verte magát. Indulatoskodásnak nincsen helye. Tessék csak egész nvugodtan lenni. Ki kötlettefel vaskapcsokkal az épületei? Ki oszlopoztatta fel az épületet? Ki támogatta mpg pillérekkel az épületet? Ki küldte ki a gyermekeket a tpremből, hogy rájok ne szakadjon a ház? Miből fizették a javíttatást? — Az én pénzemből nem. Ki fogadia lel a munkásokat? Ki fizette ki a munkásokat? — Én n^rn. Legyünk csak higgadlak. Vagy szükséges volt a feloszlopozás, vagy nem volt szükséges. Ha szükséges volt, akkora polgármesternek nem kellett volna a szombati közgyűlésen azt mondani, hogy nem volt szükséges. Tla pedig nem volt szükséges: akkor nem kellelt volna feloszlopoztatni, vagyis nem kellett volna költeni rá oknélkül. Mert még egyszer mondom, hogy bizony nem én osz'opoztaüam fel az épületet. A » szülők megnyugtatására®. . . támogattatott meg az épület. — Ezmáralapos ok. Jobban mondva alapos oknak látszik. Csakhogy itt felettecsudálkozni kell azon a tekintélytelen tekintélyen, mely nem ludta a szülőknek »alaptalan« aggodalmát eloszlatni köllség nélkül. Annyi szakértő! városi, megyei, állami mérnökök, építők, bizottságok, hivatalok s hivatalfőnökök! A szakértelmetlen szülőknek alaptalan aggodalmával szemben hogy teljesen súlytalannak maradjon a szakértelem az intelligenczia. a tudomány, a diploma, a kor, a bölcseség, a megbízhatóság, a hivatal, s a hivatalosoknak velők született és rájok ruházott tekintélyűk és hatalmuk! Csaknem érthetetlen. Ila csupán a s?ü1ők megnyugtatására történt volna is a feloszlopozás. akkor is: vagy szükséges volt ez, vagy nem. De nemcsak a szülők megnyugtatására történt; mert a dol . »k az a története, hogy az iskolás gyermekek riadalommal fogadták egy reggel a tanítót, hogy romlik az iskola«! hull a vakolat, kettérepedt a fal slb. A tanitó jtlentette felsőbb helyen, a mérnők azonnal megjelent, a gyerekeket azonnal kiküldötte az iskolából, hogy valami baj ne legyen, a javításhoz azonnal hozzá fogtak Azonnal. Rögtön. — Az esetnek, kérem, ez a történele. Csak legyünk higgadtak. Ha csupán alaptalan aggodalmát kellett volna eloszlatni a szülőknek : ezt el lehetett volna érni kevesebb költséggel, egy kis szemfényvesztéssel, egy oszlop felállításával. De több oszlopot is emeltek. S mindezt meglehetett volna csinálni egy pár héttel előbb, vagy egypár héttel később, ! mikor valami isk. szünnap van. De minthogy sürgősen keliett intézkedni, ez azt bizonyítja, hogy a baj valóságos volt. Nem helyesen mondja tehát a polgármester ur, hogy nem volt szükséges a feloszlopozás. Nézzük meg, miért került elé a polgármester urnák ez a nyilatkozata. Eddig még mindenki előtt lényegtelennek látszhalik. Említett közgyűlésen egyik városi képviselő az mondja, hogy nézzük meg jól, mire adunk ki pénzt, és miért? mert a város szegény. Hogy a város szegény, ezt a többek között mutatja az is, hogy kénytelen roskadozó iskolával is megelégedni s kénytelen azt toldozással-foltozással, feloszlopozással tovább-tovább prolongálni slb. Erre mondta a polgármester, hogy a loldozásra, foltozásra, feloszlopozásra nem is volt szükség. (Nem kimondva, de odaértve, hogy: ergo a feloszlopozás még nem mutatja az iskola miserabilis voltát; ebből folyólag: ergo a nem miserabilis iskola nem mutatja a városnak szegénységét, s véglegesen, ergo: nincs miért aggodalmaskodnunk a kiadások miatt.) ^merika felé. Ugy látnm, már a Székelyföldön is kisért az amerikai boldogság. No hát ott bővíben van, annyi bizonyos, mivelhogy ott sok a munkás, kevés az ur. Hogy nálunk kevés a boldogság, vagyis a pénz, annak az az oka, hogy itt sok az ur és kevés a munkás ember. Már pedig, hogy valaki ne :s dolgozzék s mégis ur legyen, olyan mesebeszéd, amilyet csak nagy Tündérországban, hetedhét országon tul, még az. operencziás tenderen tul se lehet föltalálni. Hogy meg aztán az a Tündérország hol található meg, arra sem tudom, mit. mondjak, pedig magam is jártam erre-arra, tul az Óceánon, abban a mesés országban, Amerikában, ahová a székely testvéreim kezdenek sóvárogni. Talán nem Issz fölösleges, ha egy-két dolgot saját tapasztalatomból elmondok. Először is az utalásról. A szárazföldi utazásban lehetett része mindénkinek. A vizi utazás, ám nem mindennapi dolog, akár Hamburgból, akár más helyről induljon az a hajó. Én szép tavaszi időben, májusban utaztam, amikor már van eieje a napnak és a viharok is szelídebbek, ha jó kedvök van. A magam útjáról nem szólok, mert a munkátkeresők amúgy sem' utaznalj első osztályban, hanem harmadikban. A mi hajónkon 600 harmadosztályú utas volt. Egy sereg olasz, jóval több irboni. Hát én jártam már londoni, prágai, meg magyar szegény munkások között, láttam, hol és hogy laknak, mit esznek, hogy alusznak azok a szerencsétlen páriák ott egy-egy szük viskóban. De azt az undort, iszonyt és félelmet sohasem , éreztem, amit ott a nagy hajó orrában a födélzet alatt összezsúfolt utazó emberalakok között. Egy ólhoz hasonlítható, sötét pinczében, egymás fölött két sorban 8—8 ágynak nevezett valami vitorlavászon összegyúrva. Agynak nevezték. A nyolcz szakaszt egy-egy kemény vasrúd válaszI totta el egymástól. Szélessége félméter s akár jobbra, akár balra mozdul, a hideg vasba ütközik. Ha csendesen viselik magukat, valahogy el lehet ott a 8—8, egy fülkében 32 einber. De a tenger mindig mozog, levegő nincs, a torok elszorul, a gyomor föiémejyedik és — már az első órában — megindul az a bizonyos valami, amit tengeri betegségnek neveznek. A szomszédok alól, széltől — Uram irgalmazz, úsznak abban a szörnyen szagos emberi táplálékban, amely a gyomrot egyszer megjárta, Megtörtenik a nyomorolt utassal, hogy a 12 napi ut alatt egy egész nap sincsen jól. És ha jól van?! Akkor vesz meg a kellemetlen ízü, szokatlan, rosz ételek undorától. Fájó szívvel láttuk, hogy sereglenek az I. osztály konyhájára a maradék ételért, drága pénzzel, holott a másikat is meg kellett volt Szetni előre. Talán szebb látvány van a födélen '? Nem sokkal. Nem emberi, hanem baromi dolog képe az, ami ott az elnyűtt, kétségbeesett emberek között a szemlélő elébe tárul. De hátha ezt nem csak nézni, hanem élni is kell? Ha tikolja is, megszenvedi ez az utas itt a multat s jövendőt. De a jövendő nem sokkal különb. New-York kikötőjében egy óriás kalitkába zárva már ötödik napja volt egy csapat ut s, innen-onnan. Nem volt igazolványuk arról, hogy szegődve vannak, 1 nem volt meg a kívánt készpénzük s ott tartották őket a tengeren egy rozoga bárkában. Épen a megelőző nap küldöttek vissza egy másik szállítmányt, mert nem volt szegődményök. New-Yorkban egy magyar férfiúval ismerkedtem meg. A budapesti egyetemen végzett volt. Az összes jogtudományok doktora volt. Miután a családja akadályozta házasságát azzal, akit szeretett, kereket oldott a feleségével együtt, Amerikába vitorlázott. A tudománya meglett volna. Müveit, szalonias úriember volt. Száz helyen kopogtatott s mintegy másfél esztendeig ugy tengette életét, hogy egy üzletben ajtó nyitogatónak alkalmazták, mert nem volt bizalmuk hozzá, azután kihordó lett, darabont helyett. Később irodába jutott, de csak a hetedik esztendőben kapott olyan fizetést, hogy tisztességes szállást fogadhasson. Ámde ekkor is a magyar kormánytól kapott fizetést, mint kereskedelmi tudósító. Egy másik newyorki eset. Egy kisbirtokos magyar ember felesége megharagudott az urára, összeszedte holmiját, kiperelte hozományát, mindent pénzzé tett, jó kezekbe került és NewYorkba vetődött. Igen hosszas és nagyon tragikus a szegény asszony históriája. Harmadik éve volt már New-Yorkban, midőn megláttam. Egy magyar ember könyörületből magához fogadta tűzönének. Ugy intézték, hogy egy nap, lehetőleg csak egyszer menjen le a hatodik emeletről, mert oly gyenge, beteges volt, hogy midőn ('elvánszorgott/félig meg volt halva. Egy magyar orvos, éppen akkor vizsgálta meg, amikor én láttam. Nagyon gyenge volt. Már nem volt ruhája, nem volt semmi pénze. Ugy gyűjtögettek könyörülő-