Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-25 / 52. szám

III. év ZaSaeg^Pszeg, 8902. deczember 25. 52. szám MEGJEL-E3STIB: HETENKÉNT CS"CrTŐE.TÖK:ÖIT ESTE. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. 3gy érre 4 korona, fél évre 2 korona, ••gyed évre 1 kor. Sgyes isám 8 fillér. Hazai dolgok hirde tése féláron : egy old. 20 K Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-u. 25. Marácsony. Megváltónk születésének évfordulóját ünnepli a keresztény világ. Az emberiség uj korszakba lépett azon a napon, mikor Krisztus urunk a betlehemi jászolban megpillantotta a napot. Emberi testtel harminczhárom évet töltött a földön. Isteni küldetése mind e mai napig tart. Mert csak testét feszithették keresztre; lelkének tanait meg nem ölhették; azok most is élnek és élni fognak örökkön-örökké. Minden átalakulás csekélység az ő alkotásához képest. Minden forradalom gyermekjáték ahoz a forradalomhoz képest, a mit az ő tanítása a lelkekben véghez vitt. Születésekor a pogány Róma uralkodott az ismert világ fölött. Rómának törvénye, szokása, felfogása, szelleme adott irányt földgömbünk negyed részének. Keresztben és hosszban római légiók fegyverei csörtetlek Brittaniától Afrikáig, Hispániától Palesztináig. Földi értelemben Róma mindenható volt. Oda özönlöttek Keletnek gyöngyei, Nyugatnak kincsei, Éjszaknak érczei. Nyilvános Jtitt'A aitan Nuniid áía oru&^ictijjcx, Ir.Jia elefántja, Ázsia párducza, a Kárpátok bölénye marczangolta szét és taposta agyon a gall, a germán, a szerecsen és indus bajvívókat. Az imperátor diadalszekere mellett rabszijjra fűzött királyok és királynők haladlak. A patrícius szegénynek mondta magát, ha csupán három-négyszáz cseléd szolgálta személyes kedvteléseit. Halvány fogalmunk sincs az előkelők fényűzéséről. Százezerekbe került egy-egy gazdag polgár lakomája. Nagy volt a hatalom, nagy volt a gazdagság, nagy volt a fény. Aranyesőben úsztak, kényelemben fürödtek, országokat koczkáztak el dóbzodásaikban. Mégis szegények voltak és nyomorultak és boldogtalanok. Lelkűkből hiányzott az egyensúly. Életükből hiányzott a remény. Kedélyvilágukból hiányzott a vallás. Istenük volt fölös számmal. Minden család rendelkezett egy háziistennel. Istene volt a bereknek, a kútnak, a tengernek, a hegynek, a szélnek; a költészetnek és szerelemnek, az éjszakának és nappalnak, a virágnak és gabonának. Ki-ki a maga módja szerint áldozott is egyik-másik istennek. Agyagból, kőből, bronzból ki is formálták ezeket az isteneket. Templomokat is építettek számukra. Volt tehát isten igen sok. Mivel pedig sok volt, ennéltogva nem volt elég. Mert hitük nem volt. A sokistent nem imádásra használták, hanem díszletül a házban, a pitvarban, a kertben, a piaczon. Ez a diszletisten pedig nem elégítette ki a lelki vágyakat. Bűntől az embert meg nem tartotta. Vigaszt nem nyújtott a balsors napjaiban. Ezért hiányzott életükből a remény ; Ezért voltak ők szegények a gazdagság ölén. Ezért nem volt lelkűknek egyensúlya. Családi életük lazu volt. Adták-vették a a feleséget, mint valami szerszámot. A ledérség társadalmi divat volt. Kérkedve mutogatták kifestett arczukat az úticzitrák. Pénzért mindent leb tett kapni: vitézséget, hazafiságot, árulkodást, becsületet, szépséget, hivatalt, szavazatot. A polgárokból kihalt az áldozatkészségnek az a folytonossága, melyet a közjó megkíván. Vezérek és szónokok immár csak versengeni é.

c

; harácsolni jártak a fórumra. A hizelkeiés a fölebbvalókkal szemben, közkereseti foglalkozássá lett. A legalábbvaló is magas polczra jutott, ha jól tudott kapaszkodni. Ilyen volt az a világ 1902 év előtt. Külszinében fényes, előkelő, hatalmas és finnyás. Belsejében bélpoklos, ronda, förtelmes, rothadt. Egészben véve szerencsétlen, mert nem volt hite

v nem volt meggyőződése, nem biz-ott a jövendőben, nem okult a múlton. C^k élt egyik napról a másikra testi bőségben, lelki zsugorgásban, czéltalanul, a bünhödésnek és megjutalmazásnak sejtelme né külEz az egész társadalom egy óriási szemétdomb volt ol 1 enség-éév^feolt drágaságokból, összeomlott erkölcsökből, hódított tartományok véres földporából, bűnből, kegyetlenségből, gőgből, tivornya hulladékból és fajtalan éjszakák emlékeiből összehordva. Ennek az óriási szemétdombnak keleti szélén látott napvilágot a megváltó. Boruljunk le emlékezete előtt! Nagy és örökéletű tanaival szerte szét szórta azt a szemétdombot és átadta a szeleknek. A rothadásból uj életet fakasztott. Általa fölfrissült a világ. Az emberiséget vissza vezette a kötelességek útjára és megnyitotta a jövő élet kapuját. Ezzel véget vetett a kétségbeesésnek és kisarjadzott a lelkekben a remény. Bün és erény között az ingadozás megszűnt, mert ennek jutalmat, annak megtorlást helyezett kilátásba az uj tan. A mindenség léleKhez jutott az Egyisten által. Vigasztalodásnak napsugara költözött a kedélyekbe annak a nyomán, hogy van egy Mindenható, a ki lát, büntet, irgalmaz, megbocsájt, jutalmaz, szeret. Krisztus tanának hatása alatt minden emberi viszony átalakult és megjavult. Az emberszeretet törvénynyé lett. A rabszolgaság eltűnt. A nő jogaiba lépett. A testvériség megszületett. Az egyenlőségi eszme győzedelmeskedett. A ^szabadság köztulajdonná vált. A lelkiismeret békói lehullottak. A családi élet megtisztult. Az igazság trónra lépett és egy szemernyi belőle több erőt jelentett, mint Rómának összes légiói. Ebben állott a világ megváltásának isteni müve. Jobb, önzetlenebb, szelídebb könyörületesebb, igazságosabb lett az emberiség a Krisztusban való hit és szeretet által. Bartha Miklós. A rongyos emberek. Kik azok ? Én azt mondom a H. B. prédikátorával, hogy bizony azok mik vagyunk. Móg pedig átvitt értelemben is, de a szó eredeti értelmében is rongyosak vagyunk. Sértő, ugy ó bizony, ez a beszéd ? Nem a! Kiégethetné szem inket a lángja, de mi nem érezzük. Ha óreznők, nem adnánk rá tjokpt, hogy iongyosoknak neveztessünk. Csináljunk számvetést. Nem az egész Dunántúllal: csupán egy megyével; pl. Zalamegyével. Vagyunk 400 ezeren. Elég rendes hideg telünk van, elhiszi tehát mindenki, hogv ruházkodunk, mert ruházkodnunk kell. A számítást igen szerényre fogom. Egyetlen kabátot számitok egy emberre. Nem lesz sok ? Kevesebbet nem lehet ugy-e? Da egy kell feltétlenül. Inkább el lehet engedni a mellényt, az inget, a nyakravalót, még a nadrágot is. De egy kabát kell a hidegért is, az illemóit is. Mondjuk, hogy több ruhát nem is viselünk, sem inget, sem harisnyát. A 400 ezer ember elvisel tehát 400 ezer kabátot. Husz koronánál olcsóbban nem lehet megszerezni, meri egy kissé hosszucska kell az emiitett hidegért és illemért. 400.000-szer 20=8000000. Ez kereken 8 millió korona. Hajlandók vagytok tehát elhinni, hogy évenként csak ebből az egy vármegyéből csupán a kabátért nyolcz millió koionát küldünk a brünni s más külföldi posztógyáraknak ? Ugy-é nem hiszitek ? Az orszagnak más vidéki lakosai rám mosolyognak s azt mondják : nem jó) számit az ur ; mert csak a városi urak vesznek 'külföldi finomabb kelmét, a falusi parasztság honi durvább posztót használ. Azt gondoljak ama más vidék lakosai, hogy Zalamegyében is szőnek, fonnak, varrnak, kendert nyőnek, juhot tartanak s gyapjút ványolnak. De nem ugy van ám tisztelt uraim ! Itt az osztováta kipusztult a házból, de még sem a kisebbrendü, sem a nagyobbrendü gyár nem költözött be a vármegyébe. A városi hivatalnok is, a falusi földmives is egyképpen a boltból vásárol. Maiadjunk csak meg tehát a 8 millió koronánál. Azonban hajlandó vagyok alkudni. Bizonyosan van közöttünk olyan jámbor atyafi aki elhiszi, hogy nem küldjük, mind a 8 milliót Brünbe. Hazafias kereskedőink, közvetítőink a gácsi vagy brassói vagy más hazai posztógyárakból is hozatnak kabátnak valót legalább a 2 millió koronára. — Boldogítson téged a te hited jámbor atyámfia. Én azt mondom, hogy a kereskedőink nemcsak 6/s, de VB részben is külföldről hozatják a kabátnak valót, 1 szőr azért hogy dicsekedhessenek a távolabbi s igy híresebb portékával, 2 szer azért, hogy nekik kevesebb költségbe kerüljön a többnyire tetszetősebb külsejű portéka, 4 szer azért, mert vasúti közlekedünk ugv van rendezve, hogy pláné innen a Dunántulról kényelmesebben eljuthatunk Bécsbe, miut saját országunk városaiba. (Még a közlekedés körülményei is arra kényszerítenek, hogy pártoljuk a — külföldi ipart.) 5-ször azért mert közvetítőink 9/io részben internáczionalisak, kiknek egyetlen hitvallásuk van, ismerjéh el hangosan s ez az, hogy az első személy a legszűkebb értelemben vett Én és nem a nemzeti szoczialismus. De legyen ugy, amint a jámbor gondolkozás hiszi, hogy a zalai közvetítőink, azért a bizonyos kabátért kétmillió koronát küldenek hazai gyárosainknak. De a bat millió koronát mégis csak abiüani és más hasoló külföldi gyárakhoz küldenek. Miért nem legalább megfordítva? Miért nem küldenek oda kettőt, s hagynák a hatot inkább itthon ?