Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-18 / 51. szám
111. év, Zalaegerszeg, ISO£. deczember SS. 51. szám. Sgy ívre 4 korona. Fél évre 2 korona. Hegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok lilrde ' tése féláron: egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassícs-u. 25. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJELENIK HETEIsTKl^ITT OST^TÖIRTÖrKIÖlSr ESTE. Az újságírás. A baglyok és a denevérek, a sötétségnek e bús madarai félnek a világosságtól. A titkolódzó és bujkáló emberek nem szeretik az újságírást. Mert az újságírás a világosságnak a hirdetője. A hatalmaskodó emberek is engesztelhetetlen gyűlölettel viselkednek az újságírás iránt. Mert az újságírás a demokracziát jelenti. A hiúság rabjai nagyon szeretik az újságírást, mikor ők dicsértetnek benne; de gyehennára dobnák azt a lapot, amelyik rajtok kivül mást is megdicsér. Pedig az újságírás nem lebet dajkája a hiúságnak, sem rabszolgája az irigységnek. Az újságírásnak igazságosnak kell lenni. Ennélfogva demokratikusnak. A tudást fejlessze, a nyíltságot hirdesse, a világosságot terjessze. Égófáklya legyen. Legyen tüz, mely megégeti az éjszakai bogarakat, de amely mellett melegszenek a jámbor emberek. Tüzzel-vassal pusztítson. Gyökerestől vágja ki a burjánt, mint az ekevas, s mint az ekevas, búzát termeljen, az életnek s az erénynek a tisztabuzáját. Élő lelkiismeret legyen az újságírás. S igy sem a butáknak, sem a zsarnokoknak, sem a hivalkodóknak nem való — ez az újságírás * Közönséges ipar. jövedelmi forrás, önös czélok elérése, több: igazi kereskedés ma az újságírás 99%-ban. Annyiféle elve van a mai lapnak, a hány olvasója van. Mindeniknek rabja és gondolatolvasója és Fejbólintó Bálintja. S hogyne, mikor a fejbólintásért többszörös dij és jutalom jár. A szegényebbek és kisebbrendüek csak előfizetést adnak, de a nagyobbak és elölülők azonkívül még egy-egy kegyes mosolyt is juttatnak. Milyen rózsaszínű tintával vannak irva a tanácskozó és bálitermek tudósításai, mintha szerelmes levelek volnának ! S az újságíró, ki az elveknek első harczosaként, tántoríthatatlan vezéreként kellene hogy előljárjon: az asztalról lehullatott kegyelem-morzsákkal, kegymosolyokkal táplálkozik. Ez az újságírás nem a szabadságnak az apostola, nem is az önállóságnak és nem is a müveitségnek. E rabszolga-irodalomnak még mindig lehetne egy szemernyi előnye, ha lehetne. Ha tárgyban és tartalomban megölik a magyar karaktert, békóba verik a szellemet, elaltatják a lelkiismeretet : megkímélhetnék leg; lább .az alakját az írásnak, fejleszthetnék legalább a nyelvet. De ezt már ha akarnák sem tudnák. Mint a hangyák serege ellepi a zsíros csontot, ugy özönlik rá az újságírásra u hivatottak mellett a hívatlanoknak is nagy tábori. Nem azért mennek oda, hogy Írjanak, hanem azért írnak, hogy ott legyenek. Kezökben az irótoli kapa, melylyel nem megkapálják, hanem kikapálják a kukoriczát. Az irodalom gyümölcsös kertjében nem kertész módra ápolják a fát, hanem beszaladt bornyúk módjára lerágják a rügyet. Sem az irást, sem a nyelvet, sem a magyar nyelvet nem ismerik. Rabvallató körmondatokkal kínozzák a közönséget s barbarismussal fekélyezik meg az egészséges magyar nyelvet. Pedig elég volna a magyar nyelven kereskedni. Nem kellene a magyar nyelvvel is kereskedni, s azt eladni. „i leányzó nem halt rney, csak aluszik". Irta: Németh Elekná Andaházy Irene. A »Magyar Paizsoa/ • gyásza van, mert a zalaegerszegi fogyasztási szövetkezetre ki van mondva a szomorú sentenlia hogy — meg kell halnia! A még zsenge, erőtlen szervezet az ellenséges megrohanásoknak ellentállni nem tudván: önként megadta magát az elmúlás diadalmaskodó szellemének és csendesen elenyészik, szétfoszlik, mint egy szép, de rövid álom, csalódást, fájó érzetet hagyva maga után a lelkesülni tudó érdeklődők szivében. A »Magyar Paizs« volt hűséges segítője, gyámolitója a kezdet nehézségeiben, oltalmazója és védelme a sokoldalú támadások között: mi természetesebb tehát, hogy siratja, gyászolja reményeinek, törekvéseinek és eszméinek hajótörését, — hogy kesereg fáradalmai — és küzdelmeinek eredménytelensége felett, Szinte szivreható és megindító volt az az elkeseredett küzdelem, az az igaz ügyért vivott tusa, a mit a »Magyar Paizs« hasábjain a szövetkezeti eszme lelkes hivei önfeláldozó kitartással és lángoló lelkesedéssel folytattak egy láthatlan ellenséggel szemben, mely biztos rejtekéből egész anarchista virtussal intézte dicstelen támadásait anélkül, hogy gyáva inkognitójából kilépni csak egyszer is merészelt volna. A keresztes lovagok buzgalma, a szabadsághősök lelkesültsége nem lehetett odaadóbb, eszményibb és lángolóbb azon önzetlen jóakaratnál, törhetlen meggyőződésnél és erős hitnél, mely ama néhány férfiú hazaszerető keblét betöltve, őket sikra szállani készteté. Ha ennyi nemes lelkesedésnek, ily kitartó buzgalomnak nem sikerült kivívnia eszméinek diadalát: ennek oka csupán a harcz és fegyverek egyenetlenségében keresendő. Mert mig az egyik táborban nyíltan, bátran és felvont sisakrostélylyal küzdöttek, a tiszta meggyőződés és igazság érveivel harczoltak; addig az ellenség orvul és alattomban dolgozott, cselhez, rágalomhoz, kémkedéshez fordulva támadott abból az elvből kiindulva, hogy: »inter arma silent leges.« Övék a győzelem, s a didergő idealizmus, a meghidegült lelkesedés lankad tan, dermedten vonul el a szomorú küzdtérről. Csak egy halálra sebesültje van ugyan, — gyenge, ártatlan áldozat: — az eszmének alig megszületett gyermeke, — mely, ha szálka volt is egyesek szemében, ha gondot, gyötrelmet szerzeit is megteremtőinek, ámde gyarapodásával, fokozatos fejlődése és megerősödésével a Haza közös nemzeti czéljait előmozdítani volt hivatva. Mert hisz! a kicsiny erők társulásában van a nemzet ellenálló ereje az idegen áramokkal szemben; abban van meg a lehetség az eszményi törekvés elérésére, mely nem kevesebb, mint a hazai ipar és termények pártolása, a hazai kereskedelmi és gazdasági ügyek fellendítése, a nemzeti önállóság fejlesztése és minden önző czél kizázárásával a közérdek előmozdítása. Ilyen eszmék váljon megszégyenítők vagy dehonestálók-e arra nézve, aki vallja és követi? A malcontensek táborában mégis eleve discreditáltnak, deklasszáltnak nyilváníttatott az, ki a szövetkezeti eszme zászlója alá esküdött és, mint valami vétség vagy égbekiáltó gravamen elkövetéseért kimondatott felette nagy sebtiben a rettenetes társadalmi anathema, a kegyetlen perduellio! Pedig már ha nem érdem is, de bizonyára kötelessége minden igaz honfi kebelnek ezen hazafias törekvések sikerét BS| Mi legalkalmasabb karácsonyi és üjéYi ajándéknak? / i 1 nnk T melyek a legnagyobb választékban ez alkalomra a legolcsó~b~t> áar~b£t:oMAUSZ FERE1CZ ékszerésznél kaphatók. Régi használhatatlan arany- és ezüst ékszert a legmagasabb árban becserél és megvesz. 6—6 BaanamBBaBBmaMaamr ogiBmgBBBa™™ mammmamamawammaaammmmaB B^mBmB Mindennemű e szakba vágó javításokat, uj munkákat és véséseket rendelés szerint eszközöl.
