Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-18 / 51. szám
2 MAGYAR PAIZS 1902. deczember 11. óhajtani és törekvéseihez képest elő is mozdítani. Sajnos! a tapasztalat azt mutatja, hogy a langy meleg szivekből kiveszett a hazaszeretet idealismusa, s nincsen azokban többé nemzeti érzület. A józan realismus örve alatt régen anyagias önzéssé fajult kor elve nem ismeri el annak szükségességét, hogy az egyesek érdekeit az összérdeknek alá kell rendelni. A városunk területén létrejött fogyasztási szövetkezet intézményében sem lát egyebet, egy ujabban megnyílt fűszeres boltnál, mely csupán a helybeli kereskekedők megrontását vagy boszantását czélzó törekvések következtében létesült légyen. Holott épen hazafias és közös emberbaráti czéljaira való tekintettel feltörekvéseinek egyike csak az lehetett, hogy ezen felekezet nélküli, általános hazafiai érdeknek a közönség minden rétegéből minél több híveket szerezve, gazdát, iparost, kereskedőt és hivatalnokot, szegényt és gazdagot, zsidót és keresztényt a szövetkezési eszme áldásos sikereiben egyesítse. Ámde személyes boszúlól sugalmazott hamis ínterpretatiók által félre vezettetve, a saját érdekeit féltő közönség önösebb része haragjának elvakultságában, vagy gondolkozásának korlátoltságában a nemes törekvést meglátni és felismerni szándékosan nem akarta. Igy keletkezett egyúttal ama gyanusird koholmány is, mintha a zalaegerszegi szövetkezet tisztán antiszemita jellegű, a zsidóság ellen irányuld intentiók foivamánya lett voina, ami szintén nem egyéb, mint azon egyesek agyréme, vagy rosszakaratú colportatiója, kik ismét csak a »zavarosban való halászás® előnyeiben bizva, konkolyt hinteni, gyanút ébreszteni egyenetlenséget szítani törekedtek az amúgy is türelmetlenségre hajló közönségben. Az annak idejében kiadott felhívási hirdetésekből egyes, tán — túlburgalomból eredő, vagy — mondjuk — hangzatosság kedveért használt egyes kifejezésekbe, szavakba belekapaszkodva, azok valódi értelmét szándékosan félremagyarázván, könnvü volt a publikum érzékenyebb részét elkeseríteniük és még a józanon, igazságosan és hazafiasan gondolkodók véleményét is megmételyezni. Feltéve — de meg nem engedve azonban, — hogy a zalaegerszegi szövetkezet A társadalom feladata. Nagy feladata van a mi fársadaimut.knak s e feladatnak hii teljesítése a komoly becsületes munka, a folytonos mozgás és küzdelem ismét egeszséges vért s uj érőt fog neki adni. Már ma is észrevehetjük több irányban az erkölcsi erőnek az összeségért való áldozat készségét s a saját munkába való hitnek ós bizalomnak biztos alapját, 03 pedig nem is annyira a műveltség, gazdagság és hatalom magas köreiben, mint inkább a tisztultabb egészségesebb tömegekben, a melyek komoly, tisztességes munkával felforgatási szándék nélkül küzdenek, felszabadításukért, sorsuk javulásáért. Ezen küzdelem gyakorolja erőiket és tanítja őket soüdaritásra ósjtestvériségre, a milyent nem sokat látunk még a világon. Ilyen törekvéseket, elveket ültetni az emberek sziveibe; ébreszteni bennük az azok beteljesítése iránti bizalmat, hitet; egyesíteni őket együttes munkálkodásra; elfeledtetni velük mindazt, a mi a lélekben alacsony és önző: fölkelteni bennük a nagy erkölcsi eszméket; ez volna tere az erkölcsi erő fejlesztésének ós növesztésének s ebben rejlik egyúttal az összes erkölcsi fordulatnak egész titka. Nagy, magasztos czélok, a melyek megragadják a z e mberek akaratát: ebben van minden! alapító tagjai között, osetleg lett volna olyan is, aki csakugyan antiszemita elveket vallott légyen; — váljon szabad — és igazságos volt-e az egész intézményt, melynek sarkpontja a. felekezet nélküli nemzeti érdek megvédése és pártolása, — csak ugy — ab invisis — antiszemita irányúnak deklarálni'?.. . Az emberi társulások minden néven nevezendő intézményeinél, nevezetesen : cassinóknál, társaskörök, egyesületeknél stb. stb. a hány a résztvevő, a hány a tag: annyi az egyéni meggyőződés, a karakter, a politikai elv és vélemény; de senki sem felel a másikért és az összesség sert vonható íelelősségre az — egyesért! A helybeliek nagy részének a jelenlegi szövetkezet iránti notorius ellenszenvét a legtalálóbban jellemzi ama körülmény is, hogy ennek bolthelyiségét körülbelül olyan titkos büribarlanguak, vagy amolyan sötét pand.lemoniumnak tekintették, hol alattomban folytak az anarchista tanácskozások, sütőt ték-főzték a közveszélyes terveket, szőtiék az antiszemita összeesküvéseket és a ki ottan ki s bejárt, magán hordta az átok béiy°gét és, mint »kolompos® mint »czinkostárs« nem tarthatott igényt többé az 5)igazak* pártfogására, jó akaratára és barátságára. A ki a szövetkezet fennállása óta részrehajlatlan megfigyelője volt a történteknek és az izgatott kedélyek lázongásában, érthetetlen érzékenvkedésében nyilvánuló jelenségeket az elfogulatlanság refractoráu át observálhatla, könnyen arra az eredményre juthatott, hogy a dolgok jelenlegi i<i tej lésének és a mind élesebben szembeötlő eredménytelenségnek nem a kezdeményezés esetleg dtévesztett irányában, mint azt az ellenesek allegálják, sein pedig egyesek ellenséges magatartásában, — mint azt a szövetkezet hivei hinni hajlandók — keresendő a hiba eredete: hanem igenis, azon körülményben, hogy vidékünk talaja, még nincsen kellőleg előkészítve, népe e„ész általánoságában még nincsen megérve a szövetkezeti eszme áldásos sikereinek befogadására. Innét a káros érzékenykedés, a viszály, az ellenszegülés és a leglelkesebb törekvésnek, a legl lóbb idealizmusnak mindennél gyilkos; ,), öldöklőbb mérge — a közöny ! Pedig a merre a szem tekint gyarapodásAz ilyen czélokban pedig ma nincsen hiány. A társadalom talán rohasem állott nagyobb czélok és feladatok előtt, mint a milyeneket neki nyujtawak a ind társadalmi őrvéuyek. S azonkívül mily óriási munkatérre akadunk máshol is ! Az anyagi nyomoron kivül, milyen mélységei a szellemi nyomornak, tudatlanságnak, eszteienségi.ek, aljasságnak tátongnak előttünk minden lépésnél! Mily óriási tömegek vannak még, a melyeket még meg sem érintettek, az igazi tudomány és műveltség legelemibb eszméi! Mennyi végezni való van móg hátra, hogy a közélet s a politikai viszonyok igazi demokratikus alapot nyerjenek és hogy azokat oly erkölcsi alapeszmék hassák át, a milyenek pl. az egyenlőség s at önkormányzat eszméi! És ezen általános kulturczólokon és feladatokon kivül mennyi munka fekszik móg itt a kezeink előtt! Mily roppant tér nyilik itt a buzgalomra, a lelkesültsógre, a reményre és munkálkodásra ! És kicsoda van közöttünk, a ki állithatná, hogy nem őt illeti ez a munka ós hogy mindaz, a mi a nemzetre, a hazára vonatkozik, magától is megfog történni rendes menetében — az ő közreműködése nélkül? Munkánk, kötelességeink, feladataink tere oly nak és fejlődésnek indult hazánkban a gazdasági, emberbaráti és közművelődési czélok felé törekvő haladás; virágzó egyesületek, szövetkezetek, majd társaskörök, kaszinók, hazafias és emberbaráti intézmények hirdetik e »társadalmi egybeforrasztás« eszméjét, és hirdetik a miveltségi és gazdasági élet sikereit; nemzeti jellegünk és nyelvünk, a hazai ipar és termények terjesztését czélzó nagyszabású mozgalmak pedig a nemzeti érzület életre ébredéséről tesznek fényes tanúságot. Derülten ragyog az alkotmányos szabadság napja és árasztja áldásos sugarait a haza rónáin és bérczein, juttatva azokból a Kárpát alatti vidék mostoha földjének, a vad móczok hóbérczes vidékének, az alföld amúgy is dúsan termő térségeinek és behatol még a szegény, lelkileg elnyomorodott ruthének őserdői homályába is. Csak ide: a Zrínyiek, Kisfaludyak, Festetichek, Deákok, Csányiak stb. stb. pátriájába, a hires Göcsej fővárosába nem hatolhat egy árva, látható sugara sem?! . . . Csak itt fagyott volna oly kőkeménynyé az édes anyaföld kebele, hogy a rajongó hazaszeretetnek, a lelkesedésnek, az idealizmusnak egy magvacskáját sem fogadhatja be többé ? . . . Nem lehet! Ezerszer nem! Hisz! a legzsarnokabb tél uralma sem állhat ellent a tavaszi nap behízelgő sugarainak ... A fagy enged ég jön a kikelet ... az újra ébredés! A szövetkezeti intézmény is megszünhetik, elmúlhat. De az eszme él és élni tog: — csak aluszik, mint Jairus leánya és várja derűsebb ébredését . . . Jönni fog a nap, midőn a szivek fagya enged, a harag felhői elvonulnak, a nap fényesebben árasztja sugarait és a most ellenséges nézetüek egymásnak békejobbot nyújtva, közös akarattal felébresztik, uj életre keltik a tetszhalál dermedtségében pihenőt, hogy egyesült erővel és törekvéssel egykor fényesebb sorsot sikerüljön biztositaniok a feltámasztottnak, mint a milyent a legjobb akarat mellett teremthetett számára a most magára hagyott idealizmus és egyesek testi-lelki odaadása. Az ifjúsági egyesületekről. Fenköltlelkü Miniszterünk, az ifjúsági egyesületek felállításával, ujabb fényes bizonyítékát adta nomzeti művelődésünk előrehaladásának. terjedelmes és gazdag, hogy hozzájuk férhetünk kezeiukkel, bármelyik oldalról. Mindenütt sok, igen sok van. a mi fordulatot, változást és javítást követel. Müveit korunk sok bajban, sok betegségben szenved ; nem egy szégyenfoltot hord a homlokán ; s mégis, vagy épen ezért ez a kor szoros kötelességünkké teszi, hogy ne vonuljunk vissza pessimistikusan kétségbeesetten és ne hagyjuk el a hareztórt reménytelenül, küzdelem nélkül. Éppen ennek az időnek nagy szüksége van becsületes, bátor harezosokra. A ki fegyvert ragadhat ós forgathat: tegye meg! Tagadhatja bárki is a nagy társadalmi bajokat, bűnöket: azok mégis megvannak; s ezek ellen küzdeni kell! Bárki mit mondjon, korunk legjobb fiai ugy vannak meggyőződve, hogy modern társadalmunk s annak bűnei nem gyógyíthatók forradalom által, hanem csak egészséges fejlődés és igazi haladás által minden egyes társadalmi tóren. Igaz ugyan, hogy a bókós fejlődóst megnehezíti a reakezio, a mely természetszerűleg ellensége minden haladásnak ; de azért a bókós fejlődés móg sincsen kizárva. Már maga a jóakarat, a a nemes szándék is lehetővé teszi az egyes igazságosaknak és természeteseknek elismert fejlődési fázisoknak támogatását; s lehetővé teszi a győzelmet is az ellenkező hatalmak fölött.
