Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-11 / 50. szám

2 MAGYAR PAIZS 1902. deczember 11. séget okozó gomba spórák tovaterjedését az által, hogy a beteg kérget jól kivágjuk s a vágási sebet kenőcscsel bekenjük. » Csarnok. Egy sügár. Nem kértem tőled földi kincseket, Hosszú életet, édes Istenem! Földi kincs múló, a hosszú élet Teher i3 lehet másnak és nekem. A boldogságnak csak egy sugarát Óhajtám tőled s meghallgattatám Áldalak érte, mig földi pályám, Életem csak tart, égi jóatyám ! Ez az egy sugár, kis nőm szivéből Szeretettel fon, ö\ez engem át. Megteremtette kicsiny otthonom, Családi fészkem édes otthonát! Gyermekeinknek, kis angyalinknak Szeméből lőve! — vonzódásuk az. — Ha tán, bú éri néha szivünket: Egy tekintetük, számunkra vigasz! . Ez az egy sugár erőt ád nekem : Tövises pályám göröngyein át! Felejtek tövist, fájó szúrását, Göröngyöt, mindent... nem hagzik a vád, Ha át léptem a szentélyem küszöbét, Hol csókkal várnak : nőm ós gyeimekim. Ott örömmé vál meg a bánat is, Boldogsággá, az ott künn szerzett kin. . . Ez az egy sugár, mit féltve őr?ök, Miért áldozom minden perczemet ! .. Hálám jeléül, nevedet félni S szeretni tanitok, oly sok kisdedet . . . Irtom szivökből, mi gaz, mi dudva, Legyen bár néki: szúró tövise. Megtauitom, hogy te vagy az örök, Az egész világ áldott Istene ! . . . Ez az egy sugár, ez mi boldogít, Ez mi erőt ád, gyógyirt is nekem ! . . Ezt az egysugán, ne vond el tólem, Ne vedd ezt vissza, édes Istenemi Legyek bár koldus, legyek bár gazdag. Ez ád csak nekem, minden örömöt. — Hü nő kebelén, kis angyalok közt Nem óhajtok szebb, nagyobb öiököt ! . . Fejes Aladár. iiérí van oly sok aggleyény és vén leány ? Szent Krispián légy velem! Midőn e kényes tárgyat tollamra veszem és belenyúlok a darázsfészekbe; mert megvan az Ézsaiás próféta lll-ik könyvének XVI ik részében irva, hogv jaj azon embernek, ki az asszonyi állatok öreg leányzó — magzatját valamik épp enségesen megháborítja, mert a Ekhéuma tüze nem oly forró és égető, mint az ő haragja. Ézsaiás próféta, egyébként ha tán igazat mond is, az álla*- elnevezésében mindenesedre kiadja magáról a szegénységi bizonyítványt; mert bár szabad volt is neki jövendölni, ily gyengédtelen kifejezés miatt, bizton számíthat hogy a női osztálynál rem nagy bt ciülesben fog részesülai. Istenem! mily furcsák vagyuuk mi férfiak és nők egyaránt! Mig az asztalt ebiem ér,jiife növésünkkel — s hogy egy férfi vagy nő szer elmére érdemesek lehessünk, minden aron nagyok óhajtunk lenni, de midőn már itt a kor, melyben öntudatunk teljes erejében urai lehetünk tetteinknek, sóvárogva mondjuk; „Csak lehetnék még egyszer 15—20 éves! tudom akkor igy, meg ugy lenne." Sajátságos dolog is az: hogy a 20—26 éves leányról azt mondják, — „bent van már az id">ben," 8 ha ilyen korban férjhez inegv, örömtől ragyogó szemeket meiesztve kiáltanak : „nézzétek barátaim ! Mily pompás fiatal menyecske megy ott /" A 40 ik év terhét viselő leányt a gonosz fiatalság vén rokkának nevezi, de az ötven éves férjezett hölgyet tisztes korú nőnek mondja, minél- j fogva rcok szegény leány, hogy főkötőre tehessen ! szert, Lucziferhez is nőül megy, s lemond bol- j dogságáról, csak aggszüz ne legyen. A fér fi) k ; e tekintetben, sokkal szerencsésebbek mert mig a leány a bárom X-zel már majdnem guny tárgya, addig a 40 éves agglegényre, az a kedvező megjegyzés, hogy ejnye, mily derék ember, be kár, hogy meg nem házasodik. A világ Ítélete kíméletlen és igazságtalan. Mondom ezt ón is és más is, de azért bármennyire kárhoztatom ez elfogultságot én is ós más is, azért még is c>ak ugy van most, mint e/előtt 1000 évvel volt, és 2000 év múlva lesz. Egy okos nőt egy indokolatlan felfogás nem sérthet, rmit ér/i ön-becsét, — s az agglegény váilí vonitva fütyörész, mivel személyét illetőleg talán a nőtlinséggel járó gondtalanság miatt jobb karban van, mintha káros ember volna, de társadalmi rendeltetésünk szempontjából ennek is amannak is el kell ismerni a páros élet előnyeit. Vizsg. Íjuk hát meg az okokat, melyek a nősülésnek hátráltató akadályaiul szolgálnak. A baj forrását majdnem a bölcsőnél kell keresnünk. Én nem tudom, minő emeltyűi voltak e bajnak a múltban, de a jelenben kézzel foghatóig tapasztaljuk, hogy a szegény leány sorsát többnyire maguk az anyák idézik elő. A kis leány gyerek alig 3—4 éves, és még hangedlit akasztanak elébe evéskor, már is kap fodros szoknyát, felálló inggallért, iczipiczi keztyüt 8 ráadásul napernyőt, legyezőt. Ez apró kis jószág a hiúságban igy aztán fokozatosan halad, — nagyiavágvó, dologtalan lesz, kinek kezeiben a kötő, horgoló tűkön, érzékenységét idő előtt, fejlesztő oUasmányu könyveken kivül más nagyobb erőltetéssel járó munkaeszköz meg nem lordul, s a pamlaghoz ugy ragaszkodik, mint második édes anyjához. Az igv elkényeztetett leány féifi testvérének, sőt az egész háznak valóságos ostroma, kinek kedviórt a férfi gyermekek sokszor mezétláb és [ rongyos tubákban járnak, s a szegény szülők is í megeleges/.nek holmi madárijesztő váznak való rongyokkal — csak a leány lehessen mindig i csinos. " f Az a leány, kit igy kiforg atnak anyagi sorsából, rendszerint magasabb igényeket táplál, melyeket csak ritkán éi. nagy áldozatokkal lehet kielégíteni, s melyekért aztán viszonosság fejé- ; b>'n első sorban is keveselli hozzá tartozóit, s ha í vid' kre jut, tagadja származását; az ekként nevelt nő egv fokkal mindig magasabbra vágyik, s ha eredetére véve polgári, legalább is közbirtokos, s ha közbir'okos, mindenesetre grófné kívánna i lenni. Mi ennek az eredménye? A család végpusztuláía, s a leány férjhez nem menetele; m-rt a minden második hónapban megujuló divat kővétke/tében még a/ uj ruhát i* szére-szóra másokkal kell felcserélni, mert amazokat már nem viselik. Midőn azután a fiatal embernek leleséget szereznek, megborsódzik a háta, és keresztet vet, és irtózik a nősülés gondolatától, meit egy kényelemhez ós piperéhez szokoltnő számára sehol sem létezik elegendő Capitális, miért is a 6—800, 1000 forintos fizetésű tisztviselő, vagy ezen összegnek megfelelő keresményü iparos nem mervén fejszéjét ily nagy fába vágni, pipaszára illatos társaságában felre vonul a nővi'ágtól, mert tudja, hogy a mely órában nem lenne képes felesége szükségletét fedezni, azonnal előálhna a szemrehányások egész lánczolata s ennek kimondhafailan Corollariutna képpen a családi boldogtalanság. Tessék mogezáfolni. Van még egy másik kinövése is a nevelésnek, mely onnét ered, hogy némely anya, mint egy maga nyújtja az alkalmat hogy leánya fiatal emberrel, s uram boesá ! néha még nem fiatal emberekkel is szerelmi viszonyt folytason. E<; azon kivül: hogy a női becsületre igen sokszor minden ok nélkül is foltot vet, azon sajnos következményt vonja maga után: hogy egy oly nő, kinek már igen sokféle vegyes ud varlói voltak, csak igen elvétve számithat szerencsére, mert a világ mindinkább a rosznak hallandó hitelt adni, mint a jónak, s igy sok boldogabb sorsú hivatott leány siralmasan számlálja előhaladó évei számát, s nem is gondol arra, hogy pártában maradásának anyjával együtt ő maga az oka. H. L. Ipamdő Egyesület. — Egy hasznos füzetről. — Tartalmasabb füzetet nem igen olvastam, mint a milyent Svájcéról a kolozsvári keresk. akadémia tanára, Kreutzer Lipót irt. Az ilyen müvet falni szokta az olvasó. Mikor a végén járunk, szeretnők elölkezdeni, hogy tovább tartson az élvezet és a tanulság. Szinek, hangalatok, adatok, felvilágosítások érdekesen váltogatják egymást ebben a füzetben. Nem tudom, mi van jobban megírva benne: az ipar virágzása-e, vagy a kereskedelem lendiilése, vagy a kereskedelmi szakiskolák berendezése, vagy a muukás-ügy, vagy a társadalom képe, vagy a szövetkezetek ismertetése ? Anrni bizonyos, hogy magyar ember házából ennek a füzetnek hiányoznia nem volna szabad. Mert Kreutzer tanár ugy nézi Svájczot, hogy kezét mindig hazánk literén tartja. És a svájezi óra azt mutatja, hogy a mi érverésünk szabálytalan. Iskolába kellene járnunk a svájezi polgárokhoz. Mindenki tanulhatna töltik. Az egyik munkaág tisztességet, a másik szoliditást, a harmadik humanitást, a negyedik egyszerűséget, az ötödik szakértelmet tanulhatua. Legtöbbet tanulna a kereskedő. Reám ugy hatott ez a kis füzet, hogyha öt fiam volna, mind az ötöt kereskedőnek nevelném — Svájczban. Megerősített abban a nézetemben, hogy a kereskedés produktív foglalkozás, mihelyt valódi kereskedés. Továbbá abban is megerősített, hogv a valódi kereskedelem és a szövetkezeti iigy között ellentét nincs. A magyar kereskedelem — tisztelet a kivételnek — nem teljesít termékenyítő feladatot. Jelentékeny törekvése abból áll, hogy a beltermelést s a belfogyasztást közvetítse. Vagyis, hogy lenyomja a termés árát és felcsigázza a fogyasztás árát. Haszna ebből a műveletből áll. Hogy tehát nagyobb haszonnal dolgozhassák : igyekszik olcsón venni és drágán adni. Ezzel a müvelettel egyaránt sujlja a termelőt és a fogyasztót. Vagyis: nem termékenyit, hanem szegényit. Ebből keletkezett náluuk az a hibás és fonák felfogás, hogy a kereskedelem a közgazdasági életre nem hasznos foglalkozás. És ebből keletkezett £fz a kevéssé rokonszenves helyzet, melyet náluuk a kereskedő osztály elfoglal. Mert tagadom, hogy a látható ellenszenvnek felekezeti vonatkozása volna. A vallási türelemnek legelőkelőbb tipusza a magyar faj A kereskedelemellenes irány a világért sem azért vert nálunk gyökeret, mivel a kereskedők legnagyobb része zsidó, hanem azért, hogy a magyar kereskedelem nem igen teljesít magasabb rendű kögazdasági feladatot. A termékenyítés terén két ut állana a magyar kereskedelem előtt. Egyik ut a magyar ipar tervszerű fejlesztése. Hazai származású árukkal kereskedelmi raktárokat megtölteni. Hazai gyáraknál és kézműveseknél kellene a kereskedőknek megrendeléseket tenni. A kereskedő kötelessége volna, hogy vevöiuek olsö sorban ha/.ai czikkeket ajánljon. Tudom, hogy a kereskedők a vevők jzlésére hivatkozva árulják az idegen portékát. Nincsen igazuk. A nagy közönség: gyermek. Nincsen kiforrott véleménye. Enged a rábeszélésnek. Elhiszi a kereskedő szavát. A magyarázat meggyőzi, mert nem ért a dologhoz. Éppen azért a kereskedőtől függ, hogy valami divatossá legyen. Csak mondani kell. Erre a szóra: divatos, a legtöbb ember kész a saját Ízlését alárendelni és megvásárolja a legképtelenebb formákat is, ha rá van ütve a divat bélyege. Azt is tudom, hogy a magyar iparczikk az idegennél többnyire kezdetlegesebb. Ha tehát a párizsi pípereczikkeket, vagy a lodoni sportezikket a kirakatban a magyar ipar termékei mellé teszik : a járókelőknek feltűnik a külömbség és inkább vonzódnak a tetszetős külföldi után. De hogy ebben is a kereskedő a hibás, azt bajos letagadni. Mert a nagyközönségnek sejtelme sem volna, hogy mi külömbség van a kél áru között, ha a kirakatban egymás mellett nem látná. Felelősség terheli kereskedőinket amiatt is, hogy nemcsak mintákat hozatnak a külföldről, hanem egész rakományokat. Más képe, terjedelme és izomzata volna a magyar iparnak, ha kereskedőink csak mintákra szorikoznának és ezeket a mmtákat nem a kirakatban helyeznék el, hanem átadnák utánzás czéljából a hazai iparnak és aztáu ennél tennék a megrendelést. Nem csalódom, ha rossz számitóknak mondom