Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-04 / 49. szám

1902. deczember 3. MAGYAR PAIZS 3 és egyesületnek. Járuljanak kér vény nyel a képviselőházhoz. Ne gondolja senki, hogy ez csak az állami tanitók ügye. Nem. Ez a szülék ügye, a hazafias emberek ügye, a népoktatás ügye. Mindenkié, aki nem akarja, hogy buta tömegek töltsék meg a falukat és városokat. Mert tudja meg mindenki: tanfelügyelő, gondnokság, miniszter, hogy kétféle munkát végezhet a tanitó : lelkeset ós lelketlent. A lelketlen munkának pedig gonosz terméke van, olyan, hogy azt később jóvá tenni lehetetlen. És mi a le^es munkának a mozgatója ? . . a tisztesség és élnih'gyás. A gyermekeiket szerető szüléknek tehát föl kell riadniok most, mert elveszik a tanitók tisztességét és elkeseredésbe hajtják, a becstelenség útjára kergetik őket a fizetési tervezettel. Tönkre teszik a gyerekek — példaképét, a tanitot az itkolában és az éleíbm. Mozduljon meg tehát mindenki, a ki tisztességes ember. Egy aggódó apa. Ismét a madárvédelemről. Egy olvasmány mondja el, hogy egy apa kiment fiával a cserjésbe, hol a nap hevétől eltikkadva egy tt rebólyes tölgy alá dőlve pihentek, miközben a fiu nagy élvezettel hallgatta az ittott hangzó kellemes madár éneket. A fiu szerint a kellemes hely szépségét csak a sürü tüskés bokrok rontották, készülődött is, hogy kivágja őket. Közben arra juhok legelésztek, melyeknek gyapját a bokrok tüskéi megtépázták. Ez még jobban felingerié őt a bokrok ellen s már baltát ragadott a midőn látta, hogy a kis énekes madarak leszállnak a nagy fáról s a bokrok tüskéiről szorgalmasan leszedve a juhok meg sem érzett gyapját, elrej ültek vele csupasz fiókáiknak meleg fészket rakni. E látvány után megkegyelmezett a tüskés bokroknak. Az érző szivü ember felbuzdul az efféle olvasmányok hatása alatt s abban a pillanatban újra eltökéli magát a kis éneklő madarak védelmére. Mégis számtalan ember van, a ki tudja és megjegyzés nélkül elnézi, hogy gonosz gyermek-kezek azt a nehézséggel készült kis fészket elpi sztítják, a fióleákat elszedik, elhányják, pedig semuii hasznát nem vették. A legtöbb helyen ilyen sorsa van in éneklő madárnak jutalmául azon fáradtáéért, hogy segíti pusztítani vagy talán csak maya pusztítja a fa belét, levelét és gyümölcsét tönkreevő kártékony férgeket. Ez a tavaszi és nyári madár pusztítás. Ősszel a legtöbb éneklő madár melegebb táji a vonul ós ilyenkor vonul ki a parányi czinke az erdőből, hogy kertjeink gyümölcsfáit alapos vizsgálat alá vegye. Éles szemeivel meglátja a gyümölcsfa kérgenek repedéseiben az emberi szem mel nehezen felfedezhető pondrót, kutat fáradhatlanul regeitől estig s gyakran megtörténik, hogj kivárcsisága belehajtja a kivájt tekhéjbe, mely utána bezáródik s a kis munkás fogva van. Most már a fáiadhatlan kis munkás játékszer lesz mindaddig, mig élet van benne. A magvakkal élő egyéb éneklő madarak elől is betakarult a gazda által használható mag s igy a takács-mácsonya és bogáncs-kóró bugáiból szedegetik ki a magvakat. Sokan azonban rajtvesztenek, mert a hasznosabb munkát kerülő madarászok lépes vesszőt raknak a kóróra, melyre a kis madár szárnyával, lábával ráragad s ritkaság ha szárnyát, lábát nem töri. Már pedig az ilyent kalitkában nem 'tartják, hanem a gyermeknek játékszerül — vagy a macskának eledelül adják. Itt van a tél s most elég alkalom volna meglesni de megakadályozni is a jobb érzést nélkülöző emberek madárpusztitását. A hideg elől a zsup közé húzódott madarakat épen oly könnyű szerrel megfogják mint az éhség és hidegtől megkinzottakat. Nagy hó alkalmával nagy kultusza van a különféle tőröknek. Vassal, lószőrhur okkal fogják a szegény madarat, épen olyanfoinia sorsi a juttatva, mint a mikor az őserdőben eltévedt embert — éhséget csilapitandó gyökerek kikaparására kényszerülve — munkája közben a fenevad széttépi. Isten az embert a maga képére ós hasonlatosságára teremtette, Ő pedig végtelenül jó, kegyes ós irgalmas, tehát az embertől is elvarható, hogy legyen beiine egy kis irgalom, melyet az élő teremtményekkel szemben gyakorolni tartozik. Legyen az ember irgalmas a kihalt természet által sújtott, lótfentartásukórt nehezen küzdő állatok iránt. Különösen a kis éneklő madarak bánt, melyek ezért nemcsak gyönyörködtető ónekökkel, hanem hasznothajtó rovarpusztitásukkal kétszeresen hálásak. Adjon az emberek jósága ós kegyessége az éhező madaraknak táplálékot! Seperje össze a mo zsákat, a gazda vegye elő a gabona közül kirostált fümagvakat ós szórja el időnkint gyümölcsös kertjében a hóra; ha fel nem szednék a madárkák, akkor majd tavaszszal kikel s takarmányát szaporítja. Azonban Örvendjen a szive, ha azt az utolsó szemig felszedik a mostoha sorstúl — sokszor szobánkba — üldözött madarak; igy majd tavaszszal nagyobb örömmel keresik fel azt a gyümölcsöst, hol ínséges időben könyörültél rajta, s a mig bájos éneklés kíséretében pusztítja a iaidat ellepő hernyókat, addig a termésed megmentésével talán százakat ment meg számodra, holotta te segítséged talán fiilérbe sem keiül. Csiszár J. Heti hirek. Helyiek. A mutatványszámokat szíveskedjenek visszaküldeni az esetben, ha nem szándékoznak a lapot megtartani. A lakásváltoztatást s a lapnak esetleges rendetlen járását szíveskedjenek tudomásunkra adni. A külön levélben küldött kimutatást kegyeskedjenek figyelembe venni a lap olvasói, s a csatolt postautalványon az esedékes dijakat kérjük elküldeni a költségek fedezésére. Törvényhatóság. Zalavármegye közönségének törvényhatósági bizottsága deczember 9-én rendes közgyűlést tart dr. gróf Jankovics László főispán elnökletével. — A kiadott rendes tárgy sorozat 100 pontból áll, amihez még póttárgysorozat is járul. A város képviselői gyűlést tartottak nov. 27-én Várhidy Lajos polgármester elnökletével. Elhatározták, hogy aszfaltot építenek a csendőr kaszárnya elé. Elfogadták a házi pénztári számadást. 40.603 kor. 79 fill. fizetni való mellett 55.925 kor. 74 fill. követelése van a városnak. Elfogadták az 1903. évi költségvetést is, a múltkor említett számokkal. — Az utadó-költsége kiadás és bevétel: 6736 kor. 54 fill. — Az aggápolda bevétele 3571 kor. 96 fill. s kiadása 3271 kor. 96 fill. 300 kor. felesleg. Ev. reform, isteni tisztelet. F. évi decz. hó 7-én d. e. 10 órakor a felső kereskedelmi iskola rajztermében ev. ref. isteni tisztelet lesz, a melyen Dezse Dániel barabásszegi er. ref. lelkész fog szónokolni. Az egyházi elöljáróság ezúttal tisztelettel tudomására hozza a híveknek, hogy a mennyiben a legközelebbi isten tisztelet tartásának napja a lelkipásztor által a szertartás végén mindig megjelöltetik, azonkívül előretevén a helyi sajtó utján mindig jeleztetett és jeleztetni fog, külön értesítést ne várjanak. András napi országosvásár volt városunkban hétfőn. 2800 szarvasmarha és 260 ló közöl eladtak összesen 1305 drbot, ami elég jó vásárnak mondható. 50 drbot külföldre vittek. A belsővásár is meglehetős volt. Sőt a csak 15 kros czifra bazárosnak biiliáns. Annak estére mindene elkelt, mert czifra volt. E kell a magyarnak. A Kaszinó decz. 6-án estélyt tart. Lesz táncz, felolvasás és hangverseny. Rendőrségi rend. Locs-pocs, sár, víz, hó borítja az aszfaltot, a rendezett tanácsú város aszfaltját. Teljes dicséret illeti meg a rendőrséget, hogy hóeséskor a mellék utczák házaihoz is beszól az »ügyeletes«, és hivatalosan figyelmezteti a gazdát, hogy háza elől sepertesse el a havat. Ez tiszta rend. Sőt nem is kellene figyelmeztetni az embereket a rendre és a tisztaságra. Dt3 az a megfoghatatlan aztán a dologban, hogy a város központján, ahol széles nagy aszfaltjárdák vannak, s a hol a lakosok ís gazdagabbak s talán intelligensebbek ís: ott sem maguktól nem jut eszökbe, sem a rendőri figyelmeztetésre nem indulnak meg, hogy a járdáról a havas sárt, a piszkot lesepertessék. A körmendi utczán van ez a piszok igen sok ház előtt. Talán csak nem azért, hogy városi képviselők a gazdáik ? A Postán. A pécsi kir. posta-táv. igazgatóság a következő figyelmeztetést adta ki a postát igénybe vevőközönség érdekében: A karácsonyi posta csomag-forgalom fokozott mérvben igényba veszi a postai alkalmazottakat annyira, hogy sokszor nem képes a közönség minden igényeinek eleget tenui, ennek következtében a közönség maga szenved kárt, ha küldeményük vagy nem órai ebéd után már senki sem látott rendes, kiszabott dolga után, sétára indultak. A munkás- és cselédtartó gazdák valóságos ostrom alá vették a hatóságot, hogy e példátlan fejvesztettség mellett csináljon rendet, állítsa viszsza a békés, munkás állapotot. Hjah, de biz ez nagy feladat volt! Hol, mi alapon és kinél kezdjék a nyomozást?! A megidézetteket fartatták mindenféle uton és módon; ez ezt, amaz azt hallotta; de kitől, annak gazdája nem akadt. Gazdák, iparosok, kereskedők egymást üzvehajtva tanácskoztak, javasoltak minden kigondolható utat-módot a váratlanul kitört sztrájkkal szembe. Már esti öreg 8 óra vala, a mikor előkerült a népszónok, hogy most már személyesen a munka és helyadókat is felvilágosítsa a sztrájkolok követeléseinek jogosságáról. „Éljen a munkaszünet! Éljen a munkaszünet!" harsogott minden oldalról. Általános és feszült várakozás közepette, — engedve a minden oldalról sürgető kérdezósködésnek, a szónok elővette legbelsőbb zsebéből a féltékeny gonddal őrzött újságot, mely rendesen vasárnap jelent meg a községben és olrasá a helyi tárogatónak következő hírét szórói-szóra: „Munkaszünet. Junius hó 1-től ismét a szigoBarátaim, tisztelt polgártársak! Hát tudjátok-e mit? volt eszetek, a mikor én ram halgattatok, tanácsomat követtétek. A ti hasznotok vala az! A legmélyebb köszönet illet engem részetekről. Munkások vagyunk; kezünk után élünk; igy tartjuk fent magunkat, családunkat. De a hosszú munka öl ám ; a közmondás is azt tartja: „Munka után édes a nyugalom I" Szentül igaz! Hányan küzdöttek és küzdenek vérezve, bebörtönözve nemes elődeink legigazabb küzdelmeik miatt!? Nem mondjuk, hogy nem dolgozunk, de erőinket, egészségünket oltalmazva. Hiszen a jóból is megárt a sok! Tudjátok meg tehát ked/es Véreim ! kezemben van nyomtatva az uj rendelet! E szerént — a szónok halántékáról a gyöngyöző verítéket törölgetve — ebben a kutya melegben most juniusban, meg juliusban már délelőtti 10 órakor beszüntetjük a munkát. Taps éljenzés tört ki a népszónok szavaira. „Éljen a munkaszünet!" dörgött föl keményen. Ezt az örömhírt — végzé a beszélő utasításait — a legcsendesebb uton és módon, bizalmasan súgjátok meg otthon minden társatoknak, szakácsnőnek, belső és külső cselédségnek, a lalu bakterját csak hagyjátok: de a harangozónak mondja meg itt a nála lakó Palkó barátom, hogy a déli harangszó ezentúl délelőtt 10 órakor legyen. Vigyázzatok, előre el ne áruljatok semmit;, mert még lázadónak mondanának minket. Pedig itt van a zsebembe nyomtatva ám a szent rendelet, — az hát pedig, ha nyomtatva van, csak szentül igaz. Lássátok még könnyen be is zárhatnának minket! Sok gonoszság megtörténik manapság a világon ; tehát vigyázzatok, eszeteknél maradjatok! Másnap délelőtti 10 órakor megkondult a déli harangszó. A szolgák, inasok azstalt teríteni szaladtak. A szakácsnők lármáztak, hamar az asztalhoz, mert elhűl minden étel. A kocsis, a béres kifogták barmaikat, ebédre indultak; a csordás és kanász is hazahajtotta a csürhét. Az iparossegédek kimosdózva lépkedtek be a műhelyből a gazda szobájába ebédelni. És ez igy ment házról-házra, a gazdák, iparosok, kereskedők rémületére. Micsoda forrongás, zavar, zendülés, lótás-futás, menekülés, talán puskaropogás, kardcsattogás, lárma, zsivaj sikoltozás, verekedés, harcz és háború lesz még a dolog vége?! Felfordult az egész község? — Délelőtti 10