Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-04 / 49. szám

2 MAGYAR PAIZS 1902. deczember 11. fiatalok is, azt mondják, hogy nekik nincs kedvök meghalni. Ez az egyik, a mit föl kell jegyeznünk erről a temetésről. A másik pedig a halál másik okául feltűnő jelenség, a belellenség. A tagoknak mintegy egynegyede megtette a kötelességét. Vitte is a terhet, a saját terhét, de ránehezedett a többi háromnegyednek még a hulla-terhe is. Ezt már nem birtft. Megroskadt. És mi történt a gyűlésen? Hibáztatták az igazgatóságot és az elnököt, hogy miért nem jártak el szigorúbban a hulla-tömeggel szemben? És ugyanazon agyülésen egykét tag szilaj-mérgesen támadta az elnököt, hogy mért bánt el velők szigorúan? Hát azért, hogy a rák a vetésre ne menjen. Ugy történt, hogy az elnök a szövetkezet nevében az igazgatóság megbízásából beperelte azt a néhány embert, akik elejétől fogva épen semmit sem róttak le önkényt elvállalt kötelezettségűk bői, s igy kárára voltak a szövetkezetnek. Ezt meg kellett tenni. De emiatt harag, ellenszenv, viszály, mondjuk bujtogatás keletkezett az elnök ellen és a szövetkezet elleu. Ha még a kevésbé hibásakat is beperelte volna és még hamarabb, akkor még hamarabb és még nagyobb mértékben felkelt volna a harag, az ellenszenv, a viszály és a bujtogatás az elnök ellen és a szövetkezet ellen. Ez olyan, mint a kétszer kettő négy. Az elnöknek a positiv eljárását és a negatív eljárását erős okok védik. — Kétfelől támadják azonban. De mint erős vértről, siralmasan visszahullanak a dorongok. Persze a logikus gondolkozók szerint. A harmadik megjegyzés az, hogy az elnök akkor indította meg a felszámolási, mikor még nincs veszélyeztetve senkinek a befizetett özletrészecskéje. Csak lenne veszélyeztetve a megindult áramlattal, ha óvatosságból meg nem állíttatja a meuetet evvel a felszámolás féle határozattal. Az érdekelt tagok nyugodtak lehetnek tehát. Az áruraktárban mindentéle czikk van, a mi eddig volt. Csak el kell árusítani. Erdekében áll tehát a tagoknak, hogy rendes uton elkeljenek azok. Azutáu pedig, mint kezdetben volt, zárt szövetkezet lesz, akiknek szűkségök van rá, és nem a hulla tagok-részére. — JÉ. — Szent igaz, a mi nyomtatva van. Hiába keresik a legtöbb térképen azt a kis falut. Vasút nem zakatol mellette, ennek füstjét teljesen pótolja a különféle czigaretta, szivar és dohány gombolygó felhője; itt majdnem a csecsemő is füstöl már. Nagy folyók eltávolodnak e helytől; mert nincs mit, pusztítsanak bőszült haragjokban és igy a hírlapoknak sem adnak anyagot, hogy átok érje hullámaikat. A hegyeket itt közelben nem ismerik ; mert erre mifelénk csak „vákándturások" leledzenek. Mindezeket végtelen örömére nélkülözi a törzsfaj túlnyomó része. Becsüljük és tiszteljük az ősök örökét. Miért zavarnók az ő csendes siri nyugalmokat, álmaikat háborító, robogó, diiböigő, füstöt okádó vasszörnyetegekkel ? Teljes szélcsend van itt; a ki az utczára indul, megfordulván beteszi a rácsos kaput s ha van kertje, megnézi, mikor érik már a meggy? A világosság kérdése semmi kívánnivalót nem hagy. A legczélszerübb és legolcsóbb világító anyag a nap és hold; ezekre a községi költségvetés annyiban vet udvarias figyelmet, hogy holdtölte alkalmából szerepelteti szegény mécseit — ezeknek nagy bánatára. Utazás a tanitók bőrére. Az újságolvasó emberek tudják, hogy micsoda nagy forrongásba hozta., szinte lázadásba kergette az állami tanítókat a néhányak által tervezett uj fizetési rendezés. Elsősorban azzal valósággal arczul csapfák őket, hogy nem csatolták be őket az állami tisztviselők fizetési osztályába. Miért ? Mert ott a négy gymn. osztálvt végzett legkisebb tisztviselő kezdő fizetése is 700 frtra van tervezve. Nehogy tehát a tanitókat is, a kik négy gymn. osztályt, utána még négy évi tanítóképzőt ós képesítő vizsgát tettek, (érettségit mintegy) vagyis nyolcz évi tanulást, 700 frttal kelljen díjazni már kezdetben, a lelketlen tervcsinálók inkább be se" osztották őket. Hadd nyomorogjon 4000 állami tanitó tovább ! 4000 család az országban hadd nélkülözzön, koplaljon, hadd éljen a kereskedők hitelezők kegyelméből tovább. És még miért kell tovább nyomttrogniok? . . . Azért hogy a magasabb osztályban levő nagy urak, (ezek csinálták a tervezetet!) kiknek úgyis 3—4 ezer frt a fiietésük: 5—6 ezerét oszthassanak maguknak. Hogv ezer forintokkal léphessenek elő. Hát még ? . . . Azért, hogy derlire-borura gyorsan államosíthassák az iskolákat ott is, ahol erre kevesebb szükség. Hogy a pénzt a tömeges államosításra fordíthassák. Igaz; ez is a tanitók bőrére. Igyák meg ennek is a levet a tanitók ! ltongyoskodjanak, koplaljanak a tanitók gyerekei tovább, csak azért, hogy legyen pénz államosításra. Sirjon a feleség továb mindenütt. Igy bántak el a tanítókkal. De ez nem elég. Hanem tetejébe a mikor minden tisztviselő fizetését javítják, akkor a tanitókat megkárosítják; mert az uj tervezet szerint a most működő ta nitók fizetése csökkenni fog. Csoda-e hát vájjon, hogy az első hivó szóra 4000 állami tanitó közül gyűlésre, tiltakozásra sietett 1500. A legnagyobb része kölcsönpénzzel. Sohasem volt akkoia tanitói gyűlés Budapesten. Kell a pénz az államosítási a ! Ez a leleplezett titok. Ejnye! Hát miért éppen a tanitók pénze kell reá? Ne tessék ott a magas osztályokban ezer forintokkal ugrani elő. hanem csak 100 200-zal. Jut akkor á."_r>o#ilá«ra is

r a tanítóknak is. Elizel az istentelen ós emberte'en elbánással mintegy utalva, kényszerítve vannak az állami tanitók, hogy — egyék meg a feleségük hozományát. A tanítónak még a felesége is áldozza fel a maga vagyonát a g\or.s államosításért. Utalják mintegy a tanítókat hogy csináljanak adósságot, éljenek hitelben a in'ddig lehet; váltózzanak, a mint kapnak giránst, s ha nem kapjak hamisítsanak váltót; lopjanak, csaljanak ahogy tudnak. Csak a tisztesség látszata legven me*. Igen, a becstelenség utjira keigetik az állami tanitókat, a gyerekeink tanítóit. Eltiltották attól is az állami tanitókat, hogy a tanítási idő után a tanteremben privátul taníthassanak. Saját lakásukon azonban és házalni a tudományukkal —ezt nagylelkűen megengedték. Azaz, hogy ezzel megint csak a lealázásba Hiszen érdekes volna tudni, vájjon a Marco féle drót nélküli távírás segélyével mit beszélgetnek egymás közt az itt rengeteg távolban fel feltünedező apró mécsvilágok, — és vájjon a méltóságos féuyes nagyúri dáma, a hold sziveskedik-e — magát kecsesen megalázva — tudomást venni parányszerü földi vetélytársairól. A mikor a nap kél, ágyadból szálj ki te is; a mikor a nap nyugszik — pihenj le vele együtt te is; tanácsolja egy ismeretion tudós, a tyúkok és kakasok kebelbarátja. Igy tehát a világítási anyag révén megtakaríthatni annyit, hogy pusztán ezen megtakarításból fedezhetik a község összes terheit. Az ősi szabadság áll; nem muszáj otthon maradni; tetszH? a korcsmából hazasétálni akkor tájban, a midőn már minden jó lélek az Urát dicséri ? Ha épen no, no, no . . . ugy . . néha-néha . . naponta . . . valaki kerülni akarja .... ezt a czudor világot .... nem akarja látni azokat a jámborokat, a kik előle a kancsót — csupán felebaráti szeretetből és óvatosságból kiürítvén a'kalmatlan útitársak lennének . . . teljes biztossággal csuszhatik le menhelyére .... az útszéli mély árokba. . . . Csendes jójczakát!! Kedves zsongó éjizenével itt a légnek legkönnyebb szárnyas zenekara, a szunyogtábor szolgál .... kergették őket. Pedig a nyomorult 4—5 száz frt törzsfizetés metlé okvetetlen kellett az ilyen mellékes. Főkép azoknak a tanítóknak, akik 7 8 tagból álló családjuknak egyedül maguk keresik a kenyeret E kegyetlen elbánással belehajtják a tanítókat a szocziálistáknak most már hatalmas seregébe, a kik, tudvalevő, első sorban is a vagyonos osztály ellen dühöngenek. És ha majd a tanítók is fölkötik a vörös nyakkendőt és lobogtatják a vörös zászlót; vájjon mi következik el akkor? Hogv meg állítja őket a fegyveres hatalom ? Ugy?!.. szurony, golyó, akasztófa? Ha^y ne legyen egy sem ? Minek is? Minek is iskola és tanító a népnek? A népnek ez ugy is szükségtelen? DÍ ám ezt tessék nyíltan vallani is, hirdetni is! Tessék hirdetni azt, hogy az iskola, tanító, tanár csak a nagy urak gyerekeinek való. Aki parasztnak, szegénynek született az maradjon is ott, legyen — marha ! Igen. ezt tessék prédikálni! És akkor egyetl;n fiatal ember ós fiatal nő nem fog a tanítói pályára lépni, 8 akkor nem kell a tanitók megélhetéséről gondoskodni sem az állami kormánynak, sem senkinek a világon B; lehet akkor az országban csukni egyszerre 70 tanítóképzőt is. Ez is sok pénzbe kerül. Hogy csuknák is be valamennyit? De amig ezt nem merik nyiltau hirdetni, addig lássák el a tanitókat becsületen fizetéssel, a miből meg lehet élni. A pap megél a hivatalából, a pónzügyigazgató is, törvényszéki biró is, eluök is meg mindenki, hát a tanitó ne? Miért ? Azért ne, mert ti gyermekes szülők a ti kis együgyű, tudatlan csemetéitekből szinte csolamódra gondolkodó fejeket formálnak? Azért ne, mert titeket is országos képviselők és ni^y urafc, kir. tanácsosok megtanítottak írni, olvasni, stímolai, — szóval odavittek benneteket, meg mindenkit, hogy ez a nemzet, a paraszti nep is, de meg az iparosok is ma már az európai czivilizált népek közé számíttatnak ? Azért ne hogy az elemi hkolák tauitói adj ík a főgymnisiumrknak a nagynehezen kibárd »lt anyagot? Ezért ne éljenek meg a tanitók hivataluk után ? Azért ne éljen meg a tanitó, mert ... De hát • e éljen meg akkor a hív .tálából senki: se pip, se bíró, se alispán, se főispán, se semmiféle hivatalnok. Tessék ezeket is csak ugy fizetni, hogy mellékessel tudjanak csak megélni. Hogy éljék föl ők is feleségok hozományát, a juturészót, hamisítsanak váltót, sikkaszszanak, kergessék őket is a becstelenség útjára ! De miért is beszélek én annyit ? Azért, hogy a tanitók fizetésé íek tisztességes rendezése ügyét vegye kezébe a társadalon, hitóságok éj egyesületek. Egyelőre az állami tauitókét. Álljon a mozgalom élére mindenütt egyegy tekintélyes, nyomós szavú egyén! De taláa népgyűlés nem is kellene, ha az iskolai gondnokságok és törvényhatóságok magukévá tennék az állami tanitók ügyét. Kötelessége ez minden tisztességes felfogású és gondolkozású hatóságnak Nos tehát ez a mi kedves fészkünk! Népe is kedves; ép oly szívesen lát, akár csak a háta közepét. Élelmes is annyira, hogy meg sem emésztetted ebédedet, — ö már tudja, mit mennyit ettél; mennyibe került az; mi lesz vacsorád, ő mondja el nem feledvén, volt-e söröd, borod és mennyi ára garatodon lejára? De hát a sok hasonló viszonyú falucska közül melyik legyen ez a szép hely ? Szives olvasóm sohase törd utána fejedet. De most már végre mégis csak meg kell írnom az igazat a lapok számára; úgyis tele vannak rengeteg „iacscf-val . . . ebben a nagy mocsaras világban; lesz számukra egy kis laptöltelék. Hát már csak mégis megkezdem, hogy mi fúrja az oldalamat. Tetszik tudni, itt nincsenek főpapok, miniszterek, tudós államférfiak stb. minek soroljam föl a minden rendű és rangú világot. De van itt azért több hivatal, kereskedő, kis (de nem nagy) iparos, szántóvető, de néhány szál napszámot kerülő napszámos is. Vasárnap délután kezdik a „kégli"-t; az egyik bajtárs teljes szónoki pózba helyezve magát — imigyen szólal föl: