Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-27 / 48. szám

2 MAGYAR PAIZS 1902. deczember 11. Sutba dobták a megkezdett dolgot s uj pályázatot irtak ki. Beérkezett mintegy 24 pályázat. Mindannyi valami legendát, regét stb. keresett. Azonban egyetlen embernek Istók János fiatal jeles székely szobrásznak jutott eszébe, hogy ne kutasson idegen eszmék után, hiszen van már annak a kútnak története, még pedig elég tragikus. Teljes tudatával fogott annak szemlélhetóvé tételéhez. És, hogy mily szerencsés kivitellel, azt ellenfelei sem tagadják. Dombormüvére helyezte Nagy Károlyt a ki kezében tartja már a pálma koszorút. De a mint egyik kezével a bárányt simogatja, az addig lelegeli a pálma leveleket. Mily szépen, mily meghatóan symbolizálja ezzel a fiatal szobrász tra gediáját s egyúttal megörökíti az utókornak Nagy Károlyt, kiben a művészet sokat vesztett. És ott maradt Istóknál is a juhász, de más helyzetben, mert most nem a kúthoz, hanem attól eltereli •a nyájat s szomorúan tekint vissza Nagy Károlyra. Ez idáig természetes, de a mi ezután következik, az már nem az. Ugyanis a kiállított művek közt hogy ez a legjobb, elismerte egyenként a zsűrinek minden tagja, el a látogató közönség, de mégis mikor döntésre került a sor, másnak adták az előnyt. És miért? ugy tudom, mással nem tudták megindokolni, csak azzal, hogy Nagy Károly nem volt oly hires ember, hogy ily jeles megörökítést kapjon emléke. Ez az okoskodás megfoghatatlan. Hát jó volt a versenyben, meglehetett bízni a kivitellel is, még sem érdemel anyit az emléke, hogy a minek áldozata lett, abban nyerjen meg dicsőülést? Avagy egy ilyen minden izében magyaros, a nagy versenyben elsó helyen álló alkotást el kell dobni? Váljon mit gondolt Istók János, mikor a döntést megtudta? Aligha fel nem sóhajtott Nagy Károly szelleméhez, hogy tán jobb volna vele lenni, mint az emberek irigysége közt élni. E hó 22 ig látható volt az összes versenyzőnek a müve az iparcsarnokban, melynek naponként akadt látogatója. Már most váljon milyen lenne az eredmény, ha nem a «szaktudosok és művészek », hanem a nagy közönség adná be a szavazatát ? Bizonyosan győzne a jobb s ez nem volna más, mint Istók János, győzelme, a kitől ugyancsak a héten leplezték le Széchenyinek bronzba ontott szobrát a muzeum előtt. Nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy a fővárosi lapok, a sziamíaiakról, a esunglijamenról, vagy tán a pápuák füle tövéről is többet irtak, mint erről a szobor versenyről. Azért jobb, ba a vidék egészséges gondolkozása és szelleme hamarabb me<usinerkedÍK az ilyen versenyekkel, mert a fővárosnak akkor is elég, a mikor a készt szemlélheti, Pl. Deák stb. szobrot. Tövis. A bor életrend tekintetében. II. Folyt. A sör vidító, a mennyire valami szesz van benne, és különösen kifojlendö szénsav hatásánál fogva, de e mellett bódító a komlótól és a mi jjp&ftébet királynéról. nov. 19. emlékünnepélyen tartotta Kern Antal fú'gynasiumi tanár. Még fülünkbe hangzanak a gyászistentiszteletet kisérő orgona bús hangjai, melyek imára serkentették szivünket; templomból jöttünk ide; imádkozni voltunk azért a felséges asszonyért, akit alattvalói hódolattal tiszteltünk, gyermeki rajongással szerettünk, Nagyasszonyunkért, boldogult Erzsébet királyné Ü Felségeért. S miután Isten szent oltára előtt könyörögtünk drága halottunknak lelki üdveért és kértük Istent, hogy árva magyar nemzetét őrizze meg bajtól, veszélytől, mint halála óta minden évben, most is egybegyűltünk hogy egy rövid óricskát szenteljünk az Ö dicső emlékezetének és kifejezést adjunk annak a mérhetetlen nagy fájdalomnak, amelyet elvesztése fölött oly mélyen érzünk. A halottairól való kegyeletes megemlékezés kötelessége az egyes embernek, mennyivel inkább kötelesség az (!) róla való megemlékezés, mert hisz 0 nem egyes emberé, nem egy családé, ó egy egész országé, egy nemzeté volt, mindnyájunknak szerető édes anyja. De — bár azt mondottam, hogy kötelesség a megemlékezés — mi r:; -sem csupán kötelességből gyűltünk itt össze; éghajlatunk alatt az epét neveli és sok májbetegségnek okozója. A pálinka félék, mint rum, likőr stb. egy időre felmelegítik a gyomrot, a vért sebesebb keringésbe hozzák és fel is vidítják az embert, hanem ártalmas utóhatást okoznak, mivel a vért túlságosan izgatják és az agyvelő felé űzik, a véredényekben feszülést okoznak, mind ennek következése után a szervezet visszahatása, kellemetlen bágyadság és több más mindenféle baj. A bor azonban egész máskép hat, feltéve, hogy tiszta és hamisítatlan. A borban szintén van szesz, mely a vidorságot és sebesebb vérkeringést stb. okozza, de ott van a bornak e mellett más becses alkatrésze is, t. i. a gyümölcssav, mely a tulizgatottságot csillapítja, a vért tisztítja, az epét elválasztja és fejlődését gátolja és az emésztést előmozdítja. Van ezen kivül a borban még vilsav is, melyre az emberi szervezetnek elkerülhetetlen szüksége lévén, annak véghetetlen jótékony hatása van az egészségre. Egészségi szempontból tehát egészen más hatása van a bornak, mint más szeszes italnak, különösen éghajlatunk alatt, hol a nagy melegben úgyis izgatott, sebesebb a vérkeringés, tehát a tulizgatottság csak veszélyes lehet; a bor pedig — mérsékelten használva — tulízgatotságot nem okoz, mórt ezt a benne levő gyümölcssav mérsékeli és csillapítja. Mert tapasztalásból tudjuk, hogy forróságban, lázas állapotban levő szenvedőnek czitrom levet és gyümölcssavakat — például málna-szörp stb. — adnak, mint hütó és csillapító szert. A kérdés már most az: milyen bor felel meg leginkább az életrend feltételeinek? mire azt kell felelnünk, hogy minden bor, bírmilyen fajú legyen is, melyet a természet álit elő, ha tisztán kezeltetik, tökéletesen alkalmas egészségi tekintetben az ivásra, mert minden természetes uton előállított borban meg vannak azon alkatrészek, melyek a bornak tulajdonai, csak hogy az arányban van külömbség, például a tökéletesen megérett és kifejlődött szőlőből készült borban több czukor anyag lévén, több erő és szesz lesz benne és kevesebb gyumolcssavanv. De azért ha édesnek látszik a bor, van benne savanv, sőt a legédesebb tokaji aszúban is van, különösen vil-sav, moly an/ij'-fcía hecsessé, sót valóságos orvossággá teszi, csak hogy az édes iz elpalástolja a savat. Az bizonyos, hogy az éretlen szólóból vagy a rósz fejből készült borban ismét több a savanv, de azért mindig van benne szesz is. A bor tehát természetére nézve minden faiban egyenlő, de izére nézve változó, azért is az ízléstől függ, hogy kinek minő bor tetszik legjobban, például egyik a simát, más az élest, harmadik a savanrkást, negyedik a fanyart (vörösbor), ötödik az édeses izüt szereti. De a borismerő és tiszta érzékkel biró ember minden Változatában a bort csak ugy becsüli, ha az tiszta, eredeti és egészséges. Ha pedig a világban széttekintünk, azt tapasztaljuk, hogy a legelterjedettebb vagyis általános ízlésnek a savanykás borok felelnek meg leginkább, mi azt bizonyítja, hogy az ember természete követeli a savanykás bort. Mire elég példáink vannak, t. i. a Rajna vidéki a mi megemlékezésünk szívből, febjthetetleu édes anyánk iránt való ragaszkodásból fakadt. Azt mondottam, édes anyánk volt. E szóval azt a szoros kapcsolatot akarom kifejezni, amelyben vele voltunk, azt a nagy szeretetet akarom kifejezni, amelylyel iránta mi és ő mi rántunk viseltetett. Van-e belsőbb szeretet, mint aj anyáé gyermekéhez és lehet-e szorosabb kapcsolat, mint a gyermeket anyjához fűző szeretet? — A történelem még nem hirdeti világosan, hogy mink volt ő nekünk, de mi az anya magisztos nevével ruházzuk fel, mert bizonyosságktnt él bennünk, sziveinkben az a tudat, hogy Erzsébet királyné őrködött az elnyomatás szomorú nípjaiban fölöttünk és sanyargatot drága hazánk síirsa fölött; jól tudjuk, kogy az ő nemes szívéből fakadtak ki azok a sugarak, amelyek most eláraiztanak boldogító fényükkel és melegükkel. És ezt a nemes szivet, amelynek melege oV sok boldogságot szerzett a magyarnak, már rés elvesztettük. Négy éve már, hogy orgyilkos kéz oltotta ki életét annak „kinek szive csupa jóság, keze csupa áldás, lelke csupa eszmény s élete merő tragicum volt." És mi nem tudunk megvigasztalódni, csak sirni tudunk; zokogva siratjuk édes anyánkat. De vigasztalanságunban nem vádoljuk Istenünket kegyetlenségről, mert hisz az 0 szándékai mind isteniek és híres borok főjelleme a gyenge savanykás iz, igy a Somlai, Neszmélyi, Magyarádi és Érmell ;ki borok is savanykás izűek, azértjkitünően egészségesek is. Eszerint minden bor ártalmas, mely természeti állapotából ki van forgatva, akár mesterkélés, akár rossz kezelés által. A nem eléggé tiszta, éretlen bor pedig ha nem is ártalmas, de nem is hat oly jótékonyan az egészségre, miat a tiszta bor, a mi természetes, mert a fiatal borban söprő és más nyálkás részek vannak, melyek sokáig a borban maradnak, midőn már tisztának is látszik, az ily nyálkás részek tehát a gyomrot terhelik, a söprő maradék (gerj anyag) pedig a gyomorban is zavart okoz. Különösen ártanak oly korcsmai borok, melyek elvesztették savanykás iz'lket, mi a szeszesités következtében történik; a szesz t. i. megsemmisíti a gyümölcssavat. Ártauak álltaiéban a mesterségesen szeszesitett, a tulkénezett, festett és leginkább ólomczukorral javított (?!) vagy folyvást rézcsapon eresztett borok. Ilyen borokkak itatja sok korcsmáros a vendégeit, a mi nem csak felette nagy bün, de esztelenség is, mert ily borból csak keveset ihatik ai ember. Hi tehit természetes jó bort tartanának a vendéglősök, nagyobb lennne nálok a fogyasztás mind az ételben, mind italban. Zuhany. Az Emke gyufa. Beregszászy László az Emke köayvelője és Molnár István az Emke leveltárosa több napon keresztül vizsgálatot tartottak a temesvári gyufagvárban. A terjedelmes jelentésből közöljük az alábbi érdekes részeket : A gvuitok egység árai folytonosan csökkennek ugy annyira, hogy jelenleg, kivált mióta a kartel megszűnt, 25—30 °/o-kal olcsóbban Kénytelen ügyleteit kötni, mint addig, hogy hatalmas vállalata továbbra is prosperálhasson. Ellenőrzési eljárásunkat tetemesen megkönnyítette a gyár példás és a lehetőségig egyszerű ügykezelése. Ennek a fohanán, a dolog természeténél fogva, betekintést nyertünk a gyár ös.szes könyveibe : örömmel jelent tétjük, hogy nemcsak a törvényesen hitelesített űdeti könyvek, de a munkások közt közkézen for^ó anyag raktárkönyv anyagfelhasználási jelentés, munkások bérkönyve és általán minden kezelési könyv és nyomtatvány magyar nyelven verettetik, daczára annak, hogy a munkások egy része nem bírja a magyar nyelvet. A hazai iparpírtolás kors/.akábin, mely minden iparágra kiteljed, kötelességünknek tartjuk a nyersanyagok beszerzési forrásai részletezésébe bocsátkozni: A gyufagyártás főkelléke term-íszetesen a fa. melyet a karánsebesi, kossovai, lugosi, marzsinai es resic/a-vídeki erdőkből, az 1902. évben 34,717.97 K. értékben; továbbá a deszka rae'yet Schwarcz Mende! s/aszrégeni, Klein Sándor és a ft 1 iloki Popper-féle gőz-fürész gyárból ez évben (5.501.98 K. értékben vásároltak. Lényeges kegvelme nem halt m^g örökre. Megnyugszunk az 0 akaratában, csak eröt kérünk fájdalmunk elviselésére, mert fájdalmunk állandó lesz, minthogy Nagyasszonyunk emlékétörökre meg akarjuk szivúukbeu őrizni. Emlékezzünk már most vissza kedves ifjak a multakra, azokra az időkre, amikor Felséges Asszonyunk áldást hintó kezével közöttünk járt, hogy emléketekbe vésődjenek, esetleg felelevenedjenek emlékezetetekben azon tulajdonságok és vonások amelyek drága királynénkat jellemezték és a melyek miatt oly kedves nekünk, hogy édes anyánknak mondjuk. Az 1848/49-iki szahadságharczunkban a magyarhaza legjobbjainak egy részét elvesztette, más része fogságba került, ismét mások kénytelenek voltak az országból menekülui, hogy életüket és szabadságukat biztosítsák. Szabadságharczünk szomorúan végződött. Erőink nem voltak elegendók, hogy a mindenfelől ránk törő ellenséggel szemben megálhassunk; levertek bennünket. A levaretésünket követő esztendőkben Magyarországon a politikai élet meg volt dermesztve ; gyász, mély gyász borította az eget mindenfelől; csak "eménységgel, egy szebb jövő reményével védelnezhette magát a magyar nemzet a csüggedéstől. Étekig kellett sínylődnie az országnak, míg a vi^onyok megváltoztak. De végre az is elérkezett.