Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-27 / 48. szám

1902. deczember 27. MAGYAR PAIZS 3 szerepet játszik a gyártásnák a csomagolásra szükségelt papiros, melyet 11,536.31 Kértékben Copony Márton brassói és Merkens Károly zernesti papírgyárából hozattak ugyancsak ez évben. Kisebb-nagyobb alakú czimkéket pedig Légrády Testvérek és Hamburger és Birkcholz budapesti műintézetéből ez évben 13,604.70 K. értékben rendeltek. A dobozok készítésénél ós csomagolásánál szükséges burgonya-keményitőt a Kisbérfüzitői gyárból 2800 32 K. értékben ; enyvet, a zalathnai kénkovand gyárból 6813.42 K. értékben szereztek be ez évben. A vegyészeti laboratóriumban leidolgozásra keiülő gyujtó-anyag közül, mely a legkülönfélébb anyagból van összeállítva a következőket jegyeztük fel : parafint az orsovai petróleum gyárból 10,963.10 K. ertékben, kénsavat a „Hungária" budapesti vegyészeti gyárból 1730.75 K. értékben vásároltak. A többi itt fel nem sorolható segéd anyagokat külföldről kénytelenek fedezni, mert Magyarországon azok beszerzési forrása nem található. Végül megemlitendő, hogy a csomagok összeköttetésére szolgáló spárga szükségletét a szegedi kenderfonó gyár részvény társagágtól szerzik be. Nem szavaKon múlik a dolog lényege, hanem tényeken, ezeknek ismertetéséhez pedig elmulaszthatatbn szükségét erezzük, hogy a gyár üzleti könyveiből összeírt statisztikai tadatok beszéljenek helyettünk, melyek a folytonos ós fokozatos emelkedést világosan feltüntetik. A munkások átlagos létszámának kimutatása : 1898 évben a gyári munkások száma 247 1899 „ „ „ 250 1900 „ „ m w 320 1901 „ „ , 396 1902 „ * , 460 Munkásoknak kifizetett évi munkabér összeg kimutatása (főkönyvi számlákból): 1898 évben 74.538 K. 48 fill. 1899 „ 87.320 „ 30 „ 1900 „ 111.016 „ 58 „ 1901 „ 154.849 „ 13 n Emke gyújtók jutalékának kimutatása: 1898 nov.'1-től decz. 31-ig 92 K. 06 fill. 1899 jan. 1-től decz. 31-ig 1765 K. 58 fill. 1900 jan. 1-től decz. 31-ig 6681 K. 08 fill. 1901 jan. 1-től decz. 31-ig 7801 K. 42 fill. 1902 jan. 1 tői juli. 31 ig 3575 K. 97 fill. Összestn : 19916 K. 11 tili. Az eddig gyártott Emke gyújtó mennyisége jóval tulhaládja a 60 millió darab dobozt, mely eredménnyel nemzetgazdasági szempontból egy millió korona tökével gyarapodott a nemzet vagyona. Kétségtelen óriási barczot folytat a külföldi gyufagyárak jogtalan vetélkedése ellen, mivel minden furfangot felhasználnak ezek, hogy a ncagyar gyújtót ismét haíátlanná tegyek. A gyár berendezése a képzelhető legmodernebb. Bámulatba ejtik a szemlélőt azok az eojberi kizügyessfggel dolgozó, folyton zakatoló gépek. Különösen feltűnő, egy külön a munkaterem közepén elhelyezett, egy belga mérnök által feltalált, hosszú mártó gép, melv a rámába foglalt gyújtó szálakat egy gőzzel melegített paraffin oldatik, ott automatikusan 2—3-szor bemártódnak, innét tovább viszi lehüles végett, azután egy mindig egyelően kavart ós melegített gyúmasszába mártogatja. Ezen gép segélyével ki van zárva a gyújtók rossz minősége; mindig egy forma és jó minőségűt biztosit. A dobozok töltésére, töltő gépet szereztek be, melynek darabja 24000 K. került, ezzel a svédfajta gyújtók dobozba helyezése most egyenlete sen történik. A mult évi nyereség 30,891.39 K. volt mely összeget a részvény-szelvények beváltására s a alapszabályszerü °/o-ra ós egy tűzkár-tartalék alapra fordították. Muravidéki levelek. XII. Sárdi Pista. Meghalt. Egyszerű kopasz sir takarja. Öreg volt, szegény volt, de az utolsó napjáig is feszes, egyenes tartása volt. Mintha csak büszke lett volna valamire . . . Igen, igen, büszke volt . . . Még engem is öcsém uramozott. S én ugy Öl ültem neki . . . Egy élő alakja volt ő a negyvennyolczas hősöknek. O is hallotta az ágyuk dörgését, puskák ropogását, kardok csörgését. Ott volt ö is, a hol élet-halál harczot vivtak a hazáért. O is egyike volt azon hősöknek, a kik kisöpörték az osztrák csőcseléket a hazából, és a kik móresre tanították az oláhokat, szászokat, láczókat és Jelasics bandáit. Végig hurczolta a negyvei.nyolczat. És küzdött negyvenkilencében is. S a midőn megkezdődött a munka, eljött haza és uradalmi csordásnak állt be. És kesergett a haza sorsán . . . Üregnapjaira abból a csekélyke nyugdíjból ólt, a mit a törvény biztosított neki. Megnéztem egvszer a könyvecskéjét: közvitéz volt. Azon hősök közül való, a kik nem hitért, pénzért harczoltak. hanem hazáért és szabadságért . . . s akikről azt mondá Petőfi: „Tiszteljétek a közkatonákat, — Nagyobbak ők, mint a hadvezérek." Sokszor kertem az öreget: — Pista bácsi meséljen valamit azokból a daliás időkből . . . S az öreg komoly arczczal, ünnepélyesen válaszolt: — Hej öcsém-uram! boldogabb idők voltak azok, mint a mostaniak ! . . . . És erre sóhajtott egyet. De mondani sohsem akart semmit. Ped g tudtam, hogy honvéd volt. De minek is szóljon ... A törpe utód nem méltó őseire. Azt gondolhatta az öreg. Most már itt nyugszik a muraszentmártoni temetőben. Hétfőn temettük el . . . Már készen van a sírja. Egyszerű fejfa disziti, de erre sem írták rá, hogy itt nyugszik Sárdi Pista. Jobb is igy. 0 is egyike a névtelen hősöknek. Legyen nvugodt a sírjában. Azaz még se . . . Ha majd újra baj lesz, keljen fel ő is a többi alvó vitézzel együtt és mutassa meg a törpe utódoknak, hogy: Nagy volt hajdan a magyar! Ligeti, 2<\x életből. Végrehajtó : (kit egy rabló megtámadott s az ingéig levetkőztetve, mindenét elveszi.) No ettől még én is tanulhatok. Visszavágott Nő: Ugye Pistám, édesem: te tulajdonkép a pénzem miatt vettél nőül. Udvarló: De fiacskám hát a pénzed miatt ne vegyelek nőül? Egy boldog férj. Smiile: (Kinek ép most fizették ki a felesége hozományát ?) Istenem ! Itebeka léb'n hadd játszom egy kicsit e bájaiddal! A vasúton. Utazó I (mérgesen) Ide már senki sem jöhet be, már úgyis ugy vagyunk összetömve mint a heringek. Kalauz: De hogv is vannak, hiszen még nem is izzadnak. Uj név. Fiatal háziasszony : (az uj szakácsnéjához) Ha a konyhában elvégezte a dolgát, elmehet a Sentóval egy kicsit sétálni. Szákácsnó : Igenis nagyságos asszonyom, (magában) Sentó ? Most nem tudom a kutyáját vagy a gyermekét hijják- e igy ? Li Tsiing. Göcseji levelek. V. Odadik jaz Králit. Az Lipityloty koma essög bele ögyezkedött, ho muzsikálunk az Králinak. üsszü hangótuk jaz bőgőt a czimbóliume, mög az muzsikát is. Emöntünk. i\z Latyizmak sógor vüttö a tzimbóliumot, nekem kerüt a bőgő igyeközet, mét az koma az muzsikát szorétotta az hóni alá Kétszö is ódaba zöktem az komát mondok: az mögállásná rögvest huzzokrá. Mögáltunk, essög rá húztok. Tsak uttergyeszkedött a jó hang az lebegőbe, hommég essög magunk is majnöm föllengős ugratunk. Mondok: huzi kee koma eszszomorujat is az muzsikáve, had réjon az a kis ján. Olant húzott az koma, a kitu csak u csurgott az könyv az szömgyeinkbü; aggondótok, hogy az Kráii is rén, mér ettző csak pötyögi ránk az könyv. Én essög föakartam tekéntenyi, mondok: hátha béhinak, mikó az Lipityloty koma fejezettyére rastant effazék, a ki hamus vizze vót metőtteve. Az feneki küugrott, az karimája a zódaláve öszszütt az nyakábo esetközött ippeng u, mintha az tsorba geröntsér oda tsinyáto vóna. 1854. ápril 24-én vette el felséges uralkodónk Erzsébet bajor királyi herczegnőt, az akkor alig 17 éves viiuló bzépségü leányzót. Akik m;3r előbb ismertek, dicsérték kiváló szépségét, de k iilönösen — a mi lő — szivjótágát. Szerény szivjóságánsk bire megelőzte őt. A szegény elnyomott magyarok vágyó reménynyel tekintettek féléje, tőle várták helyzetük javulását, megváltozását és reményükben nem is csalatkoztak. Még alig lett hitvesévé felséges Urunknak, midőn szeretettel ráveszi férjét, hogy együtt látogassák meg Magyarországot, hogy a magyar nemzetet közelebbről megismerjék. Már ebből a tény Löl. eLből a látogatásából következtetni kezdtünk, a közeledő hajDal pirkadását láttuk ; oszladozni kezdtek a sötét felhők, melyek eltakarták egünket, látni véltük már, bo^-v Erzsébet szive felénk bajlik. És mi sem természetesebb, mint hogy mi magyarok, akik mar oly sok méltatlanra is pazaroltuk szeretetünket és akikre,reánk nemegyszer szerető ió szivünk még bajt is hozott : a szeretetnek már e csekélyke első jelére is ezt a kedves.megjelenésű asszonyt, első látásra, szivünkbe, zártuk. És bár a teljes kibékülés a nemzet és uralkodója között ezután is még egy ívtizedig késett, uralkodónk fejét még nem diszitette a magyar szent korona, éreztük, hogy amire oly vágyva vágyunk, annak el kell következnie. Erre vonatkoznak br. Eötvös Józsefnek még a kiegyezés előtt irt következő sorai is: „Az érzelmek, legalább a népnél, sokkal nehezebben változnak, mint a meggyőződések ; és én mindig ugy voltam meggyőződve, hogyha egy korona ugy, rrint 1848-ban a miénk széttörött, azt csak a nép szivében ébresztett nagy érzelmek lángjai forrasztják össze. Három századon át megkísértettük a hittel, azután megpróbáltuk a reménynyel is több izben; de egy még hátra volt. Az, hogy a nemzet a dinasztiának valamelyik tagját igazán, szive mélyéből szeresse. És minthogy azt mcst elértük, nem aggódom a jövőért." — Igy ír Eötvös József br. Es a magyar nemzetnek nem is volt csekély oka aiia, hogy a dinasztiának ezt a tagját igazán megszeresse mert királynénk valóban az az angyal volt, aki szeretettel hidalta át azokat a százados ellentéteket, amelyek a Habsburgház tradicziói és a magyar nemzet természetes érdekei között léteztek. „Én a politikához nem értek

1' mondotta egyszer a királyné Jókainak. „Legmagasabb politika -— felelt rá a költő —- egy ország szivét megnyerni és ahhoz Felséged bizony ért." — Hegyis ne nyerte volna el Magyarország szivét, mikor férjhez 'menetele alkalmával megnyíltak a börtönök, lehullottak a bilincsek sok-sok rab honfitársunk kezéről, meg szűnt a dühöngő ostromállapot, ismét békés fejlődésnek indulhatott hazánk. Mindezeket pedig az ö közbenjárásának tulajdonithatjuk. És mint már előbb emiitettem, az ifjú uralkodóné nem elégszik meg azzal, hogv hitvese legyen Magyarország királyának, hogy Magyarország királynéja czimét viselje, ő ismerni is akarja azt az országot, azt a nemzetet, amelynek királynéja. Eljön közénk királyi férjével, nemzeti öltözetben, kendőt lobogtatva vonult végig fővárosunk utczáin, bejárja az országot és mindenhol ujjongó lelkesedéssel fogadják, utja valóságos diadalmenet volt. Megismerte ez útjában a lovagias és mindenkor dinasztikus magyar nemzetet, a mely még az elnyomatás e szomorú napjaiban is atattvalói hódolattal fogadja akkor még nem is törvényszerű, koronázatlan uralkodóját. És talán épen ennek köszönhető, hogy ettől fogva nem volt a magyarnak hatalmasabb pártfogója, szószólója, mint Erzsébet O Fensége; ettől fogva a magyar nemzetnek igazán pátronája lett akiért vérünket bármikor készek lettünk volna kiontani. Ekkor mondotta róla Eötvös József: „Vele szemközt az egész nemzet költői érzettel telik el; mert hiszen csak egy valódi költészet van e pórvilágon: a szeretet." És miután megismerte a magyarnak lelkét és és megszerette: megtanulja a zengzetes magyar szót, hogy még jobban megismerjen és megsze-