Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-27 / 48. szám

III. év, Zalaeperszeg, 1902. november 27, 48. szám MEG JBLSNIK HTETEHSTKIÉITT CB-CTTÖRTÖKIÖLSR ESTE. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-u. 25. Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Hegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirde tése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Irónika. Krónika a magyar ipar pártolásáról. Holott a német császárról irjuk ezt a czikket. A német császárnak a német ipar pártolásáról. Egy kiállításon történt ez a dolog. Az angol udvar tagjainak megmutogatta, magyarázta és fölöttébb módon dicsérte a német császár egy , német földijének ipari készítményeit.A spiritÚ8nak a gyakorlati életre való felhasználását' ábrázolja a gyári mü, hogy hogyan lehet vele világítani, fűteni, főzni, vasalni stb. S felséges kezébe vette a vasalót és ugy dicsérte, ajánlotta, reklámot csinált, demonstrált '- — ki hiszi el, hogy annak a német gyárosnak az individuumja mellett ? dehogy! Demonstrált a német ipar discőségéért, német fajának és német hazájának a szeretete mellett. És történtek nagy megrendelések. És a német gyáros boldog. De százszorta boldogabb Németország, hogy ott igy pártolják a honi ipart. Ennyi az egész. De ez elég is. Hát a magyar iparpártolással hogy vagyunk ? Ugy vagyunk, hogy a magyar embereknek nagyobb része szégyenli, hogy ő csak magyár készítményt vesz s hogy nem haladhat a nagy világi urakkal, kik a harmadik országból hozatják szükségleteiket. Lattara egy uracsot, aki mutatványos alakjában igen nagy magyar, de aki a bicziklijéről levakarta a magyarországi gyár felírását. Szégyelte. Ez a társadalom bűne, a neveletlenség átka, a hazafiatlanságnak szégyen-bélyege homlokunkon. E társadalmi indolencziának, jobban mondva nevelet lenségnek a bűnén kivül van még egy nagy hátráma a magyar ipar fejlődésének. A rosz felfogás A rosz elmélet. Iparfejlesztésnek és iparpártolásnak tartják azt az eljárást, hogy ha a kormány egyes gyárakat és iparosokat pénzzel segélyez. Hát hiszen halálig lehet vitatni annak is az előnyit. De végeredményében az mégis csak egyes embereknek a segélyezése inkább, miut a köziparnak. Másodszor az elkényeztetése soha semmi téren sem jó. Harmadszor nrm is igazságos. Ha egyik kap segéljt, mért ne kapna a másik is? Legalább kisebb mennyiségben? Oh, dé ebben iparpártolás nincs, csak emberpártolás. A segélyezett gyáros, iparos dolgozik, s nem is igen töpreng, ha nem fogy el a portékája. Életfentartása mégis könnyebb. Portékáját a magyar közönség épen ugy nem veszi, mint nem vette akkor, mikor a saját maga pénzén dolgozott. Evvel ugyan szerintem sehogy sem terjesztettük a magyar iparpártolást. Pedig — megint csak azt mondom: szerintem az igazi iparfejlődésnek első sorban sőt kizárólagosan az iparpártolás vagyis a kelendőség a melegágya. A fogyasztó vásárló közönségnek kell az iskola, hogy a saját honfitársának a készítményét főbbre becsülje a külföldinél. De erre több akczió, mint dikczió kell. Erre példák kellenek ám. Előkelő, gazdagabb, elsőbbrendü urak példái, mint a milyen példa a németországi iparosok előtt ragyog. — B. J. Az országos ipar és kereskedő pártoló Csakugyan be kell ismerni, hogy az önsegélyre immár gyöngék vagyunk. Anyagilag és erkölcsileg egyaránt. A szövetkezés eszméje is bizonyos fokú anyagi jóilétet, bizonyos fokú értelmiséget és bizonyos fokú jóakaratot kiván. Mi már mindezen fokokon alul vagyunk. A mult héten lefolyt szövetkezeti közgyűlés után kezdek kételkedni benne, hoyy népünket a szövetkezeti eszme mai formájával valaha még talpraállitani fogja. A mi népünknek már felülről kell segély. És azalatt nem értem a hivatalos segélyt, a kormánybiztosságot, mert arra csak a legvégső szükség' ben lehet remény. Van még egy hatalmas pártfogója szegény népünknek, mely eddig versenyezett a hivatalos hatalommal a nem törődés, a részvétlenség dolgában, de a melynek szunyadó erejét már is mozogni látjuk s melynek növekvő platonikus szeretete már itt ott tettekben is kezd nyilvánulni és ez :a magyar kath. klérus ós a magyar aristocratia. E két nálunk még hatalmas és független gondolkodású társadalmi osztály most még könnyen megmenthetné népünket a közelgő an\agi 6s erköksi bukástól, ha azcn feladatott melyet a szövetkezetek tűztek ki magok elé, anyagi és erkölcsi pártfogásába venné. E két hatalmas testületnek kellene egy országos ipirt és kiskereskedést pártoló szövetkezetet alakití.'la és bizonyos kedvező első feltételek melleit, anyagi károsodás nélkül egyéneket kellene boltot — saját boltok — létesítésében ós fen tartásában támogatni s mindenütt ott, hol a szö'etkezeti eszme nem tud prosperálni. E szövetkezet nem károsodhatnék, közepes elővigyázattal járna el és eljárása nagyon egyszerű lehetne. Ha valaki bizonyos számú egyén bizonyításával kimutatná hogy valamely ponton a nép érdeke egy megbízható bolt alapítását teszi kívánatossá s erkölcsi előéletet, bizonyos fokú képzettséget és vagyoni garanciát tudna felmutatni, annak e szövetkezet ezen ponton boltot rendezhetne be részlettörlesztésre és ő a törlesztés végeztével is olcsó portéka közvetítésével támogahatná, melyet a szövetkezet maga kellő rigorositással a legolcsóbb forrásokban készpénzért szerezne be és hosszabb lejáratú hitelre adna ki. Hogy e kis boltok prosperálhassanak és a páltoló szövetkezetet meg ne buktassák, csak három feltételt kellene velők szemben kikötni. 1. Hogy csak a szövetkezet utján vásárolnak olyat, mit annak utján kapni lehet. 2. Hogy jóváhagyott és közhírré tett árjegyzék szerint árusítanak. 3. A portékát hamisítani, hamisan mérni és vevőiket bármi — a keresztény erkölcsökbe ütköző módon károsítani nem fogják. A ki e fogadalmat áthágja és az rábizonyodik, attól a további támogatást egyszermindenkorra meg kellene vonni. Lehetetlenség, hogy az igy szervezett boltok ne prosperáljanak, ne virágozzanak; lehetetlenség hogy igy a magyar kereskedelem erkölcse, mely ma már nem magyar magyarrá ne válnék. És nekünk n^tn kp.D enné! több. Hiszen ez a mi fogyasztási szövetkezeteinknek ia a legfőbb célja. Ha tehát fogyasztási szövetkezeteinkkel oly nehezen tudnak haladni, próbálkozzunk meg az ilyen magán boltokkal. Ha nem segít az altruismus, bizonyosan segíteni fog az egoismus a tisztességes egoismus, mely a boldogulásnak mindenkor a legszilárdabb alapja volt és lesz. — Ez a czikk nem a szerkesztőségtől való s nem is értünk vele egyet utolsó betűig, de közöljük, mert alkalmat ad a gondolkodásra. — Egy-két évi csetlés-botlás még Bemmit sem bizonyít. A gyermek is sokat botorkál s még generális is lehet belőle. Magyar művész sorsa Magyarországon. Budán néhány évtized előtt negyvenezer frtos alapítványt tettek egy kút ásására. Az alapítványt kamatoztatták, mig Nagy Károly szobrászt pár év előtt megbízták, hogy a kútra helyezendő szoborművet készítse el. Nagy Károly fiatal .ember tősgyökeres magyar volt, (ez is baj ám néha)-ki rajongó szeretettel csüngött faján. És ezt műveibe is belelehelte. A kérdéses dombormű fő alakjául egy jó képű alföldi juhászt állított a ki botjára támaszkodva nézi a kútra menő nyájat. Hogy műve mennél tökéletesebb legyen, egy bárányt szerzett modolnek. És ez okozta a fiatal művész halálát. A bárány ugyanis ragadós betegség csiráit hordta magában, mit Nagy Károly is elkapott, a mint etette. És müve félbe maradt.. . Mintegy másfél év múlva az illetékes hatóságnak eszébe jutott, hogy jó lenne valamit tenni. li legalkalmasabb karácsonyi és njévi ajándéknak? ni- és ezüst ékszerek, ralaoiint cliiMiist disztár. melyek a legnagyobb választékban ez alkalomra a legolcsób b ártian MJIUSZ FERENCZ ékszerésznél kaphatók Mindennemű e szakba vágó javításokat uj munkákat és véséseket rendelés szerint jszközöl. Régi használhatatlan arany- és ezüst ékszert a legmagasabb árban becserél és megvesz. 6—3 JHfflgj