Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-13 / 46. szám

1902. deczember 361. MAGYAR PAIZS 3 Csak akarni kell tehát; nem (ehet kiírni, hogy a magyar ipar szégyent váljon, s hogy a magyar iparosnak ne kgyen meg a kenyere ós dicsősége. — A stridói kosárfonó telep ügyében elévülhe­tetlen érdemeket szerez Danit» Sándor iskolai igazgató s mellette Stern Miksa, ki az alapitói érdeme mellett fentartja az összeköttetést a kül­világgal, hogy a kosarak értékesítésbe is jussa­nak, további a harmadik alapító-tényező Lázár Floris kosárfonó mester, aki nélkül természete­sen minden elmélet ós jó szándék levegőbe épí­tett vár volna. Minthogy van elég megrendelő, most már nines egyéb hátra, mint nagyobb tőkét kell be­fektetni — vagy pénzben, vagy a pénzt helyet­tesitőleg: emberben, lelkesedésben, munkában, szorgalomban, kitartásban. Csak előre ! Szövetkezeti ügyek. Levelezés. Rendkívüli közgyűlés. Vasárnap d. e. 11 órakor tehát rendkívüli közgyűlése lesz a szövetkezetnek az elemi iskola termében. A ki csak egy szikrányit érdeklődik, jöjjön el erre a gyűlésre, hogy lássa és győződ­jék meg a dolognak mikénti állásáról. Meggyő­ződhetik a gyűlésen mindenki, hogy a szövet­kezetnek mostani megingása és botorkálása az ellenségek sajátságos megtartásán kivül senki mást nem terhel és nem vádol, mint magokat a tagokat, a könyltnübb tagokat. Először a könyelmtibb vagy szegényebb tagok nem fizették be a jegyzett üzletrészeket. Másodszor : a könnyelműbb és szegényebb tagok nem fizették be a vásádás után maradt kontóikat. Ennyi az egész, szárazan és prózaiaean el­mondva. Szövetkezetet szövetkezés nélkül, pláné szét­húzással nem lehet fentartaní. Ha a 850 tag elvállalt hötsUzettsigének 24 ára alatt csak felerészig is eléget Usz, minden baj megszűnik és a köt gyűlés tárgytalan less. És a könnyelműség bélyege senkire sem sül rá ! Ha a közgyűlés mo«t nem lesz megtartható, jövő 2. vasárnap tekintet'nélkül a megjelenendő tagok számára, határozathozatalra is jogos lesz. A gutorföldi fiókszövetkezet uj lendületet vesz, amint örömmel értesülünk. Esze ágában sincs, liogy megbukjék. Önállósítja magát, s új elnök­nek már meg is választották Zarka Károly föld­birtokost, a ki teyékeny lelkes ember. — Csak nem kell lemondani 1 A többi magától jön. Felelős szerkesztő Z. Horváth Lajos. Lapkiadó tulajdonos az Alapitó. 21406]ni. 902. árverési hirdetmény. Zalavármegye árverésen a legtöbbet ígérőnek eladja a zalaegerszegi 190. sz. tjkvben 2 sor 448. hrsz. a. tulajdonául felvett ingatlanakat Zalaegerszegen a főszolgabírói hivatalban 1902. évi november hó 28 ik napján d. e. 9 órakor. Az árverést Thassy Lajos zalaegerszegi járási főszolgabíró megbízott végzi. 1. Árverés alá bocsátott ingatlan 8060 kor. 80 f. becsáron alul eladatni nem fog. 2. Ezen árverésen a fent körülirt ingatlan a kikiáltási áron alul eladatni nem fog. 3. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlan becsárának 10°/o-át készpénzben vagy óvadék­képes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy a bánatpénznek a bíróságnál előleges el­helyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. 4. Vevő köteles a vételárt 3 egyenlő részlet­ben és pedig az elsőt az árverés napjától számí­tandó 20 nap alatt, a másodikat ugyanazon nap­tól számítandó 40 nap alatt, a harmadikat ugyanazon naptól számítandó 60 nap alatt minden egyes vételári részlet után az árverés napjától számítandó 5% kamatokkal együtt lefizetni még azon esetben is, ha az ideig az eladás kormányhatósági jóváhagyást nem nyerne. A bánatpénz az utolsó részletbe fog beszá­míttatni. 5. Vevő köteles az ingatlanokat terhelő ós az árverés napjától követóleg esedékes adókat és átruházási illetéket viselni. 6. Vevő a megvett ingatlanok birtokába az árverés s az adás-vevési szerződés kormányható­sági jóváhagyásával, illetve csak 1903. évi május hó 1-ével lép és annak hasznai, ezen időponttól öt illetik. Az árverés alapján létesült adás-vevési szerződés kormányhatósági jóváhagyás alá terjesz­tendő. 7. A vevő a vételár teljes lefizetése után fog adás-vevési szerződést kapni. Az árverési jegyző­könyv és jelen hirdetmény alapján az irt köte­lezettségek a vevőt terhelik; a törvényhatóságra az átadás kötelezővé esakis a kormányhatósági jóváhagyás után válik. A kormányhatósági jóváhagyás meg nem nyer­hetése esetén a befizetett vételárt és befizetett kamatait a vevő visszakapja, . 8. A tulajdonjognak vevő javára bekebelezése csak a vételár és kamatainak teljes lefizetése után fog megengedtetni. 9. A mennyiben vevő az árverési feltételek bármelyikének a kitűzött időben eleget nem tenne, bánatpénzét a befizetett vételárt és kama­tait s az ingatlanok iránti összes jogokat elveszti. 10. A vevő viseli az eladásnál és a jogügylet­tel felmerült összes költségeket, bélyeg kiadáso­kat ós illetékeket. 11. Fentartja a törvényhatóság azon jogát, hogy a legtöbbet ígérőnek a vételár ajánlatát elfogadja, vagy visszautasítja. Zalaegerszegen 1902. evi november hó 8-án. Oseie-bábn. Károly Zalavármegye alispánja. 1006. szám. v. 1902. pyerési hirdetmény. Alulirt kir. bir. végrehajtó az 1881. évi LX. t. cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a z.-egerszegi kir járásbíróság V. I. 340. számú végzése által Komáromi Károly nemes­apáti lakos végrehajtató javára Balog Sándor, Tamás János és Léránt Antal nemesapáti lakósok ellen 500 kor. tőke,ennek 1901 évi deczember hó 2-ától járó 6°/o-os kamatja ugy járulékai erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás alkalmával bíróilag felülfoglalt 1323 koronára becsült lovak, szarvas­marhák, sertések és gazdasági eszközökből álló ingóságok nyilvános árverés utján leendő elada­tása elrendeltetvén — ennek a helyszínén, vagyis Alsónemesapátiban leendő eszközlésére 1902. évi november hó 19-ik napjának d. e. 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándé­kozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az .érintett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi LX. t. cz. 107 §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek becsáron alul is eladatni fognak. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi IX. t. c. 108. §-ában megállapított feltételek szerint lesz kifizetendő. Kelt Zalaegerszegen 1902. október 26-án. Nemes Sándor kir. bír. végrehajtó. 1902 B 100/3 h. § felsége a király nevében! A zalaegerszegi kir. járásbíróság, mint bünte­tőbíróság rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt vádolt Fülep Imre elleni bűnügyben a Vidovicb Béla főmagánvádló által emelt vád fölött a Zalaegerszegen 1902 évi február 21-én Bozzay Jenő irnokgyakoraok jegyzőkönyvvezető és dr. Grünwald Samu ügyvéd védő részvételével megtartott nyilvános tágyalás alapján a vád és védelem meghallgatása után a következőleg itélt. A kir. járásbíróság Fülep Imre 1860 évi de­czember 17-én Szarmáron születetett tőgymnasi­tanár, református, nőtlen, zalaegerszegi lakós, vagyontalan vádlottat bűnösnek mondja ki a Btk. Í61 §-ába ütköző és e szerint minősülő becsü­letsértés vétségében; elkövetve az által, hogy Vidovich Bonaventura volt zalaegerszegi főgymna­siumi igazgatóról, ennek halála után és életében több izben aként nyilatkzott, hogy ez gazember, de­nunczians, alattomos pánszláv; és ezért őt a Btk. 273 és 261 §-ai alapján az 1892 : XXVII. t. czben meghatározott czélokra ?5 nap alatt végrehajtás terhével fizetendő, bebajthatlanság esetében a Btk. 53 §-a alapján öt (5) napi fogházra átvál­toztatandó ötven (50) korona pénzbüntetésre itéli. A kir. járásbíróság kötelezi a vádlottat, hogy panaszosnak husz (20) korona ügyvédi költséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessen. Végül elrendeli, hogy ez az Ítélet egész terje­delmében, indokaival együtt a vádlott költségére a Zalaegerszegen megjelenő „Magyar Paizs"ban közzé tétessék. IncLoHsioJfc: = A kir. járásbíróság Borbély György, Kunfalvi Rezső és Tuc.zy János tanuknak esküvel mege­rősített vallomásával beigazolva látja, hogy Fülep Imre Vidovich Bonaventura volt zalaegerszegi fógynasiumi igazgatót, ennek elhalálozása után 1901 évi junius hónapban a zalaegerszegi főgym­nasiumi tanári szobában a megnevezett tanuk együttes jelenlétében gazembernek nevezte. Ugyan ezek a tanuk és Margineán Sándor tanú ezenkívül még azt vallották, hogy Fülep Imre a feljelentés beadását megelőző három év alatt Vidovicb Bonaventura életében is azt több izben is sértő kifejezésekkel illette, nevezetesen, hogy ezt gazembernek, denuncziánsnak, alattomosnak, pánszlávnak nevezte. Igaz ugvan, hogy a vádlott ezeket a most említett sértő kijelentéseket a tanuk vallomása szerint mindenikük előtt külön és különböző időben tette és igaz, hogy mind a négy tanú a vádlottal rossz visznyban ran, minthogy azonban a négytanu egyértelmű vallomást tett és vallo­másukat esküvel megerősititették, a kir. járásbí­róság a tanuknak ezt az utóbbi vallomását is valónak fogadta el. Fülep Imre ellen eme kijelentései alapján a Btk. 258 §-ába ütköző rágalmazás és a Btk. 261 § ába ütköző becsületsértés vétségei miatt emeltetett vád. Minthogy azonban a Btk. 258 §-ába ütköző rágalmazás vétségének főalkotó eleme: «tény»álli­tása, a vádlott által a fentiek szerint tett kijelen­téseiben pedig tényállás nem foglaltatik, a kir. járásbíróság a rágalmazás vétségét fenforogni és igy megállapíthatónak nem látja. Tekintettel azonban arra, hogy azok a kije­lentések meggyalázóknak tekintendők, mint ilye­nek megállapítják a Btk. 261 §-ába ütköző és e szerint minősülő becsületsértés vétségét, miért is a vádlottat a sértett fia Vidovich Béla mint a Btk. 273 §-a szerint indítványtételre jogosult által előterjesztett vádinditvány alapján abban a vétségben bűnösnek kimondani és ezért megbün­tetni kellett. A büntetés kiszabásánál figyelembe vétettek mint enyhítő körülmények a vádlott büntetlen előélete és hogy a panaszolt kijelentéseket nem megfontolva, hamem csak ötletszerűen meggon­dolatlanul tette, a mely utóbbi körülményt a bí­róság abból látja megállapíthatónak, hogy a vádlott a tanukkal folytatott bizalmas beszélgetés közben sokféle egyéb tbema közt telte sértő kifejezéseit és anélkül, hogy kijelentései megerősítésére bár­miféle tényeket hozott fel, és hogy maguk a tanuk sem követelték tőle annak megokolását, miért használta azokat a sértő kifejezéseket, ho­lott a sértett a tanuk egy részének közvetlen feljebbvalója is volt. A vádlottnak a bűnügyi költségekben történt marasztalása a BP 480 §-án alapszik. Az Ítélet közzététele a magánvádlónak a tár­gyalás során kifejezett kívánsága folytán a Btk. 277 §-a alapján volt elrendelendő. Zalaegerszegen, 1902. február 21-én. Hutás József s. k. kir. albiró. 1622 B 902. szám. Í felsége a király nevében. A zalaegerszegi kir. törvényszék mint felebb viteli büntető bíróságnak Szalay László kir. törv­széki biró elnöklete alatt Skódai Aurél kir. tbiró és Sperlágh Géza kir. tbiró Csiszár Sándor kir. t.aljegyző mint jegyzőkönyvvezető részvétele mel­lett alakult itélő tanácsa a rágalmazás és becsü­letsértés vétsége miatt vádolt Fülep Imre ellen a zegerszegi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett büntető ügyet, melyben nevezett kir. jbiróság 1902 évi február 22 napján 1902 B 100/3 szám alattitéletet hozott a magán vádló részéről a cselek­mény minősítése, Fülep Imre vádlott részéről bűnösségének kimondása miatt bejelentett feleb­bezés miatt a vádlott és dr. Grünwald Samu védő ügyvéd, ugy magánvádló képviselője dr. Kele Antal ügyvéd jelenlétében Zegerszegen 1902 évi április hó'24 napján tartott nyilvános tárgya­lásán vizsgálat alá vévén, a vád és védelem meghallgatása után következően

Next

/
Thumbnails
Contents