Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-13 / 46. szám

KE- év . Zalaegerszeg, I9Ö2. november 13. 46. szám. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. ügy évra 4 koron*. Fél évre 2 korona. Kegyed évre 1 kor. Sgyea Mám 8 fillér. Hazai dolgok hlrde tése féláron: egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhiva­tal : Wlassics-u. 25. MEQJELJESNIK HETENKÉNT CST^TÖRTCblKÖrN" ESTE. följegyzések. ii. Ott maradt el a múltkor, hogy a fo­gyasztási szövetkezetek sokba kerülhetnek az álamnak a ruthének között, talán többe ^ejüluek a most meginduló akczióban a b>ékelyek földjén s nem lehetetlen, hogy még mindezeknél is többe fognak kerülni — mikor majd világosabban szükség lesz rájok — a göcseji," zalai és dunántuli szö­vetkezetek. A most fennálló zalaegerszegi fogyasz­tási szövetkezet nemcsak hogy állami se­gélyben nem részesül, de talán tudomása sincs még létezéséről sem a magas kormány­nak. Vagy ha van tudomása, akkor bizo­nyosan csak a rossz híresztelésből lehet tudomása, mert a szövetkezet ellenségei gondoskodtak arról, hogy a legrokonszen­vetlenebb szinben tüntessék fel ezt a szö­vetkezetet mindenki előtt. Pártfogója pedig nem volt és nincs. Mert sem felekezetek­nek, sem náczióknak, sem politikai párt­rak, sem semminemű hivatalnak, sem pénz­nek, sem születésnek, sem rangnak, sem semminemű rendnek nem rudasa és nem inasa ez a szövetkezet. A szegény embe­rek tömegének akar utmutatója lenni. Ám a szegény embernek nincs szava. S a szegényekért nem születik szó. Leg­alább ebben a müködés-körben nem szü­letett. Ez a »Magyar Paizs« hetilap emelt ugyan szót itt-ott mellette, de elviselhe­tetlen áldozatjába is került ez a vakmerő­sége. S minthogy nagyobb áldozatra már nem v?la képes, akár szégyen, akár nem szégyen, egy idő óta ovatosabban kardos­kouik a szövetkezetek mellett. És itt mintha egy karakternek a nyaka nyiszáltatott volna le. De hagyjuk ezt máskorra. A zalaegerszegi központi fogyasztási szö­vetkezet igazgatósága már a mult héten kihirdette, hogy a jövő vasárnap rendkí­vüli közgyűlést tart. Tehát rendkívüli köz­gyűlést tartunk vasárnap. A rendkívüli köz­gyűlésnek rendkívüli oka kell hogy legyen. S az ok elég rendkívüli. Nem kevesebbről lesz ott szó, mint arról, hogy talán meg is kell szüntetni a szövetkezetet. Nó, én nem hiszem, hogy meg fogjuk szüntetni. A kik értik, érzik és pártolják a szö­vetkezetet s talán érdekelve is vannak egy pár garassal, azok ne essenek kétségbe ez űj hirtől; akik pedig szeretnék látni már a kimúlását, azok ne ujjongjanak. Mert a szövetkezetnek nem szabad megbuknia. Küzdenie kell, de elesnie nem szabad. A megszüntetésre nincs is igazi ok. Ott nincs sem hiány, sem rendetlenség. Hanem van egy megfejthetetlen talány. A tagok­nak legnagyobb része nemcsak közönyös saját alkotása iránt, hanem ellene fordul. Csuda is volna, ha a magyar ember nem kezdené ki saját oldalbordáját. Azonban nem elmélkedést, csak föl­jegyzéseket Csinálok. Vájjon mik iehetnek az okok, melyek miatt annyira jutott a szövetkezet, hogy komolyan beszélnek feloszlatásáról? Kezdetben mindjárt röpiratot irtak ellene öéhányan. Volt köztök hamis aláirás is. Sazt irták, hogy a szövetkezet 80 adófizető kereskedő ellen van. Mi azt válaszoltuk, hogy nincs senki ellen, hanem van a megyének 400 ezer lakosa mellett. A legodaadóbb magyarázatokkal sem lehetett meggyőzni, 1: gy a szövetkezet nem egyesek ellen, de az egész mellett van. Azután kiszemeltek egyes embereket, hivataluk miatt függő embereket, különösen ta.iárokat és tanítókat. Phantasiával készí­tett mesékkel vádolták őket a miniszterük előtt. Meggyanúsították őket politikai vitá­zással, felekezeti gyűlölködéssel, a társa­dalmi rend felbolygatásával, mintha az a szóvetkezet valami nazarenusi barlang, éji denevérek tanyája, vagy összeesküvők pinczéje volna. A becsületes lélek lelke­szakadtából tiltakozik, de hiába! A gyanú csak rámázolódik az emberre, mint a sár. A szövetkezet érdekében számtalan izben ment felvilágosítás a magas kormányhoz. Lehet, hogy meggyőződtek odafön a szövet­kezet ártatlanságáról, sőt még talán a hu­manismusáról is, — de az is lehet, hogy nem. Kétségessé teszi a hitet az a körül­mény is, hogy a Magyar Paizs lap és annak szerkesztője meglehetős nagy kellemetlen­ségeknek volt kitéve ez utóbbi két év alatt, vagyis csak azóta, amióta tagja és pártolója a szövetkezetnek. A kétséget megerősíteni látszik az a kis mozzanat is, hogy az utóbbi nyári hónapban az iskola-pedellus is járt egy darab papírral, kutatva, mely tanárok tagjai a szövetkezeti igazgatóság­nak. Meglehet, hogy egészen ártatlan kis história az egész. De a kiknek enélkül sincsen valami nagy bátorságuk, a tanárok­nak és tanítóknak könyen szeget üthet a fejébe, magyarán mondva: megijednek, hogy baj van. S megkezdődhetik a szövet­kezet iránti elhidegülés és az elszállingózás. Hát még az a nagyobb közönség, amelyik a műveltségnek egy másik lajtorja-fokán áll — az szentül meg van győződve néminemű ilyen jel után, hogy a szövetkezet nem tisz­tességes embereknek való. A közönségnek nagyobhrésze legalább nincs tisztában avval, hogy szabad é, vagy tiltott intézmény é az a szövetkezet? És avval sincs tisztában, hogy a tanárok, tanitók lehetnek é tagjai, vagy sem? Különben miért lett volna ez a két évi hercze-hurcza. Nem mondom, hogy csupán ez az egy irány lehet ártalmára a szövetkezetnek. Oh, lehetnek s vannak is még akadályok. S bogy az ábéczén kezdjem, azt mondom, hogy a 850 tag közül alig van 20 ember, aki az alapszabályt elolvasta, s ezek között alig lesz három, a ki meg is értette. A magyar ember még fél a betűtől. A tudás vágya nem epeszti. Vannak azonban sokan olyanok, akik olvasás nélkül is tudják, mi a köteles­ségük, lelkiismeretesek is, de szegények leg­jobb akaratuk mellett sem tudnak eleget tenni önkényt felvállalt kötelességeiknek. Csak azéit, mert szegények. A szegényedni in­dult ember pedig ugy rohan a lej tőn, mint a hegy­ről letaszított kő, s minél nagyobb utat tett meg, annál nehezebb dolog feltartóztatni, s el­kábultában, veszedelmének perverzus kéjér­zetében inkább akar már egészen lezuhanni, ha lent összetörik is. Lehetnek más okok is a szövetkezet hanyatlására. Hiúság, féltékeny­ség s több efféle emberi gyarlóságok. Talán nem népszerűek az igazgatóság tagjai. Másokat kell tenni helyükbe. Vagy talán a szövetkezet megalapítója, vezetője, elnöke? Talán benne van a hiba, a baj oka? Nem lehetetlen. Minden embernek van valami hibája, vagy valami olyas tulajdonsága, ami miatt mások nem szeretik. Dr. Kele Antalnak pl. nagy a bajusza. Nem tréfálkozom. Valamely tervnek, esz­mének kivitelénél nem lényegtelen kellék, hogy vájjon a vezetőnek szőke haja van é, vagy fekete? borotválkozik é, vagy hosszú szakált visel? nagy basu é, vagy czingár Mi legalkalmasabb karácsonyi és ujévi ajándéknak? iv- es ezüst rnmi vaian melyek a legnagyobb választékban ez alkalomra a. legolcsót>"b áLzrr~ba:rx 3&AUSZ FERENCZ ékszerésznél kaphatók. Mindennemű e szakba vágó javításokat, uj munkákat és vé- /jggN Régi használhatatlan arany- és ezüst ékszert a legmagasabb «<iRí»kí>t rpnrtplíie sprint e«7i(n7ni \ árban becserél és meevesz. 6—1 séseket rendelés szerint eszközöl. árban becserél és megvesz.

Next

/
Thumbnails
Contents