Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-13 / 46. szám

2 MAGYAR PAIZS 1902. deczember 11. ember? koczkás é a nadrágja, vagy egyszínű? és a nyakravaló, és a bajusz stb. Oh, ezek igen fontos dolgok! Mégis, mégis, tisztelt uraim! ha ezek közül valamelyik bünt felfedeztük vagy az elnökben, vagy akármelyik igazgatósági tagban: szólanunk kellett volna. Le avval a kopott dolmánynyal! Húzzon az ur pepita nadrágot. Mert itt sem egy lájbi, sem egy ember nem lehet kizárólagos tulajdonos. Minden szövetkezetnél az eszme az ur, és nem a személy. Ezt kellene monáaniok. Mért nem jőnek a szövetkezet tagjai, hogy hozzanak és adjanak ujabb, jobb gondolatot, eszmét, tanácsot, tervet vidékünk szegény népének az érdekében s közvetve nemzeti ügyünknek az érdekében? Mert ez a szövetkezet nem egyeseknek érdekszövetkezete. Nem magán társulat. Nem magánosoknak önző vállalata. Nem gazdagodási kereskedése négynek-ötnek. Nem önző érdekeknek klikkrendszere. Nem a hiúság rabjainak kapaszkodó lajtorjája. Közös balsorsunknak enyhítő, gyógyító fűve a puszta mezőn. Védeni kell a lelegeltetés ellen. Annyival inkább ne tapossuk le mi magunk. (ó.) A bor életrendi tekintetben. Minden ember ugy vau alkotva, hogy rendes tápláléka mellett természeténél foga bizonyos — habár mérsékelt — izgató szerre van szüksége. A legáltalánosabb izgatószer a só, mely az emésztést elősegíti. E mellett különféle népfajok az általuk lakott éghajlat és saját véralkatukhoz és a körülményekhez képest különféle izgató szerekkel élnek és pedig jó formán a világ kezdetétől mindig. Mennyire felel meg és melyik a legjobb a használatban levő izgató szerek közül az ember természeti szükségének, és mennyire lépik tul az emberek a természet követelte határt a használatnál, arról szólni nem akarok. Annyi bizonyos, hogy amennyire ily szerek hasznátatát a természet követeli, annyira ilyenekről gondoskodott a természet, vagy ennek hiányában a fürkésző ész. Igy tudjük, hogy némely czivilizálatlan népek bizonyos fűszeres bogyókat és gyökereket szoktak időnként rágni. Más népek kókuszdió nedvet, vagy lótejet erjesztenek és ebből csinálnak izgató italt. Az eszkimók pedig halzsirt isznak, mely testök melegét felette fokozza, mire a jégtartományban valóban szükség is van. A müveit népek izgató itala: a szőlőbor, gyümolcsbor, a sor, kávé, thea, rum és pálinka félék, Hoary ezen italok között a bor a legegészségesebb, ezt tagadni nem lehet, azonban az éghajlat 8 a nép véralkotásához képest, megvan egy és más italnak is a saját jelentősége, mire nézve már a természet Mátyás királyról. Irta: Bartha Miklós. — (a kolozsvári Mátyásszobor leleplező ünnepélyén.) — (IV. Folyt.) Minderről, a hatalomnak, gazdagságnak és fénynek erről a tömérdekségéről, a vadászatokról, lakomákról, öltözékekről, a lovagjátékokról, a halas-tavakról, a vízmüvekről, a szobrokról és vázákról, a tornyokról, bástyákról, folyósokról, antik kutakról, diszmenetekről, a templomi és házi ünnepekről ma már csak ugy beszélünk, mint egy régen letűnt regevilág. Mikor olvassuk a szemtanuk leírását a székesfehérvári sátorberendezésről, a hol Mátyás az érkező Beatrixot, szép és nagyeszű jegyessét fogadta és arról a diszmenetröl, a melylyel Mátyás bevezette onnan Beatrixet Budára, elálmélkodva és bánatosan kérdezzük: hová lett az a nagy kincs és az a nagy hatalom? Az Újlaki ruháján 35 font gyémánt csillogott; fiának Lörincznek a kardkötöjét 60,000 aranyforintra becsülték. A lakomán 960 arany és ezüst serleg, bilikom, pohár, kancsó volt az asztalokra rakva. A menvezetről hét akós ezüst hordók csüngtek az asztalok fölött tokaji, balatoni és főleg erdélyi borokkal. Egy boroszlói lakomája alkalmával elámulva jegyezte meg a jámbor bois bizonyos utmutatást nyújt, mert töbnyire ott, a hol és a mely anyagra legnagybb a szükség, azon anyag előállításáról gondoskodott is. Például a meleg éghajlat alatti embert megölné a halzsír ral való élés, midőn az Grönlandban jótétemény, azért ott annak bővében is vannak. Ellenben az eszkimó megfagyna, ha narancsosai, czitrommal, szóval déli gyümölcscsel élne, holott a déli tartományokban, hol e gyümölcs terem, a roppant forróság mellett csak ezen hűtő és vértisztitó gyümölcsnek köszönik az emberek jólétüket. Igy van az, hogy a hideg éghajlati lakósnak a pálinka és sör nem annyit ér, mint a meleg éghajlatiaknak. Igy a paprika hasznos fűszere a magyarnak, mert itt terem; tehát a természet jelölte ezt ki számunkra, mig a bors és gyömbér sok vad népnek hasznos, nekünk pedig vérsüriló és vérixgató, tehát nem is való, azért nem is látott el ezzel bennünket a természet. Minthogy a természet szükséges izgató szerek előállításánál az éghajlatra s az ember véralkatára való tekiutettel gondoskodott, meglehetünk győződve, hogy magyar embernek egyedüli izgató vagy elevenítő itala csak a bor lehet, mint bortermesztő ország lakossának. A hegyi népuek, a kárpátok közötti lakósoknak a hideg éghajlat alatt iukább megengedhető a pálinka ital, de síkföldi népnél ez bün. Vizsgáljuk már most, mi czélja és minő hatása van a szeszes italok között, különösen épen a bor élvezetének életrendi — diaetikai — tekintetben ? A bor élvezet éghajlatunk alatt a természet követelménye. Egyéb saeszes italok a bornak csak rosz pótezikkei. Bendesen tehát minden feluőtt embernek kellene mérsékelten bort inni és hogy sokan nem iszszák, az csak onnan ered mert kávé, thea vagy fiiszeres eledelekkel már tulizgatták véröket, a bor tehát emellett inkább ártana mint használna, valamint árt a tulrérmes egyéneknek is. A borivásnak czélja a következő: felmelegíti a gyomrot, a vérkeringést élénkíti, az emésztést, előmozdítja és bizonyos derültséget idéz elő; emellett a lábadozóknál és öregeknél genus-erőt is ad. A jó bor rfakugyán minden tekintetben mindezen hatást előidézi, holott egyéb szeszes italoknak csak részben van meg ezen hatása, sót ha meg van is vidító, vagy felmelegítő hatása, de ez mindig kapcsolatban van, egy károe rosz következéssel. (Folyt, köv.) Zuhany. 1500 tanitó. Vasáruap 1500 tanitó gyűlt össze Budapestre. És tanácskoztak a megyeház nagytermében, és tiltakoztak és kértek méltányos fizetést. És hisznek és remélnek . . . hogy övéké legyen a mennyeknek országa. Ez is jobb. mint semmi. A pancsovaí tanitók a Nemzeti Iskolában alig roszlói jegyző, hogy „az asztali készlet többet ér egész Csehországnál." Megfigyelve Mátyásnak nemzetközi szereplését, állandó összekötetését a német, franczia, lengyel, burgundi, romai udvarokkal és Olaszország valamennyi fejedelmével; látva a budai udvartartásnál hemzsegő idegen diplomatákat, katonákat, tudósokat, művészeket, zenészeket; tudva, hogy első ízben cseh királyi leányt, másodízben olasz királyi herczegnöt Vett feleségül; ehez adva, hogy azon gazdag okmúnygyüjtemény között, mely a Mátyás idejéből ránk maradt, egyetlen magyar iratot sem találunk, holott garmadával bírják a hazai és külföldi levéltárak a latin, német, olasz, franczia nyelvű okiratokai; sót miután az ismeretlen irótól származott hősköltemény töredéken kivül, melyben Sabáczvár ostromát zengi a költő, irodalmi hagyatékunk sincs a Mátyás idejéből, magyar nyelven: önként merült föl már többször az a kérdés, hogy vajon a Mátyás király fajmagyarsága és magyar nemzeti mivolta minden kétségen felül áll-e ? Erre a kérdésre könnyű a felelet. A Hunyadi család minden valószínűség szerint oláh származású volt. Mit tesz az? És mit tesz az, mikor Kosuth Lajost tót, Petőfi Sándort szerb, Zrínyi Miklós költőt horvát, Munkácsi Mihályt német származásúnak mondják ? Ez azt teszi, egy héttel előbb közzétett felhívásukkal fellármázták az ország tanítóságát. Hogy ne nyugodjanak bele miDdig a fatumba. S meg lett a felhívás eredménye. A zalaegerszegi tanítói kör szinten szenvedélyes hangon szólott a megye tanítóihoz s a távolabbíakhoz, hogy minél többen részt vegyenek a gyűlésen. — Innen reszt vett Csiszár József köri elnök, Tikk László, Kovách István, Baján Ferencz és Horváth János. A gyűlést Kozma László vezette. A gyűlésen megható jelenet volt, mikor Földes Géza felállott beszélni; s mikor az a sok ember megtudta, hogy ez az a Föides Géza, a Nemzeti Iskola szerkesztője, ki olyau nemes elszántsággal védi a magyar tanítóság érdekét ... a másfélezer tanitó négyezer tanitó kollegájuknak a nevében is falrengető éljenzéssel üdvözölte Földest. A gytllés a következő határozati javaslatott fogadta el: 1. Egyenlő képesítés, „érettségi,* — egyenlő fizetés ; 2. Minden szolgálat besz mittassék ; 3. minden szerzett jog tiszteletben tartassék ; 4. pótlékok egyenlően adassanak Budapest, Fiume és környéke tanítóinak és ez a fizetésbe belud&ssék; 5. a tanítóság jogos kívánsága emlékiratba fogialtassék és küldessék meg minden országgyűlési képviselőnek, törvényhatóságnak, közművelődési egyesületnek és egyházkerületi gondnokságnak ; 6. felkéretik a napisajtó, hogy a tanítóság ügyét karolja fel s e czélból egy bizottság kiküldését javasolja; 7. szükség esetén ujabb közgyűlés hívandó össze. A nagy küldöttség megjelent az országházban ío 8 a főbb vezetőknél tisztelgett, mint Széli K. miniszterelnöknél, Gróf Apponyi Albertnél, Lukács László pénzügyminiszternél, Br. Podmaniczki Frigyesnél. Mindnyájan jóindulattal fogadták ós reménynyel bocsátották el.— Dr. Wla&sícs Gyula vallás ós közoktatásügyi miniszternél nem tiszteleghettek, meita miniszter ez időtájt Becsben időzött. A Pestre való utazásnak mindenesetre megvan az értelme és értéke. Egy pár napi izgalommal vegyes szórakozás, az uj országház ujegtekintése és egy remény nyel bővebb gazdagság. Tanügy. A lapokat — reáak uézve — lesújtó hír járta be a napokban. Csak néhány sor. Az újságírás szokott lapídáris hangján azt jelentette, hogy a tisztviselő fizetésének rendezése alkalmából, az áll, tanítóét is a kormány rendezi. És ép e rendezés hatott reánk lesujtólag, habár a társadalom minden rétege érzi a népoktatásügy fontosságát. , de azért a hivatottak érte áldozatot hozni nem törekszenek. íme láthatjuk, hogy még az írnok ellátásának rendezése is mennyivel előnyösebb, mint a tanügy szolgálatában álló tanítóé. Mintha Isten átka nehezednék a tanítóságra, ugy ül fölötte a hideg közöny. A tanítónak kezdő fi/etése 1000 kor. hogy ezen a földön, immár ezer év óta, csupán a maqyar nemzeti kultura, a magyar nemzeti politika keretében emelkedhetik bárki is a történelmi nagyságok közé. Ha magyar származású volt Mátyás: akkor megvau az a dicsőségünk, hogy fajunk termő ereje hozta öt létre. Ha oHh származású volt, akkor az a dicsőség jut osztályrészünkül, hogy fajunk átalakító és beolvasztó ereje tette őt magyarrá. Mert magyar volt. Már a nagyapja is magyar nemes volt s mint ilyen tett előkelő katonai szolgálatot a Zsigmond táborában.. Hunyadi Jánosról pedig biztosan tudjuk, hogy csak magyarul tudott. Még latinul sem tudott. Ez a nagy kormányzó és világtörténelmi hadvezér még irni és olvasni sem tudott. De azért a terjeszkedni vágyó pápai hatalom ellen soha senki sem védte meg talpraesetebben a magyar királyság önállóságát; a remek szép Huuyadvárát saját I konczftpcíója után építette ; és a mikor enyhületet I keresett családi fészkében, kissebb fiával, Mátyással fordíttatta le magának Gasár hadjáratát a gallok ellen és a Sallustius punháboruját. Szilágyi Er- I zsébet sem tudott más nyelven csak magyarul. Tizenöt éves koráig élt tehát Másyás olyan szülök körében, a kik csak magyarul tudtak. Mikor Beatrixot hozta a diszküldéttség Nápolyból, egyikbudavári olasz követ arra figyelmeztette, hogy a hosszú uton, mely hónapokra nyúlt a tengeri