Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-30 / 44. szám

Ili. év, Zalaegerszeg, I9G2. október 30 44. szám. Sgy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Kegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirde tése iéláron : egy old. 20 K. Nyilttár sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25. Alapította: BORBÉLY GYÖRGY. Felelős szerkesztő: Z. HORVÁTH LAJOS. MEGJELENIK HETENKÉNT OS"Ű"TÖETÖK:Ö3SR ESTE. laloííak napján. A halottak iránti kegyelet első sóiban az általános emberi természetes érzelmen nyugszik s igy egy megtagadliatian, természetes kötelességet foglal magában. Hiszen az elköltözött éppen az volt, a mi mi — túlélők vagyunk, hiszen ő is a teremtési létnek ugyanazon fokán állott, s mint olyan, társa volt ő is a mi életünknek, részese a mi bajainknak és örömeinknek. Éppen azért m ndegyikünk, a kinek érzelme egészen el nem tompult, a kinek iránya betegesen el nem fajult s el nem tévedett, azt az óhajt, azt a vágyat táplálja lelkében, hogy a túlélők egykor majd az ő földi hüvelye iránt is tiszteletet és kegyeletet tanúsítsanak, s hogy azt megóvják minden megszégyenítéstől és megszentségtelenitéstől. Nem is találunk sem a múltban, sem a jelenben oly népet, még ha a műveltség bármily alacsony fokán állana is az, a mely valami módon kegyeletet nem tanúsítana halottai iránt. Sőt az a tisztelet, ai a kegyelet, melylyel valamely rép visel tetik az ő halottai iránt, még mindig egyik legbiztosabb fokmérője az ő kulturfokának és szellemi, valláserkölcsi fejlődésének. Tudjuk, mi módon tisztelték halottaikat a zsidók. Az ókornak mély elméjű népét, az aegyptusiakat, nagyon jellemzi az a különös, elmés kegyelet, a melyet őseik hullái iránt tanúsítottak. Solon törvényei átokkal sújtják a sirok meggyalázóit; a római törvény pedig biztosítja a áirt minden profanálás és szentségtelenités ellen. Sőt a rómaiak évenként emlékünnepeket is tartottak halottaik tiszteletére már a legrégibb időkben. Ezen ünnepeket a ferialiá-kat a lefolyt évben elhunytaknak tiszteletére tartották; azok febr. 18-án kezdődtek és 11 napig tartottak ; mely idő alatt meg voltak tiltva a házassági lakodalmak, be voltak szüntetve az áldozatok; az istenek szobrait befátyolozták s a templomokat is bezárták. A görögöknek is voltak gyászünnepélyeik, az elhunytak lelkeiért az alvilági istenek tiszteletére. E gyászünnepélyeket tartották főleg az elhalálozás utáni 9-ik és 30-ik napon. Azonban amaz általános emberi és természeti érzelemnél, mely az életből elköltözőitek iránti kegyeletet kötelességünkké teszi, sokkal magasztosabbak azon motívumok, melyek a kereszténység ama tanaiból keletkeznek, mely tanok az ember lényére, méltóságára és rendeltetésére vonatkoznak. Ezen tanok szerint az emberi test törékeny, halandó hüvelye a halhatatlan szellemnek. S ezen testnek az a rendeltetése, hogy egykor Jeltámadjon, hogy megdicsőíttessék és- megdics- r" e egyesüljön ismét a hozzátartozó lélekkel, ugy hogy igy az egész emler részesüljön az örök élet glóriájában s az örök istenség boldogító szemlélésében. Ez a halhatatlanság eszméje! Ezen hit alapján teljesülni fog a tisztaság, szépség, és tökéletesség utáni vágynak az eszméje. Ezen hit emelte s abban erősítette az emberek millióit, hogy türelemmel viseljék a legnagyobb bajokat; ez világította meg az emberek millióit szenvedéseinek utolsó napjait s óráit és számtalanszor a borzasztó fájdalmakat és kétségbeesést is — csendes gyászszá változtatta Ez a hitnek nagy erkölcsi ereje! A test ezen méltóságának megfelelnek azon ünnepélyek is, melyek mellett az egyház hűen szerető anya gyanánt gyermekeit visszaadja a földnek, a melyből származtak. Az ókor emberei a szegény embernek, a rabszolgának a hulláját sirba helyezték a tiszteletnek majdnem minden jele nélkül. A keresztény egyház arra. kötelezi szolgáit, hogy a gazdagnak, a koronás fejedelemnek, s a koldusnak holtteste iránt egyenlő kegyelettel viseltessenek. A földnek szegény, alacsonysorsu, megvetett fia kileheli utolsó sóhaját; de az ő földi hüvelye szegényesen, talán csak rongyokkal födve, — mégis tárgyává lesz a kegyeletes vallási tiszteletnek. Igy parancsolja ezt Krisztus vallása, és figyelmeztet mindnyájunkat a rettenetes egyenlőségre. Ily módon törekszik tehát az egyház ismét egyesíteni azt, a mit az élet rideg törvénye oly kérlelhetetlenül s irgalmatlanul szétválasztott. S ugyanazon imát, mely a fejedelem drága kincseket érő ravatalánál hangzik, alkalmazía s elmondja az egyház a munkás és napidíjas szegényes fakoporsója fölött is! Mindkettőnél hangzik a rettentő eircumdederunt s a borzasztó mementó! És van az évben egy nap, halottak napja, melyen a drága elhunytaknak nyugvó helyeit meglátogatjuk s irántuk ájtatos imával és sirdiszszel tiszteletünket, kegyeletünket és hálánkat tanusitjuk. Ez képezi a szivet és lelket átható magasztos jelentőségét a halottak napjának! Cseikó József. Mátyás királyról. Irta: Bartha Miklós— (a kolozsvári Mátyásszobor leleplező ünnepélyén.) — (II. Folyt.) A diplomacziai mesterséget a legmagasabb művészetre fokozta. Udvarában kanczelláriát szervezett Magyar és Olaszország legkiválóbb politikusaiból, jogászaiból éstörténészeiböl. Klasszikusan szép utasításait, leveleit, jegyzékeit vagy személyesen mondja tollba, vagy az európai hirü .Tanús Pannoniussal, a Vitéz János unoka öccsével íratja meg. Sűrű levelezést folytat a pápával, Venecziával, III. Frigyes német császárra), Kázmér lengyel királylyal, Mediczi Lőrinczczel — még Wassiljevits Iván orosz czárral is, a ki Mátyástól építészeket, ötvösöket, szíjgyártókat, ágyuöntóket, asztalosokat kért egy izben, hogy az ő birodalma is részesüljön a haladás és ipar áldásaiban. A külföldi követeket udvara jelenlétében szereti fogadni és mindenikkel a maga nyelvén beszél, mert jól tudott latinul, németül, olaszul, francziául, csehül. Nagy szónok és kedveli a rögtönzéseket, miként most Il-dik Vilmos. Pechnolli íAngeló ortei püspök és pápai követ a magyar udvarnál, följegyzi Mátyásnak egy hozzá intézett beszédét. Ebben a beszédben Mátyás hatalmas vonásokkal fejtegeti európai politikáját és éles szemrehányáokat tesz IV-dik Sixtus pápának, a ki őt nagy terveiben akadályozza. Ennél erősebb logikájú és haragjában fönségesebb beszédet nem olvastam. A Cicero nemes pathossát egyesitette nagy királyunk a Sallustius tömör érvelésével. Máskülömben jó viszonyban élt a pápai udvarral, a mely gyámolította király választatását, megerősítette cseh-királyi méltóságában, pénzsegélyeket adott a török ellen való háborúkra és hivatalos iratban ismerte el, hogy „mialatt a többiek békésen húzódnak meg a magyar király védpaizsa mögött, azalatt a magyarok ontják a vérüket a kereszténység védelmében." Mátyás üui hódolattal viseltetett a pápa iránt. Annak tekintélyét — sót még csalhatatlanságát is gyakran magasztalta Hanem ha püspöki kinevezésről, vagy püspöki jövedelmek adományozásáról volt szó: akkor már vége szakadt az udvariaskodásnak és ugy a modrusi, mint az esztergomi szék betöltésénél kijelentette a követelő pápa ellenében, hogy „inkább meghalok, mintsem a magyar királyság önálló jogaiból bármit is engedjek." A Vatikánnal való jó viszonyt azért ápolta, hogy nagy terveinél a pápai hatalmat kijátszhassa a német császári hatalom ellen. Ezen a téren jelentékeny sikereket ért el. Egyébiránt a pápán kivül más fejedelmeket is vont be czéljainak érdek-közösségébe. A pfalczi, a bajor, a brandenburgi választó fejedelmeket jó formán pórázon vezette. A svájczi parasztokat, kik a sempachi csatában ugyancsak véresre verték a Habsburg katonák koponyáit, különös előszeretettel gondozta. Követeiket elárasztotta kitüntetéssel, pénzzel és nagy Ígéretekkel. A szövetségi tanácsosoknak rendes évdijat adott. A minthogy évdijt adott Hohenzolleru Frigyesnek is, a brandeburginak, Egy Witelsbachot pedig csehországi helytartónak nevezett ki jó fizetéssel. Házasságával is összeköttetéseket szerzett, mert Aragóniai Beatrix révén megnyerte magának a nápolyi királyságot, a milanói és t'erraraí fejedelmeket. Annyira izolálta ügyességével, tapintatával, fortélyával és az érdekszálak lángeszű szövésével III-dik Frigyes német császárt, hogy mikor elszedte tőle Alsó és Felső Ausztriát, Karinthiát, Srájert és egy nehéz ostrom után diadalmasan vonult be Bécs városába: az egész német világ csöndben maradott s az európai diplomáczia ugy fogadta a császári hatalom rombadölését, mint olyan bevégzett tényt, a mely a magyar királyság hatalmi súlyának természetes következménye. Á diplomata előrelátása és tervszerűsége látszik meg abban is, hogy nemcsak nemzetközileg készítette elé a császári hatalom megtörését, hanem a császár személyes és politikai birtokain is. Városról városra, tartományról tartományra hódit, herczegségeket adományoz természetes fiának Corvin Jánosnak ; végre Bécsbe is bevonul anélkül, hogy a polgárok ellenállásának, vagy csak ellenszenvének is legkisebb nyomát fedezné föl a történelmi kutatás. Ellenkezőleg. Önkénytesen tisztelegnek előtte a hatóságok mindenütt és Bécsben az első küldöttség, mely hódolatát