Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-18 / 38. szám

4 MAGTÁll PAIZS 1902. szeptember 25. Fel a munkára magyarok e nagyok által kijelölt ösvényen. Lássuk most már röviden Kossuth Lajosnak felette gazdag, tüneményszerű, változatos, dicsőséggel és martyromsággal teljes életét. * Kossuth Lajos 1802-ben Monokon Zemplén megyében született, de hogy melyik hónapban és napon, bizonyosan megállapítani nem lehet, mert a tállyai evang. templom, ahol Kossuthot megkeresztelték, 1810-ben leégvén: odaveszett és elhamvadt az anyakönyv azon kötete is, a melyben Kossuth keresztelése volt bejegyezve. Nyomozódások ós kutatások alapján a közvélemény Kossuth Lajos születését szept. I9-re tette. Atyja: K osuti és udvardi Kossuth László ügyvéd volt. Anyja: t.vríngi Weber Sarolta, Weber András liszkai postamester leánya. Középiskoláit Sátoralja-Ujhelyen a piaristáknál végezte 1810—1816-ig. Mindig első eminens volt. Jogi tanulmányait a sárospataki jogakadémián végezce. Itt történt, hogy egy diák-pajkoskodás alkalmával, Kövi, a nagyhírű professor azt mondta Kossuthnak: — A dorainus Kossuthból, ha meg nem iavul, nagy országháboritó lesz. Jogi tanulmányai befejeztével 1826-ban Ügyvéd lett. Mint juratus először báró Vécsey Miklós ezeptemvir oldala mellett dolgozott, majd Horváth Tamás kir. táblabiróhoz került, miután fényes bizonyítványaira alapított jogczimre állást kórt a magyar udvari kanczelláriánál, hol azonban őt ezen kérelmével elutasították. Szerencséjére hazánknak, mert ez esetben nem lett volna belőle az, mivé a szabad ós független pályán felküzdötte magát, s nem tehette volna hazánknak azokat a szolgálatokat, melyeket igy tett. A Gondviselés utjai sokszor kiszámíthatatlanok. Nemsokára Szapáiyné grófnőnek lett ügyésze. Az ellene folytatott áskálódások miatt ezen állásában sem maradt meg sokáig, hanem arról lemondod. Rövid ideig tartó ügyvódeskedóse éppen > ugj, mint fiatal korában" egy öreg czigány asszony

J jóslata, ki megjövendölte neki tüneményes nagyságát — egész életére nagy befolyással volt. Rövid ügyvádkedése alatt a gyakorlati életben megismerte a jobbágyok szomorú helyzetét; mert akkor — mint tudjuk — a jobbágyság járta. A jobbágy dolgozott robotban; fizette az adót, dézsmát, tizedet, s katonáskodott, joga azonban nem volt. A polgári és politikai jogokat akkor még csak a nemesek gyakorolták, adót sem űzettek, s némelyeknek meg volt a pallos joga is. Sok helyen, nagyon méltatlanul bántak a jobbágyokkal, s ez érlelte meg Kossuthban, a gondolatot, hogy ezen igazságtalanság ellen egész életében harczolni is fog. Ennek becsülettel eleget is tett, mert hogy a jobbágyság és nemesek közt az előtt lótejet óriási válaszfal 1848-ban ledőlt, s a külömbség jobbágy ós nemes közt megszűnt, ugy szintén az egyesülést Erdélyijei, a népképviseleten alapuló kormányformát, a független magyar minisztériumot nagyrészt ós első sorban mind neki és az ő ékes beszédének köszönhetjük. Ezért adta neki a nép a megtisztelő Kossuth apánk nevet, ezért zárta őt a nép ugy a szivébe, lelkébe, mint soha senkit. Ezért rajongott érte, s mikor kiadta a jelssot, hogy az ország veszélyben van, önként kelt szárnyra a dal; Ha még egyszer azt izeni,| Mindnyájunknak el kell menni. Esik eső karikára, Kossuth Lajos kalapjára, Valahány csepp esik rája. Annyi áldás szálljon rája .... Továbbá : Ne sirj, ne sitj Kossuth Lajos, Lesz hazádnak szábadsága ! . . Akit, a nép igy szivébe fogadott, nem fogja »zt elfelejteni soha. Nagy szervező tehetsége az 1831-iki pórlázadás alkalmával tűnt ki legelőször. Ekkor volt n. i. Felső-Magyarországon a nagy kolera, hol a szegény tót nép közt az a balhiedelem támadt hogy nem is annyira a kolera, hanem inkább az uri osztály okozója e szörnyű veszedelemnek, megmérgezvén a kutakat. Kossuth Lajos megjelent köztük, meggyőző ékesszólásával felvilágosította a népet, a lázadást csirájában elfojtotta, s mindjárt szervezte a polgáii őrséget is. Az 1832—36-iki országgyűlésen a jelen nem levők követei közt foglalt helyet. Ezen országgyűlésen már forrongni kezdtek a reform-eszmék. — A nép a jobbágyság járma alatt nyögött; az adózás alól éppen a legvagyonosabb elem, a nemesség volt felmentve. A szabad-sajtót a cenzúra korlátozta. Itt kezdi meg Kossuth hírlapírói működését. Kiadta az „Országgyűlési Tudósítások"-bt, melyeket ő szerkesztett, az ottani jurátusok pedig leírták, s igy szokszorositva küldették szét. A kormánynak nem tetszett ezen tudósításokban nyilvánuló szabad szellem, s titkos rendeletben meghagyta a postahivataloknak, hogy azokat ne továbitsa. Ezen az akkori urak ugy segítettek, hogy lovas hajdúkkal hozatták el a tudósításokat. Az országgyűlés befejezése után Pestre tette át lakását. Híre már ekkor nagy volt. Remek tudósításai népszerűvé tettek az egész országban. Számosan azon kérelmet terjesztették elő, hogy a megyék számára készítsen hasonló irányú és szellemi lapot. Kossuth engedett a felhívásnak és nemsokára meginditá a „Törvényhatósági Tudósítások"-at, melyben hirdette a lelkesedés izzó hevével a reform-íszméket. A kormány és a bécsi körök folytatták a korábbi ármánykodást, ós a mikor jóformán az egósz ország tiltakozott ez ellen, s minden ármányt kijátszott: erőszakhoz folyamodtak: 1837. május 5-ón virradóra katonai karhatalommal betörtek Kossuth Zugligeti nyári lakásába, ós elhurczolták a budai vár egyik nyirkos földalatti tömlöczébe. Erre az egész országban óriási felháborodás törtónt s minthogy ekkor már Kossuth volt szüleinek minden támasza, báró Wesselényi gyűjtést rendezett számára, s rövid idő alatt 17 ezer forintnál több gyűlt össze. Ebből Kossuth csak két ezer forintot fogadott el. 5000 forintot az általa alapított iparvódő egyletnek ajándékozott, a fenn maradó összeg pedig a Kossuth-család segélyezésére maradt. Atyja, fogsága idején meghalt 1839-ben. Kossuthot elítélték; ^árom óvi fogságot kapott, melybe-a kétjá\á vi'új'yati .fogságaiuem számíttatott be. Majd nem egy időben ért véget báró Wesselóuyi Miklósnak, az ellenzék vezérinek nóta pere is, kivel együtt Lovassy Lászlót is elítélték. 1840. április 29-ón királyi leirattal az összes státusfoglyok amnesztiát kaptak, 8 igy Kossuth, Wesselényi és Lovassy is szabadok lettek. Ámde az óhajtva várt szabadságot nem élvezhették mindnyájan szivük édes vágya szerint. Lovassy megőrült; az atléta erejű Wesselényi egészségéi; nemcsak teljesen aláásta a börtöni élet, de ennél még szörnyűbb csapás érte: elvesztette a szeme világát. Kossuth is betegen jött ki, de szellemének rugókonysága, SZÍVÓS természete mégis megőrizte minden súlyosabb bajtól. Fogságát önképzésre használta. Előbb már megtanulta a latin, franczia es német nyelvet, fogsága ideje alatt pedig az olaszt ós angolt, melyeknek utóbb száműzetésében, — nagy hasznát vette. Kiszabadulása után nemsokára a Landeier Lajos kiadásában a „Pesti Hírlap" szerkesztésé; vette át, melynek első száma 1840, decz. 29-én jelent meg ; ebben alapította meg nagy népszerűségét és rendimüli nagy befolyását ama vezórczikkei által, melyekben a napi kérdéseket tárgyalta, és Magyarország teljes alkotmányos átalakítását követelte. A mérsékeltebb férfiak előre látták, és figyelmeztették Kossuthot, hogy forradalomba kergeti a nemzetet, de Kossuth nem hallgatott rájuk annyival kevésbbé mivel hatása a nemzetre napról-napra növekedett. A száraz tudálékos irály helyett az eleven, pezsgő publicisztikii modort honosította meg. Az elvont tárgyak helyett a legégetőbb napi kórdóseket vette elő: Mint: Nyelvünk ügye. Nemzeti színházunk jövendője. — Pálinkamérés. — Nyíl vánosság. — Gyermekgyilkolás. — Örökvdltsdg. — Műipar. — Kisdedóvás. — Halottas házak. — Gyermek kórház. 1841, szeptember 9-én megnősült. Nőül vévén Meszlényi Terézt. — Házasságából három gyermek született: Ferencz (1842), Vilma (1843) Lajos-Tódor (1844), kik közül a két férfi ól, Vilma 17 éves korában 1862. ápril 22-ón Genua mellett Nerviben, — felesége pedig 1865. szept. hó 1-én Turinban meghalt. Kossuth Lajos halálával mindkettőnek tetemét Budapestre hozták, hol azt nagy ünnepséggel temették el 1894. márczius 31-ón. 1844. okt. 6-án alakította meg Kossuth Lajos Pozsonyban több lelkes hazafi támogatása mellett a védegyletet, melynek igazgatója volt, melynek kitűzött czólja a honi ipar pártolása Rövid idő múlva 155 fiókkal birt; a közbejött nagy események azonban megakasztották e nemes eszme kifejlődését, bár hamarosan divattá lett a honi ipar pártolása, daczára annak, hogy az ellen a bécsi kormány élesen kikelt, s a legszentebb intenczióból keletkezett védegyletet „államellenesnek" ó» „felforgatónak" nevezte. Az eszme az után lassan-lassan elaludt, s ismét visszaestünk a régi lethargiába. Elhanyagoltuk saját iparunkat, s pártoltuk a külföldi, legtöbbnyire az osztrák ipart, s igy nem csuda, ha mi napról-napra szegényedtünk. Majdnem 60 év után ismét kezdik egyesek hangoztatni a hazai ipar pártolását. Most tehetnők is azt akadály nélkül- de sajnos nagyon nehezzen értjük át ezen felette nagy fontosságú ós horderejű kórdóst. Pedig át kell értenünk, s a szerint cselekednünk, hacsak dicstelenül elpusztulni nem akarunk I 1847. okt. 17-ón választották meg Pestmegyóben követnek. Ezen az országgyűlésen már oly tekintélyre emelkedett, hogy elkezdhette czéljai megvalósítását. — Mindazt mit Széchenyi ós társai csak lassú fej'ődós ós fokozatos átalakulás utján akartak megszerezni, az Ő lángoló ékesszólása úgyszólván egy csapásra vivta ki. — A mit azután tett, az már mesébe illő tündérrege. Elhangzott a „Talpra magvar." Megalakult az első magyar felelős ministerium, melyben Kossuth pónzügyminister volt. Gyors egymásutánban meghozták a nagy fontosságú törvényeket. Keresztül vitték Erdélynek Migyarországgal való unióját. Felszabadítottak százados igája alól a jobbágyságot. Megalkották a képviseleti országgyűlést. Behozták a közös teherviselést. Törvénye alkottak a sajtó vódelmáre. Kimondották a vallás egyenlőséget. Megadták az egyetemnek a tanszabadságot^ Gondoskodtak a nemzeti szia és ország czirne rének elismeréséről. Szervezték a polgár őrséget. Összesen 31 törvénycikket alkotott meg az 1847/8-iki reform-országgyűlés. 1848. ápril 11-ón hirdették ki Pozsonyban a szentesitett törvényeket. Alig hogy szentesítették a törvényeket, azt már Bécsben megbánták, s a kamiriila megtett minden fondorlatot arra nézve, hogv a bekós és törvényes uton kivívott eredmányeüet semmivé tegye. Felbujtották ellenünk a hovátokat, s nemzetiségeket, kik minden oldalról megtámadtak bennünket. Magyar résztől a végletekig megtörtónt minden arra nézve hogy az ügy békés uton elintéztessék — de minden jó akaratunk hajótörést szenvedett. Ekkor Bitthányi, Széchenyi és Deák visszavonultak. Mégis közülök csak Deák maradt meg épen. Batthyányt 1849. okt. 6-án Budapesteu agyonlőtték, Széchenyi utóbb megőrült. Védelmeznüak kellett magunkat; s megkezdődött a legszentebb szabadságharc*, melyet valaha vivtak. Örök dicsőség legyen hős honvódeinknek. Ez időbeu az ország összes ügyeit, csaKnem korlátlan hatalommal Kossuth vezette. Előbb a honvédelmi bizottmánynak elnöke, majd mikor az osztrák hatalom 1849. márczius 4-ón Magyarországot minden jogától szabadságától és függetlenségétől megfosztotta: az 1849. április 14-iki debreczeni országgyűlés az uralkodó hózat trónvesztetnek nyilvánította, Kossuthot pedig .teljhatalmú kormányzóvá nevezte ki. Már előbb mintegy varázsütésre megállapította Kossuth a nemzeti hadsereget, ós az önálló bankot. Kibocsáttattak a Kossuth-bankók. A detronizáczió után nemcsak a nemzetiségekkel s az osztrák rendes hadsereggel volt dolguk dicső honvédeiuknek, hauem az orosz haderő is ránk tört, mig végre lószint viszálykodás és árulás részint a túlerő folytán a szabad ságharcz leveretett.] Ezután Kossuth külföldre menekült; előbb Törökországba, azután Angliába, majd Amerikába, hol mindenütt izgatott a magyarügy érdekében,