Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-18 / 38. szám

IN. év, Zalaegerszeg, 190*3. szeptember 18, 38. szám Egy im 4 korosa. Fél ivro S korona, •ogyed ém 1 kor. Baroa uá> 8 fillér. Hazat dolgok Mrd* téso féláron : egy old. 20 E. Nyllttór sora 1 korona. Szerk. és kladóhlvatal: Wlasslcs-n. 21. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HE ÉNKÉNT OS"CRO?ÓRTÖK:Ö3SJ" ESTE. Kossuth. Lajos emlékezete, Ünnepet, nagy ünnepet ülünk: Kossuth Lajos halhatatlan nagy hazánkfia születésének százados évfordulóját. Szép és nemes dolog,a nagyok£Ól_rpegemlékezni, példány-képül vegyük, s világítsanak előttünk életünkben. De nemcsak mi ünnepelünk, hanem e napon ünnepel a magyar nemzet minden egyes szabadságszerető, igaz gyermeke: ünnepelnek külföldi véreink is. Amerikában Clewelandban és Szegeden ma leplezik le Kossuth Lajos szobrát; Budapesten, Magyarország szivében ma teszik le nagy ünnepség mellett mauzóleumának alapkövét. Tegnap leplezték le Czegléden szobrát; de számos város, nevezetesen: Marosvásárhely, Nagykőrös, Miskolcz, Tószög, Kölesd, Monor, Komárom, Salgótarján, Laczháza, stb. már megelőzött bennünket s a fővárost a kegyeletes cselekményben, mely helyeken már is díszes szép szobor hirdeti Kossuth Lajos dicsőségét. Több város most buzgólkodik azon, hogy nagy hazánkfiának szobrot emeljen. Nincs reá példa a világtörténelemben, hogy egy embernek, rövid idő alatt annyi szobrot emeltek volna, mint Kossuth Lajosnak. Ez is mutatja nemcsak nagyságát, de népszerűségét is! Jól mondja Yörösmarthy: »Nem érez, ki érez, szavakkal mondhatót!® — Ezért kérlek benneteket hazám lelkes hölgyei, asszonyai és hajadonai: szedjétek össze e hazának legszebb virágait, a gazdagok nagy parkjaikbői, a szegények virágos kis kertjeikből, rétekről, mezőkről, dombokról, hegyekről, bérczekről és havasokról, továbbá babért, csert, cziprust, s kössétek ezeket koszorúba, aranyozzátok azt meg honleányi lelkesedéstek, hódoló tiszteletetek nagyrabecsülő lángjával, s mielőtt halhatatlan nagy hazánkfia szellemének igaz tiszteletűmé, szeretetünk, hódolatunk és nagyrabecsülésünk jeléül mindezt felajánlanók: adjunk hálát a magyarok hatalmas Istenének, hogy nekünk adta Kossuth Lajost, s megáldotta őt nagy szellemi tulajdonokkal, egészséges testtel s hosszú élettel, s hogy munkálhatott hazánk és népünk jólétéért! Vájjon mi lett volna hazánkból, ha nekünk a jóságos Isten azon válságos időkben nem adja Kossuthot?! . . . Fohász. Hozzád fohászkodunk mindeneknek örökkéélő, hatalmas igazságos és mindenható Istene, további kegyelmedért, hogy ki megóvtad e sokat szenvedett hazát az elmúlt ezredéven át annyi balsors, viszály, ármány és ellenségeskedés közt is a végpusztulástól, s minél nagyobb volt a veszedelem, annál áldásosabb lett a véghetetlen kegyelmed és segítséged, hogy mindig elküldötted a veszélynek megfelelőig nagy vezetőinket: oh tartsd meg továbbra is kegyelmedben a sokat üldözött és szenvedett magyar nemzetet, hogy az -általad kijelölt nagy missiót becsülettel betölthesse, s legyen összes hű gyermekeivei együtt nagy, virágzó boldog, független és szabad. Áldd meg országunkat, alkotmányos királyunkat. Rostsd meg ellenségeinket, a kik sanyargatnak és üldöznek bennünket. Vezess minket az igazság utján a jólét és dicsőség felé! Oh! add, hogy rraltunk és nagyjaink példáján okuljunk. Nagyjaink lángszelleme hassa át egész va ón at, hogy mindig és minden körülmények között tudjuk e hazát oly önzetlenül szeret^v^ érette úgy tenni, szent ügye mellett oly tántoríthatatlanul, kitartóan és állhatatosan megmaradni, tudjuk akaratunkat úgy megaczélozni, minden kísértésnek, csábitásnak, ellentállni, a hazáért tűrni, szenvedni, s ha kell a legnagyobb veszedelemmel is úgy szembe szállni, mint Kossuth Lajos. Ezerszer áldd meg jó mennyei Atyánk e hazának hű fiait, vedd kegyesen hálánkat és hallgasd meg könyörgésünket, hogy igy a rég óhajtott és várt révbe jussunk, s hazánk, mint független és szabad állam legyen boldog, virágzó, régi dicsőségében még sokkal szebben ragyogjon időtlenidőkig ! Végül hálát adva azért a kegyességért, hogy neküuk Kossuth Lajost adtad: esdve kérünk, adj örök üdvösséget neki. Amen. * Engem ért a megtisztelő bizalom, hogy Kossuth Lajos nagy érdemeit, születésének százados évfordulóján méltassam. Midőn e feladatra vállalkoztam, tudatában voltam mindazon nehézségeknek, melyekkel meg kell küzdeni mindenkinek, ki e feladatra vállalkozik, tekintve az ily beszédnek aránylag rövidre szabott keretét, s tekintve Kossuth Lajosnak majdnem egy századot betöltő tevékeny, majdnem ember fölötti munkálkodását, tekintve végül — az idő közelségénél fogva — egyéb fontos és mindenesetre figyelembe veendő körülményeket. Nem azért, miniha azokkal ismerősök nem volnánk, hanem korunkra óriási befolyással ható tüneményszerű életét teljesen kidomborítva, minden részletében felvilágosítva, kritikailag szemlélve egy beszéd szük keretébe összeszorítani nem lehet, ugy hogy az teljes legyen. Hosszú életében akárhány egyes nap is van olyan, melyen többet tett, mint a mennyit illően és kritikailag egy ily beszéd keretében kidomborítva méltatni lehetne. Munkás életéről köteteket lehetne és kellene irni, hogy a népfenaég ezen csodás tehetségű emberét minden oldalról tökéletesen megismerhessük. De felbátorított ezen feladatom elvállalásánál az a körülmény, ha nem ily scrupulofusan, hanem más oldaláról tekintjük a dolgot: akkoiC munkám nagyon meg van könnyítve, azért, mert Kossuth Lajos nagy hazánkfiát, tüneményes emelkedését, lebilincselő, elbájoló ós utolérhetetlen szónoklatát, minden nevezetesebb tetteit a két művelt nagy világrészben annyira ismerik, nevét a történelem lapjaira ragyogó aranybetükkel oly mélyen már bevéste maga, hogy élete méltatásánál — ezúttal lehető rövidséggel — csak a főbb motívumokra szoritkozhatom, kidomborítva csupán azon fényes tehetségeket: a legtökéletesebb formában kiművelt karaktert ós akaraterőt. Kossuth Lajos folytonos tanulásával, képzésével, akaratával, buzgalmával, lángoló hazaszeretetével, példányképül vehető magyarságával, SZÍVÓS kitartásával, tántorithatatlanságával, megvesztegethetetlenségével, rettenhetetlenségével, az igazság és a szegénység védelmével elérte azt ae absolut magasságot, amit. egy ember elérhet, kihez fogható a világtörténelemben nincs, ki mindenkor büszkesége lesz a magyarnak, ugy ezen, mint a inas viiagou. Ezt az absolut magasságot a legrögösebb, s leghálátlanabb pályán érte el. Legjobb tudása szerint mindig kereste az igazságot, hazánk s a nép jólétét, boldogságát, függetlenségét ós szabadságát, ezért üldözte őt a hatalom nyilvánosaágra lépésétől haláláig, a nép pedig szerette, megértette, követte, számtalanszor kitüntette, s felemelte, mint még soha senkit, — bálványozta mind halálig, s az után is eszményképe maradt. Vajha erényeit is példányképül vennék—A népfenség nyilvánulása — vele szemben — páratlanul áll a világtörténelemben. Merész föllépése a legnagyobb magyarban: Széchenyi Istvánban is aggodalmat keltett. Mindkettőnek egy volt a czélja: a haza boldogsága, nagysága, szabadsága, függetlensége, a a nép jóléte, de a kivitel módozatai tekintetében egymástól homlokegyenest eltértek. Széchenyi a lassú és fokozatos fejlődés utján előbb vagyonossá ós gazdaggá akarta tenni az országot, melyből önként következik a szabadság és függetlenség. Kossuth pedig előbb szabaddá, függetlenné akarta tenni a nemzetet, s azután vagyonossá.| A két irányzatnak egyesítésében van az igazság. Mert valamint a rabszolga nep anyagi joletre, nemzete virágzásra soha sem juthat, éppen ugy hiába szabad és független a nemzet, ha szógény, koldus. Ez sem szabadságát, sem függetlenségét, nem tarthatja meg. Az elmúlt század ezen két óriási alakjának szellemi tornája egyike a leglélekemelőbbeknek. Sajnálom, hogy terem szük volta miatt avval részletesebben nem foglalkozhatom. Egyéb iránt e két óriási halhatatlan hazánk fiának megkezdett munkája még befejezve nincs. Azoknak méltó befejezése és betetőzése a derék unokákra vár. Kell még jönni egy Rálióczynak, Széchenyinek és Kossuthnak, igy teljesedik be Széchenyi jóslata, hogy: „Magyarország nem volt, hanem lesz"! s Kossuth mondása, hogy: „Szabadság, dicsőség, jólét, és boldogság a magyarnak!"