Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-11 / 37. szám

tll. év, Zalaegerszeg, I9Q2. szeptember II, 37. szám. Bflr hn 4 koron*. Fél évrt i korosa. ••8704 im 1 kor. Bgyea axáa 8 ilUér. Hual dolgok hlrde téso féliron: egy old. 20 K. Ifyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal: Wlassics-n. 28. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. megjelenik: ECETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Ébredjünk. Alszik az oroszlán. Hatalmas, izmos tagjai lomhán pihennek. Az élősdiek egész serege dongja körül. Orrán, fülén izgatják bántatlanul s néha meg is csipik. Ilyenkor aztán kinyitja szemét az alvó oroszlán, lassan lomhán körülnéz, de nem azért, hogy lesújtson, nem azért hogy a tolakodót elűzze: csak látni akarja az apróságok arczátlanságát, aztán tovább alszik. Meddig? Azt a teremtő tudja. Mert nem látjuk közvetlen a villámot, nem halljuk a dörgést, azt hiszszük, hogy tiszta az ég s nyugodtan'alszunk, mig nyakunkba szakad a felhő. Hazánk legtermékenyebb földrészei idegen kezekben vannak. Gyáraink, iparunk idegenek s mig Budapest utczáin németül kinálják a magyar föld termette gyümölcsöt ; a vásárcsarnokba szerbek és bolgárok szállítják a kerti veteményeket: addig a székely bérezek közölt dühöng a nyomor s az alföldről vonatonkint vándorol ki a magyar munkás. S mi nyugodt lélekkel adjuk pénzünket szerbnek és svábnak, szásznak és oláhnak, az mellékes, hogy kitől vásárolunk, csak ehessünk, csak élhessünk. Magyar gyártmány? már hogy tűrhetne meg egy uri ember magyar gyártmányt akár a lakásában, akár a testén? Mit szólna a világ, ha nadrágunk nem volna eredeti angol? Czilinderünk a legújabb franczia divat? Feleséget pedig ne is próbáljon venni, aki egy bécsi szabónőt tartani nem képes. Igy van. Sajnos, hogy igy van. Hiányzik belőlünk a fajunk iránti büszkeség, az önérzet és a faj szeretet. Történelmünk a haza és fajszeretet lobogó lángjával van tele. Ellenségünk mindig volt bőven, de erőnk, akaratunk is a küzdelemhez s a hazánk és fajunk iránti rajongás mindig diadalra vezetett. Hiszszük, hogy e két magasztos eszme most is megvan nemzetünkben, de eltemetve, eldugva a divatos felületes eszmék és az olcsó hazafisággal hivalkodó apró nagyok háta mögé. Tegyünk különbséget a külsőleg magyar és lélekben magyarok között; dobjuk sutba a divatossá vált internacionális eszméket, hadd lobogjon az igazi haza- és fajszeretet lángja! E láng világánál meg fogunk látni mindent, ami idegen, mindent, ami káros. E láng fénye mellett nem fogunk szégyelni semmit, ami magyar. Hiszen ma már odajutottunk, hogy megbámulunk egy magyar ruhás embert az utczán és sajnáljuk szegényt, hogy nem tud divatosan öltözni. A kereskedőt pedig egyenesen őrültnek nyilvánítjuk, ha ezégtábláján magyar gyártmányt hirdet. Hova tovább föllépnek az internacionális eszmék. A világpolgárság felé haladunk rohamos léptekkel. Uj gondolatok, uj eszmék lesznek divatosakká, de veszélyesekké is. Ébredjünk hát.! Rostáljuk meg ezeketa divatos eszméket, kössük meg végre lefelé haladó szekerünk kerekét. Vagy talán nem elég erős a magyar? Nem tudna már küzdeni az elemmel, szembe nézni a czikázó villámmal? De igen. Az erő megvan, a bátorság sem hiányzik, de aluszunk, szunnyadunk s az élősdiek raját nem veszszük észre hátunkon. Elszokunk már lassankint attól, hogy gondolkozzunk, magyarul gondolkozzunk. Csak élünk, egyik nap olyan, mint a másik, truditur dies die. Ébredjünk hát, amíg nem késő. Ne engedjük, hogy vérünkön táplált mártírt komédiázó ellenségeink házainkból, földjeinkről elűzzenek, erőnkben, önbizalmunkban gyengitsenek. Fogjunk a munkához, ki-ki ereje és tehetségéhez mérten, de mindenki dolgozzék. Lelkesedjünk a nagy eszmékért s mindenekfelett éljünk lazánknak és fajunknak. Akiben van még erő és önérzet, bizalom és hit, büszkeség és hazaszeretet: az lépjen sorompóba, éljen a hazának a hazáért. Hisz nem vagyunk mi gyengék, legkevésbbé gyávák, csak nem ismerjük erőnket, hatalmunkat. Ha már mindenképpen az idegen kell nekünk, tanuljuk meg a külföldtől a hazaés fajszeretetet. Ez a két eszme vezéreljen, ez a két eszme ébreszszen fel végre lethargikus álmunkból. Dr. F. L. A nevelő társadalom. Hogy az ember legyen emberséges emberré, ehhez okvetlenül Bzüksége van kellő nevelésre. Igen fontos dolog tehát ismerni azon nagy tényezőket, melyek ezen nevelésnél közreműködnek, valamint azt is, hogyan végzik ezen hivatásukat, működésüket. Nagyobbrészt kevés tudatával birunk a reánk ható különféle befolyásoknak; többé kevésbbé csak tapogatódzva, úgyszólván csak vakon haladunk előre, Alig van köztünk valaki, aki ily fatális módon életpályáját átélni akarna hanem mindenki inkább vágyódik az élet világossága vagyis az öntudatos élet után. Tény az, hogy a mi életünk már ugy van berendezve, hogy teljesen öntudatosan élni alig vagyunk képesek. A mi érzelmeink, szenvedélyeink, ösztöneink, tudatlan cselekedeteink, képzelő tehetségünk, ismeretlen erők stb. sokkal inkább vezérelnek minket az életben, mint azon befolyások, amelyeknek tudatában vagyunk, s a melyeket akaratunkkal szabályozunk. Mintha csakugyan a gondviselés alkalmasnak és szükségesnek találta volna azt, hogy a teljes igazságot ne nyilvánítsa az ember előtt, mintha az nem is illenék az emberhez. De bát szerencse volna-e az csakuaryan az emberre nézve, hogy a világ s az élet rejtélyét könnyen mintegy játszva megismerje, s hogy az ilyen elragadtató elmélkedésben megremegjen ? Határozottan merem állítani, hogv ez semmi képp sem emelné az emberi boldogságot. Másrészt azonban élénken be van oltva az ember szivébe, lelkébe bizonyos kutató, fürkésző érzék, mely erősen arra ösztönzi, hogy az élet 8 a világ rejlett, burkol: problémája előtte mindinkább világossá legyen. Ez talán mindegyikünknek benső szózata, hangja; 8mi szent kötelességünknek tartjuk figyelembe venni ezen benső hangot. Az élet világosabb tudatához jelentékenyen hozzájárul azon elemek, tényezők megismerése, melyek az tmber fejlődésére befolyással bírnak. Az ember az okok nagy sokaságának a produktuma. Ezek névszerint a következők: az eredeti, vagyis alapképességek; az öröklés; a természeti környezet; a társadalmi környezet ós az önakarat. Én ez alkalommal csak a két utolsó tényezőről, t. i. a társadalmi környezetről 8 az önakaratról akarok néhány megjegyzést tenni. A társadalom az ő tudományaival s intézményeivel hatalmas befolyással van az ember egészségére sdicsőségóre ; denem kevésbé hat az emberre az ő érzéki hatásaival, társadalmi értelmével, érzelmeivel 8 akaratával is. Döntő azonban főleg az Ő erkölcsi működése. A társadalom rendelkezik nagy nevelési erőkkel ; ezek közül megemlitendők nevezetesen: az utánzás, rokonszenv, az engedelmesség s a tekintély iránti érzék. A közvélemény rendesen erkölcsi eszménye az átlagos lelkeknek, a melyhez ők minden eljárásukban alkalmazkodnak. Azért szoktuk mondani, hogy az ember saját korának gyermeke. Ezen társadalmi befolyások majd szándékosak, majd önkénytelenek; s ugy látszik, hogy ez utóbbiak vannak túlsúlyban. A társadalom sokszor nevel, vagy nem nevel, a nélkül hogy erre csak gondolna is. Természetes dolog, hogy az ilyen nevelés azután nagyon is bizonytalan Éppen azért a müveit társadalmak oly eszközökhöz folyamodnak, melyek által tagjaikat javitani és tökéletesíteni törekednek. Ez pedig történik nevezetesen a családi nevelés, az iskola, vallás, nemzeti ethika, irodalom, művészet, törvényhozás által Ezen felsorolt befolyások fölötte irányadók. Gondoljuk csak meg pl. azt a konkrét esetet, mily nyomorultak azon néptörzsek, melyek iskolákkal nem rendelkeznek; mondjuk csak a Pápák vagy más népek azon emópai népekhez képest, a melyek fejlődött iskolaügygyel rendelkeznek. Vegyük figyelembe továbbá pl. azt, micsoda hatása van az emberre, a nép erkölcsi jellemére a despotikus, vagy a demokratikus államnak. Amaz tenyészti a hamis, hízelgő, ravasz, bensőleg forradalmi lelkeket; emez pedig nyílt egyenes gondolkozású főket. Vagy fontoljuk meg a különféle vallások hatását. Figyeljük meg esak pl. a mahomedanismusnak s a szelid igazi kereszténységnek befolyását az egyes emberekre s egész népek nevelésére, czivilizácziójára. Természetesen, hogy e tekintetben csak általánosaágban szólhatunk, mert egyes kivételek mindenütt találkoznak. Gyakran azonban csekély körülmények ii jetentékeny befolyást gyakorolnak reánk. Igy pl. a kis lakás, a hol folyton akadályozzuk egymást, mig végre idegessé leszünk; oly tényező ez ÍM, a mely tetemesen zavarja a helyes családi nevelést. Épp ugy az anyagi jólét hiánya, a szétdúlt CBaládi viszonyok stb., ezek mind oly tényezők, melyek bontólag hatnak a társadalmi nevelésnél.