Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-14 / 33. szám

1902. szeptemher 3. MAGYAR PAIZS 3 körüket szabad idejükbea nem gyarapítják, nem bővítik, nem tanulnak, a betűtől, jó könyvektől, a nép javát s érdekeit előmozdító újságoktól idegenkednek, azokra pénzt ki nem adnak, az ezekben előadott helyes irányelveket, igazságokat ismereteket fejükbe nem vésik, mert sötétségükben azt gondolják, hogy elég nekik az a csekély ismeret is, a melylyel birnak, pedig tudhatnák, hogy senki sem tanulhat életében eleget, és semmire sincs*léptennyomon akkora szükségünk, mint szerzettismereteinkre. Egyik pillanatban egyikre, másik pillanatban másikra szorulhatunk, s vehetjük hasznát ismereteinknek. Tanuljunk mindig jót és hasznosat, és biztosithatok mindenkit, hogy ezt soha senki meg nem bánja. Azt soha se mondja senki se, hogy erre, vagy arra nincs szükségem, azért azt nem tanulom. Mert fordulhat a koczka, változhatnak a viszonyok és a körülmények, s ha nem volt lusta megszerezni az ismereteket, azok mindig szolgálatára állnak, jólétet és megelégedést biztosítanak neki. Aztán ne szégyelje senki se a tanulást. Ha elmulasztotta fiatalabb korában, pótolja azt utóbb, szabad óráiban szorgalommal és kitartással. Ezzel nem a tudálékosak, vagy a szellemi proletáriusok számát akarom szaporítani. Isten mentsen meg az ilyenektől. Nem az a fődolog, hogy mindenféle zagyvalékot megemésztetlenül a fejünkbe szedjünk, s mire az életben szükségünk nincs is, hanem minden ember igyekezzék azokat a praktikus ismereteket alaposan elsajátítani, melyekre az életben mulhatlanul szüksége van, hogy legyen mindenki a maga foglalkozási körében tanult, tapasztalt, önálló gondolkozású; s hogy minden körülmények között a maga lábán becsülettel megállhasson, s tudatlansága miatt lépten-nyomon ne károsodjék. Hova tovább körültekintőbbeknek, szemfülesebbeknek, tapasztaltabbaknak, emberismerőbbeknek kell lennünk, mert különben folytonosan a magunk kárán tanulunk. Az okos ember azon van, hogy másokon tanuljon. Ne múljék el rajta egyetlen egy nap se, a melyen hasznos dolgot ne tanuljon, s ha e mellett munkás, takarékos, jövedelmeit okosan beosztja, nem ad ki többet, mint a mennyit bevesz: ne féljen, hogy nem tud becsülettel megélni. Tanulni, mindig tanulni, de csak jót! Ezért mondja a példa szó is, hogy a jó pap holtig tanul. Tudjuk a Szentírásból, hogy Jézus Krisztus életében felnőtt házas emberek is a Mester tanítványainak sorába léptek, hogy megtanulják a hallottakat, s azokat nemcsak a maguk javára értékesítsék; de azokra másokat is megtanítani igyekeztek, s - az igaz örök eszméknek híveket szereztek. Igy kellene napjainkban is tenni mindazoknak, kik a szövetkezeti eszme hasznosságáról megvannak győződve. A magyar embernek józan-okossága, helyes ítélő képessége, fizikai erőssége, munkássága, szorgalma, jóravaló hajlama megvan, s igy, ha még ezekhez, tanulás, erős akaraterő, s összetartás is járul, lehetetlen kételkednünk abban is, hogy hazánk nemcsak természeti kincsekben gazdag, de éppen ilyen alkalmas és nagy lelkek nemzésére. Csak tespedésbe, erkölcsi romlásba és szegénységbe s nyomorúságba sülyedni ne engedjük. Régi erkölcseiben is tartsuk meg őt, mert már nagyon puhul, s nincs meg a régi bátorsága! Nolite timere, (Ne féljetek), kiálltjuk a Mesterrel! Igaz ügytől nem kell félni. De meg ez nem is magyarhoz illő. Ezt azért említem meg, mert nekem úgy tűnik fel, hogy még azok is, kik az eszme igazságáról meg vannak győződve, visszahúzódnak, s megijednek, mint Péter apostol megijedt, mikor Jézus Krisztust elfogták, megostorozták, tövis koszorúval megkoszorúzták; sőt a kérdésre meg is tagadta háromszor egymásután a Mestert. De hamar megbánta botlását; kiment, keservesen kisírta magát, s azután tántoríthatatlan apostola volt az eszmének mindhalálig, s hirdette bátran az igét. Igy van ez a szövetkezeti eszmével is. Vannak a hivek között is már olyanok, kik vagy magánérdekből, vagy félénkségből megtagadták azt. Szálljanak ezek mielőbb magukba ; töredelmesen bánják meg botlásukat; sírják ki magukat keservesen, s legyenek tántoríthatatlan apostolai a szövetkezeti eszmének, — mind halálig. Terjeszszék az eszmét uton útfélen, s támogassák azt egész erővel. Az intelligenczia vegyen részt annak vezetésében. Alakítsanak többféle szövetkezetet, vagy a meglevőt fejlesszék ki oda, hogy a főbb ágakat (hitel, fogyasztás és értékesítés) magába foglalja. Ne vonják meg a szövetkezettől az anyagi áldozatot sem, a pénzt, mely nélkül — sikerrel — kereskedést folytatni nem lehet. Ha aztán ekképpen mindenki megteszi a maga és az állam iránti kötelességét: rövid idő múlva áldás és megelégedés fog járni a nyomában, az élősdiek pedig naponkint jobban pusztulnak. Az senkit se csüggesszen el, hogy egyszerre diadalt nem ül az eszme. Gondolják meg, hogy ideális fegyverekkel harczolunk, nem-idealis fegyverekkel szemben. Az ellentábor elég erős, makacs, összetartó s igy a győzelem annak felén lesz, hol nagyobb lesz az erő : a kitartás-, bátorság- és összetartásban! Magyarok ! — minél többen jöjjetek táborunkba. (Folyt, kcv.) Dr. Kele Antal. Közifazgatási bizotttsági ölés. Zala vármegye Közigazgatási bizottsága dr. Jankovich László gróf főispán elnöklésével folyó hó 12 én tartotta havi rendes ülését. Az alispáni jelentés szerint a személy és vagyon biztonság erőszakos módon veszélyeztetve nem volt, a kisebb bűnesetek tettesei ellen az eljárás folyamatba tétetett. A csendőri őrjáratok letartóztattak : pénz hamisításért 3. szemérem elleni cselekményért 1, gyilkosság kísérletéit 2, szándékos emberölésért 1, az ember élete és testi épsége elleni cselekményért 2, gyujtoga'ásért 1, lopásén 18, egyéb bűncselekményekért 2 egyént, továbbá különböző kihágásokért 28 egyen vezettetett elő, a közigazgatási hatóságokhoz. Juliusban tüzeset volt 8496 kor. 80 ál. kárral; ebből bbtositás által megterült 6792 korona. A közgazdasági viszonyok a vármegye egész területén kedvezőtlenek ; a folytonos esőzések az ennek következtében felburjánozott gaz, csirás gobona, jégkár, a jó tei tréssel kecsegtető reményeket meghiúsították, az alacsony 5—6koronával leesett gabona ár pedig a tőkével nem rendelkező kis és középbiitokosokat valósággal az anvagi romlás szélére sodorja (Hanem a piacon mégis De viszont ennnek ellenében mi előnyöket nyújt hát ez a vonzó, forrón óhajtott íüidői nyaralás? Hogy igazságosak legyünk, el kell ismernünk, hogy a fürdőhelyek rendszerint szép fekvésüek lévén, a természeti szépség élvezetét biztosítják annak, aki ugyan érdeklődik iránta ,s ilyen czólból keresi az ottnvaralást. — De van ott ezenkívül, a prospektusokban igért gyönyörűségek között kitűnő czigányzene. mi magában véve nem megvetendő 's nem is utolsó az élvezetek között; — van sétány, tennis he'v, hitenként bál, naponkint jegeskávé, fényes világítás, előkelő fürdőközönség; de van ott továbbá — mit a prospektusok nem említenek, mert mindenki úgy is tudja — napjában 5-szöri öltözködés a grandé toilettek parádés felvonultatásával, miközben kölcsönös szigorú oculár inspektió mellett erősen folyik az éles kritika a hölgyek részéről, vannak ott lakásmizériák, kényelmetlenségek, amilyenek iránt odahaza bizonyára nem viseltetnénk oly elnéző türelemmel; léteznek bizonyos hatlába vérszopó állat-műteayészdók, — társadalmi cliquek és cotteriák, —fürdői habituék kik egymás között a központi nap szerepeórt versenyezve a többi kisebbrendü fürdői csillagra sydericus befolyást gyakorolnak, csakúgy, mint ez bárhol más társadalmi viszonyok között is szokott lenni. Nem szabad megfeledkeznünk a nyújtott élvezetek között a gyógyótrend drága pénzen vesztegetett kétes minőségű ételeiről és az édes semmittevés végtelen unalmai ól sem, melyben az egész társaság ex offo leledzik 's mely szintén a kedves szórakozáshoz számítandó előkelő fürdőt ajánl? Milyen nagy hire lenne, ha kitudódnék, hogy X. Y-ék elutaztak a — Tátrába, — Heiculesfürdőbe vagy — Szliácsra!) És lázas izgatottsággal folynak a készülődések. a rendelések és bevásárlások; szőnyegre kerül á „toilette" fontos kabinetkérdése, megy a szabás-varrás, mosás-vasalás — és a fékevesztett asszonyi szenvedély ezen szelforgatagában meghallgatlanul hangzanak el a szegény, megrémült férj kérő, intő szavai . . . Még mielőtt a család otthonról elindulhatott volna: az utolsó megtakarított garasnak is végére járt; e mellett egész csomó kifizetetlen számla van a szegény családfő meglepetéseül szánva ,.! Itt legfeljebb már csak vatamely gyors és merész hitelmüvelet segíthet! Jöjjön hát álmatlan éjjelének ez az ijesztő réme : — a váltó! az adósság !! és szegődjön be most már lépten-nyomon kisélő árnyékául, mely vele fekszik, vele kél és egy tálból eszik vele — kinálatlanul. De most már itt az ideje, hogy övéit vagyoni viszonyainak jelenlegi zilált voltára figyelmeztesse és vigyázatra, takarékosságra intse. A család tehát sietve tanácsot is ül és határozatilag kimondja, hogy a családfő, — miután a füidőre valami nagy szüksége úgy sincsen ós a lakás felügyelet és szellőztetés nélkül nem lehet: maradjon itthon, a megszokott 2 pohár sörről és a drága britanikáról szokjék le, helyette friss vizet igyék és „karczliM szivjon, külömben pedig nyugodt szalmaözvegységének örömeit békében élvezze. A gondoktól zaklatott ember átlátva, hogy jó példával kell előljárnia, belenyugszik mindenbe azon feltétel mellett, hogy viszont övéi is követni fogják a lemondás erényeinek gyakorlásában és könnyebbülten fellólegzik, mikor elérkezik az indulás órája 's családját a bőröndök, kosarak, ládák és skatulyák egész halmazával a (últömött vasúti kocsik valamelyikében szerencsésen berat tározhatta! Aztán sóhajtva visszatér a felfordulásnak bábeli chaoszában már hetek óta minden kedélyességet, lakályosságot nélkülöző családi tűzhelyhez és megkezdi szalmaözvegységének egyhangú, — vagy ha ugy tetszik — változatos, tarka életét . . . Ott az elegáns fürdő nagyvilági életében pedig százszorta inkább, mint bárhol aviiágon „pénz" ő felsége az uralkodó csillagzat. Nem kérdik ott senkitől: birja e a reá kirótt terheket? telik-e, nem e a magas fürdői-, gyógy-, lakás-, zene es orvosi dijakra? Nem tudakolják senkinek az anyagi körülmenyeit és csak a borravalók menynyisége szerint taxálják az ember értékét. Valaki ottlétének tónye elég ok arra nézve, hogy — fizessen minden gondolkozás, kérdezés, habozás, nélkül fizessen, mint a — köles! És a keservesen szerzett, nehezen összetakarított vagy magas kamatokra felvert pénzt, — a szegény férj, jó családapa drága szerzemónye özönével folyik nyúzó vendéglős-, pimasz pinczér-, hetyke szobalány-, rátartó fürdős ós elegáns, léha charlatán-nópsóg telhetetlen zsebeibe.