Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-14 / 33. szám
4 UA G TAH PAIZS 1902. tagosítás 14. 12 koronáért kérik a seép búzát mert a statisztika szerint gazdag u ország. Sz.) Az adószedés kevés eredményre vezetett, a esak a cséplés befejezésével várható kedvezőbb eredmény. A körorvosok látogatásaikat rendesen teljesítették. A administratióra lényegesebb befolyásul biró vagy arra éppen zavarólag ható esemény nem ferdült elő. Az közigazgatási bizottság Veszprémi Gyula íegédjegyzőt a tótszentmártoni, Frisz László segédjegvzőt a muraszentmártoni Kulesár Miklós segédjegyzőt a kotori ós Goricsánecz József jegyzői írnokot a novai anyakönyvvezető helyettessé és a házasság kötésnél való közreműködéssel leendő kinevezésre a belügyminiszterhez pártolólag terjeszti fel. Bajaink, — Szomorú megfigyelések. „Sírva vigad a magyar.",, Sirhatunk, hisz fogyunk. — Sülyedünk mert letértünk apáink útjáról, a jót nem követjük. Kik nekünk jót akarnak s kik jólétünk előmozdításán fáradoznak, rájok nem hallgatunk. Sir a magyar, Bir! De nem vigad. Vigadnak helyettünk, azok a bizonyos „mádi" nevezetű uri emberek. Dörzsölik kezeiket s mosolyra nyílnak ajkaik a finom „geseft" üzlet fejében — mert már az aratás elmúlt, s következik a mi a fő — a cséplés. Hordják a 12—15 éves Janesi, Miska, Pista gyerekek titokban, atyjuk vagy gazdáik tudta nélkül kötény számra a búzát, rozsot s többféle gabona nemüeket a fáin „Spiri, Gebergyúa'-ért. Gyűl a sok szép szemes gabona , Az igaz magyar," „A magyar király, „Az igaz mérték"-hez (megjegyzem az utóbbinál, csak 200 dekával nyom többet a mérleg azon fele, melybe az árut teszi) czimü boltoshoz. Nézzünk csak be az ablakon, a fennt nevetett czimü Rákoezi Dalef boltos úrhoz, reggol korán avagy későn estu, mikor is a siheder fiuk megterhelve a boltban vannak s várjunk egy kissé mig a Dalef ur a hozott portékát, el nem rejti. „Megne mondja ám apámnak, hogy ezt meg azt hoztam." „De hogy mondom, Tudómén kivel van dolgom. Pista te vagy egy jóravaló fáin fi. — Hozz csak máskor is, azt nem fogja megtudni senki. — Kapsz te itt mindent, amit csak akarsz. Pipa, dohány, szivar, kitűnő pálinka (melesleg megjegyzem saját gyártmányú) nálam kapható. De a mi a fő, annak kis lánynak .... no de te azt már ugy is tudod. Szép lányra vetetted a szemedet stb. stb." Szomorúság s mély fájdalom fogja el egész valómat, midőn e sorokat irom Álljunk meg egy kissé s gondolkodjunk, hová jutunk ? No, — de nyújt a fürdő némely esetben bajainkra némi nemű gyógyulást is, főkép : hogjha Bagy a mi hitünk ós tulkövetelők nem vagyunk ! Kevés kivétellel nagyjában ilyenek a körronalai annak az eldorádói életképnek, mely némelyek képzeletét oly élénken foglalkoztatja, hogy még azon esetben is, ha nem a kénytelenség, nem az egészség helyreállításának komoly szüksége forog fenn, — csábos vonzerővel bir rájok nézve s léteznek olyan dőre emberek, kiknél a fürdőzés költségei rendesen ós elmaradhatlanul ott szerepe'nek az évi budgetjükben még olyankor is, amikor épen nincsen rendén a szénájuk! Azonban nemcsak egyedül a testnek van szüksége gyógyúlásra, üdülésre; nemcsak szervezetünk merül ki ós idegeink senyvednek el a folytonos munka, gond és izgalom következtében, létünknek nemcsak látható része van a követelő élet folytonos insultusainak kitéve: hanem sokkal többször fáradt az elme, beteg a kedély, szenvedő a lélek és ezeknek van szükségük kíméletre, pihenésre, gyógyulásra. Csakhogy erre gyógyirt, balzsamot egy fürdő sem terem ! Ne is keresse azt.senkisem az emberi kultura lehetői érintett helyeken, a nagy világi élet és társadalmi góczpontok valamelyikén . . . Mert nem ott hegged a kíméletlen kezektől sebzett sziv, nem ott nyugszik meg a zaklatott elme és talál pihenést az élet viharaitól hányatott lélek! . . . Csak a nagy, a szűzi természet szent m^gáE világét héaitó"faj, hova süljed? A jövő nemzedéke, hogy korcsosul? Meglopja atyjának véres verejtékével összekapart terményét. Lelopja testvérkéi lábáról a cipellőt. Édes anyja munkában összetört testéről az ünöepi köntöst. Megrontja testét, szervezetét s megöli lelkét az ördögi itallal. Erkölcstelenségbe sülyed. Sirjunk ! S gondolkodjunk, mivé leszünk? Ti jó szülék! Vigyázzatok és őrködjetek szerfelett szeretett gyermekeitekre. óvjátok őket e veszedelmes italtól, mert ez testileg s lelkileg tönkre teszi őket. Örködjetek erkölcsi és egészségi állapotuk felett ; mert hiszen egészséges testben lakhatik egészséges lélek. Csak ép test és lélek birja leküzdeni azon anyagi és erkölcsi nyomorúságot, melyben sínylődünk. Járjatok elő jó példával, ti édes atyák. Mondjatok le szenvedélyeitekről, a pálinka ivásról, mely előbb ntóbb is betegségbe dönt benneteket. Ha ezt megteszitek, meglássátok ajkaitokról a panasz és zúgolódás szavai eltűnnek, — az élethez ós munkához kedvet nyerve, szerény hajléktokból a nyomor kiköltözik, s helyét a boldog megelégedés és jólét válfjv fel, Zalaszentmihály 1902. augusztus 11. Németh Jenö. Muravidéki levelek. Tündirlak. III. Mélázva hallgatom a nyírfák lombjainak susogását, melyeknek harmóniájába belevegyül a közeli malmok zakatolása. Majd nézem az előttem folyó Murát, mely innen a dombocskáról tekintve igen szép képet nyújt. Amott átellenben a füzest keresztül hasitja a folyó egyik ága; a nap sugara soha sem hatol hozzá, alföldi a fözes és regényessé teszi a szép tájat . . . Oly titokszeröen susognak a falombok és a Mura itt lasabban látszik folyni, mintha csak szent hely mellett haladna, majd kiérve a bűvkörből, elsiet és habjai suttogva mesélik egymásnak, hogy a hely, a mely mellett elhaladtak, Tündérlak. Még mikor nagy volt a magyar és hősei, »Európa homlokán tomboltak,* akkor volt egy hőse, a kit a nép »igazságos*-nak bivott. *,) Oh nagy Zrinyi I . . . Ez a hely szintén az ő szent nevével forrt össze. És ismeii az ő nevét az itteni nép; mondáiban él, s dicskoszorut fon feje köré, mely méltó a koszorúra. *). A nép itt Zrínyit, a költőt gyakran összzavarja Mátyás, a•<. igazságossal, Ee nem baj. Mindakettő nagy a magyarnak. nyában és az igazi önzetlen szeretet védelmében van Gileád bálzsámolajának termő talaja! Ismét köszöntlek, te szeretetnek magasságos temploma ! jóságos szüleink kicsiny hajléka ! ! te kedves, te áldott Otthon ! ! . . Elrohant felettünk az a két, szép hét, melyet nem rég kedves falaid között t öltöttünk. Elröppent valami álomhoz hasonlóan, mely boldogságot, békét és csendes mólá/.ást hátrahagyva a lélekben tovább él és beleszövődik az élet hétköznapi valóságába, hogy emlékével bearauyozza annak árnyait. A mi az igazhivő muzulmánnak a mekkai Kaaba; a tengeri viharokkal kiizdő hajósnak a Pharosz világító fénye; a puszták tikkadt vándorának az üde, stöldelő oázis: az nekünk a távoli hegyek védelmében meghúzódó az a kedves hajlék, melynek falai között honol az Ünnepi csend, a jóság és szeretet áldott istenbókéje : mig künn az életküzdelem harczi moraja riad, a profán érdekek vásári lármája zúg ; — folyik a kereslet és kínálat, az adás-vevés, az alku ós sáfárkodás utczai zaja, a kapasz kodás czimek, kitüntetések, rang, vagyon ós hatalom után, és hallatszik a csalfa érez pengése, mely aunyí nemes erőt ós jobbra érdemes tehetséget billincsel le, annyi nemtelen vágyakat ós indulatokat képes felidézni az emberi kebel sötét örvényeiből. .1. Mindebből egy hang sem hatol a mi békés kis szentélyünk falain keresztül. Olyan az, mint egy sziget a szárazon, melynek szelid, lombos partjain megtörnek az élet folyamának felesapAzt meséli a nép, hogy a hós Zrinyi egykor mulatott Várhegyen, a mely a rajta rolt Tártét kapta a nevét. Ott volt vele kedrencz embere, Malekóczy is. Széles jó kedvében a hós aat találta mondani Malekóczynak, hogy fogja buzogányát és a meddig elbírja dobni, a földet neki adja, a melyen várat építhet. És a buzogány (körülbelül 1 km.-nyire) itt esett le, a vár itt épült fel s öt századon át hirdette, hogy ó tanuja volt azon időknek, midin még nagy volt a magyar . . . És most hol van ? . . . A természet megkímélte, de nem az emberi kéz, mely neki rontott és tlj.letet csinált tégláiból, köveiből. És a régi dicsőségesen nőtt fák lombjai tovább suttognak. Kezdem érteni hangjukat ... A hold világnál mintha újra látnám a vár?.t, ugy tetszik, hogy a daliák hangját is hallom, majd látom őket széles mulatozó kedvükben, mint feledve a csaták fáradalmait, csengő poharakból isszák a jó muraközi asszút* . . És ó, a nagy, a hós, kőltö, a vezér szintén velük van, a mint velük volt a csatasikon is. . . . Mennyi fény, mennyi pompa! ... És a fény, e pompa helyéu most magas fü burjánzik; nyírfák veszik körül, lenyúló ágai mintha csak takarni akarnák egy csomóját a mostani gyarlóságnak . . . . . . Vagy vannak e még a kik az ósök emlékét szentnek tartják ?! . . . Ligeti. Földmivelés. Állattenyésztés. egr A kié a föld, azé az ország! Nálunk nem eléggé Ismert olajnövények. Mióta a világitógáz, majd a villamfény mind nagyobb közhasználatnak örvend, az olajos növények termelése szűkebb éa szűkebb határok közé szorul. Pedig az elég kár, mert az olajnövónvek kultiválják a rendszeres vetésforgót, a meunyibe abba minden nehézség nélkül felvehetők, kevés ápolást igényelnek, a mely körülmény munkáshiányban szenvedő vidékeken mindenesetre figyelemre méltó; gyártási hulladékaik által jó minőségű takarmányt szolgáltatnak ; beárnyékulásuk által a talaj fizikai tulajdonságait ja.itják stb. stb — E sok előny mellett nagyon is érdemes tehát arról gondolkozni, vájjon ne karoljuk-e fel egyik másik olajos növényt a termelés czéljából. Számuk oly nagy, hogy a legváltozóbb talaj és klimatikus viszonyok között is találhat magának bárki is egyet, mely viszonyainak meg felelnet. Eltekintve a mindenki által ismert repczevarietásoktól, a rnáktil, napraforgótól é3 gomborkától, ezúttal csak azokat soroljuk fel, & gHBgg»'BB^BPg B—.11! ^ggWBBHB '^^ 1^^ kodó hullámai. Nincs itt fenyegető, bántó kéz, gúnyos arcz, üldöző rosszakarat; ninc3 is vészes felhő mely fekete árnyával végig futna a verőfényes, himes tájakon. Lehet más vidék ezerszerte szebb, bájolóbb tesmészeti szépségekben gazdagabb, leket levegője egészségesebb, bálzsámosabb, lehettrk a viszonyok máshol ragyogóbbak, az élet változatosabb, az emberek mutatósabbak : mégis a szívnek ló'eknek minden idegszála, a szeretetnek, rokonszenv — és kegyeletnek delejes árama csak oda vonz bennünket, hol édes, meghitt arezok nyájas mosolygása, szerető szivek repeső öröme, ölelő karok biztos védelme fogad bennünket. Ilis/. ! a szeretetnek napja sehoí sem árasztja sugarait melegebben, az ég sehol sem mosolyog édesebben, a virágok sehol sem nyílnak szebben és a nagy világon senki sem oly jó hozzánk mint kedveseink odahaza az áldott szülői körben! A szeretetnek ezen csillagvilági lehetői mintegy felüdítve: az élvezett jóság közvetlenségében mintegy megtisztulva s megjavulva kibékülünk a világgal, az élettel, sorssal és minanguakkal. Jöhet az élet komolysága, —jöhetnek ügyeikkel — bajaikkal a küzdelmes napik, — a sors tűszurásai, az embarek tapintatlanságai, harapás móregfogai: — nem bánthatnak, meit a messze távolból, az elmaradó múltból is érezzük az örök szeretetnek folytonos áramlását: „» . . . vigaszt, hitet vivón el onnan, Éltet, erősít lépteinkben E boldog, e szent érzelem."
