Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-14 / 33. szám

__2 tatlan 1868: XXXVIII. t. czikket a népiskolai közoktatás tárgyában, mely kimutatja : 1. §. »Minden szülő vagy gyám, ideértve azokat is, kiknek házában gyermekek mint mestertanitványok, vagy háziszolgák tartatnak, kötelesek gyermekeiket, vagy gyámoltjaikat (ha nevelésükről a háznál vagy magán tanintézetben nem gondoskodtak) nyilvános iskolába járatni, életidejük 6-ik évének betöltésétől egész a 12-ik, illetve 15-ik év betöltéséig, stb. 4. §. Ha a szülő (gyám vagy gazda) a tankötelezett növendéket az iskolától viszszatartja: ebbeli kötelességének teljesítésére komolyan figyelmeztetendő. És ha az e czélra szolgáló erkölcsi eszközök felhasználása sikertelennek bizonyulna be, s a tankötelezett növendék az iskolától továbbra is visszatartatnék: kötelességétekként teljesíteni nem akaró szülő (gyám vagy gazda) első ízben 50 krajczárra, másod izben 1 frtra, harmad izben 2 frtra, negyedik izben 4 frtra büntettessék az iskolai pénztár javára. Sőt ha még ezen négyszeri büntetés sem téritené a szülőt (gazdát vagy gyámot) kötelességének teljesítésére : akkor az illető iskolai szék erről a felsőbb iskolai hatóságnál jelentést tesz, mely aztán az iskolától visszatartott tanköteles gyermek számára a községi hatóságnál külön gyám rendelését is szorgalmazhatja. « stb. Valóban nagy szegénységi bizonyítványnak tartom azt, mikor a nópet még most is kényszer-eszközökkel kell szorítani arra, hogy saját érdekében gyermekeit iskolába küldje. — Hát bizony erre nehéz olyan alkalmas s megfelelő szót találni, mely goromba ne legyen, azért mondjuk szelíden tudatlanságnak. — Hogy e szégyenletes állapotnak kik az okai, — itt nem kutatom, de reméljük a jobbat, hogy az meg fog változni, legalább a jelek arra mutatnak, hogy már — dereng. Siettessük a dolgot, hogy egyszer már — virradjon, hosszú volt az éjszaka! . . Legeslegnagyobb hiba pedig, hogy népünk még mindig nem akarja átlátni a tanulásnak felette fontos, szükséges és nélkülözhetetlen voltát egyrészről, másrészről Nyároi). Irta: Németh Elekaá, Andaházy Irene. Az élet ezer bajaiból, a munka és kenyérkereset idegölő küzdelmeiből, — a városok fülledt levegőjéből kifelé, — a szabid természetbe, falura, nyaralóba, fürdőbe kiváukozik ilyenkor, — nyáridej é?i minden ember. Tehetsége szerint ki-ki siet ezen helyek valamelyikén, egy hosszú, munkás év viszontagságairól fáradt testének, lelkének pihenést és üdülést szerezni, hogy megedzve, megerősítve újra elfoglalhassa azt a helyet, melyet a sors a nagy kenyérverseny apparátusában számára kijelölt. A közlekedési eszközök mai kényelme és gyorsasága mellett valóságosan todúl az utazóközönség a szélrózsa minden iiányában. Kit északnak, kit délnek, kit erre-arra hajt szívé nek vágyódása aszerint, amint egyiknél kedvtelés, — másiknál rudvágy, majd szükség és kényszerűség határozza meg az út czélját és irányát. Már a korai tavaszi napok beálltával a szó teljes értelmében lábra kap a vándorláz 's a nyár folyamán valóságos népvándorlási mozgalommá fokozódik. Csaknem minden családban ugyanazt az eszmét pengetik, ugyanazon jelene tek játszódnak le és csaknem mindig a családfő kőkemény szive az a rendithetlen szikla, melyen a iürdősés eszméjének magasan járó hullámai Nyelőre még törést szenvednek. — No, de nem f eh kétségbe esni: „gutta cavat lapidem" — s folyik a nyilt harcz s a titkos összeesküvés a

z asszonyi fegyver és fortély minden nemeivel. }• MAGYAR PAIZS pedig, hogy az illetékes tényezők még mindig nem gondoskodnak arról, hogy a népiskolai törvény a nép érdekében s állampolitikai szempontból a magyarság érdekében, a magyar nemzeti szellemben az egész vonalon végrehajtasssék, s ott hol még mindig nincsenek népiskolák, azok haladéktalanul felállíttassanak, a tanítás az elemi iskoláztatásnál ingyenes (díjtalan) és általános; nyelve pedig magyar legyen ae egész vonalon, mert h<it magyarországiak volnánk, vagy mi! Magyarország a világnak az az egyetlen allarna, hogy eheti itt bárki a jó magyar kenyeret egész életén át, a nélkül, hogy egyúttal kötelezve lenne arra, hogy a magyar nyelvet megtanulja, s a hazának hű fia legyen. Tiszta dolog, hagyha máivalaki magyar állampolgár akar lenni, kötelessége is egyúttal magyarul tanulni és beszélni, az államnak pedig joga van követelni a magyar nyelv érvényesülését. Eddig megfoghatatlan okból, könnyen vettük a felette fontos kérdést és — szépen a nyakunkra nőttek a nemzetségek. Államot akarnak alkotni, az államban! . . . Gondoskodás történjék az iránt is, hogy iskoláinkban megtorlatlanul és büntetés nélkül állam-elenes üzelmek elkövetketők ne legyenek, s a mennyiben elkövethetnék, gyorsan és szigorúan megbüntettessenek. A nép vezetői, oktatói és lelkipásztorai, at^ai intelmekkel, jó tanácscsal, példákkal, fc rábeszéléssel hassanak oda, hogy a nép önként kedvelje meg a tanulást, s maga lássa azt át, hogy tanulás nélkül az életben nem boldogulhat, báí 'éjjel nappal megfeszített munkával dolgozik is, sikert és előmenetelt nem érhet el, mert anyagias korunkban az élet erős és nehéz küzdelmeiben a nálánál magasabb értelmi fokon álló egyes lelketlen, önző, kapzsi, hastonleső és dologtalan embertársak a maguk javára lépten-nyomon kihasználják a szorgalmas, de tanulatlan nép járatlanságát, hogy ne mondjam : butaságát. Világosságot, több világosságot! E nélkül kárba vész minden erőlködés, minden nemes igyekezet: a szövetkezeink a nélkül föl nem virágozhatnak. — Készséges szövetséges társul szegődik eey pár hízelgő szóért a jószívű házioivos is és a család tagjai között csakhamar feltűnő módon terjed a megbetegedési hajlandóság. — Fellépnek a legnagyobb mérvű ana?mia biztos kórtünetei, a kezdődő tuberculózis nyugtalanító kritériumai, a histeriának ós neurastheniának kétségbeejtő symptómái stb,, melyek a mielőbbi légvá!

foztatáat vagy valamely erősítő fürdő használatát most már elkerüihetleu és sürgős szükségessé teszik. A gondos családfő érzékeny lelkiismerete erős tusát viv a takarékosság okos tanácsaival 's ha gondolkozó elméje meggyőzve oincs is még, — gyöngéden aggódó és öveiért remegő szive már önként capitulál. Előkeresi tehát számadási naplóját ós néhány összeadási és levonási számmiveiet után örömmel konstatálja, hogy egv évi ernyedetlen szolgalmának, helyes beosztása—és nap-nap melleit gyakorolt önmegtagadásának megvan a kedvező eredménye; — és ha szerény is az az összeg, melylyel ezidőszerint íendelkezik : a bevóíali rovatban mutatkozó örvendetes eredmény egészen megnyugtatja ég nagyleik ivé teszi. — A megtakarít ott kis összeget eredetileg ugyan más maradandóbb czélra — egy házépítési alap megteremtésének első betétéül szánta, — „de ember tervez: Isten végez!" — Első az egészség, — de még ennél is előbbre való a — házi béke! .. Hamarjában meg is csinálja a fürdőzési út hozzávetőleges költségelőirányzatát: vájjon futja-e? A fürdői élet drága s a család — nagy ! .. De 1902. aagnsztus 14. Az ember tanulás nélkül olyan, mint a csiszolatlan gyémánt. Csiszolatlanul értéktelen, kicsiszolva pedig megbecsülhetetlen kincs. Fődolog, hogy egyik se legyen rosszul csiszolva! Lám a föld is, az áldott föld, mely minket minden jóval ellát: parlagon hagyva csak gazt és kórót, müveive pedig aczélos búzát, jó rozsot, árpát kukoriczát, krumplit, babot, főzelék féléket stb. terem, nevel. Pedig a világ ura az ember, ezt kell legelső sorban művelni, mi által átalakul, nemesül, s értéke, hasznavehetősége a társadalomban növekedik. Egy munkás, szorgalmas, nemes szivü s a maga szakmájában kiművelt ember, és egy dologtalan, rossz lelkű, műveletlen ember között óriási, megmérhetetlen a különbség. Az első áldás, a második átok a társadalomra. — Minél több van az elsőkből, s kevesebb az utóbbiakbői annál boldogabb az a társadalom, az az állam. A gyermek születése alkalmával — egyik, rnint a másik, — sem jó, sem rossz! A nevelés, a kiskorába beléje oltott igazságok, vagy gazságok teszik őt jóvá, avagy roszszá. Hogy mostani nevelési rendszerünkkel nem igen dicsekedhetünk : igazolja a gyakorlati élet. Hányan vannak'/.napjainkban még most is, kik még irni, olvasni sem tudnak ? Hát aztán ezek napjainkban hogyan boldogulnak? Hányszor csapják be őket életőkben lelketlen » felebarátai.« — Vájjon ntm lett volna jobb, hogyha az a kis gyermek addig, mig a kutyákat dobálta, vagy a libákat, nagyobb korában a teheneket, disznókat, lovakat stb. őrizte, szorgalmasan eljárt volna az iskolába. Ott nemcsak irni, olvasni tanult volna meg, hanem sok mindenféle hasznos ismeretekre is tett volna szert, melyekbe egész életében nagy szüksége van. Nem okos ember az, ki elvonja gyermekét az iskolntöl. Azon idő alatt, mig gyermekét az iskolától elvonja: gyermeke jövő boldogtalanságanak a sirját ássa . . . Még többen vannak az olyanok, kik bevezettetnek a legelemibb ismeretekbe; irni s olvasni is megtanultak, de ismeretha szerényen költekeznek s ha nem keresik a feltűnést: — jut is, — marad is! — Utóvégre egy kis pihenesre neki, mint kenyérkeresőnek i« igénye lehet; ott lesz tehát családjával és gondja lesz rá, hogy csak a takaró szerint n\ujíózkodjanak ! Elhatározásáról az első bizalmas együttlét alkalmával tehát értesülnek a fárasztó szelepeikét már-már unni kezdő családtagok. Az első szenvedélyes örömriadal után, melynek hatása alatt a szegény családfőt agyba-fejbe öielik-csókolják : a családtagok eddigi gyengélkedő állapota 's általános deprímatiója mintegy varázsütésre jobbra fordul. Az egész kép előnyösen megváltozik. Eddig a családfő minden összejövetelnél csak mogorva, duzzogó arezokat ; szenvedő, fanyar vonásokat; pittyedt ajkakat, fájós bekötött fejeket, spleenes kedélyeket és ezer rigolyát talált. Most az arezokon pir ömlik el, a nzájak mosolygóvá, a szemek ragyogóvá válnak, a házban béke és vidámság, mindenütt figyelem és előzékenység ! De még a kövérségében örökké mérgelődő, haffogó mcpszli-kutya is nyájas arezot fintorítana, ha erre a „ kunszt"-ra megtanították volna! Még tehát jóformán el ^tticá határozva, melyik fürdőbe lesz menendő a csalál és máris érzik mindenkin annak telsa-Miicus varázshatása! KülÖmben a gyógyfürdő, mint ilyen, mos

1: már mellékes dolog; a fő, hogy az ü|f megvan nyerve 's az utazás kilátásba balyezve. (Csak lesz annyi sütnivalója a doctoraak, hogy valami