Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-14 / 33. szám

III. Av. ZalwqTWg, Iftflg* «Mfa>ztm 14. ry 33. ixim. Kfy érre 4 kmu. Fii évre 2 korosa, legyed évre 1 kor. Sgyeg szia 8 fillér. Hazai dolgok hlrdi téae féláros : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u, 25. Szerkeszti és kiadia: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK UETEOSrE:E3SrT.O JTÖBTÖKÖN ESTE. Az északkeleti felföldről. III. A máramarosi ügy. Bírósági Ítéletekkel foglalkozni nem szokásom. Csalhatatlannak nem tekintem ugyan a bírót; de ha Ítéletei hírlapi vitáknak czéltáblái lennének : akkor a birói tekintélynek hamarosan jóéjszakát mondhatnánk. Ez pedig nem csekély igazságszolgáltatási baj lenne; mert a birói tekintélynek, az ítéletek erkölcsi súlyára, van legalább is annyi fontossága, mint a birói szaktudásnak. Elvből tartózkodom tehát a bírósági ítéletek hírlapi szellőztetésétől. Azonban a kivételes helyzetek kivételes eljárásra utalnak. Kivételessé teszi pedig a helyzetet a Felvidéken tartózkodó lengyelzsidókaak iparszerűleg űzött uzsorája. Visszatérek ennélfogva a debreczeni kir. ítélőtáblának tegnapelőtt fölemlített ítéletére. Annak okából, hogy az is megértsen, aki nem olvasta megelőző közlésemet, megismétlem az eset leírását. I-sö stádium. Davidovits Dávid középapsai lakós ellen a kir. ügyész nyolezvannyolez uzsorave iség' miali vadai emelt a máramarosszigeti kir. törvényszéknél. II-ik stádium. A máramarosszigeti törvényszék a Davidovits ellen indított eljárást megszünteti, amivel a sértettek a kamatok nagyságára nézve saját vallomásukon kivül egyéb bizonyítékot nem szolgáltathatnak III-ik stádium. A debreczeni kir. Ítélőtábla ugyanazon esetek miatt, ugyanazon periratok alapján vád alá helyezi Davidovitsot, mert az esetek nagy számával látja igazoltnak az uzsoráskodás üzletszerű fenforgását és a sértettek tulkárosodását. IV ik stádium. Most már — ugyanazon periratokból — a máramarosi kir. törvényszék is igazoltnak látja az uzsoráskodás üzletszerű fenforgását és Davidovits Dávidot, hatvanhárom névszerint felsorolt egyén kárára elkövetett uzsoravétség miatt — mivel fölhasználta az illetők tapasztalatlanságát és szorultságát s anyagi romlásukat idézte elő — megbünteti másfélévi fogságra, hatezer korona pénzbüűtotésre és három évi hivatalvesztésre. V-ik stádium. A debreczeni kir. Ítélőtábla megsemmisíti a kir. törvényszék ítéletét; Davidovitsot fölmenti ugy az uzsoravétségek vádja, mint a kiszabott büntetések alól. Egyébb részleteket nem tudok. Ezek az igazságszolgáltatási ügyek julius 23-án láttak először napvilágot. Tehát hatodnap elctt. Másodszor közöltettek julius 26-án. Tehát harmadnap előttUgy a kir. tábla, mint a kir. törvényszék, valamint az igazságügyi kormány julius 24-én már tudták, hogy az eset alapját képezi a legnyilvánosabb megdöbbenésnek. Azonban nem gondoskodtak sem czáfolatról, sem fölvilágositásról. A fölhozott eset tehát valö. Kivételessé teszi a helyzetet az a rémes fosztogatás, melyet a Galicziából ás Oroszországból beszállingózott lengyelzsidók a Felvidék néhány vármegyéjében űznek, iparszerüen folytatván a pénz-, áru-, napszám-, kocsma-, felesmarha-, lakbér- és földuzsorát. Ez a fosztogatás oly nagy mértéket öltött, s oly nagy elemi csapás módjára pusztította a benszülött népet, hogy a kormány kénytelen volt a kizsarolt nép oltalmazására és lábraállása szempontjából rendkívüli eszközökhöz nyúlni. Igy jött létre a felvidéki kirendeltség azzal a hatáskörrel, hogy olcsó legelőt szerezzen a népnek, tajmarhákat osszor< ki részletfizetésre, gondoskodjék a fajtisztaság fentartásáról, hitelszövetkezeteket állítson, áiuszövetkezeteket hozzon létre és általában emelje a nép erkölcsi szintjét és eszközölje vagyoni boldogulását az önsegély fölélesztése és kulturál-s behatások által, a kirendeltség immár ötödik éve működik. Ez a működés egyfelől megnyugtatta a nép boldogulásának legtermészetesebb és legbiztosabb útját, másfelől nyilvánvalóvá tette a megelőző közigazgatásnak azon megdöbbentő hanjagságát és lelkiismeretlenségét, melynek következménye a néppusztulásban jutott kifejezésre. Ez idők szerint nem tudom, miben áll a kirendeltség működése; ,-it .föltehető volt. hogy a megiuditott akczió természetes hatása arra a vidékre is kiterjed, ahol a kirendeltség még nem működik. Különösen föltehető volt, hogy az iparszerüleg űzött uzsorának gátat emel az igazságszolgáltatás és hogy a közigazgatás az »Egán alkalmatlankodó intervencziója« nélkül is fölismer feladataiból legalább annyit, hogy ne üldözze a népet. Egyik föltevés sem vált be. Az igazságszolgáltatás fényessége Debreczenböl és Máramaros-Szigetröl sugárzik felénk. Biz az lidérezfény. Nem világit, sőt vakit; nem meleget, de perzsel. Magyarázza meg a máramarosszigeti törvényszék, hogy ugyanazon esetekben, ugyanazon periratokból miként lehetett az első alkalommal bizonyítékokat nem találni és miként lehetett a második alkalommal, de megint csak ugyanazon esetekben es ugyanazon periratokban a bizonyítékot ugy megtalálni, hogy másfél évi fogsággal és hatezer koronával sujtassék az, aki ellen nincs bizonyíték ? És magyarázza meg a debreczeni kir. tábla, hogy miért mentette föl a büntetés alól azt az egyént, ikit bűnösnek talált az uzsora üzletszerű folytatásában ? Rejtélyek előtt állunk és kérjük az igazságügyminiszter beavatkozását. Mert ezt a rejtélyt meg kell ám oldani. A nyilványosság levegője nem tűr el hasonló logikai bukfenczeket. Vagy, vagy. Vagy bűnös Davidovits és ez esetben lakoljon; vagy nincs bizonyíték ellene és ez esetben ne tessék bíróilag kimondani, hogy tömegesen űzte az uzsorát. Két bíróság áll ma a nyilvánosság Ítélőszéke előtt. Az egyik azt mondja: Davidovits ellen nincs bizonyíték. Ennek daczára elitéli Davidovitsot másfélévi fogházra. A második azt mondja: Davidovits ellen van bizonyíték és ennek daczára fölmenti Davidovitsot a büntetés alól. A közigazgatás fényessége Máramarosvármegyéből sugárzik felénk. Ez is lidérezfény. Az apsai jegyző azt hiszi, hogy az ő hivatása abból ís kifosztani a aépet, amit az uzsorás moghagyott. Leszedi a házakról az ajtót és ablakot; kiveszi a fehérneműt a szapuló kádból, elhordja a koldustól az összekoldult lisztet, lehúzza az ingeta koldusasszony testéről, elviteti a kéthetüs borjut, hogy dögöljék meg étlen a községházánál s rúgjon el a család életfentartó tehene. Igy szövetkezik Máramarosban a hatóság az uzsorával a n ép kifosztására. Mivel ezt a farkas munkát a jegyző követte el: figyelmessé teszem a belügyminisztert s mivel adóhátralékok ügyében követte el: figyelmessé teszem a pénzügyminisztert. Az agyonhallgatás nem használ. A sajtó némasága nem enyhíti az esetek brutalitását. A miniszterek nem urai az országnak, hanem a közérdek gondozói és az ország szolgái. A lengyelzsidóknak nem adhatjuk meg azt a kiváltságot, hogy tetszésük szerint pusztítsanak el nagy vidékeket. Máramarosmegyének sem adhatunk hatáskört arra, hogy a lengyelzsidókkal szálljon dicstelen versenyre a néppusztitás gonosz munkájábaa. Már is érzékenykedő leveleket kaptam a zsidó vallású magyarok hazafiságáról és azon hibámról, hogy felszólaltam a nép fosztogatás miatt. Meguntam a leplezett szolidaritásnak ezt a beteges érzékenységét. Önmagamat vetném meg gyávaságom miatt, he szemet hunynék egy nagyvidék csapása előtt azért, mivel ott a népsanyargatók jelentékeny része mózeshitü. Ez nem tőlem függő állapot. Mit tehetek arról, hogy ezek a paraziták véletlenül zsidók ? Ne tessék a becsületes zsidónak magát azokkal azonosítani. Én nem azonosítom magam kálvinista valláson levő bűnösökkel. Igenis, üldözöm az uzsorát, a magyarul tudni nem akaró, a mások munkáján hizó, keresztény erkölcsöket lábbal taposó idegen szellemű, fortélyból csalásból, hamisításból élő, embertársaink elszegényedésére, kifosztására, nyomorba döntésére törekvő parazitát. Üldözném, ha keresztény volna is. Üldözöm, habár zsidó is. Amiként üldözni kell a rablót, a zsiványt, a gyilkost, a tolvajt és egyéb gazembert. (Magyarország julius 29.) Bartha Miklós. fanultság, — tanulatlanság. Gondolatok a szövetkezeti eszme köréből. X. folytatás. Minden nemzet, mely tudomány nélkül való, elpusztul. Nagy hibája népünknek, hogy tanulni nem szeret; nagyobb hiba, hogy gyermekeit sem serkenti a tanulásra, fiatal korában nagyon kevés életrevalóságra tesz szert. Sok helyütt csak felnő, mint erdőben a gomba, mezőn a gabona, réten a fü. A legnagyobb hiba pedig, hogy népünknek ezen indolentiája miatt meg kellett hozni a törvényhozásnak az eddig még végrehaj-