Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-31 / 31. szám

Ikl. év, Zalaegerszeg, 1902. julius 31, 31. szám. Bgy érre 4 korona. Tél évre 2 korona. 9»gyed évre 1 kor. Sgyos szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdé tése féláron : agy old. 20 K. Nyllttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhiva­tal : Wlassics-n. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKÉNT 'OStTTÖIRTÖKÖIN" EST E. Az északkeleti felföldről. — A vereczkei szoroson innen levő vidéknek két me­gyéjére) : Szalmáiról és Mórmarosról két ujságezikket irt Bartha Miklós ur. Mindakettőt közlöm, hogy a ki a Magyarországban talán nem olvasta Tolna,olvassa el itt; a ki pedig olvasta, az olvassa el itt másodszor ; sőt jól teszi, ha harmadszor is elohassa. Közlöm pedig főként azért, hogy olvasván, tanuljunk meg gondolkozni. — Közlöm minda­mellett, hegy ezt a szatmári Rothadást már meg is czá­folták ihenl<épen: A kép nem épen olyan söté;, mint a milyennek festve van — Tehát egy-két vonással világo. sabb. — Jó, hát a közönség vegyen el egy-egy számot, tussi­rozzon le et>y vonalat s az alföld éjszakájába gyújtson egy szál gyufát, hogy világosabb legyen és a csókából tépjen ki egy tollat, hogy fejérebb legyen a csóka. — Sít jul. 23-án gyűlése is volt a megyei bizottságnak s ott bizalmat Ezavaztak a tísztviselí knek. De ha egy idegen ember téved a szatmármegyei utakra, az utazás után az n<m szavazza meg a bizalmat. Ez a bizalom szavazás nem annyira szerecsen mosás, mint szerecsen­mosdás Sz. I. Rothadás. • Szatmárvármegye közigazgatása előttem kiterítve. Hol egykor Kölcsey Ferencz vezetett karöltve Károlyi György gróffal: ott most a fegyelmi ügyek ingoványos lápjában fulladozik a közerkölcs. Mekkora az ecsedi láp? Hatvanezer hold? Hát a majthényi sik? Az is nagy lehet. De a leges legnagyobb ez a fegyelmi ingovány. Hol van Kaffka miniszteri biztos? Az alispán félévi jelentéséből látom, hogy a vármegye közegészségügyi állapota »kedvező­iiek épen nem mondható*. Elhiszem azt. Négy­ezernegyven halott közül gyógykezelés nélkül balt meg 1935. Hanem a gyógyszertárak persze rendben vannak és a szeszes italok »kifogás­talanoknak találtattak.« Pedig lehet képzelni, hogy milyen alapos vizs­gálatoknak vannak a korcsmák alávetve olyan vármegyében, ahol legtöbbnyire xhivatali mulasz­tás« és »hanyagság« miatt 178 fegyelmi eljárás van folyamatban. Egyébként »a közetjkölcsiség állapotában sem­mi figyelemreméltó jelenség nem merült föl« — mondja az alispán. No lám! Az a 178 fegyelmi az alispán ur előtt még csak nem is figyelemre­méltó. Különben bolond volna, ha figyelembe venné, mikor ellene is kilencz fegyelmi vizsgá­lat van megindítva. Az alispáni jelentés megjegyzés nélkül írja, hogy »a kivándorlási esetek, különösen a mező­gazdasággal foglalkozók között, tetemesen szapo­rodtak.® Az ^Ékról hallgat. Miért is beszélne? Hiszen ahol rendetlenség, mulasztás, hanyagság, visszaélés, hűtlen pénzkezelés, szabálytalanság, sikkasztás, kötelességsértés, hivatalos vétség, szabálytalan vagyonkezelés miatt 178 keresetet kellett megindítani, ott sminden ékesszólásnál szebben beszél a tett.« Az anyakönyvi status jövendőbeli képének megbízhatósága felöl pompás kilátásokat nyújt Szatmárvármegya. A kir. bíróság csupán a mult évben Dégyszáz hibás anyakönyvi bejegyzést igazított ki. Már pedig ezek a hibás anyakönyvi bejegyzések csak véletlenségből derittettek ki, miután a kir. bíróság nem anyakönyvi felügye­lőség. Mennyi lehet a nem kiigazított hiba?! — mikor az alispáni jelentés is megjegyzi, hogy az anyakönyvvezetök ítöbb esetben követnek el szabálytalanságokat, mulasztásokat és egy év alatt 27 anyakönyvvezetőre alkalmaztak rend­biróságot. kettőt pedig büntető uton is felelős­ségre vontak. Brávó! Isten éltesse! Ha vissza­élés kellett: hát megvan. Ennyi visszaélést a lelkészek ötven év alatt sem követtek el. Pedig ingyen csinálták. Az anyakönyvelés négy millióba kerül. ^ sUzsoravétségek nem fordultak elő« — mondja az aüspán. Különben megjegyzi, hogy »a pénz­intézeti apróbb váltók utí'n fizetendő kamatok, kezelési és egyéb dijak a tizennégy száztólit elérik.« Szép. Ejnye de jeles közgazda az alis­pán ur. Uzsora nincs. A pénzintézetek csak 14 százalékra dolgoznak. Mkrt nem dolgoznak 20 százalékra? Hiszen akor se volna uzsora. »A közutak befásítása iránt alap hiányában intézkedés nem tétetett.' Ez is becses adat. Hány fegyelmi terheli az alispán urat? Micsoda? Csak kilencz?! Bocsánat. Ez a tizedik. Milyen alapra vár az alispán ur ? Talán csak nem erfurti kertészt alkalmazni minden útszéli csemetéhez? Az ilyesmihez nem alap kell uram, hanem köte­lességérzet, cselekvő képesség, igazgatási erély és vidám lelkiismeret. Persze, kilencz fegyelmi­nek a súlya alatt, elvé© vidámság, ugye? »Mulasztás« miatt százmisV esetben indítottak fegyelmi eljárást. A többi ötvennyolez más czi­met visel, a mulasztásnál terhelőbbet. Szuhányi főszolgabíró ur egymaga tizennégy fegyelmit hordoz magával faluról-falura. Nagy is lehet .a tekintélye, mert a legnagyobb recordot ő érte el. Nagy László alispán ur kilenczczel, Ilósvay főjegyző ur négygyei kullognak utána. Azonban Csaba főszolgabíró ur nem hagyja magát és négyessel versenyez a főjegyzővel. Thoma, Böszörményi, Dienes, Ilosvay, Jekey, Gönyei főszolgabíró urak szintén fegyelmi alatt vannak. Sorakoznak a csoportho' szolgabírák, aljegyzők, pénztárosok, járásorvosok, körjegyzők,községjegyzók, falusbirák, írnokok. Adataim rendkívülisége sokat nyer, ha meg­tudjuk, hogy egy pár fegyelmi immár tizenkét év óta húzódik. Ebben a lassú tempóban pénz­kezelési visszaélés úszkál. Hat év óta hever hét elintézetlen fegyelmi. Négy év óta várja a meg­oldást tizenöt ügy. A többi egy-, két-, három­éves. A harmadévesek állománya harminczöt darab. A bélyeget különben Szatmárvármegye terü­letén 150 tisztviselő viseli. Ebben a szerencsét­len vármegyében százötven oly egyén intézke­dik, igazgat, rendelkezik és parancsol, akiket hivatalosan teihel a mulasztásnak, hanyagságnak, visszaélésnek, kctelességsértésnek, sikkasztás­nak, szabálytalan pénzkezelésnek és egyéb vét­ségnek a vádja. Akikre ujjal mutat az adófizető, igazságot kereső, reiidet óhajtó közönség. Hát ez nagyon emelheti a magyar közigazgatás te­kintélyét. Ebből a 150 terheltből, fölteszem, hogy leg­alább 100 a vármegyei közgyűlés tagja. Ott aztán ellenőrzik egymást. Képzelhető, hogy Szu­hányi, Csaba és a többi főszolgabírók a rájuk nehezedő fegyelmik súlya alatt minő független­séggel vonják kérdőre az alispánt, az árvaszéki elnököt, a pénztárost. És a terhelt körjegyzők szintén ugyanazon függetlenséggel manipulálnak a közgyűléseken. Ez igen szép és megható ön­kormányzat. A testvéries érzület nagyon ki lehet fejlődve. Mondják, hogy mikor az egyik főszolga­bíró feje fölött keményen csapkodtak a fegyelmi vétségek hullámai: idegesnek deklarálták sze­gényt és Abbáziába küldöttek. Bizonyára azért, hogy kipihenje a mulasztásokat és — hanyag­ságokat. Különben fegyelmi eljárás van inditva_ Pap Juon, Pap Alexa, Brotán Grigor, Mosika Vaszil, Boksa Juon, Salamon Juon, Szász Alexa, Csorba Juon, Drágos Nucz ellen is. Ezekből a kereszt­nevekből látható a szatmárvármegyei közigazga­tás magyar szelleme. Én ezeket a neveket hiába keresteti a naptárban. Nagy László alispán ur annyira elfoglaltnak látszik a saját fegyelmi ügyeivel, hogy nem ért rá figyelmeztetni főbiráit és önmagát arra, hogy a Juon magyarul János, a Grigor Gergely, az Alexa Sándor. Volt-e már Kaffka Szatmárvármegyében ? Ha nem volt: mikor megy? Mikor tart szigorú vizs­gálatot a miniszter nevében? Bartha Miklós. i zsidók és a földművelés. — Gondolatok a szövetkezeti eszme köréből Vili. folyt. — A föld az, mely tart, táplál s egykor hantjával eltakar. A zsidó nép általában anyagias gondol­kozású, mindenben a saját hasznát keresi. Aki őt ezen szándékának elérésében tudva, vagy akaratlanul előmozdítja, neki az embere; aki pedig, bár a legszentebb igazság alap­ján őt ezen szándéka megvalósulásánál bármiképpen akadályozza: az nemcsak hogy nem embere, de amenynyire teheti, azt, mint akadályt, igyekszik eltenni lábalól. A vagyoni érdek is, egy bizonyos határig jogosult. De elveszti jogosultságát ezen érdek azonnal, mihelyt a saját anyagi ér­dekét helyezi mindezek fölé. A saját sze­mélye és a saját anyagi érdeke minden, és a másoké semmi. — Ez az elv nem helyes, nem igazságos és nem elfogad­ható. — Mert nemcsak kenyérrel él az ember . . . A vagyoni érdek is csak becsületes, tisztességes módon és mások jogainak ép­ségben tartása mellett jogosult. Ha tehát ő a kereskedést a saját anyagi érdekeinek előmozdítására jónak találja, az akkor másokra nézve sem lehet rossz, s abból nincs joga másokat is aggressiv módon kizárni. Különös és jellemző, hogy a szövetke­zeti eszmének nemcsak a zsidó kereske­dők és szatócsok ellenségei, de azok is ellenszenvvel viseltetnek ezen humánus eszme iránt, a kmet vagyoni érdekek te­kintetében a legtávolabbról sem érint ezen intézmény. Hát ez semmiképen sem he­lyes dolog.

Next

/
Thumbnails
Contents