Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-23 / 4. szám

Hl. év. Zalaegerszeg, Í9S2. január 23. szám. Egy évre 4 korona. Fél évre 2 korona. Hegyed évre 1 kor. Egyes szám 8 fillér. Hazai dolgok hirdetése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 koroia. Szerk. és kiadóhivatal : Wlassics-u. 25. Miért ? Miért ellenségei a Magyar Paizsnah azok, a kik ellenségei? Miért? Szabad szárnyára eresztem a gondolatot, minthogy ezt senki sem tilthatja meg, aztán még egyszer végig nyargal a tapasztalt dolgokon ez a gondolat s összeszedegeti számomra innen-onnan az emlékeket. S én eltépelődöm rajtok. Hát ezért ugyan akárkicsoda is minek haragszik ? Felszáll a gondolatom egy-egy toronynak csikorgó érczkakasára; le-leszáll Csabrendek, Szenterzsébet vagy Nemesapátinak kéménytelen, füstös hajlékaira, meghidegült tűzhelyeire, — és elszáll Hamburgba, a kikötőbe, — hol a tolongó tömegben furakodva és lelkét kettészakítva rakosgatja hajóra gyermekét az é.i székely-magyar atyámfia. — Ö talán nem is tudja, de tudhatjuk mi, hogy szivet cserei az, aki hazát cserél — s ugy fáj valami. Mk'rt haraguszfok ezért reám? Mordom, hogy eszemhe jut egy s más dolog: a pálinkamérő buliktól elkezdve, fel az iskolák "palotájáig, a bankházaktól le a sírdogáló szegény asszonyig, — az éhes tanítótól a rulhén uradalom gőgös szarvasáig, a magyar föld gazdag ajándékától a magyar nyelv tiszteletlenségeíg, a nyolcz krajczáros aranyórák behozatalától a honfoglaló magyar kivándorlásáig. Hogy ezek eszembe jutnak, arról nem tehetek. S ha róluk egyúttal elmélkedem is: miért a harag? Kolozsvár környékén panaszkodnak á hírlapok, hogy olt teméntelen italmérő bódé van, talán a kelleténél is löbb. De ha nem panaszolnának is, tudhatja a ki ott járt, hopy egy-egy maréknyi kis oláh faluban három kocsma is méri a pálinkát. Kivált aMezőségen,aSzílágysápbansaz északi megyékben.Hogy hány háznak, hány gyomornak háry kocsma elég: azt a szaktudomány állapítja meg. Lehet, hogy (örvényes arányban, vannak a számok. A zalai Alsébagcdban és Söjtörfn a fogyasztók szövetkezetének kérvényére a fogyasztó közönség javára és számára nem adták meg az italmérésnek teljes engedélyét, ugy rmint kérlek. Lehet, hogy amúgy is csak egy-két krajczárral maradna több a fogyasztó közönség zsebében s emígy sem szegényedik el annyira, hogy ettől Amerikába vándoroljon. Az meglehet. Az Amerikát is megjárt Szakács Mőzes azt mondja, hogy ő azért szegényedett el itthon, Szeterzsébeten, mert — amint ő kifejezi — tőle elvették a korcsmajogot s a zsidónak adták. Lehet, hogy helyes; de Szakács Mózes, meg az események sorozata és a logika lánczolata egyebet mond. Szakács Mózes azt mondja, hogy amíg ő bérlő volt, tisztességes jó módban élhető ember volt. Egy év múlva ment tönkre. Az események sorozata ebből áll: Szakács Mózes egy év múlva Amerikába megy s két év múlva már 22 szenterzsébeti embert, egész egy koloniát viszen magéval. S az új bérlő most a falunak egyik legnagyobb birtokosa. A logika lánczolatapedig azt mondja, hogy Szakács Mózes leggyengébb ember, mert egy év alatt tönkrement, de legbátrabb, mart legelébb ment Amerikába; a 21 társa pedig életre valóbb, mert ezek csak. három esztendő múlva tudtak koldusok lenni; igaz, hogy gyávábbak is, mert csak vezetővel tudnak Amerikába menni. A láncz végén pedig ott van megoldatlanul az a bog, hogy egy gazdag emberrel több s 22 magyarral kevesebb — egy faluban. Jó, hogy nincs ilyen baj Zalaegerszegen, gondolják sokan. Gyávák azok a szenterzsébetiek: csak PO°/o a pótadójuk s már is! lám Zalaegerszegen 130°/

0 is van s ezt is elbírják. — Jó darabig. Azonban ne henczegjiink. A Danánlulra legkésőbb kezdett rákerülni a s,L^eslegkésőbb ZaIára, a gazdag Zalamegyére. Ezelőtt pár hónappal azt mondtuk, hogy itt még nincs költözködés. De a minapában már megemlítettem egy nemesapáti embernek a tengeren túlról jölt levelét. Ma már Csabrendek s a szomszéd községek készülő embereiről is van szó. Bizonyosan nem azért mennek ezek, mert itthon boldog a magyar. Lálliatja velem együtt • akárki, akinek szeme van, mint indul meg a hógörgeteg. Egy kis métely s százan meg százan bolondulnak meg tűle s rohannak a bün fertőjébe. A bankház olyan portéka most még a magyarnak, mint a bolondos esti bogárnak a gyertyavilág. Belei ohan s belevész. A szomszéd faluban tavaly akaszlotta fel magát egy firber, mntigen sok adósságot csinált a bankban. A jótállói egyszerű, becsületes falusi emberek, s most már ezek is törik a fejőket s tanácsot kérnek a tudósoktól és tanácsot kapnak a tudósoktól, hcty had vesszen a becsület, csak a pénz mrradjon s tiltott módon is igyekszik egyik-másik kijutni a bajból, ha a társát nyakig beletaszítja is. És sorra betaszieálják egymást. A Magyar Paizs az erkölcs pusztulását látja ebben s nincs nagy kedve tőle. Miért kell ezért rá haragudni? Azt az erkölcstelenséget is helyteleníti a Magyar Paizs, hogy ha a magyar honpolgárok egy harmadik nyelven beszélnek, mikor a magyar föld kenyerét eszik. -— Mert nyelvében él a nemzet. Sajnálja azt a magyar tanítót, aki munkája bérét pörlekedéssel szedi fel. S lármát csap a Magyar Paizs azért, mert a békességet szereti. A japáni legyezőt, a papir esernyőt s a nyolcz krajczáros aranyórát, sem az olmützi pogácsát nem tartja alkalmas portékának honi iparunk fejlesztésére, az izlés nemesítésére, sem a nemzet-gazdászat emelésére. Taláncsak nem ezért haragusztok a Magyar Paizsra? hogy el akarjátok tenni láb alól? Csak lopva veszem észre a vád essentiáját, hogy megbolygatom a társadalom békességét. — Melyiket? Azt a békességet, amelyiktől a has háborog? Békesség nektek az éhség vagy az éhségtől az elaléltság? Békesség nektek, ha a zalai szőlősgazdák saját borukban fulladnak meg, nem tudják értékesíteni s a kocsmában messze földről hozott harmadrendű borokat kell innunk háromszoros árért ? Békesség nektek az, ha a szántóvető ember a ktreskedő boltból veszi a kenyérlisztet családja számára? Békesség nektek a dobpergés is? ugy-é a szomszéd háza előtt ? S a csendes koldusoknak hazátlan bujdosása!? Milyen csendes békességben van az a béka, kit a kígyó éhségele akar nyelni! S ő még nem tud róla. Istentelen nyelvek, ne zavarjátok a csendet. Halkan, lábujhegyen lépkedjetek A rosszul kezelt bor megnyulósodik; ilyenkor olyan csendes, finom, puha, lágy, mint a selyem, s mint a békanyál; talán büdös is, mint az álló tó vize. Jó az? Dehogy jó. Hanem ekkor hamarosan egy durva nyirfaseprűvel a szó teljes értelmében »megverik.« A boldog folyadéknak csendes, nyugalmas békességét megbolygatják, felzaklatják a nyirágseprüvel, hogy ne kerüljön idő előtt a szemétdombra; s dús asztalra kerül s gyöngyöző kedvre deríti a ház urát. Ugy-é az is bün volna, ha figyelmeztetné az ember az Ugron-féle kovács legényt, hogy ne énekelje a Talpra magyart, mikor rablánczot kovácsol, vagy r.e kovácsoljon, amíg ezt énekeli. Ez békebolygatás? S bün az öntudatra hívás? Ha bün, akkor büszkén mondhatja magáról a Magyar Paizs, hogy ezekben ő bűnös. Hát hiszen a gyengébbek kedvéért elismételhetem, miket hajszol ez a lap. Azt mondja ez a lap, hogy a kialkudott bérért meg kell dolgozni, fel kell rakni jól az épületet, akár templom, akár iskola, akár rendőrök háza legyen az. — Miért mondaná ezt rossszul? Azt mondja, hogy a kialkudott bért ki kell fizetni a tanítónak. — Hát mit mondjon egyebet? Azt mondja, hogy a gyengét, a szegényt, a gyámoltalant támogatni kell. — Talán támadni és nyomni kellene, mer í könnyebb igy vizmentében halrdni? .... Azt mondja ez a lap, hogy ha a vasút-