Magyar Paizs, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-24 / 30. szám

III. év. Zalaegerszeg, 1902. julius 24. 30. szám. 8jy évre 4 koron*, fű évre 2 korona, logyed évre 1 kor. Sgyes szám 8 fillér. Hasal dolgok hlrde tése féláron : egy old. 20 K. Nyilttér sora 1 korona. Szerk. és kiadóhivatal : Wlasslcs-u. 25. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEG JELBNIK HETENKÉNT CS"ŰTÖKTÖ3BCÖ3ST ESTE. Isidók és a földművelés. — Gondolatok a szövetkezeti eszme köréből Yll. folyt. — A föld az, mely tart. táplál s egykor hantjával eltakar. Sajnos, hogy az államfentartó elem még mindenütt nem ismeri fel a szövetkezésben rejlő nagy erőt; a szövetkezeteket lanyhán támogatja, minek sok helyen az a következménye, hogy az áldásos szövetkezet imitt-amott kénytelen megszüntetni működését, minek csak a fogyasztó közönség vallja kárát. Sok helyütt az üzletvezető is lelkiismeretlenül teljesiti kötelességét; összejátszik a szatócsokkal, hogy megbuktassa a szövetkezetet. Enntk megakadályozásául szolgál a szigorú rend és az ellenőrzés. A gyakorlati szabályok elsajátításától nem kell félni. Jó akarattal mindezek hamar elsajátíthatók. Be azért ne gondolják a kereskedők, hogy ezen az uton czélt érnek s van annyi erejük, hogy a szövetkezeti mozgalmat végkép levehessék a napi rendről. Nálunk a szövetkezeti eszme ámbár még csak gyermekkorát éli, s ugy ennek, mint minden uj eszmének, át kell esni a gyermekbetegségen, — de ezen valahogy csak átesik, — hogy azután, okulva a tapasztalatokon, ujabb erőve' annál biztosabban vig^e diadalra az eszmét! A kereskedőknek be kellene látniok, hogy a baj ő bennük van meg s nem az államfenntartó elemben. A jobb érzésű zsidók már régen átlItták ennek az igazságát, s megalakították a fővárosban a: »Magyar izraelita kézműés földmivelési egyesülelet,« melynek czélja, hogy a hazának jóravaló és becsületes zsidó kézműveseket és földműveseket neveljen. Gzélját minden legjobb igyekezete daczára is csak részben érhette el eddig, a mennyiben több ezer kézművest nevelt uggan a hazának, de zsidó földműveseket nem tudott képezni. Többen, a jobbak közül, már sokat tanakodtak e kérdés megoldása felett, de az eredmény csak a régi. Pedig nem lehet tagadni, hogy a zsidók közt is van elég szegény ember, sőt a bevándorolt kazárok a jelentések szerint majdnem kivétel nélkül földhöz tapadt szegények, kik öszszes vagyonukat kis bugyorban hátukon hozzák be; elárasztják előbb a felső magyarországi megyéket, azután elszóródnak az országban mindenfelé, kerülve az erőfeszitő, produktív munkát, üzérkednek, közvetítenek, s ráülnek a nehéz munkával foglalkozó szegény népre, ezek robotosaikká válnak, s kíméletlenül és lelketlenül véghez viszik azt az iszonyú erkölcsi és anyagi pusztítást, mit Bartha Miklós »Khazárföldönt czimü mester-míívében a valóságnak megfelelőleg — saját tapasztalatai aiapján — oly plasztikusan megirt. Ilyen, vagy ezekhez hasonló pusztítást azonban a felső vidéken vittek és visznek véghez, de máshol is. Göcsejünk se kivétel. De a zsidók nemcsak minálunk idegenkednek a földmiveléstől, de nincs Európában egyetlen egy állam sem, hol a földművelést legalább csak egy részük is folytatná. Mindezekből önként következik, hogy minél jobban el vannak ezek bizonyos helyen és vidéken terjedve, annál jobban elszegényedik, erkölcsileg és anyagilag annál jobban megromlik a kevés ellentállő erővel biró, műveletlenebb és tanulatlanabb föld népe, hogy ennek következtében terjed az elégületlenség, szegénység, nyomorúság, erkölcsi romlottság, kétségbe esés, miket ivövet a kivándorlás. A cserével tehát állampolitikai szempontból sehogy sem lehetünk megelégedve, mert munkás népre az országnak elengedhetetlen szüksége van ; ezek nélkül az ország fenn nem állhat, s azért becsüljétek meg a jóravaló szegény munkás népet, — de üzérkedőkre, különösen ilyen fajta üzérkedésre szükség egyáltalában nincsen, ezek nélkül könnyen és vigan megélhetünk. - — A sok here-ember szegényiti a társadalmat. — Folyton szivja az éltető nedvet és sorvasztja környezetét, nehezíti a megélhetést. Az ilyenek csak terhei az emberiségnek. Azért oly intézményeket kell létesíteni, hogy ezek száma minél kisebb legyen. Vegyünk példát a méhektől. A méh-kasban minél több a here méhe, annál kevesebb a méz, s annál nehezebb a megélhetésük. De bát a méhek nem tűrik meg a herék tulísngését, ptdig a méhek bár igen szorgalmasok, de nem okos lények, az ember pedig okos lény, s igy gondolkodva igazságosan és okosan nem tehet mást, mint ha a jó munkás, hasznos és szükséges népet védelmébe veszi, a furfangos, dologtalan üzérkedőkkel szemben. A jobb érzésű és igazságos zsidóknak is igy kellene gondolkozniok; nem volna szabad ebből a pusztán gazdasági kérdésből, vallási kérdést csinálni. Miért nem különböztetik meg az embereket a^képen, vájjon as illető igaz, jó ^ tűzoltó főparancsnok. Sohasem tudtam megérteni, hogy miért erőszakolták volt rám ezelőtt néhány esztendővel a főparancsnokságot. Tudom, hogy Kováts Károly volt polgármester urnák, a ki talán a legjobb, leglelkesebb tűzoltó volt, szembetegsége miatt táv óznia kellett ; Mayer Pista, a ki szintén értett a dologhoz, s rendkívül népszeiü ember volt, kiment a vidékre főszolgabírónak ; dr. Isoó János, aki bajszál pontossággal akart minden létrát felállíttatni, Debreczenbe ment orvosnak. Ezek után rám estek, hogy legyek én. Legyen más, mondtam én. — De már más nem igen van a v árosban, aki tudna is, szeretne is foglalkozni a tűzoltás tudományával. Hát én ugyan, felelém, már busz év óta tűzoltó vagyok;mászkálni is tudok,a házaktetején.Egyszer lumpoltsm is egy ház tetején, s értek is egy kicsit hozzá. t. i. a tűzoltáshoz, de megvallva az igazat, nagyon kevés az a tudomány, inkább csak jóakaiatcak nevezhető. Aztán meg parancsnok pláné sohasem voltam életemben. Egyszerűen azért, mert paiancsolni nem tudok. Igaz, hegy eDgedcinuskedni tem igen tudok, de parancsolni sem ludok. Igazi önkénytes vagyok. A hadseregnél is e miatt nem tudtam feljutni soha a káplárságig sem. Hanem ott van Stefanecz József. Ö világéletében tűzoltó volt. Meg aztán régóta alparancsnck. Ért is minden tűzoltó dologhoz igazában. A főparancsnokokat is ó szokta megtanítani, a mire kell. Hát válasszák meg őt. Jó, jó, felelék ; de hát az állás, az állás! a társadalmi állás ! s a reprezentálás ! Stefanecz mégis csak kéményseprő mester, a tanár ur meg fögymnasiumi tanár. Mh 1 Hm! Öümbüm! Hát ez a bökkenő. Gondolám, reprezentálás ! Oda nagykép kell. Nó lesz itt reprezentálás! Az okot nem tartottam komolynak. De engedtem az ostromnak, a kívánságnak s elfogadtam ; a hóhérságot is elfogadom Petőfiként, ha kívülem rá ember nem akad. S fejembe nyomtam a kölcsönkért rettenetes rézcsákót, mint mikor a fajankónak koronát nyomnak a fejébe, s felültetik jankót a királyi székbe. Ötesztendő alatt három hőstettet vittem véghez. Eg^et a tűznél, egyet egy szobai ünnepélyen, s egyet József föherczeg előtt. A Komlósi-bolt pinczéjében meggyúlt egy edény benzin. A pincze tele volt petróleummal, terpentinnel, benzinnel, zsirral s ördög pokol féle gyúlékony anyaggal. Itt csakugyan használt a tudomány. Még III. osztályos koromban tanultam, hogy levegő nélkül nincs sem élet, sem tüz. Szegény néhai Grünvvald Józsi csapatparancsnokkal a? utcza porából csinált agyaggal hamarosan betapasztottuk az ajtó és ablak hasadékokat s a tüz megfojlódott. Különben felrobbanthatta volna a fél piacz sort. Erre mindig büszke leszek. Aztán volt a testületnek 25 éves jubileuma. Itt elmondtam a megyeház termében egy lelkes predikácziót. Ez sem volt tréfa dolog. Egy napig írtam. Öt napig tanultam. De legjobb volt, mikor József föherczeg meglátogatta a városunkat. A gyakorlatoknál azt szoktam mondani Stefanecznek : Csak eredj Jóska, vezesd és dirigáld őket. Igen ám, de most muszáj a főparancsnoknak. Ahá! itt a reprezentálás ideje. Az öreg föherczeg tudvalevőleg legelső, legbuzgóbb tűzoltó az országban. Kirukkoltunk szépeD, parádésan a vasút elé tiszteletére. Jóska a hátam megé állott s diktálta, mint sugólyukból a színésznek : Jobbra nézz 1 — Igen ám, ha azt olyan könnyű volna kimondani. Én úgy akartam mondani, hogy: Legyenek szívesek kérem, nézenek jobbra. Féltem is, hogy valamelyik pofon vág, ha igy parancsolva tegeződöm velük. Félve és lassan, hogy egyikük se hallja meg, mondom nekik: Jobbra nézz! Jóska persze boszankodik. Az árgyélusát! kiálltsd hangosan, mérgesen : Jobbbnra nézzz?- S vérszemre kapva én is: Jobbbrrrrra nézzzzz! (kiáltám), a rézangyalát !|(gondoltam magamban.) S itt vége is volt mindennek. Bemasiroztunk nagy diadallal. Másnap meghívót kaptam Őfenségének az asztalához. Gondolkoztam : talán nem azért, hogy kék szemem van? Nem, mert fekete szeműek is voltak a meghívottak között. A kék szem tehát nem jogosít erre. Hát akkor talán azért, mert tanár vagyok. Azért sem, mert vannak itt még tanárok, azok nincsenek meghiva. Ördögöt!